Sötét vizeken - Yorn Kayrah Xemovrah újabb kalandjai

A télen azzal töltöttem több napot, hogy bámultam barátomat, amint az Uncharteddel játszik. És erre igazából az az egyszerű okom volt, hogy vágytam a kalandokra. Beleéltem magam az izgalmakba, a kincsvadászatba, abba, hogy ismeretlen tájakon járhatok, és persze a történetbe. Vágyni kezdtem Indiana Jones figurájára… És aztán megkaptam az új Yorn Kayrah Xemovrah történetet.

A Sötét vizeken alcímű kötetben tovább folytatódik a kalandos mese a korábban megkezdett úton: kapunk kis részleteket a múlt eseményeiből (épp csak annyit, hogy kíváncsiak legyünk a többire), de főleg Kay útját követjük tovább a sarkvidék felől a trópusokra. A felfedezések, mentőexpedíciók persze itt sem úgy alakulnak, ahogy tervezik őket, és a menő zsoldoscsapatok sem érnek el sokat, de ezúttal is megkapjuk a függővég-adagunkat.  

 

A történet világa alapvetően a mi valóságunkban gyökerezik, de pont annyi rejtéllyel terhelt, ami kell egy jó kis kalandhoz. Van itt gonosznak tűnő multimilliomos, Trenton, akiről a Kalyber Joe olvasói tudják, hogy mindenkivel pezsgőt itatna, nehogy ráromoljon, így kíváncsivá válik az olvasó, hogyan is fog alakulni az az út, aminek a végeredményét már korábban olvastuk. És van egy másik gazdag ember is, Arsen, akiről még nem tudunk semmit, csak azt, hogy ő is meg akar kaparintani ereklyéket, mint antagonistája. A mindenható, mindent tudó, majdhogynem istenszerűen távoli figurák között könnyű együtt éreznünk a csetlő-botló Kay-jel, hiszen egyelőre mi is csak annyit tudunk, mint ő – remélem, a későbbiekben átveszi majd az irányítást.

Ismét rájöttem, hogy kedvelem Pilcz Roland karaktereit és humorát. YKX abszolút kedvelhető, bár kicsit lúzer, és dobozba zárt monológja (egy hajó gyomrában, rakományként) is helyenként fárasztó – de azt hiszem, ez bármelyikünkre igaz lenne, ha olyan körülmények között kellene töltenünk hosszú órákat. Úgy tűnik, Pilcz, a Kalyber Joe történetekhez hasonlóan, keresi azt, ami, ha nem is értelmet, de valami magyarázatot ad a világban való létünkre – hősei talán ezért hajlamosak a műfajidegen gondolatokra. Azonban ez a történetek előnyére válik, mivel emellett soha nem felejtenek el kikacsintani a popkultúrára. Egyet várok csak, hogy az első részben bemutatott intelligens, magabiztos nőnek tűnő Samnek több szerepe legyen és tovább alakuljon a szereplők közötti kémia.

Az illusztrációk követik a már megkezdett utat, látványos és ügyes totálokkal, a műfaj filmes képeit ügyesen megidéző kisebb képekkel. Nekem mégis az tetszett a legjobban, mikor a panelokkal egy-egy részletet hangsúlyozott ki, vagy álomszerűen elengedte a fantáziáját. Vendéggalériákat pedig mindig szeretek böngészni (Tebeli Szabolcs rajza volt a kedvencem, bár az ő YKX-e kicsit menőbb, mint Pilcz jelenlegi figurája :)).

Csak egy baj van az YKX legújabb kötetével: rövid. Várom az újabb epizódokat kincsvadászunkról, akinek azért a szíve nagyon a helyén van. Várom, hogyan kérgesedik meg, mert kíváncsi vagyok a múltjára. Remélem, hamarosan olvashatom a következőt.

A kötetet köszönöm Pilcz Rolandnak! Képek a sorozat facebook-oldaláról.