Nehéz erről az évről írnom, nehéz eldönteni, mennyit is tudok megosztani belőle, meg az is, egyáltalán hogyan értékelem. Ha az egészet nézem, úgy nagyjából fele-fele részben történtek velem jó és rossz dolgok, viszont ami rossz volt, az sokkal jobban rányomta a bélyegét az összképre, mint szeretném. Ez is okozta, hogy idén nem a szilveszter előtt írom ezt a bejegyzést, mert egyszerűen nem tudtam tiszta fejjel végiggondolni a mögöttem álló évet. De hát akkor vágjunk is bele és kezdjük a rosszakkal, hogy utána vidámabban fejezzük be!
Az év egyik legkellemetlenebb hozadéka két elhúzódó egészségügyi probléma volt – ebben az esetben bebizonyosodott, hogy amit csinálsz az első napon, az fog történni veled egész évben. Szóval az egyikkel egész évben nyűglődtem, a másikra csak a nyáron derült fény, de így is egészen novemberig tartott, míg mindkettő eltűnt az életemből. Azért érintett rosszul, mert egyszerűen az éreztem, hogy a testem nem a barátom, nem működik úgy, ahogy jónak érezném. Ezzel összefüggésben azt is megfigyeltem, hogy változok: bizonyos dolgok, amik régen meg se kottyantak volna vagy egyik napról a másikra elmúltak, most tovább velem maradtam. Legyen csak annyi, hogy elalszom a nyakam – erre régen alig figyeltem, míg ma szó szerint néha akadályozott. Nincs nagy tragédia, ezek egyelőre finom jelzések, de a kettő együtt egyértelműen arra utal, változtatnom kell – erre is fog szolgálni 2017.
A másik nagy pofon idén az egyik közeli rokonom komoly, daganatos betegsége volt – ráadásul ez az év végi hajtásra jött rá. Nem ez az első ilyen esemény a szűk családomban, de ez sokkal jobban megrázott. Akik járatosak a magyar egészségügyben, tudják, mennyire kaotikus: az ember csak egy szám, sokszor semmi emberség nincs a rendszerben. Ezt most először első kézből megtapasztalni elég sokkoló volt. Persze, mondhatnám, hogy örülök, hogy eddig nem került rá sor, de hihetetlenül frusztráló érzés, hogy ott állsz 31 évesen és nem tudod, mit kell tenni, mert ezt senki nem mondja, magyarázza el neked előre. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora erőfeszítés lesz, nem beszélve az aggodalomról, félelemről és arról a tényről, hogy decemberben már egyébként is küzdenek kellett a fáradtság és a mindent átható kimerültséggel szemben.
Szintén az év végén kellett megmérkőzni a munkahelyi komoly bejelentésekkel is. Aki figyelemmel kísérte a médiát, hallhatta, hogy az EDF DÉMÁSZ Zrt.-t megvette az állam, újabb frontot nyitva a rezsiharcnak (sic!). Politizálni nem fogok, de ez nyilván egy jelentős lépés – különösen azért, mert nincs kétségem afelől, hogy ha az átmeneti időszaknak vége, mindenképpen távoznom kell a cégtől. Jogásznak lenni, ha nem vagy elkötelezett seggny… politikus alkat, mindig nem várt változásokkal jár: bármikor elveszíthetsz egy megbízást vagy éppen a te munkádat szervezik ki külső „tanácsadó” cégeknek. Más okom is van bírálni intézkedéseket, de ennek nem adhatok helyt, hiszen a jó munkáltató monitorozza a munkavállalói megszólalásait (avagy besúgók mindenütt vannak). Szóval 2017 ezen a fronton is nagy változásokat hoz majd, amitől botorság előre félni, de érdemes felkészülni.
Elég is ennyi a negatívumokról, mert azért jó dolgokban sem volt hiány! Nagyon élveztem újra elkezdeni a fotózást: még egyetem alatt bőszen kattintgattam, aztán valahogy elmaradt ez a hobbim a sok munka és az írogatás mellett. Idén viszont, ahogy írtam is korábban, egy komoly megbízásra kellett felkészülnöm, így jelentkeztem Dusha Béla tanfolyamára. Béla egy nagyon profi fotós, emellett egy hihetetlenül kedves ember, akinek elhivatottsága csak filozófiájához mérhető. Komolyan veszi és komolyan gondolkodik a fotózásról és ezt a szeretet képes átadni a diákjainak is. Nem mellesleg a csoportban is nagyon szimpatikus embereket ismertem meg, így igazán öröm volt az órákra járni. Azt pedig, ha lehet, még jobban élveztem, hogy színházban, szabadtérin tudtam fotózni, mert egy részt remek kihívás, másrészt sokat lehetett tanulni. Így sikerrel tudtam abszolválni életem első esküvői fotózását is.
A fotózás mellett kitöltötte az évem a cikkírás is, amiben most talán akkora kihívások nem akadtak, de először írtam cikkeket nem fikciós könyvekről: tanulmánykötetről, memoárról, sőt, közgazdasági kötetről is. Ismét interjúztam, de a legnagyobb sikert talán a szöveggondozásról írt kis esszémmel arattam, ami sok olyan embert is meg tudott szólítani, akik nem is foglalkoznak a sci-fi és fantasy zsánerrel. Tavaly is sikerült utaznom, a legnagyobb élmény persze Izrael volt, de Magyarországon is sokfelé járkáltam.
A legnagyobb jóság azonban egyértelműen az eljegyzésem, menyasszonnyá válásom. Ugyan beszélgettünk már erről sokat, mégis meglepett maga a mód és az alkalom, ahogyan a barátom ennek teret adott. Csak azt sajnálom, hogy igazából nem tudtuk megünnepelni az alkalmat, mert erre a körülmények nem sok lehetőséget adtak tavaly. De legalább olyan lett, amilyenek mi is vagyunk – pl. nincs gyűrűm sem.
De hogy ne feledkezzünk meg a pozitív dolgokról, itt van a szokásos éves listám arról, hogy mit csináltam idén először:
A szokásos filmes és könyves összefoglalásokon túl most mást nem írok – így is elég hosszú lett ez a kis visszatekintés. Ezúton is kívánok mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet, és remélem, teljesül minden, amit szeretnétek! Amennyire előre látom, az én idei évem ugyancsak gazdag lesz kihívásokban és változásokban; remélem, egy év múlva kicsit vidámabban tekintek majd vissza 2017-re, mint ahogy 2016-ot vettem végig. Egy karácsonyi képpel búcsúzok; mindenkinek kitartást az új évre!
Az év egyik legkellemetlenebb hozadéka két elhúzódó egészségügyi probléma volt – ebben az esetben bebizonyosodott, hogy amit csinálsz az első napon, az fog történni veled egész évben. Szóval az egyikkel egész évben nyűglődtem, a másikra csak a nyáron derült fény, de így is egészen novemberig tartott, míg mindkettő eltűnt az életemből. Azért érintett rosszul, mert egyszerűen az éreztem, hogy a testem nem a barátom, nem működik úgy, ahogy jónak érezném. Ezzel összefüggésben azt is megfigyeltem, hogy változok: bizonyos dolgok, amik régen meg se kottyantak volna vagy egyik napról a másikra elmúltak, most tovább velem maradtam. Legyen csak annyi, hogy elalszom a nyakam – erre régen alig figyeltem, míg ma szó szerint néha akadályozott. Nincs nagy tragédia, ezek egyelőre finom jelzések, de a kettő együtt egyértelműen arra utal, változtatnom kell – erre is fog szolgálni 2017.
A másik nagy pofon idén az egyik közeli rokonom komoly, daganatos betegsége volt – ráadásul ez az év végi hajtásra jött rá. Nem ez az első ilyen esemény a szűk családomban, de ez sokkal jobban megrázott. Akik járatosak a magyar egészségügyben, tudják, mennyire kaotikus: az ember csak egy szám, sokszor semmi emberség nincs a rendszerben. Ezt most először első kézből megtapasztalni elég sokkoló volt. Persze, mondhatnám, hogy örülök, hogy eddig nem került rá sor, de hihetetlenül frusztráló érzés, hogy ott állsz 31 évesen és nem tudod, mit kell tenni, mert ezt senki nem mondja, magyarázza el neked előre. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora erőfeszítés lesz, nem beszélve az aggodalomról, félelemről és arról a tényről, hogy decemberben már egyébként is küzdenek kellett a fáradtság és a mindent átható kimerültséggel szemben.
Szintén az év végén kellett megmérkőzni a munkahelyi komoly bejelentésekkel is. Aki figyelemmel kísérte a médiát, hallhatta, hogy az EDF DÉMÁSZ Zrt.-t megvette az állam, újabb frontot nyitva a rezsiharcnak (sic!). Politizálni nem fogok, de ez nyilván egy jelentős lépés – különösen azért, mert nincs kétségem afelől, hogy ha az átmeneti időszaknak vége, mindenképpen távoznom kell a cégtől. Jogásznak lenni, ha nem vagy elkötelezett seggny… politikus alkat, mindig nem várt változásokkal jár: bármikor elveszíthetsz egy megbízást vagy éppen a te munkádat szervezik ki külső „tanácsadó” cégeknek. Más okom is van bírálni intézkedéseket, de ennek nem adhatok helyt, hiszen a jó munkáltató monitorozza a munkavállalói megszólalásait (avagy besúgók mindenütt vannak). Szóval 2017 ezen a fronton is nagy változásokat hoz majd, amitől botorság előre félni, de érdemes felkészülni.
Elég is ennyi a negatívumokról, mert azért jó dolgokban sem volt hiány! Nagyon élveztem újra elkezdeni a fotózást: még egyetem alatt bőszen kattintgattam, aztán valahogy elmaradt ez a hobbim a sok munka és az írogatás mellett. Idén viszont, ahogy írtam is korábban, egy komoly megbízásra kellett felkészülnöm, így jelentkeztem Dusha Béla tanfolyamára. Béla egy nagyon profi fotós, emellett egy hihetetlenül kedves ember, akinek elhivatottsága csak filozófiájához mérhető. Komolyan veszi és komolyan gondolkodik a fotózásról és ezt a szeretet képes átadni a diákjainak is. Nem mellesleg a csoportban is nagyon szimpatikus embereket ismertem meg, így igazán öröm volt az órákra járni. Azt pedig, ha lehet, még jobban élveztem, hogy színházban, szabadtérin tudtam fotózni, mert egy részt remek kihívás, másrészt sokat lehetett tanulni. Így sikerrel tudtam abszolválni életem első esküvői fotózását is.
A fotózás mellett kitöltötte az évem a cikkírás is, amiben most talán akkora kihívások nem akadtak, de először írtam cikkeket nem fikciós könyvekről: tanulmánykötetről, memoárról, sőt, közgazdasági kötetről is. Ismét interjúztam, de a legnagyobb sikert talán a szöveggondozásról írt kis esszémmel arattam, ami sok olyan embert is meg tudott szólítani, akik nem is foglalkoznak a sci-fi és fantasy zsánerrel. Tavaly is sikerült utaznom, a legnagyobb élmény persze Izrael volt, de Magyarországon is sokfelé járkáltam.
A legnagyobb jóság azonban egyértelműen az eljegyzésem, menyasszonnyá válásom. Ugyan beszélgettünk már erről sokat, mégis meglepett maga a mód és az alkalom, ahogyan a barátom ennek teret adott. Csak azt sajnálom, hogy igazából nem tudtuk megünnepelni az alkalmat, mert erre a körülmények nem sok lehetőséget adtak tavaly. De legalább olyan lett, amilyenek mi is vagyunk – pl. nincs gyűrűm sem.
De hogy ne feledkezzünk meg a pozitív dolgokról, itt van a szokásos éves listám arról, hogy mit csináltam idén először:
- láttam monodrámát;
- voltam színházi főpróbán (prózai, opera és balett) és fotóztam is azokat;
- voltam sajtótájékoztatón;
- jártam fotós tanfolyamra;
- készült IR-fotó rólam;
- voltam külföldi zenekar igazi óriáskoncertjén;
- osztotta meg bejegyzésem színház és színész is;
- interjúztam olyan külföldi szerzővel, akinek olvastam a könyvét;
- lettem olvasószerkesztő;
- bicikliztem a Mélypontra;
- zsűriztem novellapályázaton;
- voltam filmzeneszerző koncertjén (Hans Zimmer forever!);
- szívtam héliumot;
- fotóztam esküvőt;
- jártam és fotóztam Szabadtéri próbán és főpróbán;
- láttam rendőrségi razziát és letartóztatás élőben;
- vettem rész Szociopoly “társasjátékban”;
- láttam lovagi tornát és dobtam csatacsillagot;
- utaztam szárnyashajón;
- sétáltam át a Mária Valéria hídon Szlovákiába;
- jártam Nagymaroson;
- láttam élőben diadalívet;
- zártak/zártam magam kalodába;
- jártam Izraelben, fürödtem a Holt-tengerben, voltam Jeuzsálemben, Tel-avivban, Haifán....;
- fürödtem (végre) igazi tengerben is;
- végre meghallgattam az egyik kedvenc számomat tengerparton sétálva, naplementében;
- kaptam free hug-ot :) ;
- először jártam Zagyvarékason – sajnos, szomorú apropóból;
- “szerkesztettem” novellát;
- lettem merítés szerkesztő;
- lettem menyasszony;
- töltöttem együtt végig a karácsonyt a barátommal.
A szokásos filmes és könyves összefoglalásokon túl most mást nem írok – így is elég hosszú lett ez a kis visszatekintés. Ezúton is kívánok mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet, és remélem, teljesül minden, amit szeretnétek! Amennyire előre látom, az én idei évem ugyancsak gazdag lesz kihívásokban és változásokban; remélem, egy év múlva kicsit vidámabban tekintek majd vissza 2017-re, mint ahogy 2016-ot vettem végig. Egy karácsonyi képpel búcsúzok; mindenkinek kitartást az új évre!
Sajnálom a rossz dolgokat, amik történtek veled. Nem könnyű, mikor az embernek több fronton is úgy látszik, összeomlik az élete.
VálaszTörlésDe örülök, hogy azért van, ami megoldódott és hogy jó dolgok is történtek veled. Kívánom, hogy a 2017 egy sokkal nyugisabb, boldogabb év legyen neked, és hogy meg tudd lépni, amit meg kell. :)
Köszönöm a jókívánságokat, hasonló jókat kívánok neked is! Olvastam, a te éved sem volt egyszerű...
TörlésMindig próbálok reménykedni, de egyelőre még nem biztatott 2017 :(