Fehér ruha a homályban - Valami követ

Ritkán járok úgy, hogy egy film annyira bekúszik a bőröm alá, hogy egyszerűen nem tudok szabadulni tőle, állandóan a képei járnak az eszemben. Horroroknál azonban gyakran előfordul - már, amikor egyáltalán nézek ilyen filmeket, mert eléggé ijedős vagyok. Tegnap este majdnem törvényszerűen így jártam tehát, amikor barátokkal megnéztük a Valami követ és A tébolyultak c. filmeket. A második sokkal konvencionálisabb, a zombihorrort egyesítette az „állami összeesküvés”-kliséjével, hagyományosabb ijesztgetéseket használt, kevésbé tett rám mély benyomást. Az It follows eredeti címen futó mozi azonban már az alapötletével megvett, amit szerencsére nem sikerült elrontani a megvalósítás során sem.

A tárgyalt alkotás ugyanis a slasher és jellemzően a tinihorrorok egy jellemző kliséjét forgatja ki: csak akkor éled túl a gyilkos támadását (és így jó esetben a filmet is), ha szűz vagy. A Valami követ ehelyett egy olyan,  szukkubusznak vagy inkubusznak tekinthető lénnyel operál, amit szexuális úton lehet „elkapni”. Azaz hősünk lefekszik a barátjával, aki "átragasztja rá" ezt a démont, akit csak ő lát, és akkor tudja „tovább adni”, ha ő is szexel valakivel. Azonban ez sem jelent biztosítékot, ugyanis ha a lény megöli a következő áldozatát, az előző felé fordul, végig az egész láncon. Tehát nincs más megoldás: make love for your life!

A film elkerüli a meredek alaphelyzetből eredő csapdákat és egyáltalán nem válik szoft pornóvá. Éppen ellenkezőleg, a lehető legkevesebb testiséget mutatja, helyette sokkal inkább a főhősére koncentrál, illetve arra, hogy a lány, Jay, hogyan éli meg ezt a helyzetet, hogyan próbál menekülni, milyen megoldásokat próbál ki. A forgatókönyv éppen ezért baromira intelligens, rengeteg sosem látott ötletet használ egy démon kicselezésére, és ezzel együtt sokkal földhözragadtabb is, egyáltalán nem téved spirituális régiókba. A szörny itt pont az, ami, és hőseink sem keresnek egyházi vagy bármi más támpontot, fizikailag próbálják elpusztítani a lényt. Sőt, a film egyik hangsúlyos pontja, ahogy Sanyi haverom megjegyezte, hogy a felnőttek pártfogását sem keresik.


Főszereplőnk és barátai ugyanis középiskolai tinédzserek, akik általában együtt lógnak és ugyan nem sokat beszélnek, de kiderült, hogy régóta barátok. A sztori erre a kapcsolatra épül, a srácok habozás nélkül segítenek bajba jutott társukon, és némi Dosztojevszkij-idézetekkel spékelve keresik a megoldást. Nem állítom, hogy a film ezen a kérdéskörön sokáig időzne, de egyértelműen felmerült bennem, miért nem szerepelnek a szülők, nagyszülők csak egy-egy fénykép, valamint egy elég sokkoló démon-alak erejéig?

A Valami követ ebben az olvasatban egyértelműen a felnőtté válás és a felelősségvállalás allegóriájának tűnik számomra. Jay-nek meg kell tapasztalnia, hogy a védett gyerek-léten túl van egy sokkal brutálisabb világ, ami nem mindig csak jót akar számára, valamint a párkapcsolatok sem rózsaszín leánymesék. A film egyik legijesztőbb jelenete, amikor éppen első közös szexük után a hősnőt barátja elkábítja és megkötözi, és a halálra rémült fiatalnak így mutatja meg a lényt, valamint azt, hogyan tud elmenekülni előle. Ahogy az abszolút bizalom köre megtörik, kétségtelenül hatásos pillanat.

A másik komoly kérdésben pedig a lánynak döntenie kell, milyen megoldást választ: megpróbál maga megbirkózni a problémával, vagy áthárítja másokra. Jay megpróbálkozik mindkettővel, de a második esetben, mikor átadja a démont, látványosan kudarcot vall. Végül a barátok segítségével tud csak valamilyen eredményt elérni, de csakis akkor, ha ő maga is kockázatot vállal. A film végkicsengése pont az, hogy végül újdonsült barátjával közösen haladnak az úton úgy, hogy közel sem biztos, vége a dalnak. Talán itt válik egyértelművel ez az olvasat, hiszen hősnőnk eljut odáig, hogy akár közösen, őszintén megbeszélve a problémát, akár egyedül, de felelősséget tud vállalni azért, amit tesz, szembe mer nézni tetteinek következményeivel.

Lehet, merész képzettársításnak tűnnek a fentiek, és talán közel sem moralizál ennyit a film, de stílusába könnyen belefér. A nyomasztó események hátteréül ugyanis egy tipikus amerikai kertváros szolgál, annak minden jellegzetességével. A helyszín, különösen a finom képi szűrővel erős ellenpontját képezi az eseményeknek és az egész hangulatnak. A Valami követ ugyanis nem egyszerű rémísztgetéssel él, helyette egy sajátos atmoszférát épít ki, amelyet jól szolgál a démon kinézete is. Itt ugyanis nincs oszló holttest vagy eltorzult arc, helyette a lény hétköznapi figurákat, fiatal lányokat vagy éppen fiúkat használ arra, hogy megmutassa magát. A film remekül építi ki a feszültséget azzal is, hogy a képernyő sarkait nézzük végig, keressük az oda nem illő részletet és mivel maga a lény gyalogol, van időnk szurkolni, hogy a hősnő is észrevegye, ne csak mi. A fojtogató hangulat, a kísérteties zene és a profi látványvilág együtt hihetetlenül mély hatást gyakorolt rám, amely egész éjszaka kísértett.

Nem állítom, hogy a Valami követ hibátlan lenne, de összességében a szereplőit jól használó, hideglelős, hátborzongató jelenetektől sem mentes nyomasztó alkotás, amin el lehet gondolkodni. Jó ritmussal váltogatja a horror és a tinédzser filmek elemeit és eredeti ötletét maximálisan kihasználva, egy nagyszerű filmzenealbummal gyakorol hatást. Érdemes látni, és nem csak egyszer.

  

A képek forrása: első, második