Ha már a könyves cikk megszületett, tényleg nem adom alább, és megírom a többit is. Talán a zenéket összeszedni volt a legnehezebb, mert ugyan elég sok zenei rendezvényen jártam magamhoz képest, mégsem hallgattam sok muzsikát idén – ez köszönhető egyrészt az új munkahelynek és a saját iroda hiányának, másrészt inkább annak, hogy jobban értékeltem a csendet és csak akkor tömtem a fejem dallamokkal, ha nagyon megkívántam. A 11 órás State of Trance buli Hollandiában, az egész hetes SZIN, Nils Frahm koncertje hónapokra elláttak munícióval, a köztes időt pedig inkább filmzenével, semmint slágerekkel töltöttem ki. De itt vannak, amik mégis megbizsergettek.
Swans – Lunacy
Justin Kurzel Macbethje sokkal többet ígért, mint amennyit végül adott – engem legalábbis nem sikerült lenyűgöznie. A trailerben hallható muzsikának azonban igen. A Swans The Seer c. albumát végighallgatni emberpróbáló feladat volt számomra, mert zeneileg elég távol áll tőlem, de ez a szám kiválóan illusztrálta a csatákkal terhes Skóciát, és vészjóslóan fülbemászó.
The Hoff 9000 – ez mindent elmond azoknak, akik látták a közösségi finanszírozásból megvalósuló Kung Fury című fenomenális alkotást. Az erős nosztalgiafaktorhoz a David Hasselhoff által énekelt dal is jelentősen hozzátett – a harminc éves szülinapi bulimon pedig külön emlékezetes táncolós perceket okozott.
Omnia – Immersion
Az ukrán származású fiatal DJ ezzel a számmal és soundcloud profiljával meggyőzött, hogy érdemes hallgatni. Az pedig elég felejthetetlen volt, hogy élőben is hallhattam Utrechtben idén februárban.
Max Freegrant & Sebastian Krieg – Omnisphere
Great uplifting melody – ahogy mondta Armin van Buuren is. A klipje pedig különösen ötletes.
David Bowie – Heroes
Szeptember elején otthon feküdtem betegen és megnéztem az Egy különc srác feljegyzéseit. Ennek meghatározó pontjain hangzik el David Bowie slágere, ami rendkívül felkavaró, fülbemászó és gyönyörű.
Nils Frahm – Toilet Brushes
Az év egyik nagy élménye volt, hogy élőben, WC-kefére hangszerelve meghallgathattam ezt a számot. Tökéletes íve van, egyszerűen nagyszerű a dallammal együtt utazni. Nils Frahm pedig hétköznapian kedves és közvetlen figura, jó volt vele megismerkedni.
Eric Sumo & The Fox-fairies – Dance Dance Have a Good Time
A Liza, a rókatündér nem lett volna ennyire bájos és szeretnivaló a maga groteszkségében, ha nem ilyen imádnivaló a zenéje. Csodásan megidézi a J-pop slágereket, amiket anno én is hallgattam, és nem tudod kiverni a fejedből. A finn western vonulat is ütős, de ezt egyszerűen folyamatosan dúdolnád.
Alexander Rybak - Я не верю в чудеса
Orosz ajkú fiúnkat még évekkel ezelőtt hallgattam, de most egy hétvégén újra elvetődtem a Youtube ezen szegletébe. Talán az Eurovízió-nyertes Fairytale populárisabb, de Timur Bekmambetov orosz filmjéhez írt zenéje más miatt kötődik hozzám – így figyelhetem, megvan-e még valami a korábbi nyelvi emlékeimből. Amellett a repülő Volgát nézni a klipben külön élmény.
Middlemist Red – Aanimal
Middlemist Red – Aanimal
Az idei év nem gyengén szólt a remek magyar filmekről és így a Balaton Methodról is. A rendkívül impozáns zenelistából nekem ezek a fiúk lettek a kedvenceim, csak jönnének már Szeged felé is…
Matisyahu – Youth
Hászid zsidó, aki a rapet és a reggae-t keveri a zenéjében a vallással?! Hát, meg kell zabálni! Hallgassa más is!
És hogy ne térjünk el a mintától, itt is van egy rendhagyó ráadás:
Pixa & Kis Grófó & Gálvölgyi János – Bulibáró
Lehet nem szeretni ezt a számomra kétségkívül alja zenét, ha Gálvölgyi adja elő nagyon komolyan szavalva?! Szerintem nem. És ha már ez az év a magyar zenében eléggé Kis Grófóról szólt, akkor legalább megfelelően emlékezzünk meg róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése