Könyvhét 2016

A kevésbé ütősre sikerült Könyvfesztivál után elvárások nélkül, ellenben enyhe idegességgel indultam immár 6. alkalommal a Könyvhétre. Izgalmamat azonban nem a könyvek, vagy az interjúk (amit most nem vállaltam), hanem az okozta, hogy péntek este egy lánybúcsút vezettem le. Noha ez már harmadik, általam szervezett lánybúcsú volt, így valamennyi tapasztalatom van az ügyben, egyúttal próbának is szántam: az új fényképezőgépem és friss tudásom próbájául a következő heti lagzi előtt. Végül közel 300 képből akadt azért vállalható és a lányok tetszését elnyerte, úgyhogy az este, a szórakozás mellett, ebben is sikeresnek volt mondható. De térjünk is át az idei év második könyves mustrájára.

2016. június 11. szombat  

Mivel az előző este fáradalmait is ki kellett pihenni, nem indultunk korán. Már csak azért sem, mert idén nem volt semmi, amit igazán vártam volna. Nem rajongtam se könyvért, se szerzőért, se eseményért, ezért a legnagyobb nyugalomban vártam a hétvégét. 11 felé értünk be, ahol rögvest körbejártunk és felmértük a kínálatot. Mivel az eredeti tervem két kötet volt, azt gyorsan kiszúrtam, de még vacilláltam a friss Nádasdy-fordította Isteni színjátékon. Az időközben megérkező ponty segített a mérleget a vásárlás felé billenteni, így beszereztem ezt a (számomra) meglepően drága kötetet is, amit majd délután gyorsan dedikálni is akartam. De addig beszélgettünk, majd pattel kiegészülve ebédelni indultunk.

Azonban Isten és Budapest útjai kifürkészhetetlenek: a tavalyi jó kis vendéglő, a Nagyi palacsintázója időközben megszűnt, így elkezdtünk tanakodni, vajon merre is induljunk. Mivel sztimiék a Hard Rock Caféban voltak, így mi is arra vettük az irányt. Az impozáns belső tér, azonban még impozánsabb árakat takart, és mivel egy hamburgerért kicsit rablásnak tartok 4000,- Ft-ot (pedig biztos igen fantasztikusan finom hamburger lehet), ezért végül a Vapianoban kötöttünk ki. A látványos olasz konyha mindig a szívem csücske, a tészta pedig nagyon jó volt, így elégedetten tértünk vissza a Vörösmarty-ra.

Mivel lassan 2 óra lett, a Delta Vision felé vettük az irányt, ahol J. Goldenlane (alias Goldmann Júlia) és Gaura Ágnes dedikált. Az első Borbíró Bori-kötetet cipeltem csak fel és jól is tettem, mert így sokkal gyorsabban végeztem. A dedikálásra várók ugyanis nem cicóztak: egész sorozat könyvet, plakátok, könyvjelzők kerültek elő, mindenki akart fotózkodni, nagy volt a hepaj és sok a nevetés. Azonban én nem vagyok ekkora fangirl-lelkesedéssel megáldva (csak szimplán szeretem a sorozatot – és még egy bejegyzéssel adós is vagyok az írónőnek), úgyhogy az aláírásom és a gyors bemutatkozás után a Magvető standjához és Nádasdy Ádámhoz siettem – ugyanis beleszerettem az öreguras sármjába és kedvességébe. Ráadásul tényleg nagyon aranyos volt a dedikáláson, amikor beismerte, hogy nem tudja, hogy a Mariann nevet hogyan is ragozzuk a –nak, -nek toldalékkal – így megegyeztünk, hogy inkább Mariannának dedikálja a kötetet. Ezt követően elsétáltunk az Ad Astra standjához, ahol Kádár Zsoltival röviden egyeztettünk a világ nagy dolgairól, miközben a szomszéd asztalnál egy ismerős arcot pillantottam meg: Petrus Márti, volt középsulis osztálytársam dedikálta frissen megjelent könyvét. Márti a válását követően blogírásba kezdett, ahol az egyedülálló anyasággal, a gyermekneveléssel, a párkereséssel foglalkozik jó stílusban. Örültem, hogy összefutottunk, mert nem tudtam erről az eredményéről, de jó tudni, hogy ilyen sikert ért el. A középiskolai magyartanároknak szokott igazuk is lenni, amikor az írásra biztatnak valakit. 

"Forró csoki-kit"

Ezután, összes kötelezettségemet letudva leültünk a fűre és hallgattuk a nagyszínpadon Schmidt Máriát – vagy inkább jobb lett volna, ha nem hallgatjuk. Nem szeretem, mikor a konzervatívok nemzethalált vízionálnak csak azért, mert számomra nem tudnak megfelelő választ adni a modern kor és a globalizáció kihívásaira. Ezért örültem, amikor egy kedves fiatalember kitöltetett velem egy kérdőívet, ami, mint kiderült, a Tuan kiadó új könyvklubját hívatott reklámozni. Így nem gáncsoltam fel a Terror Háza igazgatóját, mikor jött le a színpadról (holott, mint Gábor rámutatott, egy „Hogyan löktem fel Schmidt Máriát” bejegyzéscím sokkal nagyobb olvasottságot generálna).

Mivel már erősen lógott az eső lába, úgy voltunk, nekiindulunk az SFmag-sörözés színhelyére. Útközben azonban csak elkapott bennünket az eső. Sikerült bemenekülnünk az aluljáróba, de még ott sem voltunk biztonságban. Végül bebugyoláltuk magunkat és a könyveket, gyors rohammal megtettük a maradék 20 métert. Sikerült még így is gatyáig elázni. A többiek is lassan megérkeztek, elkezdtünk beszélgetni – kivel az új munkájáról, kivel az utazásról, kivel az új könyvéről, kivel az E3-ról… Ám az eső megtette hatását, így Gáborral tettünk egy kört haza, hogy megszárítkozzunk. Mire visszaértünk, a társaság is kicsit bővül, így tovább beszélgettünk, ezúttal az oldallal kapcsolatban is. Jó érzés volt, hogy talán írtam értelmeset is a témában.

Este 8 körül azonban ideje volt az Ekulturás éves közgyűléshez csatlakozni, ami ezúttal végül nem a Vörösmarty-n volt – az esőtől félve szárazra váltottunk. út közben sikerült nem traumatizálni a villamos közönségét énektudásunkkal, és megbeszéltünk pár aktuális kérdést. Az este laza italozással, beszélgetéssel, poénkodással telt jó hangulatban (még petamással sem estünk egymásnak azért, mert nem egyféleképpen gondolkodunk A marsiról), bár a klasszirodalommal való találkozás mindenkiben mély nyomot hagyott (de erről még szerintem fogok bővebben szót ejteni). A szombati nap után végül elégedetten hajtottam álomra fejem.

2016. június 12. vasárnap

A késői fekvés miatt még kevésbé siettünk, így majdnem dél volt, mire felbukkantunk a nagyszínpad környékén, ahol meghallgattuk Katona Ildikó és Varga Bea beszélgetését. Bár hangzottak el érdekességek On Sai könyveiről, kicsit vártam volna, hogy az eredeti témáról, a klasszirodalom és a magaslektűr kapcsolatáról legyen szó – ez végül elmaradt. Enyhe hiányérzetünket beszélgetésbe, majd dedikálásba fojtottuk. Finy Petra remek kötetét, a Madárasszonyt vettem kezembe és az írónőt még egy kis bolondozásra is felkértem. Örömmel hallottam, hogy a gyerekkönyvek mellett dolgozik legújabb felnőtt regényét, ami szintén komoly témákkal, többek között a pánikbetegséggel fog foglalkozni. Legalább lesz mit várni.

Egy gyors kávé és „forró csoki-kit” után (életemben nem láttam még olyat, hogy a csokit, a tejet és a tejszínhabot külön kis ibrikekben adják), összefutottam Beával egy rövid csevejre. Bár mostanában szinte csak évente találkozunk, mindig van valami SF-es témánk, amit ki lehet tárgyalni, képbe lehet hozni egymást az aktuális dolgokkal. Legközelebb ideje lesz könyvet is vinnem aláíratni.

A napot a Deák téren zártam, ahol Pisti kollégám felvett és így nem kellett vonatoznom. Jól esett a baráti beszélgetés a zsúfolt hétvége után.

Ez volt hát a 2016-os Könyvhét nekem. Jó hangulatban, sok beszélgetéssel telt, amire nagyon nagy szükségem volt. Köszönöm mindenkinek (akiket nem említettem, azoknak is) a társaságot, a jó hangulatot. Most egy pár hónapig ezzel kell beérnem, de legalább sikerült feltöltekeznem.
 

(Az első és a harmadik kép saját, a másik kettőt Gábor követte el)