Könyvfesztivál 2016

Volt már olyan könyves esemény az életemben, ami nem úgy alakult, mint vártam. Az idei Könyvfesztivállal is ez történt. Félre ne értsétek, nem picsogni akarok, de elég sok mindenen sikerült elgondolkodnom ezalatt a két nap alatt, ami talán hasznos lehet másnak is.

2016. április 23. szombat

Egy kis vers a nagyvárosban

Nem akarok olyan klubnak a tagja lenni, ami felvenne engem a tagjai közé – idézte Woody Allen Groucho Marx után szabadon. Ezt annyival egészíteném ki, hogy olyan klubnak sem jó a tagja lenni, ami igazából nem akarja, hogy benne legyél. Ez azután fordult meg a fejemben, hogy a szombat reggelemet egy kellemetlen e-maillel kezdtem. Már egy ideje szenvedek egy olyan „kapcsolatban” (és ezt most értelmezhetitek baromi tágan), ami túl sokat nem ad hozzá az életemhez, ellenben folyamatosan azzal szembesít, hogy bizonyos dolgokon nem tudok változtatni. Vox clamantis in deserto – mondta Darrow au Andromedus, és én is valami ilyesmivel szembesülök; ráadásnak még azzal is, hogy állandóan azon gondolkodok, hogy vajon hogyan javítsak a kommunikációmon, mert nem sikerül teljesen átadnom azt, amit gondolok és érzek. A csalódások után persze valószínű, előbb vagy utóbb szakítás lesz a dologból, csak még nem jutottam el odáig, hogy megtegyem a végső lépést (és még mindig van bennem valami megmagyarázhatatlan reményérzet, ami talán csak szimpla idealizmus).


A másik problémám pedig a saját „társadalmi” megítélésem volt. Egy apró jelből rájöttem, hogy az szép és jó, hogy régi ismerősökkel találkozok Budapesten, de az, hogy én kedvelek valakit, az nyilván nem azt jelenti, hogy a másik fél is kedvel engem. Nagylány vagyok már, tudom, hogy az élet nem habostorta, Virág elvtárs, de amikor ezt így a képedbe vágják, még ha csak burkoltan is, az szarul tud esni. Pláne, hogy ilyen helyzetekben hajlamos vagyok magam hibáztatni, mivel közel sem tökéletesek a megszólalásaim (valaki szerint kemény, szerintem néha csak szimplán gyökér). Saját lelki épségem védelme érdekében általában kénytelen vagyok elfogadni magam azzal együtt is, hogy más nem feltétlenül teszi ezt. Azonban ezek után érezhetően megcsappant a lelkesedésem bármilyen közösségi esemény után, de végül mégsem romlott el teljesen a nap.

Persze, ez köszönhető volt annak is, hogy ragyogó fény árasztott el mindent és meleg volt – mintegy kárpótolva mindenki a következő napok dermesztő hidege miatt. Már kora délelőtt sok-sok embert ücsörgött a füvön, járkált a kinti standok között és vélelmezhetően borzongott a Vastanács igénytelen borítója felett. Miután csak a délutáni programok érdekeltek, délelőtt lazán sétáltunk Gáborral, felfedeztem a kiadókat, figyelgettem az akciókat. Mivel lekorlátoztam magam 3 könyvre (amit végül 4-gyel sikerült teljesítenem), az első nap csak egy könyv vándorolt a táskámba. Ezzel ellentétesen beszereztem a recenziós könyveket és bőszen dedikáltattam. De first thing first.

A Geopen idén is kitett magáért a standján

Délután 1-kor került megrendezésre Tóth Csaba A sci-fi politológiája című könyvének a bemutatója. A kiadó vezetője, Nyáry Krisztán beszélgetett a szerzővel. Mivel a kötetet már elolvastam korábban, elég könnyen követtem a beszélgetést, nem volt semmi eget rengető, a politológus is gördülékenyen válaszolgatott, bár a végén sikerült eléggé beleragadni a Star Wars univerzumába. A kedvencem mégis az volt, hogy a szerző egy bespeedezett kisállathoz hasonlóan pörgött, látszott rajta, hogy lelkes (talán izgult is), így az apróbb döccenőket elnéztem neki. Azért pedig hatalmas mezei pirospont járt, hogy a dedikáláson egyedi szöveget írt a könyvembe, ami így valóban egy élmény volt.

De a nap legnagyobb attrakciója mégsem ez volt, hanem az interjú. A tavalyi évhez hasonlóan idén is angolul szövegeltem – ezúttal Herman Koch holland íróval, A vacsora szerzőjével. Emiatt már Parti Nagy Lajosra és Nádasdy Ádámra sem tudtam annyira koncentrálni (pedig utóbbi egy imádnivalóan kerekded, ősz nagypapára emlékeztetett), helyette előre feszengtem a beszélgetés miatt. A szerző miatt nem kellett volna, nagyon kedves és elég közvetlen volt, azonban az látszik, hogy közel sem vagyok elég rutinos beszélgetőtárs és nem sikerült, pláne angolul, egy kicsit alakítani a kérdéseken a válaszok függvényében. No, de sebaj, ez is egy jó tapasztalat volt.
 

 

A gyerekprogram bizarr része

Egy kicsit lenyugodva sikerült pár szót váltani főszerkesztőmmel, Galgóczy Tamással – vele mindig öröm találkozni -, utána pedig kiültünk kicsit csevegni a fűbe Petamással, Pannával és a később még csatlakozó többiekkel. Végignéztük a szerzeményeket – volt mit -, aztán pedig kicsit leléptem Tamás barátommal egyet kávézni, miközben az idő is elromlott. Így este már enyhe eső mellett sétáltam a Széna téren, hogy csatlakozzak a sci-fisek beszélgetéséhez egy pincében.

És milyen jól tettem! SF-ről ugyan nem volt szó, de sikerült végre személyesen találkozni kedvenc kortárs költőmmel, Littlewooddal és persze Kuszmával. Jucival kiegészülve jót beszélgettünk – bár néha nagyban hallgattam és csak figyeltem a többieket -; nagyon jó érzés volt változatos témákat, jópofa sztorikat hallgatni jó stílusban, remek hangulatban, némi alkoholos kipárolgás mellett. Mostanában sokkal több ehhez hasonló estére lenne szükségem. Ezért kicsit bánatos voltam, hogy hazamentünk, de a fáradtságom meggyőzött, hogy ez volt a helyes döntés.

2016. április 24. vasárnap

Az izraeli stand pillangó-könyvekkel

Az előző este után sokkal vidámabban indultam útnak, és rögtön könyvbeszerzésekkel kezdtem a napot. Először sikerült tartani a tervet, de „sajnos” utána Pat személyében valószínűleg minden idők legnagyobb könyvkorteskedőjével és könyvrozsomákjával futottam össze, aki ellenállásom letörve rábeszélt még egy könyvre. Belül sírtam, de 600,- Ft-ért mégsem hagyhattam a Magvető standjánál magányoskodni Petroszjan könyvét. Nálam jobb helyen van.

A nap nagy attrakciója azonban a tavalyi évhez hasonlóan a délutáni sci-fis beszélgetés volt. Velkei Zoltán, Kleinheincz Csilla, Németh Vladimir és Szabó István kerekasztala a tavalyihoz hasonlónak bizonyult: főleg promóciós célú beszélgetés, amin viszonylag kevés szó esett általános témákról. Aki valóban tájékozódni akar a kortárs fantasztikum főbb vonulatairól, ne adj isten, a hazai legfontosabb eseményekről, az ezt itt nem teheti meg. Holott lenne akarat másra is, de kérdéses, hogy azt ezekkel az emberekkel a Könyvfesztiválon meg lehetne valósítani. Valószínűleg más fórum és esetleg más személyek kellenének egy mélyebb beszélgetéshez. Abba pedig bele sem megyek, hogy a hazai színtéren esetleg másokat is érdemes lehet megkérdezni – bár ki tudja, abban mennyi köszönet lenne (ld. Galaktika-botrány).
 

 
3 órakor még egy rögtönzött Próza Nostra szerkesztőségi gyűlést is tartottunk, melynek legfőbb témája a most befejeződött novellapályázat zsűrizése volt. Mivel most először veszek részt ilyesmiben, eléggé izgatott vagyok – remélem, az írások minősége nem fogja elvenni a kedvem.

Avagy hogyan adjunk el egy hentelős könyvet gyerekeknek

Egy óra múlva azonban indulnom kellett, hiszen még Szegedre is le kellett érni az egyre hűvösödő időben és szemerkélő esőben. Ez persze a vonaton nem okozott gondot, ennél még jobb a MÁV, azonban Zonyikával mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy végül csak olvasgattunk. Amit nagyon nem bántam, mert a Rengeteg olyannyira beszippantott, hogy letenni alig bírtam, de ez már egy másik történet…

Szóval izgalmas, önvizsgálatra, önelemzésre és gondolkodásra késztető hétvége sikeredett sok-sok találkozással (ezúton is elnézést azoktól, akiket nem említettem), ami nem volt mentes sem a keserűségtől, sem a vidámságtól. Mindenesetre remélem, a könyvhét kicsit jókedvűbb lesz.