Kormányhivatalok városa - Debrecen

Református Kistemplom

A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy gyors utazást szerveztünk tavasszal – Győr után ezúttal Debrecen lett a célpont. Azonban ezúttal nem kötetett szerelem, a kálvinista Róma nem lopta be magát a szívembe. Noha az látszik, hogy legutóbbi ittlétemhez képest (ami az ősidők homályába, legalábbis az általános iskola távolságába veszik) sok változás történt. Azonban hiányoltam az egységet: Debrecen városképe, noha sok tekintetben lenyűgöző, elég kaotikus, vagy inkább eklektikus. A történelemből tudhatjuk, mennyi kár érte a megyeszékhelyet a második világháború bombázások alatt, a város jelentős részét újra kellett építeni. Azonban ettől lett olyan az összkép: a nagypolgári, vagy helyenként inkább paraszti képet a szocreál tömbök és a vadonatúj épületek (mint a piac vagy az új városháza) megtörik. Az pedig külön vicces volt, hogy első sétánk alatt minden második sarkon egy kormányhivatalba futottunk. Így hiába a csodás Nagytemplom, kicsit tanácstalanul járkáltunk a szürke ég alatt.


Pedig vannak igazán remek épületek: a Szent Anna utcai római katolikus templomot éppen úrvacsora idején látogattuk meg, és nagyon élveztem a pap éneklő hangját hallgatni (nézzétek el nekem, nem szoktak misére járni), de külön élveztem a híveknek szóló tájékoztatásokat – hihetetlenül sokoldalú hely a sekrestye, ezt megállapítottam. A református Kistemplomot pedig messziről kiszúrtuk, mert annyira egyedinek tűnt erődszerű tornyával. Mint megtudtuk, azért épült így, mert a viharos szelek a korábbi kupolát rendre elsodorták, így végül egy strapabíróbb megoldás mellett döntött a város. Viszont itt láttunk egy szétszedett orgonát, sípokkal, fújtatókkal, aminek méretei mellett lehetetlen volt nem lenyűgözöttnek lenni.

 

 

Nagytemplom

Az egyetemi épület

Az egyetemi campus és templom, a Nagyerdő fái, a klinikai tömb útvesztőnek tűnő tömege azzal együtt, hogy tetszett (különösen a rektori épület zegzugos, még vasárnap is diákokkal teli folyosói), mégis kicsit vigasztalannak tűnt. Gondolom, ebben nem kevés szerepe volt az időjárásnak, ami nagyon nem volt kegyes hozzánk. Folyamatosan rövidebb-hosszabb időre esett és bár megúsztuk a most hétvége viharait, mégis rányomta bélyegét a hangulatunkra.

A református Nagytemplom és a Kollégium tömbje uralja igazán a városképet. Nagyszerű a látkép a templom kilátóiból, maga a belső tér pedig a díszítés hiányával vonja magára a figyelmet. Rengeteget megtudtunk a vallás és a város életének kapcsolatáról, láttuk a helyet, ahol kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását és kicsit elfogódottan járkáltam a könyvtár sok száz éves könyvei között. A kiállításon pedig meglepődéssel néztem, hogy a régi korok népművészete milyen mélyen hatott a templomok kialakítására, csodás színekkel találkoztunk. Nehéz elképzelni, hogy a rideg (és hideg) falak között hány generáció végezte tanulmányait.

Kilátás a Nagytemplomból

A Nagytemplom belseje

A régi nagytemplomi orgona a Kollégium kiállításán

A kollégiumi Könyvtár

Kilátás a Kismandulából

Nem maradt el a szokásos gasztrokalandozás sem: a Pizza Vespában szekszárdi vörösborral öblítettük le a tésztánkat, a Csokonai Étteremben különlegességeket ettünk (egyértelműen ez volt a legjobb), a Volt Egyszerben megkávéztunk a főutcán dolgukra sietőket nézegetve (és egy csodásan pufi kisfiú látványában gyönyörködve a szomszéd asztalnál), míg a színház szomszédságában a Kismandula Cukrászda is várt bennünket (bár itt a látvány egyértelműen jobb volt, mint a süti), de remek reggelizőhelyet is találtunk.

Minden jóság ellenére azért a koronát a MÁV rátette a koronát a hazautunkra: Szajolon sikerült fél órát úgy ácsorogni, hogy közben két vonat suhant el mellettünk és végül csak harmadjára sikerült elhagynunk az állomást, így a csatlakozásunkat persze lekéstük. Meg kellett állapítanunk, hogy biztos valami lokális fekete lyuk lehetett a ludas. Így azért a rövid élménybeszámoló mellett csak pár képet hoztam nektek, mert a város minden szépségével együtt nem hozott ihletett hangulatba.

Nagyerdei stadion és a Víztorony

Nagyerdei naplemente