2015. augusztus 1., szombat

Más honlapok, más cikkek

Júliusban csak egy bejegyzés került ki a blogra, és ennek fő oka az volt, hogy olyan recenziós könyveket olvastam, amelyekről más oldalakra írtam cikkeket - ez a hátránya annak, ha nem a saját homokozódnak kérsz könyveket. Erről eddig is tájékozódhattatok itt a blogon, a Cikkek, interjúk fül alatt, de tanult kollégám ötletét átvéve kicsit közvetlenebbül is ajánlom azt a három írást, ami megjelent tőlem ebben a hónapban.

Helene Wecker - A gólem és a dzsinn (SFmag)
 
Ezen a platformon jelennek meg legrégebben cikkeim, de maga az oldal is már közel 5 éves múltra tekint vissza. Ha a spekulatív fikcióról keresel valamit, szinte biztosan belebotlasz, mert rengeteg könyvről-filmről adtunk már hír, főleg a kortárs művek közül, de sok régi alkotást is feldolgozva. Az  oldal jelenleg kicsit köhögős egészségű, a cikkek száma lecsökkent, a napi frissülés sem biztos, de igyekszünk továbbra is minél több dologról tájékoztatni az olvasókat.
 
A gólem és a dzsinn egy fantáziadús történet, ami két mondabeli lény életét követi az 1900-as évek  elejének New Yorkjában. Zseniális korrajz, hiteles szereplők, intelligens és izgalmas történet, majdnem tökéletes könyv.
 
"A gólem és a dzsinn több szálon mozgó története közelebb hozza számunkra mind a századforduló hangulatát, mind a gyorsan változó és sosem alvó amerikai metropoliszt, holott a történet nem is itt veszi kezdetét. Először megismerkedünk gyorsan a gólemmel és dzsinnel, előbbi esetében teremtését, míg utóbbinál ébredését figyelhetjük meg. A két koron és időn kívüli lény egy nyüzsgő és emberi környezetben találja magát, amely mindkettőjüknek szokatlan és izgalmas. A gólem, Chává esetében a nehézség abból fakad, hogy érzi a körülötte élők lelkiállapotát, gondolatai, míg a dzsinn, Ahmad esetében a szabadság hiánya okoz nehéz perceket. Ahogy megismerkednek a körülöttük élőkkel, mindkettőjüknek változniuk kell, el kell fogadni, hogy nem élhetnek egyedül."

Az SFmaggal ellentétben a Próza Nostra rövidebb múltra tekint vissza, bár a két oldal tematikájában kicsit hasonló. Azonban a PN nem csupán bemutatni kívánja a kortárs sci-fi és fantasy műveket, hanem kicsit tágabb kontextusba is helyezi: a popkultúra és a magas irodalom viszonyát kísérli meg feltérképezni.

Ezt a nagyratörő tervet én csak szerény eszközökkel tudom támogatni; a Francisről szóló írásom az első, ami megjelent ezen a platformon. A bársonytalpon oson a halál című fantasztikus macskakrimi folytatása kevésbé ütős, de folytatja az első kötet embereket ostorozó hangvételét még azon az áron is, hogy jóval kevesebb benne a nyomozás. Helyette egy nagyszerű szöveget kapunk példaértékű fordításban.

"És itt térek át arra, hogy miért is jutott eszembe Thoreau vagy Schopenhauer (akit macskánk valóban állandóan idéz): a Francisnek ugyanis tényleg van filozófiai tartalma. A négylábú hőseink ebben is folytatják a korábban megkezdett utat és gondolkodnak, beszélnek arról, milyen ma a Földön állatként élni. Pirinçci megvádolja az embereket azzal, hogy élhetetlenné tették a világot és miattuk veszítették el a vadak ártatlanságukat – hiába akarunk visszatérni az ősi természetbe, az már nem létezik, mert elpusztítottuk. A kulcspontokon mindig kiderül, hogy a háttérben az ember tettei állnak. A teremtés koronája nem kérdezi meg, csak megmondja a másiknak, hogy szerinte mi a jó és ez alapján cselekszik, de nem veszi észre, hogy ezzel elveszi a döntés szabadságát. És azzal, ahogy a természetet akarja „javítani”, jórészt az általa okozott baj miatt, csak még nagyobb gondot okoz. Ezek a macskakrimik inkább vádiratok az emberiséggel szemben, beleillenek abba az öko-hangulatba (értem ezalatt a környezetvédelmi témák mindennapossá válását, ami számomra a Bolygó kapitánya környékén vált egyértelművé), ami a ’80-’90-es évektől kezdve mind gyakrabban jelenik meg a popkultúrában is(az eredeti regény 1993-as)."
 
 
A kulturális portál stábját közel két éve erősítem, mely idő alatt írtam könyvekről, filmekről, zenei fesztiválról vagy éppen színházi előadásról. Az oldal dedikáltan ajánlókat közöl, itt tehát hiába keres az olvasó vértől fröcsögő kritikákat. Viszont rengeteg különböző ember ír cikkeket, hol rövidebb, hol hosszabb terjedelemben, egyszerű ajánlókat vagy éppen tudományos alaposságú recenziókat. És ez a változatosság gyönyörködtet.
 
Ebben a hónapban végre eljutottam a Thealter Fesztiválra, ahol a Heinrich von Kleist darabjából készült Kohlhaas című előadást néztük meg Nagy Zsolt címszereplésével. Különleges hangulatú,  mélyen politikus előadás, ami a társadalmi létünk legfontosabb kérdéseit boncolgatja nagyszerű színészi alakításokkal.

"A Kohlhaas nem egyszerű témát választott magának, hiszen a hatalom természetét és a polgári ellenállás jogosságát vizsgálja – a darabban megjelenő Luther Márton után szabadon. A címszereplő jogos igényével nem foglalkoznak, ahogy az előadás egy pontján ki is mondja, az állam nem védi meg, ezért önbíráskodásba kezd, mely egy ponton már csak önmagát szolgálja, nem a felsőbb ideát. A haragos lókupec végül visszatér az igaz útra, de a rendszer már ellene fordult: hiába lesz igaza az egyik ügyben, ha a másikban beismeri bűnösségét, de rámutat az államapparátus működésének embertelenségére és korrumpált voltára.
Ez az erkölcsi győzelem akár felemelő is lehetne a nézőknek, a katarzis mégis elmarad, de talán pont ez volt az alkotók célja. A kérdésfelvetés során végig azt éreztem, hogy a nézőket konkrétan el akarják gondolkodtatni, be akarják vonni a mechanizmusba, erre utalt az is, hogy az előadás bizonyos pontjain minket nyilatkoztattak, de összességében ez az elem hangsúlytalan maradt. Az alkotók víziója nem volt mentes a direkt politikai áthallásoktól sem, amely majdhogynem divat a hasonló alkotásoknál, azonban ez sem bizonyult érdemi stíluselemnek, szerencsére. Sokkal inkább megmaradt egy általános erkölcsi gondolatkísérlet szintjén, számos további kérdést és problémát felvetve, semmiképpen nem adva konkrét válaszokat, ami mindenképpen az előadás erényéül szolgált."

Remélem, hogy élveztétek ezt a szokatlan kitekintést és találtok érdekességeket nem csak az én, hanem a kollégák írásaiban is, esetleg vissza-vissza jártok majd ezekre az oldalakra, ha esetleg nem ismertétek azokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése