Top 10 irodalmi házasság – avagy hogy érdemes vagy nem érdemes házasságra lépni

Ez a bejegyzés egy lánybúcsúra készült. Mi, lányok, azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk a házasságról. Mivel a fikció nem az én terepem, gondoltam, valami mással jövök. De nem én lenném, ha nem csavarnám meg a képet, és ne írnék a boldogság mellett az árnyoldalakról is. De azt is el lehet ismerni, hogy még a legrosszabbakban is lehet egy-egy jó pontot vagy megfontolandó gondolatot találni.  Íme, egy szubjektív válogatás irodalmi házasságokról/házasságokból.

Mint az egyik legalapvetőbb kapcsolati forma, a házasság természetesen sokszor megjelenik irodalmi alkotásokban. Legtöbbször inkább konfliktusforrásként, semmint követendő példaként, de hát miről szólnának a művek, ha mindenki boldog lenne bennük? Itt van hát egy válogatás, ami alapján eldöntheted, hogyan csinálják jól vagy éppen borzalmasan a dolgot. A többi már rajtatok múlik.

Lord és Lady Macbeth – William Shakespeare: Macbeth
A bárd hagyatéka tele van izgalmas házasságokkal – általában kevésbé pozitív összképpel. Nála ritkán működnek jól a kapcsolatok: Gertrúd, Hamlet anyja hiába tűnik boldognak, végül meghasonlik új férje bűneinek terhe alatt; Othello nem bírja el a féltékenységet; Rómeó és Júlia ifjonti fellángolása sem jut el oda, hogy képet kaphassunk a jövőjükről, de komédiái sem a házasság éljenzésétől híresek. A Macbeth házaspár köteléke erős, támogatják egymást, bár az más kérdés, hogy nem feltétlenül a jóra törekednek. Tetteiket végül nem bírják el: Lady Macbeth megőrül, férjét megölik.

Anna és Alekszej Karenin/Konsztantyin Levin és Kitty Scserbackaja – Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tolsztoj képes volt arra, hogy két házasságképet adjon egy regényen belül, amik ráadásul egymás ellenképei. Kareninék sorsa pont azt mutatja meg, milyen, ha egymással össze nem illő emberek kerülnek össze. A tisztességes, gazdag és befolyásos Karenin nem tud párja lenni az élénk Annának, ám végig kitart a maga módján a nő mellett, majd halála után neveli gyermekeit. Levin és Kitty pedig végül megtalálják a boldogságot, ha nem is a nagy szenvedély útján.

Leia Organa és Han Solo – Timothy Zahn: Thrawn-trilógia

Ugyan a két karakter kapcsolata a filmvásznon alakult ki, de azt a különböző regények, képregények, az Expanded Universe tágította valóságossá. Most csak egy történetet emeltem ki, de a legtöbb helyen az ő házasságuk példaértékű (persze, ha a Disney-féle vonalat nem nézzük). Egymás iránti szerelmük kétségbe vonhatatlan, vannak közös céljaik, nem csak galaxis szinten, de a magánéletben is, és azokat közösen valósítják meg. Ugyanakkor adnak egymásnak távolságot, megbíznak annyira a másikban, hogy ne kérdőjelezzék meg mindig tetteiket, ha éppen nem is értenek egyet vele, és képesek elengedni egymást egy-egy rázósabb küldetésre. Ők, akik mindig a másik mellett állnak.

Emma és Charles Bovary – Gustave Flaubert: Bovaryné

Két össze nem illő ember tökéletlen elegye. A mindig többre és másra vágyó Emma és a teszetosza, önmagában tökéletesen bizonytalan Charles élete nem fordulhatott jóra, hiszen soha nem értették meg egymást. A nőt nem igazán teszi semmi boldoggá, csak pillanatokra, míg férj megelégszik egyszerű életével. A tragédia borítékolva.

Maxim de Winter és új felesége – Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

A névtelen elbeszélő, egy érzékeny fiatal lány szemén keresztül bontakozik egy titkokra épült és tabukkal befejeződő házasság története, amiben benne van az őszinteség rövid pillanata. Az előző feleség, a kívülről fantasztikus, de belül inkább romlott Rebecca alakja végig kísérti hőseinket és csak a végkifejletben jutnak el odáig, hogy levetkőzzék árnyát. Az őszinteség fontos, ám van ára, hirdeti a regény, de így talán meglelhető a boldogság.

Scarlett O’Hara házasságai – Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Ifjú hősnőnk az amerikai polgárháború első napjaiban férjhez megy és ezzel a jó szokásával sokáig nem hagy fel. Első frigyét a bosszú, másodikat a kétségbeesés, harmadikat pedig a jólét iránti vágy motiválta, de nem sikerült magát egyikben sem megismerni, csak míg már nem tudott igazán változtatni. Scarlett erős, de konok, törődő, de szűklátókörű, így képtelen felismerni a lehetőségeket maga mellett, és ebben férjei sem tudnak segíteni. Sőt, a legtöbbjük fel sem ismeri, mi a probléma. A későn meglelt tudás pedig már nem tud változtatni a múlton.

Mr. és Mrs Bennett – Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Austen legtöbb regénye nem a házasságról, hanem az addig tartó útról szól, így ritkán láthatunk benne pozitív példákat. Leghíresebb regénye főhősnője, Elizabeth szülei sem ezt erősítik. Az ifjúság édes érzései hatására megkötött frigy nem váltja be a felek reményét: egyikük sem kap igazi társat, nem tudják megosztani egymással gondolataikat, így egyikük a könyvtárba és a csípős megjegyzésekbe, míg másikuk a társasági életbe, a pletykákba és lányaik férjhez adásába menekül.

Lady Jessica és Leto Atreides – Frank Herbert: A Dűne

Ez kicsit kakukktojás, hiszen két szereplőnk politikai okokból sosem házasodott össze, de ez semmiben nem akadályozta őket. Lady Jessica a Bene Gesserit rend szabályaival dacolva szeret bele a férfiba, válik hű társává és végül fiút is szül neki – szintén az utasítások ellenére. Kapcsolatuk gyengéd, bizalmas és intim. Képesek egymással őszinték lenni, de ha a körülmények ellenük fordulnak, a nehézségek ellenére bíznak egymásban. A szükségszerűségek végül nem adnak nekik hosszú időt, de példájuk később fiúk, Paul életében is visszaköszön.

William és Edith Stoner – John Williams: Stoner

Egy gyönyörű regény, amit a házassági boldogság ábrázolása mégis elkerül. Stoner szerelmes lesz a feleségébe, illetve abba, amit a házasság jelenthet számára. A valóság azonban nem ábránd, és erre keserűen kell rájönnie. Edith a gyermekkori szigort neurotikussággá alakítja, számára férje csendes szemlélődése és megelégedettsége nem érthető, így igyekszik bosszút állni rajta azzal, hogy lányukat ellene neveli. Stoner ezért a munkájába és egy új szerelembe menekül, ami végül nem vezethet boldogságra. A pár képtelen az őszinteségre és egymás megértésére, csak életük utolsó szakaszán képesek figyelemmel fordulni egymás felé. Hogy boldogtalanságuk mégsem torkollik tragédiába, annak pont Stoner személyisége az oka.

Margaret „Marmee” March és Robert March – Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Ugyan a történet inkább szól a család lányairól, mint a szülőkről, ugyanakkor a gyerekekben pontosan visszatükröződik apjuk és anyjuk értékrendje. A regényben főleg Marmee-val találkozunk, hiszem az apa a háborúban van, de nem kétséges, hogy a család életét közösen alakítják és erős közöttük a szeretet. Az anya támogatja a lányok önállóságát, önkifejezését és hogy találják meg önmagukat, a nehézségek ellenére. A családnak fontos a közösség szolgálata, a jótékonyság, az apa a háború után politikai úton próbál segíteni. Az azonos értékrend és a szeretet alakítja ki az erős kapcsot a szülők között, amely így útmutatóul szolgál a jövőnek is.

Próbálkozzatok okosan! Sok sikert nektek és sok boldogságot!