A szexualitás, mint olvasat - Dr. Jekyll and Sister Hyde (1971)

Valamikor régen, mikor egy barátnőm az irodalmi alkotásokban lévő tükör-szimbólumról írta szakdolgozatát, olvastam a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét (A gólyakalifa mellett). Az rémlett belőle, hogy az emberi személyiség jó és rossz oldalával foglalkozik, de a részletek nem annyira. De még így is feltűnt, hogy a Hammer Stúdió felturbózta az alapanyagot, és mint kiderült, nem csak női Hyde-ra telt az erejükből.

Dr. Jekyll egy jószándékú fiatal orvos, aki olyan gyógyszert kíván kifejleszteni, ami valamennyi kórságot gyógyítja. Mikor azonban rájön, hogy élete rövidnek bizonyul a feladathoz, az ifjúság elixírét kezdi kutatni. Kifejleszt egy szert, ami valóban megfiatalítja, de egyúttal nővé is változtatja – mégpedig egy skrupulusok nélküli ifjú hölggyé, aki bármit megtesz az irányításért, és hogy életben maradjon. Mivel további kutatásaihoz női testekre van szüksége, ezért Dr. Jekyll kelletlenül, de felhasználja Sister Hyde-ot egészen az elborzasztó fináléig.

A film nagyvonalúan kezeli az eredeti Robert Louis Stevenson-művet, leginkább talán azzal, hogy behelyezi az 1800-as évek Londonjába, közelebbről Hasfelmetsző Jack korába. Whitechapelben járunk, az utcákon köd és szmog gomolyog, kurvák iszogatnak a söntésben, az utcán pedig finom urak keresik társaságukat. Ebben az amorális közegben él Dr. Jekyll és ez bizony nyomot is hagy rajta: kutatásaihoz a női testeket nem a legtisztább forrásból szerzi (a film konkrétan megidézi Burke és Hare, mint valódi/fiktív testtolvajok alakját), sőt, később maga veszi át a beszerző funkcióját, így válva a whitechapel-i gyilkosságok gyanúsítottjává. A fiatal férfi alakjában megidéződik a korábbi Frankenstein doktor, aki a „nagyobb jó” érdekében vállalja, hogy szörnyű dolgokat tesz; milliók megmentésének vágya igazolja pár kurva halálát. Persze ebben a világban végül nem marad megtorlatlanul Hasfelmetsző Jack, de a tudós felelőssége mellett egy mélyebb, pszichológiai dráma is rejlik.

A mozi ugyanis nem távolodik el teljesen az alapanyagtól, megjelenik benne a jó és rossz párosa, az emberi psziché mélyebb, rejtett motivációi is. Sister Hyde gátlástalan alakja valóban meglépi mindazt, amitől a Dr. Jekyll, ha nem is elborzad, de legalább fél. A személyiség két rétege kezdetben nem is annyira küzd egymással, hanem kíváncsiak egymásra, később azonban megindul a harc a tudatosságért. Kezdetben összefüggéstelennek tűnt a narratíva, de az egymást követő események végül felfedték a doktor személyiségének szétesését: a női ruhák rendelése, a kieső emlékezet végül az öntudatért folytatott harcba torkollik.

A Hammer eszközeihez tökéletesen illő frivol jelenetekben mutatkozott be a női testtel való első találkozás: azt hiszem nem lenne olyan férfi, akinek első tette nem a női mell „tanulmányozása” lenne egy testcsere alkalmával. A vörös szín alkalmazása egyértelműen erősíti a Hyde-ban rejlő veszélyt, de egyúttal csábítást is. A gyilkosság jelenetei visszafogottak, bár véresek, a kamera alkalmazásának azonban akadnak virtuóz pontja, különösen a tükör használata vagy egy-egy alulról filmezett jelenet marad emlékezetes. De azt hiszem kevés annál hatásosabb jelenet akadt a filmben, mikor a gyilkos szándékú Hyde suhogó vörös bársonyban és macskaléptekkel üldözi Dr. Jekyll fiatal és ártatlan szerelmi aspiránsát Whitechapel sikátoraiban. Macska-egér harc ez a javából, amit a már megszokott, magaslati üldözés zár le: a doktor sem kerülheti el végzetét, lezuhan, Frankenstein szörnyéhez, illetve a vérfarkashoz hasonlóan. Ám zuhanásában is megjelenik megosztottsága: arca eltorzul, ahogy a női és férfi személyiséget is meg akarja jeleníteni.

És többek között emiatt is jutott eszembe egy másik rétege a történetnek: a szexualitás. Itt most nem az explicit tartalomra gondolok, melyet ugyan tartalmaz a film, hanem egyfajta LMBTQ-olvasatot. A női személyiség felszínre kerülése ugyanis könnyen értelmezhető valamilyen elfojtott szexuális identitásként, legyen szó homoszexualitásról vagy transzszexuális valóságról. A film az 1970-es években készült, így a téma benne lehetett a levegőben, a fiktív tere pedig a viktoriánus Anglia, amely úgyszintén a visszafogott és éppen ezért robbanásra kész erotikától volt terhes, de maga a Hasfelmetsző-gyilkosságok sem mentesek ettől a tartalomtól. A doktor Hyde-hoz való viszonyulása is kétértelműen ábrázolt a filmben: a férfi irtózik ettől az oldalától, mégis vonzódik hozzá, ami könnyen értelmezhető az elfojtás hatásaként is. A doktorral kapcsolatba kerülő testvérpárhoz való viszonyulása is egyértelműen szexualitással terhelt: a férfi maga módján vonzódik a fiatal Susanhoz, de nőként egyértelmű lépéseket tesz a bátyja felé is. Jekyll másik személyisége így nem feltétlenül (vagy kizárólagosan) gonosz, hanem csak elnyomott és éppen ezért dühös. Mikor kiszabadul, így tombolni képes. Nem tűnik pozitív tartalomnak, de ha megértjük, milyen károkat tud okozni bárkinek, ha nem élheti meg szabadon vágyait, úgy ez a gondolat is létjogosultságot nyerhet.

Szóval megint egy összetett kis filmet kaptunk, egész ütős alakításokkal, és remek díszletekkel. London ritkán tűnik ennyire kicsinek és mégis fenyegetőnek. Ezzel együtt bőven megbocsátható az újfent lassú tempó és egy-két idegesítő mellékszereplő, mert a hangulat, a boncolások diszkrét bája és a fülledtség bőven élvezhetővé teszi. További izgalmas Hammer-kalandok jönnek, még akkor is, ha a Shaw Brothers stúdióval kooprodukcióban készített Legend of the 7 Golden Vampires harcművészetekkel keresztezett vámpírfilmet még nem sikerült megszerezni. Pedig micsoda csemege lenne. 

 

A filmről a wikipédián és az IMDb-n. Ebben a cikkben pedig olvashattok arról, hogy anno közel sem pozitívan taglalták a film transzszexuális felhangjait.