Könyvfesztivál 2015

Harmadik alkalommal vettem részt a Könyvfesztiválon, de idén nem éreztem azt a nagy lelkesedést, mint a korábbi években. Egyrészt, csak hétvégére tudtam felmenni, amit nagyon sajnáltam, mert az előző években pont pénteken sikerült jó dolgokat kifognom, mivel ilyenkor nincs tömeg. Másrészt ezúttal nem voltak olyan nagy címek, amikre nagyon kíváncsi lettem volna – gyakorlatilag csak egy könyvet akartam mindenképpen megvenni. De így sem bántam meg végül a pesti utat, csak ezúttal kevésbé a könyvek miatt.

2015.04.24. péntek

Az első napomon csak munka után tudtam felutazni (bár így is csináltam a munkaidő-nyilvántartásomban egy kis mínuszt), ahol Gábor várt az állomáson, mivel nála hédereltem idén. A rövid lepakolás után irány az Il Treno, ami a Trombitással együtt a hazai sci-fi élet megkerülhetetlen bástyája – senki sem mondhatja magát igazi SF-esnek, ha nem járt még ezen műintézmények bármelyikében. (Komolyan, pestiek, nincs másik értelmes hely?! Pláne, hogy most még a Moszkva is fel van túrva.)

A már hagyományosnak tekinthető SFmag sörözésnek volt ez a helyszíne, amin már elég régen vettem részt. Örültem, hogy sikerült találkozni a szerkesztőséggel és néhányukkal még beszélgettem is. És beszereztem rögtön az első könyvemet is, ráadásul ingyen, a kötet egyik fordítójától. Így tudom majd elolvasni Sherlock Holmes fantasztikus kalandjait, remélhetőleg hamarosan. Váltottunk pár szót Kemese Fannival, Juhász Viktor mesélt a számítógépes játékok piacáról és a steamről, végül pedig a legfrissebb szerkesztőségi taggal, Sárpátki Ádámmal (alias @sepa) is megismerkedtem, akivel kellemesen elcsevegtünk a vidékiség és kívülállóság kérdéseiről. Tényleg, rájöttem, én vagyok az egyetlen vidéki levelező tag kis csapatunkban, ami azért nem egy kéjhömpöly – vidékinek lenni is egy nézőpont, amit nem feltétlen lenne rossz behozni.

Hamar távoztunk, mert másnap programok vártak – ennek ellenére sikerült hajnalig beszélgetni. Ez az átka, ha ritkán találkozik az ember a barátaival.

2015.04.25. szombat

A rekordmennyiségű alvás után rekordlassúsággal sikerült felkelni, de így is 10 körül már a Millenárison voltunk. Gyorsan szét akartam nézni, megvenni, ami legjobban érdekel – mégpedig a Horrorstört. Komolyan, rég olvastam ennyire fantasztikus ötletről, minthogy helyezzünk egy horrort egy Ikea-koppincs áruházba, a könyvet pedig alakítsuk ki úgy, mint egy árukatalógust. Remélem, a regény is legalább ilyen zseniális lesz.

Körbenéztük a helyszíneket, de mindenki arra panaszkodott, hogy mintha kevesebben lennének a kiállítók – nem tudom, de hely tényleg több volt. Legjobban a Geopen kiadó tett ki magáért, aki zsákbamacskákat árult – minden könyvüket papírba csomagolták és csak pár mondatot írtak rá a regények tartalmából, hogy ne a külcsín, hanem a belbecs kapja meg az embereket. Az egész standjuk úgy nézett ki, mint egy installáció, szépség a szemnek. Szinte kár, hogy nem akartam tőlük semmit venni.

Délben gyorsan megejtettük az AdAstra rablást – összefogtunk vagy 10-en, hogy megvegyük a hiányzó könyveket. Petamás banyatankja sikeresen elijesztette a többi vásárlót, én pedig gazdagabb lettem A kauzalitás angyalával, amit két éve harangoztam be anno a beszámolómban.

Röpke ebéd után összeültünk a babzsákfoteleknél @csartakkal és @sztimivel beszélgetni és kipihenni a könyvbeszerzés fáradalmait, de közben odaadtam @dontpanic-nak is a kölcsönkönyvet – remélem, tetszeni fog neki :) Ráadásul beszereztem egy gondos eladó molyocskától Szőnyei Tamás monstre, 2000 oldalas Titkos írás című könyvét. Hazahozni ugyan nem tudtam, de jó a tudat, hogy csak pár hét és itthon lesz.

Végül kiültünk a napsütésbe a többi sci-fis mollyal, beszélgettünk és lazultunk – én viszont kezdtem egyre idegesebb lenni, hiszen fél 6-tól várt az interjúalanyom egy kis angol nyelvű beszélgetésre, az Ekultura jóvoltából. Közben dedikáltattam Daniel Kehlmannal – hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srác ennyire jól ír. A slusszpoén azonban mégsem ez a dologban, hanem az, hogy a sorbanállás közben szóba elegyedtem egy fiatal párral, beszélgettünk az író könyveiről, meg egyebekről, és utána másnap azt láttam, hogy a srác bejelölt a facebookon. Mivel alig pár hónapja vagyok felhasználó, ez a magatartás annyira meglepett, hogy fényes jókedvre derültem.

Viszont telt az idő, gondosan gyűrögettem a kérdéseimet rejtő lapocskát, mire elérkezett az idő. Per Nyholmra kicsit várni kellett, éppen Eszterházy Péterrel csevegett – no, az embernek mégiscsak rangot jelent a magyar irodalom egyik sztárja után sorra kerülni. A dán újságíró igazán nagyszerű alanynak bizonyult: lelkesen mesélt, kicsit ugyan automata üzemmódban, de volt, hogy megörült egy-egy kérdésnek és ettől kicsit személyesebb lett a dolog. Igaz, a könyvét nem olvashattam, mivel az interjú reggelén kaptam kézhez, de nézetei így is felvillanyoztak. Bár éreztem volna kedvet egy kis vitára, erre sem az angolom, sem bőbeszédűsége, sem a hangulat nem adott lehetőséget, de így sem bántam meg egyáltalán.

Utána csatlakoztam vicomte-hoz, Amadeához, Nitához, pathez, Anitához, Botondhoz és Gáborhoz, és jókat viccelődtünk, elemeztük a Dűne fantasy-ségét (skandallum ez a véleményem szerint) és úgy általában jól éreztük magunkat, majd elindultam Tamás barátommal találkozni. Egy késői cappuccino a Starbucksban, kirakodóvásár a Vörösmarty téren, ücsörgő fiatalok az Akváriumnál, hajléktalanok a Széchenyi István térnél, a régi kis utcák színe, a metró hangja és szele, a Blaha Lujza tér gyanús alakjai alkották pesti éjszakámat – emlékezetes egyveleg.

2015.04.26. vasárnap

Szintén kevés alvással indítottam, de ezúttal kicsit kötöttebb volt a program, előadásokra mentünk. Így reggel csak arra jutott idő, hogy gyorsan elköltsem a belépőmet – egy ajándékkönyvre. Rég voltam ennyire önzetlen, hogy Könyvfesztiválon másnak vegyek könyvet :)

De vásárlás után rögvest siettünk a hazai YA irodalomról tartott előadásra, ahonnan 5 perc után ki is jöttünk. Nem vagyok a YA barátja, no. Ehelyett összefutottunk Kádár Zsoltiékkal, beszélgettünk az AdAstráról és terveiről, ami kicsit felvillanyozott. Akármi is történt velük az elmúlt években és akármennyire nem értek egyet bizonyos döntéseikkel (és személyeikkel), kíváncsi vagyok a könyveikre, mert olyan címeket hoznak ki, amik sokkal jobban érdekelnek, mint más zsánerkiadók tervei.

Ezután visszaindultunk a Vadhajtás bemutatójára, amin Sümegi Attilával Moskát Anita beszélgetett. Egy jó beszélgetés kerekedett ki végül, ahol sok szó esett a regény keletkezéséről, az író gondolatairól és felkeltette a figyelmemet, mert egy jó értelemben vett elborult alkotásnak tűnik. Nem mellesleg jól szórakoztam, mert az eszmecsere a humort sem nélkülözte.

Gyors ebéd után, amit a napfényen költöttünk el (és még szerkesztőtársammal, Mladonyiczki Balázzsal is összefutottunk), a kortárs sci-fi és fantasy tárgykörében tartott beszélgetésre jutottunk el, ahol Próza Nostrás főszerkesztőm, Szabó István, az Agave vezetője, Velkei Zoltán (@flynn), a GABO SFF főszerkesztője, Kleinheincz Csilla (@Hanna) és a Fumax ügyvezetője, Németh Valdimir vett részt. Bevallom, nem voltam elégedett, mert roppantul bosszantott az a promózás, amit a beszélgetés kb. felénél illesztettek be. Persze, jó az ingyen reklám, de nem kell minden könyv cselekményét ismertetni. Emellett nem éreztem azt sem, hogy bármiben többet kaptam volna azoknál a mantráknál, amiket a hasonló beszélgetéseken szoktak megállapítani. A kérdések között volt izgalmas, voltak érdekes válaszok is, de összességében mégsem éreztem előremutatónak. Nem volt benne olyan, amivel meg lehetne fogni olyanokat, akik nem ismerik a zsánert.

A kérdéseket már nem is vártuk végig, @Zonyikával elsiettük a Nyugati felé, hiszen még haza is kellett érni Szegedre. De azért még a vasútállomáson beszereztünk pár könyvet – ha már a fővárosban van az ember, mindenképpen keressen olcsó könyveket! A vonaton aztán nagyokat hallgattunk, és a végén olvasni is elkezdtem, mert Pratchett még fáradtan is élvezetes. Csak azt sajnáltam, hogy nem volt még egy napom pihenni és rendszerezni a hétvégén történteket, és akkor talán ez a beszámoló is hamarabb született volna meg.

U.i.: A legjobb sztorit meg kihagytam! Szombat délután sorban álltam a mosdóban és néztem, hogy előttem mintha Szabó Gabi állna sorba, aki a Szegedi Nemzeti Színház színésze és pont egy hete láttam nagyon jót alakítani a Kék róka c. darabban. Hát, mondom, egy életem van, csak gratulálok neki. Úgy tűnt, örült is neki, és megjegyezte, hogy ilyen is csak itt történhet meg - mármint a WC-ben. Utána jól el is röhögtem magam, mikor végre porceláncsészéhez jutottam :D