Hollandia elektronikus zenére, avagy hogyan kíséreltem meg bulizni 10 órát egyfolytában

Mióta kitaláltuk és elterveztük, hogy igenis elmegyünk Utrechtbe az „A State of Trance”-sorozat bulijára, inkább az izgalom és a szervezkedési láz volt bennem, csak egy vékony hangocska próbált ráébreszteni arra, hogy sok lesz az a 10 órás parti – különösen annak, aki általában már hajnali egy-kettő felé álmos és elindul haza mindenféle koncertről. Igyekeztem azért erőt gyűjteni, a lelkesedés megvolt és végül meglepő módon egyáltalán nem a kitartásommal volt a baj.

Ez volt az első olyan külföldi utam, ahol nem csak a repjegyet, de szállást is kellett intézni, így azért volt kockázati faktor a dologban. Eindhovenig egyszerű volt, utána csak buszra kellett szállni és irány Utrecht! Éjszaka és szakadó esőben… Miután megérkeztünk a városszéli parkolóházba már konkrétan szakadt és nem láttunk az orrunkig sem. Megszólított bennünket egy magyar srác is, aki meglepő módon szintén a szombati

Kislány a kézművespiacon

bulira jött, így hárman próbáltuk összeszedni, hogy is jutunk be a városba. Szerencsére (Belgiumhoz hasonlóan) itt is minden ki van táblázva, világítva, így felszálltunk a buszra és próbáltuk sasolni a megállókat. Nagy szerencse, hogy a sofőrök beszélnek angolul (is), így el sem tudtuk téveszteni a leszállóhelyet. Ott átszálltunk és már robogtunk is tovább – leszálláskor azonban a Google maps jól megtréfált bennünket és tettünk egy felesleges kört a még mindig zuhogó esőben, de végül megérkeztünk szállásunkhoz.