Top 10 könyv 2016

Az idei év elég érdekesre sikerült könyvek terén – rengeteg sci-fi, sok csalódás és pár igazi gyöngyszem. Kicsit sajnálom, hogy kevés nem SFF könyvet sikerült olvasnom az idén, és ahogy most látom a jövő évi terveimet, ez a tendencia folytatódni is fog. De azért annyira nem bánkódok, kerültek elém igazán fantasztikus kötetek is, előre hát listázni!

Jack Campbell – Rendíthetetlen

Az évet rögtön egy kiemelkedően jó sci-fi regénnyel kezdtem, ami azért nem váltja meg a világot, de bennem régi húrokat pendített meg. Ugyan a blogon még nem értekeztem róla, de nagy kedvenceim a (főleg) napóleoni időszakban játszódó, tengeri csatákkal tarkított történetek a hajósokról, hajózásról. A Horatio Hornblower vagy éppen Jack Aubrey karaktereivel fémjelzett történetek a szívem csücskei, és pont ezt az ízt hozta John Geary kapitány is pár évszázaddal későbbről. A főhős hiteles bemutatása mellett a fizikaórát sem sunnyogta el a szerző, így már alig várom, hogy újra elmerülhessek ebben a világban a folytatásokban.

Mitch Cullins – Mr. Holmes

Nem az év legjobbja, de a hangulata valahogy a bőröm alá mászott. Tavaly olvastam két igazi Sherlock Holmes-történetet, amik megkapóak voltak, így kíváncsi lettem erre a regényre – ami persze nem azt adtam, mint egy hagyományos krimi. Sokkal inkább belebújt a karakter bőre óra és megkísérelte bemutatni, milyen lehetett a legendás nyomozó, úgy igazából. Rávilágított számomra az irodalom, az elbeszélő megbízhatatlanságára, de emellett ragyogó portré az öregkorról is. Megéri adni neki egy esélyt.

Tóth Csaba – A sci-fi politológiája

Az év egyik legörvendetesebb megjelenése volt, csak elsőre sajnos nem méltó gúnyában. A nagyközönség számára egyszerre befogadhatóvá tenni az SF-et és a politikát nehéz küldetés, ez a kötet azonban sikerrel vette az akadályt. Elsősorban közismert regényeket, filmeket, sőt, univerzumokat dolgozott fel úgy, hogy egy-egy mindenki számára ismerős politikai helyzetre világított rá. Így egyrészt könnyen megérthetővé tette a politika logikáját, másrészt segített abban, hogy a fantázia világait az ismert térben is értelmezni tudjuk. Engem végig lekötöttek az ábrázolt problémák és elméláztam az ismert történetek többletjelentésein. Ismerkedésnek ideális.

Naomi Novik – Rengeteg

Sodró lendületű regény, amit pillanatok alatt olvastam végig és ugyanilyen gyorsan kedvenccé is vált, hasonlóan a szerző Temeraire-történeteihez. Novik egy meseregény kulisszáinak felhasználásával mond el sokat a női szerepekről, önmagunk megismeréséről és definiálásáról. Emellett azonban egy bájos és izgalmas fantasy történet remek világgal, konfliktusokkal és szereplőkkel.

Stephen King – A remény rabjai

Hiába a popkultúrában betöltött megkérdőjelezhetetlen szerepe, mégis elfelejtem, hogy Stephen King baromira jól ír. Ez a kisregénygyűjtemény reprezentatív válogatását adja a szerző témáinak és tanúsítja azt, hogy valóban ott a helye a modern irodalmi pantheonban. A jó tanuló vérfagyasztó hangulatával tökéletesen illusztrálja a háború és az ott elkövetett bűnök lélekre gyakorolt hatását, de az Állj ki mellettem! sem kevésbé jól mutatja be a gyermekkor árnyoldalait. Belepillanthatunk King alternatív, de mégis nagyon is valós Amerikájába és lenyűgözve lépünk ki onnan.

Chris Beckett – Sötét Éden

Izgalmas bibliai parafrázis egy lélegzetelállítóan megkomponált világ őskorba visszasüllyedt szereplői között. Remekül építette fel a feszültséget és a konfliktusokat, az azokra adott válaszok pedig hitelesek. Pedig nem tökéletes, egyes problémákat és megoldásait picit elkente, de mivel valahogy mindig tetszettek a társadalom előtti világok képei, ezt meg tudtam bocsátani neki. A legizgalmasabb persze az, ahogy éppen a társadalom létrejöttét és felépítését bemutatta, annak sok-sok nehézségével együtt. Engem meggyőzött, kíváncsi vagyok a folytatásra.

Art Spiegelman – A teljes Maus

Számos remek képregény születik/született, de kétségtelen, hogy a Mausnak ott van a helye a legjobbak között. Sallangok nélkül és hátborzongatóan ábrázolja a második világháború legsötétebb eseményét, a holokausztot. Szimbolikája egyszerű és érthető: az állati alakokon keresztül a hatalmi viszonyok könnyen ábrázolhatóak és egyedivé is teszi. Ugyanakkor az tette még számomra nagyszerűvé, hogy egy kicsit sem vált giccsessé és nem utazott könnyes megértésünkre: a főhős alakját úgy mutatta be és úgy árnyalta, hogy végig felismerhető maradt benne az ember – nem vált egyszerű áldozattá, hanem egy sokrétű, akár nem feltétlenül kedvelhető figuraként ismerjük meg a kötet végére, akivel együtt érzünk, de egy pillanatig sem szánjuk. Vérfagyasztó történelmi tabló és emberi történet.

John Williams – Stoner

Nehéz írni arról a regényről, ami végtelenül egyszerű, mind történetében, mind eszközeiben, de olyannyira emberi, hogy nem tudtam kivonni magam a hatása alól. A Stoner nem más, nem több, mint egy emberi élet bemutatása – ráadásul nem is egy szuperhősről van szó, hanem egy hétköznapi tanárról. Az ő mindennapjait, sorsfordító pillanatait, hétköznapi megalkuvásait látjuk sallangmentesen. A lényege azonban talán az, hogy ez a figura önazonos. Gondoljunk úgy Stonerre, mint egy emberre, aki pont olyan mint te vagy én, de ismeri és elfogadja önmagát. Ennek az önismereti folyamatnak minden szépsége és minden nehézsége ott van a kötet lapjain és egyszerűen gyönyörű. Persze, az élményhez biztosan hozzá tesz, hogy az izraeli tengerparton olvastam, de ez pont az a mese, amit mindenki, a világ bármely pontján, akár karosszékben, akár függőágyban olvasva megért: az emberi szellem, a lélek minden szépsége ott lüktet John Williams szavaiban.

Howard Jacobson – Shylock a nevem

Hallottam egy nagyon jó mondatot egy filmelőzetesben: „Zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni.” Howard Jacobson A velencei kalmár-átirata pont erről szólt számomra, mégpedig parádés módon. Rettentően élveztem, hogy az eredeti darab kontextusát úgy változtatta meg, hogy a cselekmény helyszínét gyakorlatilag a főhős lelkébe helyezte át: hogyan határozza meg a karaktert a saját zsidósága, milyen negatív érzések, magalkuvások kapcsolódnak ehhez a „kategóriához”, még akkor is, ha szeretünk azzal kérkedni, hogy a modern korban az antiszemitizmus már közel sem olyan erős, mint pár száz évvel ezelőtt. De a végső kérdés mégis csak az, hogy megváltoztatható-e a múlt, hozható-e hasonló körülmények esetén azonos döntés, elvétetik-e az a bizonyos egy font hús? Frappáns és elegáns választ adott erre a kérdésre a regény, ami az év egyik legjobb olvasmányává vált számomra.

Ted Chiang – Életed története és más novellák

Chiang alkotásait leginkább egy hatalmas és pompázatos épülethez tudnám hasonlítani. Képzeld el, hogy ott állsz mondjuk egy felhőkarcoló előtt: csodálod eleganciáját, szépségét és ámulsz azon a hatalmas emberi tudáson és erőfeszítésen, ami megalkotta ezt a földtől már-már elrugaszkodó komplexumot. Pontosan ilyen érzés volt olvasni a kötetet és ez hatalmas élmény lehet bárkinek. Mindegyik novellája egy hatalmas tudással megalkotott remek történet. Ugyan nem tetszett egyformán az összes, de lenyűgözve olvastam a kevésbé tetszőeket is. Természet- és társadalomtudományi problémák elegyednek tökéletes arányban és az írások remek kérdésfelvetéseket tartalmaznak. Valahogy így kell science fictiont írni.