Retro: „Dolgok, melyek nyárközép éjjelén történtek” - Terry Pratchett: Hölgyek és urak

Idén hunyt el Terry Pratchett, akiről meg is emlékeztem pár sorban. Nem volt a kedvenc szerzőm, de szerettem az írásait. Egy kihívásra még újra is olvastam tőle a kedvenc regényemet a Kisisteneket, írni azonban mégsem tudtam róla, pedig zseniális könyv. Így most előkerestem ezt a régi kis bejegyzést, amit 2010 környékén írtam a másik kedvenc Korongvilág-könyvemről, a Hölgyek és urakról. Ebben minden benne van, miért szerettem a történeteit...

Pár éve gondolom úgy, hogy nem azok az igazi bölcsek, akik komoly arccal komoly mondanivalóval rendelkező komoly könyveket írnak, hanem akik a humor álcája mögé bújva beszélnek világunk abszurditásáról. Szomorú bohócok ők, akik a kacagás mögé sokszor könnyeket rejtenek. A XX. század az ő koruk volt, elég ha csak Karinthy-ra, Shaw-ra vagy Douglas Adamsre gondolunk.

Nálam közéjük tartozik Terry Pratchett is. Az ő elképzelt birodalma Korongvilág, egy korong alakú föld, melyet a hatalmas világteknőc, A’Tuin hátán álló négy elefánt tart. Ezen a világon találnak otthonra tökkelütött varázslók, fogatlan harcosok, Kan Apó, itt találjuk a mesés Ankh Morpork városát, a Láthatatlan Egyetemet, a világ végén pedig lezúdulhatunk a Peremcsobalyon, a Korongvilágot körbevevő nagy óceánon, és talán egy repülőgépen köthetünk ki. A Korongvilág-történetek a fantasy-paródia álarca mögött beszélnek a hitről és a vallásról (Kisistenek), a régi szokásokról (Hogfather), a bajtársiasságról (Őrség! Őrség!) és még ezernyi más dologról. Egyik legsokrétűbb története számomra a Hölgyek és Urak.

Ta-mia Sansa - A döntés joga

Vannak olyan könyvek, amik önértékelésre késztetnek: hogy vajon jól élem-e az életem, összhangban vagyok-e magammal, igazat mondok-e. Ez az alkotás is elindított bennem egy folyamatot, de arról, hogy miért is írok blogot, miért is írok könyvekről véleményt, mi a célom az egésszel. Nem mondom, hogy megnyugtató választ leltem a kérdéseimre, de közben legalább rájöttem, mit is gondoljak A döntés jogáról, mivel annyira ellentmondásos érzéseim voltak olvasás közben.

16 évvel járunk A menekülés évében leírt események után, a pavonisok (az űrhajók) fedélzetén kezd paprikás lenni a hangulat, mivel még mindig nem találtak lakható bolygót. Az utazók egyre nehezebben bírják a bezártságot, Sandra Manul pedig nem tudja teljesen összefogni a kialakulóban lévő társadalmat, különösen úgy nem, hogy a saját fiával is konfliktusba keveredik. Eközben a Földön egyre erősödik az elnyomás, az EOSZ az ADF-fel karöltve igyekszik megszerezni a pavonisok (a faj) titkait, többek között a hiperhajtóművek működési elveit, hogy elhagyhassák az élhetetlenné vált bolygót. Ehhez két embert, egy tudóst és egy informatikust szerveznek be, de nem várt következményekkel kell számolniuk.

Ta-mia Sansa – A menekülés éve

Igazából nem tudom megmondani, miért akartam elolvasni ezt a regényt. Nem igazán bízok az új szerzőkben, sajnos, túl sok középszerű vagy gyenge művet (főleg novellákat) olvastam számomra ismeretlen, fiatal íróktól, ami elkedvetlenített. No meg az sem szokott meggyőzni, ahogy a molyos közösség az ebből a közegből származó szerzőket kezeli. Gyanús a nagy rajongás, nehéz eldönteni, hogy a személynek vagy a műnek szól. A hangulatom is ideális volt egy ilyen könyv elolvasásához, szakítás után érzékenyebb az ember a nők helyzetét boncolgató írásokra. A menekülés éve azonban sokat markol, de keveset fog, számos témát felvet, de nem bontja ki őket, így hiányérzet marad az olvasás után, holott Snyehola Anett regényében azonban van lehetőség, amit azonban nem használt ki eléggé.

Pedig a hangulatteremtéshez ért a szerző, jobb pontjain a regény igenis beszippant és hatással volt rám. Hősnőnk, Sandra az unatkozó, gazdag feleségek életét éli a jövőbeli fogyasztói társadalomban, múltja azonban sötét titkokat rejt: korábban a maffia embere volt és nem egyszerű „maca”, hanem a nagy ember jobbkeze, végrehajtó. Elmenekült és egy Ítélő felesége lett, de a múltja itt is utoléri, miközben maga a társadalom is veszélybe kerül, mert a „gonosz” multik, nos, még nagyobb függésbe akarják taszítani az emberiséget azzal, hogy a maradék kívülállót megölik. Természetesen ezt nem lehet hagyni…