Top zenék az életemből - egyetem

Na, az egyetem az már keményebb dió volt. Egészen addig hihettem azt, hogy májer vagyok az iskolai eredményeimmel, de rá kellett jönnöm, hogy az élet sokkal, de sokkal több ennél. Viszont nagyon élveztem ezt a tanulást. Rengeteg új ember, érdekes gondolatok, nagy beszélgetések, pasik és csajok – életem egyik legjobb, legizgalmasabb, legérdekesebb korszaka. És persze, a zenében is kinyílt a világ.

Korn – Make Me Bad

Hogyan is kezdhettem volna máshogy felsőfokú tanulmányaimat, mint hogy plátóian beleszeretek egy évfolyamtársamba?! Azt hiszem, ennyire bolondul nem is szerettem senkit és hát ő nagy Korn-rajongó volt. Akkoriban bennem is több düh volt (vagy talán lelkesedés?), és tetszettek a dalaik. Párat még ma is szívesen meghallgatok, de ez a kedvencem.





Diversus – Millió csók

Egy kakukktojás, mert itt nem tudok linkelni klipet, hiszen egy egyetemi bandáról van szó, akiknek talán egy demójuk elkészült. Viszont a basszusgitáros jó srác volt, itt kerültem legközelebb ahhoz, hogy groupie legyek.

System of a Down - Chop Suey

Egyszerűen csak jó, kiválóan lehet rá ordítani (még a szöveget is tudom nagyjából) – bár az Aerialst jobban szeretem, ez jobban illik hozzájuk



Madonna – Like a Prayer

Egy mai napig tartó nagyon jó barátság emléke – amikor a Dóm téren elkezdte ezt énekelgetni. Tegyük hozzá, katolikus srácról van szó :) Szintén ő volt az, aki A fülke c. film megtekintése után képes volt megnézni egy utcai telefon számát és megcsörgetni – azóta is a rémült arcomon röhög. Most Pesten él, szokott hiányozni az őrült társasága



Coldplay – Shiver

Akkor ismertem meg Chris Martin bandáját is, és a friss szerelmem boldog tudatában erre a számra ugráltam be keresztül-kasul a lakást, mikor egyedül voltam otthon…



Guano Apes – Pretty in Scarlet

Ide sincs élmény, egyszerűen csak szeretem.



hiperkarma – feketepéter

Egy jó, de azóta már a múlt homályába veszett barátnőm ismertetett meg a (számomra) alter magyar bandákkal, még Kispál-koncertre is hajlandó voltam elmenni, pedig őket a mai napig gyűlölöm (talán csak a „Ha az életben” kivétel). Szóval Lovasiék vagy a Quimby nem fogott meg, de a hiperkarma szövegeit nagyon bírtam, és nekem ez az egyik kedvencem.



Kowalsky meg a Vega – Októberben leverten a Keletinél

A másik magyar banda, akiket szerettem, több koncertjükön is voltam. Ez a szám pedig zseniálisan melankolikus.



Green Day – Minority

Az első pasim volt nagy Green Day-rajongó, és ő mondta, hogy ez a szám rólam szól, mert én sosem értek egyet a többséggel, mindig kisebbség vagyok. Ez néha a mai napig így van, de ennél jobban senki sem fogalmazta meg nekem.



Meiko Kaji – Urami Bushi

Az utolsó zenét nehéz volt kiválasztanom, végül azért lesz ez, mert kapcsolódik a filmmániámhoz (a Tarantino-filmek OST-i szerintem minden filmrajongó CD-állványán ott vannak), másrészt átköt a japán-korszakomhoz, amelynek darabjait következő alkalommal láthatjátok. Mellesleg a Kill Bill a kaliforniai mester utolsó, minden ízében élvezhető darabja, és ott röhögtem fel hangosan a moziteremben a sok vérfürdőn.



Top zenék az életemből - under 18
Top zenék az életemből - munkakezdés
Top zenék az életemből -  utolsó másfél év