2015

Egyszerűnek nem mondanám ezt az évemet, sok dolog történt velem, zömében azért pozitívumok. Viszont nagyon elfáradtam… Egy ismerősöm azzal vigasztalt, nem is fáradhatok el, hiszen nincs gyerekem – ezzel az állítással vitatkoztam volna, ha nem arról a személyről lett volna szó, így inkább csak annyit mondok, hogy de, el lehet fáradni üvöltöző porontyok nélkül is, csak ez kétségkívül másfajta fáradtság. Kicsit a lelkem fáradt el.



Nagyon sok változás történt az életemben. Ahogy tavaly is írtam, munkahelyet váltottam, és egy új helyre beilleszkedni nem könnyű dolog – még most sem érzem, hogy minden tekintetben sikerült. Szakmailag viszont úgy érzem, sikerült fejlődnöm, elkezdtem elsajátítani rengeteg új dolgot, ismeretet, emberileg azonban van hová előrelépnem.

Összeköltöztem a barátommal is, ami egy szintén nagy ugrás – és nem kis kockázat is. Mi van, ha rájössz, nem bírod a reggeli szájszagát (esetleg ő a tiédet) vagy csak egyszerűen idegesít, ahogy húzza a zokniját - mind olyan apróságok, amik korábban nem tűnnek fel, de ha együtt keltek, együtt fekszetek, akkor viszont előjönnek. Szerencsére egyelőre ilyen gond nem volt, de még érzem, van miben csiszolódnunk.

Sokat kellett csiszolódni nekem is. Befejeztem, amit tavaly elkezdtem egy szakemberrel és bevallom, egyes pontjain nagyon-nagyon nehéz volt. Mindent elemezni, hogy mit-miért teszek, rájönni a saját magam elől is rejtett mozgatórugókra, felismerni a rejtett, régre visszanyúló mintázatokat a viselkedésemben – nem volt egyszerű kör. Most sem érzem azt, hogy minden egyszerű és minden rögtön menni fog, de remélem, a legtöbb dolgot már magamban, magammal le tudom rendezni. A jövő évi feladatom pedig az lesz, hogy megtanuljak jobban koncentrálni, jobban megélni azokat, amik velem történnek, flow-állapotba kerülni, hangozzék ez bármily ezoterikusan is.

Sokat gondolkodtam a blogon is; hogy jó-e ez, jól csinálom-e, miben és hogyan kellene fejlődnöm. Sokszor nehéz, mert nem tudom, megszólítom-e az embereket azzal, amit írok, találnak-e kapcsolódási pontot a saját gondolataikkal. Néha nagyon nyomasztó tud lenni a visszaigazolás vagy inkább a visszajelzés hiánya. Viszont nagyon inspirálóan hatott az egyik interjúmhoz fűzött kommentár, valamint a Könyvmolypárbaj zsűrijének kedves sorai, ezek megerősítettek abban, hogy talán mégse rossz, amit csinálok, de van hová fejlődnöm.

Összességében azért jó év volt ez, amit alátámaszt egy pár dolog is, amit először csináltam az évben:

• váltottam munkahelyet;
• képviseltem gaz multit;
• beszéltem francia vezérigazgatóval;
• buliztam ASOT warm up-on;
• szerveztem 30. szülinapi meglepetésbulit;
• Budapesten salsáztam;
• voltam a Hadtörténeti Múzeumban;
• interjúztam angolul;
• gratuláltam élőben egy színésznek;
• írtam Shakespeare egyik darabjáról;
• írtam magyar filmről, ráadásul pozitívat;
• kaptam e-book olvasót;
• rendeltem valamit Kínából;
• lett dual SIM-es mobilom;
• jelent meg cikkem a Próza Nostrán;
• éjszakai fürdőztem a Balatonban és buliztam a Palace-ban;
• jártam Gyöngyössolymoson;
• kipróbáltam kalandpályát és alpesi csúszdát;
• tábortűz mellett ültem a Mátrai Erőmű diszkrét hangjai közepette;
• felmásztam a sástói kilátóba;
• utaztam Budapesten hajóval;
• voltam cicás kávézóban;
• voltam Pesten augusztus 20-án és jól kihagytam a tűzijátékot;
• keveredtem majdnem verekedésbe;
• bicikliztem ki a szerb határra, láttam határzárt;
• igazoltattak a rendőrök; 
• jártam biogáz erőműben;
• fejeztem be Könyvmolypárbajt és kaptam díjat;
• lettem, egyelőre még csak névlegesen, mentor;
• minden kényszertől mentesen, közös elhatározással összeköltöztem a barátommal;
• vettem/vettünk matracot, könyvespolcot;
• lettem 30 éves;
• vettem koncertjegyet budapesti, arénás koncertre – ráadásul rögtön kettőre;
• kezdtem Írországba levelezni – a postával, nem e-mailben;
• voltam Makón, a Hagymatikumban;
• voltam éjféli filmpremieren;
• bowlingoztam.

Egy kis statisztika a matematikus énemnek:

• 40 bejegyzés idén (megdöntöttem a blogos rekordomat, ráadásul ez azt jelenti, hogy átlagban majdnem minden héten jelent meg új bejegyzésem);
• 17397 oldalmegjelenítés;
• 10 feliratkozóm van, köszönöm nekik!;
• idei legnépszerűbb bejegyzésem a Harry Potter sorozatról született 235 megtekintéssel, a legnépszerűbb bejegyzés pedig változatlanul Ta-mia Sansa A menekülés éve c. regényéről született értékelésem 274 oldalmegjelenítéssel.

És tudom, hogy, külön könyves-filmes-zenés listákat készítettem, most mégis összeszedem az idei évet élmények szintjén – a legjobb felfedezések, koncertek, megállapítások az idei évben.
 

Az év könyves élménye

Az első mindenképpen Shakespeare (újra)felfedezése volt. Gimnázium óta nem nagyon foglalkoztam az angol drámairodalom fenegyerekével, de az idei évben, a Nagy Shakespeare-projekt keretében kezembe került az V. Henrik és adaptációi. Élveztem azt, hogy a rendezők fejében turkáltam: hogyan értelmezik és hogyan jelenítik meg ezt a Magyarországon nem sokat játszott drámát, miképpen mutatják be főhősét. Jelenleg ott tartok, hogy két újabb színdarabot szeretnék ilyen módon leelemezni – csak határidőt kell adnom magamnak, mert meglehetősen időigényes feladatok.

A másik két dolog az idei két interjúm volt. Ugyan az elsőre nem sok időm volt készülni, de Per Nyholm nagyszerű alanynak minősül – bőven túlbeszélte a riportert. Sümegi Attila esetén azonban úgy érzem, egy jó beszélgetést sikerült összehoznom, amiben mindketten jól éreztük magunkat, és ezért bőven megérte.
 

Az év filmes örömködése

 
Az idei mozis évem a magyar filmekről szól. Életemben nem néztem ennyi magyar alkotást moziban, mint 2015-ben, és ráadásul a legtöbb tetszett is. A Liza, a rókatündér, a Balaton Method és a Saul fia mind nagyszerű filmek, világviszonylatban is. Még a negyedik, az Argo 2 is megállja a helyét, bár azért jóval gyengébb, mint a többiek; ráadásul ehhez kapcsolódik az egyik legjobb idei élményem (avagy hogyan szerezzünk autogrammot Kulka Jánostól) is. És azokról a filmekről nem beszéltem, amit szintén dicsért a kritika és szépen szerepelnek filmfesztiválokon (pl. Szerdai gyerek), de még nem láttam. Remélem, a következő év is hasonlóan színvonalas mozgóképekkel lesz teli.

 
Az év koncertje

 Idén is voltam State of Trance-n, ismét Hollandiában, és ugyan nem írtam róla, de nagyszerű élmény volt. A SZINről ugyanezt nem mondhatom el, a fent említett majdnem-verekedés is ide kapcsolódik, de legalább megjártuk ezt is. Viszont kétségkívül a legkülönösebb és egyúttal a legjobb a Nils Frahm koncert volt. A körülmények nem alakultak a legjobban, mert nem is azzal mentem, akivel terveztem, valamint megismertem a komolyzene-hallgatók (vagy kvázi komolyzene-hallgatók) sznobériáját is, de maga a zene, az tényleg fantasztikus volt. Az előadó hihetetlenül közvetlen és aranyos, amolyan „szomszéd fiú” zsánerű, aki bejön egy pólóban, de olyan zenét nyom le, hogy szóhoz sem jutsz. Nagyon megérte ezért felutazni Pestre és ácsorogni majd egy órát a meglehetősen szokatlan előzenekar alatt.

 
Ezek történtek hát velem idén, nem unatkoztam. A következő év hasonlóan izgalmasnak tűnik elöljáróban, különösen a munkahelyi rész (ha mond valakinek valamit az ENKSZ és tervei, érti, mire gondolok), de vár rám rögtön két budapesti koncert is. Előre 2016-ban is!