Nem értem Benedek Marcell utószavát. Nem értem, miért nem lehet világirodalmi szintű egy történet, amely ugyan nem helyezi történelmi távlatokba az ábrázolt problémát, de emberi szinten átélhető történetet ad át. Nem értem, miért kellene a főhősöknek mindig valami nagyot alkotni, nagyra ráébredni. Az egyszerű igazságok is működhetnek, Remarque könyve pont emiatt nagyszerű és megható alkotás.
Az első világháború kezdetének 100. évfordulóján pont aktuális ez a regény, bár nem ezért kezdtem el olvasni, inkább csak kíváncsiságból. Paul Bӓumer és társai története az első világégés pengeéles lenyomata: bemutatja a kezdeti lelkesedést, majd az idegölő állóháborút, amikor még emlékeztek a katonák arra, miért is vannak a fronton és a végső kiábrándulást. Nem elvont cél vagy hangzatos
jelszavak kötötték össze ezeket a fiúkat, hanem csak a bajtársiasság érzete, amit még az ellenséggel szemben is éreztek.
De ha hullanak a bombák és kerepelnek a fegyverek, ott már nem marad helye a könyörületnek.
Remarque hatásos, húsba vágó sorokon keresztül írja le, milyen átélni egy támadást, egy bombázást. Hiteles és őszinte, ahogy a főszereplő megírja tapasztalatait, ami nem véletlen, hiszen maga a szerző is nem egy ilyet átélhetett a világháború alatt. De a konkrét hadi cselekmények mellett megismerhetjük a katonák mindennapi életét és gondolatait, a kiképzés képeit, az apró örömöket és bánatokat. És helye van a szépségnek is.
Hiszen a fronton is megcsillan a nap a nyárfák levelén.
Az első világháború kezdetének 100. évfordulóján pont aktuális ez a regény, bár nem ezért kezdtem el olvasni, inkább csak kíváncsiságból. Paul Bӓumer és társai története az első világégés pengeéles lenyomata: bemutatja a kezdeti lelkesedést, majd az idegölő állóháborút, amikor még emlékeztek a katonák arra, miért is vannak a fronton és a végső kiábrándulást. Nem elvont cél vagy hangzatos
jelszavak kötötték össze ezeket a fiúkat, hanem csak a bajtársiasság érzete, amit még az ellenséggel szemben is éreztek. De ha hullanak a bombák és kerepelnek a fegyverek, ott már nem marad helye a könyörületnek.
Remarque hatásos, húsba vágó sorokon keresztül írja le, milyen átélni egy támadást, egy bombázást. Hiteles és őszinte, ahogy a főszereplő megírja tapasztalatait, ami nem véletlen, hiszen maga a szerző is nem egy ilyet átélhetett a világháború alatt. De a konkrét hadi cselekmények mellett megismerhetjük a katonák mindennapi életét és gondolatait, a kiképzés képeit, az apró örömöket és bánatokat. És helye van a szépségnek is.
Hiszen a fronton is megcsillan a nap a nyárfák levelén.
