2013. december 31., kedd

2013

Nos, mindjárt itt az év vége, a tavalyihoz hasonlóan ideje egy kis évértékelésnek. A legjobb lenne talán Bridget Jones-osan, de sajnos nem méretkőzök, így csak annyit tudok rögzíteni, hogy ez az év összességében kicsit jobbnak tűnt a tavalyinál: van pasi, öröm, bódottság, a család él és virul (kicsit talán túlságosan is), vannak új és régi barátok, van munka és még nyertünk is tárgyalásokat (csak ha elmondanám, milyen ügyben, valószínűleg meglincselne a dühödt tömeg – pedig nem büntetőzök).

Mozgalmas évem volt tehát, de hogy mennyire is az, egy jó kis ötlet alapján, amit a Molyon láttam, összegyűjtöttem és kibővítettem azokat a dolgokat, amiket idén csináltam először életemben:

2013. december 30., hétfő

Ta-mia Sansa - A döntés joga

Vannak olyan könyvek, amik önértékelésre késztetnek: hogy vajon jól élem-e az életem, összhangban vagyok-e magammal, igazat mondok-e. Ez az alkotás is elindított bennem egy folyamatot, de arról, hogy miért is írok blogot, miért is írok könyvekről véleményt, mi a célom az egésszel. Nem mondom, hogy megnyugtató választ leltem a kérdéseimre, de közben legalább rájöttem, mit is gondoljak A döntés jogáról, mivel annyira ellentmondásos érzéseim voltak olvasás közben.

16 évvel járunk A menekülés évében leírt események után, a pavonisok (az űrhajók) fedélzetén kezd paprikás lenni a hangulat, mivel még mindig nem találtak lakható bolygót. Az utazók egyre nehezebben bírják a bezártságot, Sandra Manul pedig nem tudja teljesen összefogni a kialakulóban lévő társadalmat, különösen úgy nem, hogy a saját fiával is konfliktusba keveredik. Eközben a Földön egyre erősödik az elnyomás, az EOSZ az ADF-fel karöltve igyekszik megszerezni a pavonisok (a faj) titkait, többek között a hiperhajtóművek működési elveit, hogy elhagyhassák az élhetetlenné vált bolygót. Ehhez két embert, egy tudóst és egy informatikust szerveznek be, de nem várt következményekkel kell számolniuk.

2013. december 24., kedd

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Nem szokásom karácsonyi bejegyzéseket írni, a giccses üdvözléseket pedig még kevésbé kedvelem. Viszont ma láttam egy olyan videót, amit úgy érzem, meg kell osztanom és talán még elgondolkodtatóbb, mint az én más napjain.

Szirmai Márton Minimál c. rövidfilmje metsző társadalomkritikával mutatja meg, hogyan is élünk napról-napra ma, Magyarországon. Humoros, egyúttal szívbemarkoló képei elgondolkodtatnak, és az, ahogy a reality műfaját a sportközvetítések stílusában adja elő (hatalmas mezei pirospont Szántó Dávidnak, amiért elvállalta ezt a munkát), még a tévézési szokásainknak is görbe tükröt mutat.

Megnyugtató, hogy még mindig vannak olyan alkotók, akik minden politikai részrehajlás nélkül tudják ábrázolni azt, hogy mit gondolnak a világról.



Minimál from szirmai on Vimeo.

Nektek pedig, akik eddig kitartóan olvastátok a blogom, vagy csak néha idetévedtetek, netalán soha nem jártatok itt, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

2013. december 8., vasárnap

Adventi blogturné 2013 – avagy mindig szerepeltek könyvek a Jézuska repertoárjában

Ahogy vissza tudok emlékezni, a legtöbb karácsonykor a fa alá került legalább egy vagy két könyv. Amikor kicsik voltunk tesómmal, általában mesekönyveket kaptunk; emlékszem, ilyenkor mindig volt Disney-könyv is a palettán, amiket nagyon szerettem, mert volt valami varázslatos, szokatlan hangulatuk (biztos az amerikai ünnepek eltérő szokásai miatt éreztem így). Később volt természettudományos korszakunk, amikor állatokról, növényekről, csillagászatról olvastunk és végül, eljöttek a regények. Idővel persze már nem csak a Jézuskától kaptunk könyveket, hanem öcsémmel bőszen ajándékoztuk egymást – elvégre, másfél év korkülönbséggel nagyon is hatottunk egymásra, és mi legalább pontosan tudtuk, mit akar a másik. Szerencsére tényleg sok könyvet kaptam az évek során, így nehéz volt eldönteni, melyikek hatottak rám a legjobban, melyiket ajánlom örömmel, de csak összeszedtem őket.