2015. június 24., szerda

Egy ifjú ember kalandjai – J. K. Rowling Harry Potter-sorozata

Több helyen láttam már, hogy azt írja egy blogger vagy egy olvasó, hogy nincs már mit írni a Harry Potterről. Ebben lehet valami, ugyanis kevés olyan könyvsorozat van, amivel ennyit foglalkoztak volna a médiában, ennyit elemezték, értelmezték volna, ennyi cikk, magyarázat született volna hozzá, mint J. K. Rowling műveihez. Nem is hiszem, hogy feltalálom a spanyolviaszt, de még sohasem foglaltam össze magamnak sem, mit is jelent számomra ez a sorozat, miért különleges, mit is adott nekem – erre most nagyon jó apropót szolgáltatott, hogy újraolvastam az egészet.

Pedig annak idején nehezen vettem kezembe, hiszen akkora hype (akkor még nem is ismertem ezt a szót sem) volt körülötte, hogy meg voltam győződve róla, hogy bizonyára borzalmas. Mikor kölcsönkaptam az első kötetet, beleszerettem, egy este alatt elolvastam. Mint utána a második, harmadik és negyedik kötetet. Tudni akartam mindent, amit meg lehet a könyvekből tudni és alig vártam az ötödiket. Öcsémmel találgattuk, hogyan folytatódhat a sorozat, mi fog történni Voldemort  újjászületése után (és persze azt is, hogy mi volt Piton küldetése – körmönfont női logikával ráéreztem az elrejtett szerelemre, de ezt utólag már nagyon könnyű beismerni). Az ötödik kötet törvényszerűen csalódást okozott ekkora várakozás után, de a hatodik és a hetedik pótolt mindenért.

Most, hogy összességében, folyamatában láttam az eseményeket, az lepett meg, mennyire jól építette fel Rowling. Az első kötetben még mindenből csak egy kicsit kaptál: egy kis mágiát, néhány emléket és a rosszfiúból is csak pillanatokat. Minden illeszkedett ahhoz, hogy a főhős is még csak 11 éves, nem lát, nem ért mindent a világból, így a magyarázatok is hozzá igazodnak. Ahogy haladunk előre az időben, úgy lesznek az ismeretek összetettebbek és mélyebbek, ahogy ezek az ifjú emberek is felfedezik a világot, annak minden árnyoldalával. Nem csak Voldemortra gondolok itt, hogy egyre többet látnak a világ gonoszságából, hanem a közvetlen környezetükre. Harry rájön, hogy nem mindenki gáncstalan hős, hogy rajongva szeretett apja és keresztapja is bizony gyarló ember, de a nagy mágus, Dumbledore múltjában is vannak rosszabb pillanatok. Harry szépen végigjárta a felnőtté válás lépcsőin, megtanulta a maguk valójában látni az embereket és képes volt így is szeretni őket, de megalkotta saját magát – mi ez, ha nem a felnőtté válás gyönyörű bemutatása?

Az író egy nagyon jó alapot adott olvasóinak ahhoz, minek mentén fedezzék fel a világot. Egy hatalmas, jóságos szív dobog az egész történet mögött, ami néhol szájbarágósan, néhol kedvesen, de alapvetően jó értékeket közvetít. A barátság, a hűség, a felelősségvállalás fontossága mind olyan  erények, amikkel érdemes foglalkozni. A történetek emellett kiállnak amellett, hogy az embereket nem a „vérük”, színük, származásuk alapján ítéljük meg, csak a személyiségük, tetteik alapján. Harry egy abszolút pozitív hős, akinek bitangerős az értékrendje és ezt semmi nem rengeti meg, de emellett együttérző, képes a sajnálatra is, a történet végére képessé válik arra, hogy rejtett mozgatórugókat ismerjen fel, kompetens felnőtté válik. És ez felemelő.

Éppen emiatt azonban nem éreztem igazi jellemfejlődést, a szereplők olyanok voltak és olyanok is maradtak, mint induláskor, nem jártak be ívet, nem lettek sem jobbak, sem rosszabbak. Ez különösen Harry, Ron és Hermione esetében feltűnő, hiszen ők vannak fókuszban, de a többi szereplő esetében is észrevehető. Harry nem azért hűséges és erős, mert változik, hanem mert eredendően ilyen, mintha az események egy cseppet sem alakítanák – erre még Dumbledore is egyértelműen utal a regényekben több helyen. A legnagyobb pálfordulást átélt szereplő, Piton sem változik, csak mi leszünk bölcsebbek, hogy megismerjük a történetét. Ez kicsit zavaró számomra, de mivel meséről van szó, megbocsátom a történetnek.

Maguk az epizódok azonban komoly változásokon estek át dramaturgiailag. Míg az első kötetek egyértelműen a krimik, detektívregények sablonjai alapján íródtak, ahol van egy nagy rejtély, amit meg kell fejteni, ki kell találni, ki a „gyilkos”, addig a későbbi történetek során a hangsúly a nyomozásról áttevődött a háttérbeli eseményekre, Voldemort visszatérésére és tetteire. Ez nyilván okos döntés, hiszen megtudtuk, ki a „tettes”, inkább a hogyan vált kérdésessé. Emellett egyre több „felnőttes” téma került be, az iskolán túl a külvilág egyre nagyobb szerephez jutott, főleg a politika, kapcsolata a médiával, benne az emberek szűklátókörűségével. Rowling sokszor igazolta azt a tételt,  hogy a felnőttek miatt veszik ki a varázslat a világból, hiszen ők már nem tudnak új szemmel a világra nézni, mindig a csőlátásuk áldozatává válnak. A főhősök éppen ezt az újdonságot hozzák vissza a világba és reméljük, ez megmarad akkor is, ha ők már felnőnek.

Elemezhetnék még nagyon sok mindent a mitológia felhasználásán keresztül a beszélő nevekig, dicsérhetném a remek magyar kiadást és fordítást, amit öröm újra és újra kézbe venni, végigvehetném azt a hatást, amit a popkultúrára gyakorolt (köztük a már feldolgozott orosz változatokkal), de ezt már tényleg sok helyen megtették. Nekem egy korszakot jelentettek a könyvek, szeretem a sorozatot és biztos, hogy oda fogom adni egyszer a gyerekeimnek is. De most tőlem szokatlan módon megcsinálok az „blogger taget” (az ötlet innen) a Harry Potterről, mert egyrészt jópofa, másrészt megfogja azt az életérzést, amit annak idején a kis Túlélő kalandja jelentettek nekem:

1. Kedvenc könyv?
Az azkabani fogoly. Ott éreztem tökéletesnek az arányokat, a hosszúságot és azt, hogy nem közvetlenül a főgonosszal volt kapcsolatban a cselekményszál.

2. Legkevésbé kedvenc könyv?
Az ötödik kötet, bár újraolvasva az sem volt borzalmas. De elsőként hatalmas csalódásnak bizonyult feleslegesen túlbonyolított sztorijával.

3. Kedvenc film?
Itt is az azkabani fogoly története. Cuarón zseniálisan újította meg a filmeket, hatása végig érezhető a sorozaton, bár utolérni nem sikerült.

4. Legkevésbé kedvenc film?
Talán az utolsó két rész, mert nagyon bosszantott, hogy kettészedték, mivel nem éreztem, hogy  indokolt lenne. Azért meg külön, mert ez indította el a pusztán „művészi célokból” történő kétrészes záróepizódokat a YA „klasszikusoknál”.

5. Kedvenc idézet?
„Sirius elkínzott arcán ekkor jelent meg az első igazi mosoly. A változás döbbenetes volt; a halálfejmaszk mögött egy tíz évvel fiatalabb férfi tűnt fel. Harry most először érezte, hogy ugyanaz az ember áll vele szemben, aki a szülei esküvői fényképéről ránevetett.”
(Harry Potter és az azkabani fogoly, Animus 2001, 348. old.)

6. Kedvenc Weasley?
Talán a bogaras Mr. Weasley. Hobbijával olyan megdöbbentően és bájosan emberi, de emellett bátor férfi.

7. Kedvenc női karakter?
Sokáig Hermionét mondtam volna, most már inkább Luna Lovegood azzal, hogy olyan törékeny, mégis vagány és bátor. Érdekes módon a felnőttek közül Narcissa Malfoy jutott eszembe, mert őt mindennek ellenére a szeretet mozgatja.

8. Kedvenc gonosztevő?
Na, ilyen nem volt. A legérdekesebb egyértelműen Voldemort, de azért, mert róla ténylegesen tudunk meg dolgokat, így tudtam sajnálni, de kedvenc nem volt.

9. Kedvenc férfi karakter?
Sirius Black. Benne a jó és a rossz oldal kellően vonzóan keveredett ahhoz, hogy érdekes legyen.

10. Kedvenc tanárod/professzorod?
Ha tanár, akkor egyértelműen McGalagony prof.

Melyiket választanád inkább...
11. A) megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?
Piton haján gyorsabban túlesek.

12. A) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B) egy dühös Mollyval párbajoznál?
Mollyval, mert ha nem bántom a családját, ő nem akar megölni.

13. A) a Roxfort Expresszel vagy B) repülő autóval utaznál el a Roxfortba?
Roxfort Expressz, mert imádom a vonatokat.

14. A) megcsókolni Voldemortot vagy B) Umbridge-ot pezsgőfürdőben részesíteni ?
Ez marhaság :)
 
15. A) Hippogriffen lovagolni vagy B) Tűzvillámon repülni ?
Hipogriffen lovagolni, bár szerintem ez nagyban a számítógépes játéknak köszönhető, ahol fantasztikus zene volt a „hippogriff-ride” alatt.

16. Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?
Piton, mert a filmekben kegyetlen, de szerethető humora volt.

17. Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?
Az ötödik epizód mozifilmje sokkal jobb, mert lenyesték a felesleges szálakat.

18. Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?
Michael Gambon, mert róla elhiszem, hogy félelmetes.

19. Melyik az a dolog (személy vagy esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?
Hiányoltam a hatodik epizódból a további emlékeket.

20. Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?
Azt kicsit hosszú lenne végiggondolni…

21. Az érzéseid szerint, melyik az a ház, amelyikbe te is tartozhatnál?
Hollóhát

22. Melyik házba soroltak be Pottermore-on?
Nem jártam a Pottermore-on, így nem tudom.

23. Melyik tantárgy lenne a kedvenced?
Az összes, de ha választani kell, akkor a legendás lények gondozása.

24. Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?
Nekem inkább a Tekergők Térképe „world edition” kellene, hogy el tudjam kerülni, akivel nem szeretnék találkozni.

25. Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?
Ahhoz nem ismertem meg mindenkit eléggé, hogy megmondjam. Az biztos, hogy Siriussal szívesen lennék jóban, de azért a felnőtt karakterek eléggé érdekelnek ahhoz, hogy minddel próbálkozzak.

26. Ha a tulajdonodban lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?
A bodzapálca. Jó lenne úgy használni, mint Dumbledore, és megpróbálni vele segíteni, védeni azokat, akik fontosak nekem.

27. Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?
Nincs.

28. Kedvenc Tekergő?
Mindet megnézném fiatalon :)
 
29. Ha visszahozhatnál egy szereplőt az életbe, ki lenne az?
Lupin és Tonks, hogy egy árva gyerekkel kevesebb legyen.

30. Halál ereklyéi vagy Horcruxok?
Egyik sem. Akkor már inkább egy Időnyerő.

A képek tehetséges művészek Deviantarton közzétett alkotásai: Deakazu, Picolo-kun, breathing2004, Ninidu, AbigailLarson, kyla79, palnk


4 megjegyzés:

  1. Én is pont így szerettem meg, ellenálltam, aztán rámtukmálták kölcsönbe, és beleolvastam.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éljen a Harry Potter Ellenálló Liga! :)

      Törlés
  2. A legtöbb dologgal egyetértek, amit írtál meg a listában is hasonló a véleményünk, bár nekem nem az ötödik, hanem a hatodik kötet volt ilyen mumus. Viszont ez a sorozat is egyike azoknak, amikről úgy érzem, ha most, évekkel később újraolvasnám, sok mindent máshogy értékelnék. Ugyanakkor erre nem most fog sor kerülni, de egyszer mindenképp belepasszírozom a listámba. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, mielőbb kerítesz rá időt, én nagyon élveztem az újraolvasást :)

      Törlés