Pár napja futás közben egy gondolat ötlött az eszembe: elkezdtem végigvenni azokat a zenéket, amelyek valami oknál fogva megragadtak bennem. Kábé az egész életemet tudnám korszakolni a kedvenc számaim mentén. Úgyhogy arra jutottam, csinálok belőlük blogot, rögtön négyet: egy a gimis éveimről, egy az egyetemről, egy a munkakezdésemről, és egy az utolsó évem alapján. És mivel szokásom az elején kezdeni, nézzük a gimnazista éveimet…
Sorrendet nem állítok, inkább pár gondolattal osztom meg őket.
Beatles – A Hard Day’s Night
A családból nem igazán kaptam zeneszeretet. Nálunk nem szólt mindig a zene, a rádió, nagyon ritkán egy-egy kazetta, főleg, ha nyaralni utaztunk a nyáron. A kevés kivétel egyike, amit otthonról hoztam, a Beatles. Anyu nagyon szereti őket, és tini lehettem, mikor adták a filmet a tévében. Beleszerettem a fiúkba, a lazaságukba, viccességükbe. A Hard Day’s Night máig az egyik kedvenc albumom, de valahol a Beatles is eddig tart nekem, függetlenül attól, később mit alkottak.
Tankcsapda – Mennyország Tourist
Előttem van, ahogy ülünk egy középiskolai kiránduláson Németországban, kártyázunk, és az akkor általam nagyra értékelt fiú mesél erről a számról. A srácról már semmit nem tudok, a zene maradt, bármikor, ha meghallom, üvöltöm a szövegét.
Red Hot Chilli Peppers – Californication
Ugyanettől a fiútól jött ez a szám is. Lágy zene, kemény szöveg, pont ennyi.
Linkin Park – In The End
Először nem tetszett sem a Linkin Park, sem ez a szám. Aztán ahogy jobban beleástam magam (elolvastam a szöveget, mert én sosem voltam jó a hallás utáni angol zeneszöveg-értésben), megszerettem. Azóta is kevés ilyen zenét alkottak a fiúk, évek óta már meg sem hallgatom a zenéiket, de ezt igen.
P.O.D. – Youth of the Nation
Mikor középsulis lettem, elkezdtem saját erőből rádiót hallgatni – furcsa volt. Ott hallottam ezt a számot, amiben megtetszett a kórus. Később az első szám lett, amit kértem a rádióban („küldöm mindenkinek, aki szereti”), még SMS-ben, és felvettem kazettára.
Avril Lavigne – Complicated
Egy durcás lány énekel, és a klipben randalírozik egy bevásárlóközpontban – valahogy megtetszett. Talán, mert én sosem csináltam ilyet. És akkoriban lettem 18 is, és elkezdtem MTV-t nézni (mert akkor még volt benne „music”, nem csak tapló olasz bevándorlók gyerekeivel terhes tinimamik, akiknek az anyja közben „dismissel”).
Republic – 67-es út
A bolondballagás és a ballagás slágere – persze, hogy a mi osztályunknak szomorkás magyar balladát kellett énekelnie. Sosem éreztem otthon magam a gimiben, de osztálytalálkozóra szorgalmasan járok. 8 évet nem bírtunk együtt, huszonakárhány formálódó személyiség más-más értékrenddel, ahol sosem lehettél más, mint akinek egyszer elkönyveltek. Skatulya, amitől közöttük a mai napig nem tudok szabadulni.
Westlife – World of Our Own
Sosem kedveltem a fiúbandákat – nem voltam sem BSB, se N’Sync, se Westlife-rajongó, de egyszer emiatt a banda miatt éjszakáztam és szorgalmasan rippeltem az albumaikat. A mai napig sem értem, miért.
Rembrandts – I'll Be There For You
11. osztályban diákigazgatót választott a gimnázium. A mi osztályunkban közös jelöltek kampányoltak, akkor tényleg az osztály tagjának éreztem magam. A nagy gálán erre számra adtunk elő műsort, pedig sose szerettem a Jóbarátokat. Ez is egy emlék.
Bryan Adams, Rod Stewart, Sting - All For Love
Ha jól emlékszem, ez volt az első CD, amit megvettem, A három testőr zenéje. Ráadásul Németországban, nálunk akkoriban vidéken nem nagyon voltak ilyen üzletek (pláne egy kis békési városban). De előtte még unokatesómnál hallgattam kazettáról. Valahol innen ered a filmzenemániám, bár ma ezt a számot már nem nagyon bírom :)
Top zenék az életemből - egyetemSorrendet nem állítok, inkább pár gondolattal osztom meg őket.
Beatles – A Hard Day’s Night
A családból nem igazán kaptam zeneszeretet. Nálunk nem szólt mindig a zene, a rádió, nagyon ritkán egy-egy kazetta, főleg, ha nyaralni utaztunk a nyáron. A kevés kivétel egyike, amit otthonról hoztam, a Beatles. Anyu nagyon szereti őket, és tini lehettem, mikor adták a filmet a tévében. Beleszerettem a fiúkba, a lazaságukba, viccességükbe. A Hard Day’s Night máig az egyik kedvenc albumom, de valahol a Beatles is eddig tart nekem, függetlenül attól, később mit alkottak.
Tankcsapda – Mennyország Tourist
Előttem van, ahogy ülünk egy középiskolai kiránduláson Németországban, kártyázunk, és az akkor általam nagyra értékelt fiú mesél erről a számról. A srácról már semmit nem tudok, a zene maradt, bármikor, ha meghallom, üvöltöm a szövegét.
Red Hot Chilli Peppers – Californication
Ugyanettől a fiútól jött ez a szám is. Lágy zene, kemény szöveg, pont ennyi.
Linkin Park – In The End
Először nem tetszett sem a Linkin Park, sem ez a szám. Aztán ahogy jobban beleástam magam (elolvastam a szöveget, mert én sosem voltam jó a hallás utáni angol zeneszöveg-értésben), megszerettem. Azóta is kevés ilyen zenét alkottak a fiúk, évek óta már meg sem hallgatom a zenéiket, de ezt igen.
P.O.D. – Youth of the Nation
Mikor középsulis lettem, elkezdtem saját erőből rádiót hallgatni – furcsa volt. Ott hallottam ezt a számot, amiben megtetszett a kórus. Később az első szám lett, amit kértem a rádióban („küldöm mindenkinek, aki szereti”), még SMS-ben, és felvettem kazettára.
Avril Lavigne – Complicated
Egy durcás lány énekel, és a klipben randalírozik egy bevásárlóközpontban – valahogy megtetszett. Talán, mert én sosem csináltam ilyet. És akkoriban lettem 18 is, és elkezdtem MTV-t nézni (mert akkor még volt benne „music”, nem csak tapló olasz bevándorlók gyerekeivel terhes tinimamik, akiknek az anyja közben „dismissel”).
Republic – 67-es út
A bolondballagás és a ballagás slágere – persze, hogy a mi osztályunknak szomorkás magyar balladát kellett énekelnie. Sosem éreztem otthon magam a gimiben, de osztálytalálkozóra szorgalmasan járok. 8 évet nem bírtunk együtt, huszonakárhány formálódó személyiség más-más értékrenddel, ahol sosem lehettél más, mint akinek egyszer elkönyveltek. Skatulya, amitől közöttük a mai napig nem tudok szabadulni.
Westlife – World of Our Own
Sosem kedveltem a fiúbandákat – nem voltam sem BSB, se N’Sync, se Westlife-rajongó, de egyszer emiatt a banda miatt éjszakáztam és szorgalmasan rippeltem az albumaikat. A mai napig sem értem, miért.
Rembrandts – I'll Be There For You
11. osztályban diákigazgatót választott a gimnázium. A mi osztályunkban közös jelöltek kampányoltak, akkor tényleg az osztály tagjának éreztem magam. A nagy gálán erre számra adtunk elő műsort, pedig sose szerettem a Jóbarátokat. Ez is egy emlék.
Bryan Adams, Rod Stewart, Sting - All For Love
Ha jól emlékszem, ez volt az első CD, amit megvettem, A három testőr zenéje. Ráadásul Németországban, nálunk akkoriban vidéken nem nagyon voltak ilyen üzletek (pláne egy kis békési városban). De előtte még unokatesómnál hallgattam kazettáról. Valahol innen ered a filmzenemániám, bár ma ezt a számot már nem nagyon bírom :)
Top zenék az életemből - munkakezdés
Top zenék az életemből - utolsó másfél év
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése