Cikkajánló 5.0

Az utóbbi hónapokban nagyon aktív voltam cikk-fronton, a bloggal szemben. Recenziós könyvek, színház, interjú... ezen túl már saját olvasásokra nem jutott idő. És ha még a fotózást is belevesszük, még kétségbeejtőbb a helyzet. Szerencsére, most először sikerült a két hobbimat összekapcsolnom, és a saját (nem a legjobban sikerült) fotóimmal illusztráltunk cikket - de erről már írtam korábban. Viszont nem számoltam be az utóbbi idők leginkább megrázó színházi előadásáról, valamint sok-sok könyvről. Viszont február óta tényleg felszaporodtak az írások, így két részt is meg tudnak tölteni.
 

Nádasdy Ádám - A vastagbőrű mimóza  

"Rövid írásaiban két dolog fogott meg igazán: az elegancia és a közérthetőség. Nádasdy stílusa kifinomult, ami nem lehet véletlen, hiszen nyelvészről van szó; pontosan tisztában van a használt szavak súlyával, jelentésével és jelentőségével. Mindig megtalálja a legpontosabb kifejezést, amivel le tud írni egy helyzetet, és fel tudja kelteni az olvasó figyelmét. Igazi élvezet így a szemlélődés. Másodsorban azért is marad szórakoztató végig, mert nem egy messzi világban történnek, amik történnek, hanem itt, velünk. A szerző falusi mesélőként mindig egy-egy valódi eseményből indul ki, anekdotázik egyet, majd ebből bontja ki mondandóját. A szereplői ismerősek, ezáltal is közelebb hozza a témát hozzánk."

 

Clive Barker - A vér evangéliuma  

"Az indítás után azonban közel sem a történet lesz a központi elem, sokkal inkább az ábrázolt világ és maga az ábrázolás módja. Barker nem sok mindent hagy a képzeletünkre, mindent részletesen leír, bemutat, lefesti elénk a Pokolról alkotott saját vízióját. Bartók Imre valóban ihletett és érzékletes fordításában sosem látott fizikai mélységek tárulnak fel elénk: a cenobita rend kolostora, Pyratha utcái, a Hamvaszthatatlan csarnokai, a folyók és Lucifer búvóhelye képeit mind-mind sötét és fantasztikus leírásokkal festi fel elménk falaira. Nem elégedett meg azonban csak a helyszínekkel, mert maguk az események és a kisebb démonok is a vörös tetszőleges árnyalataiban lépnek elénk. The night is dark and full of terrors – mondhatnánk George R. R. Martin varázslónője után szabadon. Vér és pusztulás jár kéz a kézben, gyengébb idegzetűeknek valóban gyomor kell az olvasáshoz."
 

Orlai Produkció - Egyasszony

"Tehát egy fiatal lány a ’80-as években, ifjú házas, olyan éretlen, hogy még ropogós, alig 22 éves. Látjuk, ahogy botladozik, még egymásba gabalyodnak a szavai, annyi mindent akar egyszerre elmondani. Aztán terhes lesz, minden szépen alakul, egészen a szülésig. Akkor azonban a doktor úrnak fontosabb dolga akad, mint hogy a gyerekkel foglalkozzon, és mesterségesen megindítja a szülést, ami azonban nem várt komplikációt okoz. A kislány betegen születik, valószínűleg nem éri meg a felnőttkort. A színpadi Éva nem is érti, mi történik, nem mer kérdezni, de látjuk a fájdalmát és az értetlenségét, ahogy szépen-lassan megtanulja kezelni az új helyzetet.

A legfontosabb számára mégis az, hogy jó anya és jó feleség legyen, ám az évek alatt valami megmozdul benne. Ő maga moccan meg, a saját vágyai, akarata, amik nem ellentétesek az anyasággal vagy a feleségi szereppel. És felnő. Meg akarja hozni a saját döntéseit, amiben azonban minden akadályozza. Az orvosok, akik nem mondanak el nekik mindent, hogy dönthessen a saját testéről. A férje, aki nem kezeli társként, helyette bántalmazza. Mindezek ellenére rendületlenül neveli Zsuzsikát, ott van mellette testestül-lelkestül, és ott van a férfi mellett is, bár inkább csak kényszerből. A szeretet mellett megjelenik a harag, a düh, a szarkazmus, néha nevetünk, de majdnem szégyelljük, mert a fájdalom, a sajnálat és a bánat erősebb. De sosem szánjuk Évát, mert nem szánandó, ehelyett szurkolunk neki."