Balaton Method

A cikk eredetileg az Ekultura.hu oldalon jelent meg, de szerettem volna hozzáfűzni egy kicsit, úgyhogy olvassátok itt is :)

Ha Magyarország emblematikus helyeit keressük, akkor sok hely az eszünkbe juthat az Alföldtől kezdve Budapestig, de abban biztos vagyok, hogy a Balaton előkelő helyen szerepelne. Nem nagyon van olyan magyar, akinek nincs valami emléke Közép-Európa legnagyobb taváról – kinek gyerekkorából, kinek tinédzserkorából, és akkor még a családi nyaralásokról nem is beszéltünk. Mindenkinek van valami meghatározó élménye, ami rögtön az eszébe jut a Balatonról: hogy ez az éjszakai fürdőzés, a német turisták, a végtelen balatoni kocsiutak, a sajtos lángos, naplemente a Badacsonnyal vagy éppen a csúszdák, szinte mindegy is – Szimler Bálint és Rév Marcell erre a  kollektív emlékezetre játszott rá, ezt töltötte fel új tartalommal, ráadásul mindezt úgy, hogy közben egy pillanatig sem vált sablonossá.

És hogy mindez hogyan sikerülhetett neki? A közösségi finanszírozással létrejött Balaton Method egy bitang erős ötletre épült: készítsünk rendhagyó klipeket magyar könnyűzenei együtteseknek úgy, hogy mindezt egy tematika, a Balaton köré építjük fel. Persze nem elég egy jó koncepció, ha a megvalósítás minőségben elmarad tőle – szerencsére itt erről szó sincs.

Rév Marcell operatőri munkájáról csak ódákat lehet zengeni, egyenesen csodákat művel a kamerával. A legtöbb klip gyakorlatilag vágás nélkül mutat be egy-egy számot, miközben a kamera mozgása tökéletesen illeszkedik a dallamokhoz: ahol kell, ott nyugodt és lassú, ahol kell, ott inkább zaklatott és gyors. Remekül játszik a fénnyel és az árnyékkal, van, ahol egy etapon belül hihetetlenül ötletesen variálja a nappalt és az éjszakát. A Balaton Method esetében nem kétséges, hogy az operatőr valódi alkotótárs, hiszen a történeteket nem lehetett volna átadni támogatása nélkül.

Mert ha nem is a hagyományos értelemben, de a zenei betétek között van valami kapcsolat a koncepción túl is. Van, hogy a víz alatti felvétel vált a vízben álló zenészekre; van, hogy egy számot a rádióban hallunk és a következőt egy autóban éneklik – apróságok, amik az egység képét alakítják ki. Ettől a folyamatosság érzete alakul ki a nézőben, ami sokat segít, hiszen teljesen különböző zenei műfajok jelennek meg az előadók tolmácsolásában.

Tegyük hozzá, hogy a magyar könnyűzenéhez való viszonyom elég hektikus, így volt bennem félsz a zenékkel kapcsolatban – valahol a 2000-es évek közepén, mikor még aktívabban koncertre jártam, megállapítottam, hogy a legtöbb magyar zene olyan, mintha a Kispál köpönyegéből bújt volna ki, így hanyagoltam egy ideig. Persze, a világ nem állt meg, aminek kiváló példája a Balaton Method: van itt rock, kísérleti pop, hip-hop, poprock, mainstream és underground. A klipek hangulata nagyszerűen illeszkedik a zenékhez és remek, hogy számtalan kórus, zenekar segítette az együttesek, zenészek munkáját - nagyszerű érzés ilyen hangszerelésben meghallgatni a dalokat.

De igazából írhatok itt sok mindent, a legfontosabb mégis az az elemi lelkesedés, amely elfogott az egyes számok és a film egésze láttán, hallatán. Itt még az általam szűkölve gyűlölt Quimby-t is jól esett hallgatni, lelkesedtem az Elefánt „Bordahajtogató”-jáért, ahogy a balatoni naplemente egybeolvadt a színes vízibiciklikkel; a Grand Mexican Warlock MÁV-életképéért, vagy éppen a 14 éveseknek kinéző Middlemist Red bitangerős dallamaiért és az általa bemutatott magyar kocsmavalóságért. A Soerii & Poolek gospelbe öntött száma elfeledtette velem a „Tanga” ironikus borzalmait, de a W.H. csodás dallamai, árnyai és gyermekkórusa is elvarázsolt. És ez a mágia bőven kitartott a másfél óra végéig, sőt, még utána is, mert egész este nem tudtunk mást hallgatni barátommal (aki egyébként szinte sosem hallgat magyar zenét), mint a Balaton Method dallamait.

„A Balaton még sosem volt ennyire menő” – írta egy internetes sajtóorgánum cikkében. Szerintem a magyar könnyűzene nem volt ennyire menő soha, mint Szimler Bálint és Rév Marcell látomásában. Ezt látni kell és látni érdemes, mert az is benne van, amiért jó most újra magyar filmeket nézni – innováció, bátorság, erős szerzői hang. Olyan dolgok, amikért érdemes áldozni, még ha csak egy mozijegy árát is.

És hogy melyik számok voltak a kedvenceim? Először is a Middlemist Red Aanimals-a, amiben az akusztika, a gitár és az ének valami varázslatos elegyet alkot.

Másodszor pedig a Grand Mexican Warlocktól a Love Struggle, amit egyszerűen nagyszerű élmény volt hallgatni, mert mindig nosztalgikus hangulatba jövök a MÁV-állomásoktól.

A filmben felcsendülő összes dal:

Akkezdet Phiai&Amoeba – Vagy mindegy

Bin-Jip - Heavy

Dirty Flow Club – Self Pity

Elefánt – Bordahajtogató

Fran Palermo – Am I Right Boy

Grand Mexican Warlock – Love Struggle

Hó Márton és a Jégkorszak - Helló, Purgatórium

Jónás Vera Experiment – Send Your Love

Kamikaze Scotsmen – Das Land

Middlemist Red - Aanimal

mindenkinek megvan a maga története – el kell

Napra - Tulipános

Punnany Massif - Részletek

Quimby – Jön a huzat valahonnan/Kaktuszliget

Soerii & Poolek – Valahol messze

Subscribe - Ringside Seat

W. H. – C

Bajdázó – lekapcsolom a villanyt a fejemben

A képek forrása: Magyar Narancs, Blogger42