Mindennapi U-tex rizsünk add meg nékünk, Buddha! - Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Pár héttel ezelőtt nagy családi banzáj volt nálunk, ahol az asztal körül mindig előkerülnek az élet nagy dolgai. A családomban sok a földműves, és elkezdtek beszélgetni a GMO-ról. Először nem is tudtam, miről van szó, utána felhomályosítottak, hogy a génmanipulált vetőmagokról folyt a társalgás, ecsetelgették, hogy kell-e majd használni, nem kell-e, mit mond az EU. Pár hétre rá az Unió valóban döntött, a tagállamokra bízza a tiltást/engedélyezést. Ezek a dolgok forogtak a fejemben akkor is, mikor Bacigalupi nagyszerű sci-fijét olvasgattam az elmúlt hétben.

A felhúzhatós lány ugyanis egy olyan világot ábrázol részletgazdagon és hihetően, ahol a génekkel való játék a mindennapok része – mert valakinek csakugyan nem más, mint szórakozás, míg másoknak a túlélést jelenti. Ezen a Földön olyan járványok pusztítanak, melyeket valaki megalkotott – és ellenük csak olyan módszerekkel lehet küzdeni, amit a genetikusok fejlesztenek. Étel, vetőmag, oltóanyag – mindenhez a génhekkerek szükségesek, akik pedig jórészt a nagy, nyugati cégek alkalmazásában állnak. Thaiföld azonban magányos szigetként akar ellenállni a gazdasági hatalomnak és kényszernek, de az országon belül sem egységes ennek a megítélése. A legtöbb embernek azonban mindez lényegtelen, csak túl akarják élni a következő cibiszkózist vagy hólyagüszököt (a kedves Olvasó ne ijedjen meg, ezek még nem létező betegségek).

Olvasóként pedig észrevétlenül szívjuk be ennek az ismeretlen, mégis szervesen hozzánk tartozó világnak a levegőjét. Bacigalupi cseppet sem szájbarágósan, hanem ügyesen adagolja az információkat. Itt egy kis darab, ott egy másik, és az olvasóban tűéles kép alakul ki arról, hogyan is jutott ide a civilizáció. A legjobb az egészben pedig az, hogy teljesen hiteles a kirakott ábra, a jelenlegi apró jelek alapján könnyen kialakulhat akár egy ilyen társadalom is. A szerző pedig nem ítélkezik, csak bemutat, ránk bízza, mit tartunk meg az olvasottakból.

De persze nem csak történelmi tényeket tudhatunk meg, de megismerhetjük a thai-ok országát is. A leírások plasztikusak, ott érezhetjük magunkat a piacokon, a gátak mentén, de akár a gyárakban, lakásokban is. De velünk van a nyomasztó atmoszféra, a korrupció démonai, az elnyomás, amelyben az egyszerű ember csak túl akar élni, mert már nem látja át, hol szerepel ő a nagyok játszmájában. A regény nagy erénye, hogy nem a hatalom birtokosainak szemén át látjuk az eseményeket, hanem egyszerű polgárok, a „környezetért” küzdő karhatalmiak, egy külföldi kalóriadémon vagy éppen egy új ember, egy felhúzhatós lány. Különböző nációk és különféle emberek, így kapunk egy általános képet, milyen is lehet ebben a világban élni.


Nem csak a mindennapjaikat ismerhetjük meg, hanem a gondolataikat is. A szöveg, a kifejezések többet mutatnak meg abból, hogy miként látják a körülöttük lévő valóságot, mint a mondatok. Ahogy a kalóriákat emlegetik, ahogy a betegségek nevei beépülnek a káromkodásaikba, mind-mind árulkodó  nyomok. De árulkodik az is, ahogy egymást látják, ahogy a spiritualitást kezelik az életükben. Megismerhetünk egy miénktől annyira különböző kultúrát, ahol az ősök tisztelete nem csak az év bizonyos napjaira korlátozódik, ahol a kamma/karma nem csak akkor kerül elő, ha éppen rosszul meg valami. Sokszínű, soknyelvű, soknemzetű és sokvallású ország ez, amit a könyv minden lapja ordít is magából.

Az atmoszféra önmagában mit sem érne, ha a cselekmény nem kötne le, de ebben sincs hiba. Politikai ármányokon túl hétköznapi árulás is színezi a lapokat, de főleg halál, harcok és pusztulás. Bacigalupi nem fél megmutatni az árnyoldalakat, sőt, szinte csak ezt láthatjuk, tapicskolhatunk a vérben, az erőszakban. Itt nincs szerelem, szeretet, csak inkább némi kíváncsisággal elegy gyengédség vagy ragaszkodás. Mindenki küzd a céljaiért, de legtöbbször nem úgy és nem akkor éri el, mikor szeretné. Megmutatja Thaiföld ma is sokak által ismert alvilágát, felbukkan itt ladyboy és kupleráj is. Utóbbinak a történet legfelkavaróbb részeit köszönhetjük - Emikó, a felhúzhatós lány életének darabkái egy olyan sorsot mutatnak be, ami ma is aktuális, hiszen a másságot sokszor fogjuk fel támadásként a saját bizonyosságainkkal (vagy éppen bizonytalanságainkkal) szemben.

Nagyszerű vitainditó, elgondolkodtató regény A felhúzhatós lány, a szerző elérte célját, lehet és kell is beszélni a felvetett kérdésekről. Hiába azonban a páratlan atmoszféra, a gazdagon jellemzett „hősök”, a mocskos mesevilág, a burjánzó ötletek, valami mégis hiányzott ahhoz, hogy magával ragadjon a regény. Talán kicsit hideg volt, nem engedte, hogy bebújjak alakjai bőrébe, így viszont csak helyenként tudtam átérezni valóságuk. Ezzel együtt is figyelemre érdemes Paolo Bacigalupi munkája, és senkit ne riasszon el terjedelme, mert olvasás közben nem a megodontok tempójával telik az idő.

A képek a Subterranean Press kiadványában jelentek meg: illusztrációk, borító