Miután megcsináltam a négy részre bővült válogatásomat, azért rájöttem, hogy jó pár kedvencem kimaradt a szórásból, amelyik vagy így, vagy úgy, de meghatározó volt az életemben. Ezúttal úgy alakult, hogy fele haza, fele külföldi számok adtak egymásnak találkozót.
hevia – tierra de nadie
Ez az album volt életem első saját CD-je. A mai napig emlékszem, hogy egy három napos túráról értem haza, mikor megkaptam születésnapomra. Még azon is gondolkodtam éppen csak tizenévesként, hogy én bizony elmegyek a PECSÁban tartott koncertjükre. Oda végül nem jutottam el, de a Drakuláról a mai napig ezek a zenék jutnak eszembe, mert mikor olvastam, rongyosra hallgattam az albumot.
MHV – Álmodj királylány
Gyerekkoromban nem volt kazettás magnónk, csak a kocsiban tudtam zenét hallgatni az autórádión. Szüleim főleg Eddát, Bikinit, Balázs Fecót hallgattak, és volt egy MHV (Menyhárt – Homonyik - Vikidál) albumuk. Ezt sikerült elég sokszor meghallgatni, és valahogy ez a szám megmaradt bennem, meg a Nem tudok várni.
Matchbox 20 – Unwell
Sem a bandát, sem a zenéjüket nem ismertem, viszont ezt a számot egyszer meghallottam MTV-n (nem a királyin) és a fülemben maradt. Évekkel később, már Szegeden, a Nagyáruház emeletén megtaláltam CD-n. Még akkoriban bele lehetett hallgatni fülessel, de addigra már tudtam, hogy ez kell nekem (a YouTube előtti korszak szépségei).
Beatrice – 8 óra munka
Szintén az autómosós-szülők kazettáit hallgató korszak emléke. Életemben először Beatrice koncerten voltam 8 évesen, és a mai napig emlékszem, milyen volt apum nyakáról nézni az első sorokban őrjöngő rajongókat. A Nagy Feró-nosztalgia a mai napig nem fakult, bulikban a mai napig tudok tombolni a számaikra.
Weird Al Yankovich – Amish Paradise
Rémlik Leslie Nielsen borzalmas ügynökfilm-paródiája, a Drágám, add az életed? Nem?! Pedig annak főcímdalát énekelte ez a borzas hajú fiatalember. Később, már egyetemen ismerkedtem meg művészetének további gyöngyszemeivel, így például a Like a Surgeon-nel. De ez a legzseniálisabb mind közül, ahogy mind képileg, mind zeneileg tökéletesen parodizálja az alapanyagot, és még a szövege is vicces.
Bródy János és Szörényi Levente – István, a király/Koppány dala
Sosem voltam „nagymagyarországozó” stílusú hazafi, de amikor Erdélyben jártam, semmiképpen nem tudtam kivonni magam a kollektív életérzésből, amit az István, a király hallgatása jelent. Együtt énekelni és adott esetben el is játszani, amit dalolsz, egy feledhetetlen élmény. Egy székely fiú pedig más nézőpontból is meg tud világítani dolgokat ;)
David Guetta – Lovers of the Sun
Sok rosszat el lehet mondani a francia DJ-ről, nem szeretem a számait, egy-egy klipjétől pedig kifejezetten menekülök, de ennek a vokálja még egyszer a rádióból szállt bele a fejembe és nem tudtam kiverni a fejemből. Soha többé és soha mást, de ezt igen.
Roy és Ádám – Az otthon itt van
Nem vagyok a hazai pop nagy barátja, bár volt egy időszak az életemben, amikor bizony sírva tudtam fakadni a Pannon reklám alatt felhangzó Jamie Winchester-zenétől. Ebbe a vonulatba tartozik nekem Roy és Ádám is, de az a tény, hogy az első igazi szegedi filmbemutatómhoz kapcsolódik, sokat dob rajta a mai napig. Giccses és hatásvadász, de élvezem.
Green Day – Boulevard of Broken Dreams
Egyszerűen volt, amikor ez a szöveg, az a dallam, ez az érzés sokat jelentett nekem – mai eszemmel nem értem teljesen, miért. De attól még tetszik.
Tha Shudras – City’s filth
Még az X-faktor előtt mutatta meg nekem egy kedves barátosné, ami egy borzalmas és nagyszerű koncertlátogatást, és egy feledhetetlen május elsejét eredményezett. Szerintem ez a fiúk legjobb „pre RTL Klub”-os száma, amit pont ugyanígy már nem hallhatok élőben.
Köszönöm, hogy elkísértetek ezen a rendhagyó időutazáson! És ha kedvet kaptatok hasonlóra, várom a linkeket kommentben!
Korábbi részek:
Top zenék az életemből - under 18
Top zenék az életemből - egyetem
Top zenék az életemből - munkakezdés
Top zenék az életemből - utolsó másfél év
Ó, hát persze, hogy nem bánom! Sőt, nagyon klassz, hogy elkészült!
VálaszTörlésA Hevia nekem valami pasin keresztül került a háztartásba, én is sokat hallgattam. A Beatrice autóban utazós, szintén szigorúan kazettáról, az idő előrehaladtával fokozatosan nyúúújtva. Az István, a király gyerekkori nagy kedvenc, még bőven bakelitről. És a magyar vándor végén én is kicsit meghatódtam.:)
Na, a bakelit nekem kimaradt... kivéve a kacsatánc unokatesómnál :D
Törlés