Tavaly megnéztük az újszegedi vasútállomás düledező romjait, majd hallottuk a híreket a lebontásról, és arról is, hogy megszüntetik a szárnyvonalat. Jelenleg ugyanis 1-1 vonat jár erre minden nap: egy érkezik Békéscsabáról, egy pedig távozik Újszegedről - ráadásul ez ugyanaz a szerelvény, tehát ténylegesen csak egy vonat közlekedik. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal az utazás kedvéért utazunk és megnézzük ezt a sosem látott utat. A fotózással az volt a célom, hogy megörökítsem az utazás élményét és egy kicsit a délkeleti határvég pillanatait is, amennyit egy utazó láthat a vonatablakon keresztül.
Orosházáról indultunk, onnan mentünk Békéscsabára, majd Újszegedre. A járat állomásai pedig álljanak itt az örökkévalóság kedvéért: Békéscsaba – Kétegyháza – Bánkút – Medgyesegyháza – Magyarbánhegyes – Mezőkovácsháza felső – Mezőkovácsháza – Végegyháza – Végegyháza alsó – Belsőkamaráspuszta – Mezőhegyes – Csanádpalota – Nagylaki Kendergyár – Nagylak – Magyarcsanád – Apátfalva – Makó – Kiszombor megálló – Kiszombor – Deszk – Szőreg – Újszeged
Hűvös reggel Orosházán. Még fent volt a Hold, mi pedig kerestük a napos helyeket, hogy átmelegítsük magunkat.
Békéscsaba, ahol a vasútállomás képét uralja a nemzeti dohánybolt. A Páduai Szent Antal templomban belefutottunk egy keresztelőbe, amit az örökké videózó nagyszülők kísértek. A déli nap sugara pedig éles árnyékokat vetett az induló vonatra. Végezetül pedig egy rakott galamb a Gyulai Hús mintaüzlete előtt/felett.
