Ajánlás: öcsémnek, akinél kevés ember élvezhetné jobban ezt a mozit
Van az a szókapcsolat, hogy bűnös élvezet. Ezek tipikusan azok a filmek/könyvek stb., amikről tudod, hogy fájni fognak, mégis engedsz nekik. Amikor meghallottam, hogy a Hammernek létezik egy filmje, amit a hongkongi legendás filmstúdióval, a Shaw Brothers-szel készített, tudtam, ezt mindenképpen látnom kell. Nem vagyok nagy rajongója a harcművészeti filmeknek, de sejtettem, hogy ez a mozi pont beleillik majd a bűnös élvezet kategóriába. Nem is kellett csalódnom.
A történet szerint egy kínai, szerzetesi ruhát viselő férfi érkezik Erdélybe, mégpedig Dracula kastélyába. A felébredő grófnak előadja, hogy faluját a hét arany vámpír uralja, de hatalmuk fakulóban van, ezért kéri a vámpírok urának segítségét. Dracula be is száll a bizniszbe, de átveszi a férfi alakját. 100 évvel később Van Helsing épp Csungkingban tart előadást a vámpírokról és ismertet egy kínai legendát is a témában, de a helyiek nem igazán akarnak hinni neki. Felbukkan azonban egy fiú, aki bevallja, ismeri a mondát, sőt, kéri a professzor segítségét, kísérje el oda és mentse meg ősei faluját. A férfi végül rááll és fiával, valamint egy kalandvágyó svéd özveggyel elkíséri a nyolc harcművész testvért, hogy megszakítsák a vámpírok rémuralmát.
Van az a szókapcsolat, hogy bűnös élvezet. Ezek tipikusan azok a filmek/könyvek stb., amikről tudod, hogy fájni fognak, mégis engedsz nekik. Amikor meghallottam, hogy a Hammernek létezik egy filmje, amit a hongkongi legendás filmstúdióval, a Shaw Brothers-szel készített, tudtam, ezt mindenképpen látnom kell. Nem vagyok nagy rajongója a harcművészeti filmeknek, de sejtettem, hogy ez a mozi pont beleillik majd a bűnös élvezet kategóriába. Nem is kellett csalódnom.
Elég veszett egy mixnek tűnik, igaz? Igazából ne is várjon senki egy hagyományos Hammer-filmet. Persze néhány megszokott elemet felismerhetünk, mint a papírmasé szállongó denevéreket, a vörös szín túlzott használatát, a jellegzetes filmzenét, no meg a már nem annyira hamvas Peter Cushingot, aki mintha kicsit fáradtabban űzné régi ellenlábasát, mint eddig, de ez megbocsátható. Még némi szexuális felhangot is megengedett magának a film, bár ez a korábbi mozik túlfűtöttségéhez képest inkább csupán némi meztelenséggel, fedetlen női keblekkel szolgált, azaz az erotika helyett a pőreség dominál (vö. „boobs”). A The Legend of the 7 Golden Vampires sokkal inkább egy harcművészeti film, ezt nehéz lenne tagadni, és nem csak azért, mert Hong Kongban forgatták.
Rengeteg megkoreografált harci jelenetet láthatunk, mégpedig a megszokott helyszíneken: a riksákkal és zsákokkal teli szűk utcákon, a városokon kívüli füves pusztákon és vidéki falvakban. A használt fegyverek mind ismerősek lehetnek régi kung fu filmekből, de még a szereplők mozgása, jellegzetes ugrásaik is erre mutatnak. A kínai főszereplő, David Chiang a Shaw Brothers egyik sztárja volt és nagyon szimpatikusan is játszik. Maga a stúdió ezzel akart betörni a nyugati piacra (míg a Hammer ezzel nyitott volna a keleti nézők felé), de sok sikert nem arattak.
Sok elemet felhozhatunk a védelmére, de a The Legend of the 7 Golden Vampires éppen csak elkerüli az abszolút trash címkéjét. A forgatókönyv borzalmas, teli olyan alapvető tévedésekkel, mint hogy miért nem égette le senki a vámpírok messziről is jól látható várát; borzalmas dialógusokkal és látszólag teljesen tehetségtelen színészekkel (a Van Helsing fiát játszó Robin Stewart, valamint a svéd nőt alakító Julie Egde egyszerűen, bár szórakoztatóan pocsék), kiábrándító vámpír-álarcokkal (úgy néztek ki, mint Frankenstein szörnyének kisöccsei némi technocollal), esetleges (bár tetszetős) harcokkal és bántóan bugyuta megoldásokkal. A film a vámpír-mitológiához se tesz hozzá sokat, itt semmi nincs a vérszívók hűvös eleganciájából és emberfeletti képességeiből, sőt, egyszerűbb eltenni őket láb alól, mint egy közönséges harcost, bár kétségtelen, hogy élőhalott harcos szolgáik (egyfajta zombik vagy ghúlok) érdekes adalékul szolgálnak, már ha önmagában a kínai vámpírok ötlete ne lenne az. Ennek ellenére, vagy éppen ezért remekül szórakoztam rajta.
És azt sem mondanám, hogy bármilyen komoly mondanivaló nehezítette volna el a történetet. Ahogy utánajártam, egyes kritikusok egyfajta kolonialista olvasatot generáltak a filmhez, hiszen végső soron szegény távol-keletiek a fehér ember segítsége nélkül nem tudták elintézni a rosszfiúkat (sőt, a vámpíroknak is kellett a nyugati vérfrissítés). A mozi amatőrizmusa számomra semlegesített bármilyen komolyan vehető tartalmat, noha tény, hogy végső soron Dracula és Van Helsing konfliktusa zajlik, ahol a kínaiak csak gyalogok; mivel azonban a filmet mégiscsak részben a helyiek gyártották és a piszkos munkát nem tudta volna a professzor maga elvégezni, így valahol nem érzem helyénvalónak ezt az értelmezést.
Azzal fejezem be hát, amivel kezdtem: a The Legend of the 7 Golden Vampires igazi bűnös élvezet, egy különleges kicsapongás, amit könnyű élvezni. Az obskúrus harcművészeti filmek kedvelőinek pedig plusz élvezetet adhat a vámpíros tartalom, mások pedig csak dőljenek hátra és jókedvvel élvezzék ezt a nem mindennapi alkotást. Néha ilyen is kell.
Sok elemet felhozhatunk a védelmére, de a The Legend of the 7 Golden Vampires éppen csak elkerüli az abszolút trash címkéjét. A forgatókönyv borzalmas, teli olyan alapvető tévedésekkel, mint hogy miért nem égette le senki a vámpírok messziről is jól látható várát; borzalmas dialógusokkal és látszólag teljesen tehetségtelen színészekkel (a Van Helsing fiát játszó Robin Stewart, valamint a svéd nőt alakító Julie Egde egyszerűen, bár szórakoztatóan pocsék), kiábrándító vámpír-álarcokkal (úgy néztek ki, mint Frankenstein szörnyének kisöccsei némi technocollal), esetleges (bár tetszetős) harcokkal és bántóan bugyuta megoldásokkal. A film a vámpír-mitológiához se tesz hozzá sokat, itt semmi nincs a vérszívók hűvös eleganciájából és emberfeletti képességeiből, sőt, egyszerűbb eltenni őket láb alól, mint egy közönséges harcost, bár kétségtelen, hogy élőhalott harcos szolgáik (egyfajta zombik vagy ghúlok) érdekes adalékul szolgálnak, már ha önmagában a kínai vámpírok ötlete ne lenne az. Ennek ellenére, vagy éppen ezért remekül szórakoztam rajta.
És azt sem mondanám, hogy bármilyen komoly mondanivaló nehezítette volna el a történetet. Ahogy utánajártam, egyes kritikusok egyfajta kolonialista olvasatot generáltak a filmhez, hiszen végső soron szegény távol-keletiek a fehér ember segítsége nélkül nem tudták elintézni a rosszfiúkat (sőt, a vámpíroknak is kellett a nyugati vérfrissítés). A mozi amatőrizmusa számomra semlegesített bármilyen komolyan vehető tartalmat, noha tény, hogy végső soron Dracula és Van Helsing konfliktusa zajlik, ahol a kínaiak csak gyalogok; mivel azonban a filmet mégiscsak részben a helyiek gyártották és a piszkos munkát nem tudta volna a professzor maga elvégezni, így valahol nem érzem helyénvalónak ezt az értelmezést.
Azzal fejezem be hát, amivel kezdtem: a The Legend of the 7 Golden Vampires igazi bűnös élvezet, egy különleges kicsapongás, amit könnyű élvezni. Az obskúrus harcművészeti filmek kedvelőinek pedig plusz élvezetet adhat a vámpíros tartalom, mások pedig csak dőljenek hátra és jókedvvel élvezzék ezt a nem mindennapi alkotást. Néha ilyen is kell.
A filmről a Wikipedián és az IMDb-n is olvashattok, valamint itt egy könyv: a Spooky Encounters-ben olvashattok a film keletkezéséről, utóéletéről egy egész fejezetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése