Top zenék az életemből - munkakezdés

Zenei szempontból talán a legkevésbé karakteres időszakom volt ez, valószínűleg azért, mert nem volt időm ilyesmivel foglalkozni. Ekkoriban kezdtem blogolni, cikkeket írogatni és persze dolgozni, minden kicsit átalakult – magánéleti fronton is. Igazából, ha végigtekintek ezeken a zenéken, inkább egyetem alatt szerettem meg őket, de utána hallgattam nagyon sokat.

Beatstakes – I Don’t Care as Long as You Sing

Egy véletlen találkozás az MTV klipjei között. Azóta sem hallottam mást a bandától (illetve amit igen, az nem tetszett), és csak évekkel később jutottam oda, hogy megszerezzem a zenét. Számomra hamisítatlan jókedv-muzsika, amit még az sem ront el, hogy a csengőhangom volt évekig.





Boris Novkovic feat. Lado Member – Vukovi umiru sami

Eurovíziós Dalfesztivál 2005: ez az egy zene volt, ami tényleg megfogott, egyrészt a bánatos szemű énekes miatt, másrészt ez egész zenei hangulata okán, ahogy a modernebb zenét ötvözi a népies motívumokkal. És horvát!



Deep Forest and Peter Gabriel – While The Earth Sleeps

A Strange Days című film betétdala. Nekem nagyon bejött ez a mozi, izgalmas és Ralph Fiennes sosem volt olyan szép (nem jóképű, nem helyes, hanem gyönyörű!), mint itt. Az egész zenei albuma jóféle, de ez tetszett a legjobban.



Fonográf – Az első villamos

Nekem úgy rémlik, hogy a Dob+Basszusban hallottam először, bár ezt a Wikipédia nem erősíti meg. Magát a műsort is imádtam, nagyon tetszett, ahogy feldolgozta a magyar könnyűzenét. Ez a szám pedig fantasztikusan lágy, valóban megidézi az első villamosra várás hangulatát.


hiperkarma – Dob és basszus

Pesten a metrón a mai napig eszembe jut. Ennyi.



Lana Del Rey – Born to Die

A Szegedi Nemzeti Színháznak volt egy elég jó előadása Ibsen Hedda Gablerjéből. Annak volt ez a betétdala és nagyon illett a rendezéshez és az egész darab hangulatához. Zsinórban meg tudtam utána hallgatni ezerszer.



Mai Yamane with Seatbelts – The Real Folk Blues

Mit mondhatnék a világ egyik legjobb anime-sorozatának, a Cowboy Bebopnak egyik, ha nem legtökéletesebb zenéjéről?! Az egész széria olyan, mintha zenére komponálták volna, amit erősít az, hogy az epizódokat „session”-ként jelöl meg. Mert néha jó sáros vízben ücsörögni…



Moby – Extreme Ways

Amikor öcsém megnézte a Bourne-trilógiát, füleltem, mi ez a jó zene a végén. Moby-ról előtte nem sokat tudtam, talán csak annyit, amennyit Eminen megemlített a Without Me klipjében. Azóta már hallgattam több számát is, de nekem máig ez a kedvencem.

 

Trinity Blood – Dress

Egy izgalmasnak induló, majd unalomba és katyvaszba fulladó vámpíros anime zseniális főcímdala, amit a mai napig tudok japánul énekelni (bár nem értem). És innen tanultam meg, hogy kell mondani azt, hogy „nincs szárnyam” japánul, csakhogy a köznapian hasznos ismereteket nézzük.



Zager and Evans – In The Year of 2525

Sci-fi imádatom himnusza, ami ezidőben, az akkori barátom hatására teljesedett ki (bár a Gentelmen Broncos-t a mai napig nem láttam). Még arra is képes voltam, hogy Parti Nagy Lajos Hősöm terének a disztópiával való kapcsolatát boncolgassam (hogy a Dűnéről és a sáriáról ne is beszéljek). Valahogy ezzel indult a könyvheti és könyvfesztiválos látogatások, a moly és egyéb élmények hosszú sora is…

Gentlemen Broncos Title Sequence from Oskar E on Vimeo.

Top zenék az életemből - under 18
Top zenék az életemből - egyetem
Top zenék az életemből -  utolsó másfél év