2013

Nos, mindjárt itt az év vége, a tavalyihoz hasonlóan ideje egy kis évértékelésnek. A legjobb lenne talán Bridget Jones-osan, de sajnos nem méretkőzök, így csak annyit tudok rögzíteni, hogy ez az év összességében kicsit jobbnak tűnt a tavalyinál: van pasi, öröm, bódottság, a család él és virul (kicsit talán túlságosan is), vannak új és régi barátok, van munka és még nyertünk is tárgyalásokat (csak ha elmondanám, milyen ügyben, valószínűleg meglincselne a dühödt tömeg – pedig nem büntetőzök).

Mozgalmas évem volt tehát, de hogy mennyire is az, egy jó kis ötlet alapján, amit a Molyon láttam, összegyűjtöttem és kibővítettem azokat a dolgokat, amiket idén csináltam először életemben:

• voltam Könyvfesztiválon és dedikáltattam oroszul;
• beszélgettem finn íróval;
• találkoztam élőben molyokkal;
• voltam molyos játékklubban;
• játszottam Munchkint, Banget, Dixitet;
• ittam abszintot;
• voltam a Nemzeti Színházban;
• adtam interjút;
• szabadultam ki (aka ParaPark);
• szerveztem Beugró-partit;
• voltam több napot a SZIN-en (eddig mindig csak 1 napra mentem);
• voltam a Szegedi Szabadtérin; 
• voltam Globe Színház-közvetítésen (rögtön 4-szer);
• néztem meg a Viharszigetet úgy, hogy szinte semmire nem emlékszem, mert mással voltam elfoglalva :);
• lettem majdnem koszorúslány;
• hallgattam trance-t tudatosan;
• voltam Kecskemét legjobb olasz éttermében (azok az adagok…);
• lovagoltam önállóan (nem futószáron);
• elkezdtem salsázni;
• voltam és táncoltam salsa-partin; 
• megvettem életem első pár vörös cipőjét;
• elkezdtem közbeszerzést tanulni tanfolyamon;
• költöztettem el a blogom;
• írtam az Ekulturára;
• raktam fel saját videót a YouTube-ra;
• blogturnén vettem részt;
• és még van pár nem publikus dolog is ;)

A bloggal kapcsolatban is számos jó dolog történt, hiszen költöztem, kitörtem a sci-fi szorításából és igyekszem más stílusú könyvekről, valamint színdarabokról is írni.

Egy kis statisztika:

• 24 bejegyzés született 2013. május 5. óta;
• 3950 oldalmegjelenítés;
• 31 megjegyzés érkezett;
• 5 rendszeres olvasóm van (Debreczeny Diána, Szilvamag, Lunemorte, Cowardly és Nem járunk ki, köszi!);
• külön szeretnék köszönetet mondani Zsolti főnökömnek, aki az ínséges nyárvégi-őszi időszak alatt biztatott az írásra;
• a legnépszerűbb bejegyzés pedig Ta-mia Sansa A menekülés éve c. regényéről született értékelésem 219 oldalmegjelenítéssel.

Szóval köszi, hogy olvastok, de akkor jöjjön az igazi évértékelés:

Az év könyve

Nálam ez a kategória már nagyon az év elején eldőlt, mégpedig az egyik első olvasmányommal, ami nem volt más, mint China Miéville Armada c. könyve. A hajózás szerelmeseinek (mint aminek magam is tartom, bár egyelőre csak távolról) szerintem ideális olvasmány ez a könyv, amellett, hogy a Perdido pályaudvarhoz hasonlóan egyedi, semmihez sem hasonlítható világot rajzol fel, emlékezetes karakterekkel és kellően elborult sztorival. A másik nagy élményem idén Szerb Antal Utas és holdvilága, ami most nagyon meg tudott szólítani, a regényben vázolt élethelyzet és problémák nagyon is a sajátjaim, de ha önállóan értékeljük, akkor pedig egy gyönyörűen megírt, rendkívül szép regénnyel lesz gazdagabb bárki, aki elolvassa.

Az év filmje

Két merőben különböző filmről van most szó: az Eden Lake a maga kíméletlen valóságával egy sokkoló, elgondolkodtató alkotás, amely megtekintése után hosszas továbbgondolásra, megbeszélésre késztet. Mi annak idején órákat beszélgettünk róla és nem mondanám, hogy könnyű volt utána az álmom. Igazi nagybetűs moziélmény pedig a Star Trek Sötétségben volt, aminek hatására újra gyereknek éreztem magam, aki csak bámulja a gyöngyvásznat és élvezi a kalandokat. Szerintem jobb volt, mint a korábbi, azonos szereplővel készül Star Trek filmek, és ha nem is váltja meg a világot, nagyszerűen elszórakoztatott. De el ne felejtkezzem a Final Cutról sem: nagyszerű, szórakoztató mű, de emellett elgondolkodtat a film szerepéről, a történetekről és arról, hogy végül is egy tőről fakadunk.

Az év csalódása – könyv

Az elsőt valóban nagyon bántam, hiszen a Puszibolt nagyon tetszett a szerzőtől, és már a könyv borítója is levett a lábamról. De a belbecs nem igazolta a külcsínt, Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag c. regénye csak az elején működik, később kisiklik a cselekmény és a menő dumák már nem leplezhetik el a koncepció hiányát. Jasper Fforde A Jane Eyre eset c. munkájához pedig tényleg nagy elvárásokat fűztem, valószínűleg azért, mert nagyon jó ajánlót olvastam róla. A regény valóban őrült munka, de annak nem elég szórakoztató, a sok ötlet pedig nem feledtette el velem azt, hogy a főhősnő alakja egyszerűen nem működik.

Az év csalódása – film

Az idei filmtermésből nem volt olyan, amit igazán csalódásként éltem volna meg, illetve nem emlékszem rá: nem voltak nagy elvárásaim, így nem is estem akkorát, mint tavaly a Prometheus vagy a Batman esetében. Talán az Only God Forgives-t sorolhatnám ide, de az előzetes vélemények alapján nem reménykedtem, így csak egy kicsi wtf-élményem volt. A másik pedig talán a Man of Steel, ami nem volt rossz, „de a jó nem ilyen”, viszont olyan mértékben érdektelen film, hogy kár rá több szót vesztegetni (csak a hihetetlenül jóképű főszereplőt, Henry Cavillt érdemes emlegetni és nézegetni).

Ez volt tehát az idei évem, köszönöm, hogy olvastok, a következő évre pedig nagyon sok kellemes élményt, sikert és jó olvasást, filmnézést, bulizást kívánok! A végére pedig itt egy kép az új Supermanről, hogy értsétek, miről beszélek :) BUÉK!