Amikor kezembe vettem Pilcz Roland legújabb kis füzetét (melyért ezúton is köszönet a szerzőnek), hirtelen le sem esett, hogy a Kalyber Joe félszemű hőse azonos új főszereplőnkkel. És ha már így esett, újraolvastam a régi, befejezetlen sorozatot, ami mintha jobban tetszett volna, mint anno… Bejött a humora, bejött a benne lévő merengés, az élet értelmének keresése, a szentimentalizmus, így kíváncsian olvastam az új, YKX című kötetet is.
Ami rögtön a sűrűjébe vezetett… Kicsit hiányoltam azt, hogy noha az akció azonnal kezdetét vette, még sem tudtunk meg többet a fő karakterről. Ettől kicsit súlytalanná vált, hiszen az első bevetésén kicsit bénázó, kicsit szerencsétlen Kay-t ki bérelte volna fel rögtön egy másik küldetésre?! Ezzel együtt is pörgős és szórakoztató volt az első etap, nem volt ideje unatkozni az olvasónak, csak kapkodta a fejét az újabb és újabb kalandokra. Ráadásul sikerült úgy lezárni a történetet, ami kíváncsivá tett a folytatásra (igen, a függővég az új kedvenc szavam). És már most megkaptuk azt az ígéretet, hogy látni fogjuk, hogyan lett a főhős az a félszemű, morózus kalandor, akit a korábbi (bár időben későbbi) történetekben láttunk.
És az biztos, hogy Pilcz továbbra sem vesztette el a humorérzékét. Újraolvasva tényleg meglepett, mennyire viccesek Kalyber Joe kalandjai és örültem, hogy ezt a hangvételt sikerült átmenteni erre az új spin offra is. Ugyan a névvel való viccelődés idővel fárasztóvá válhat (remélem, ez a későbbiekben nem lesz annyira hangsúlyos), de a karakterek szórakoztatóak, így későbbre is garantálják a jókedvet. Megtaláljuk a korábbi, ismerős elemeket is: a gépjárművek iránti rajongás és azt a lazaságot, amely főleg a régi kalandfilmek hőseire volt jellemző.
Mert a szerző továbbra sem tagadja meg önmagát: a történet és a figurák sokat merítenek gyermekkorunk kedvenc történeteiből, főleg Indiana Jones alakjából, ami ad egy kis anakronisztikus ízt a képregénynek. Nincs gond az inspirációval, csak remélem, azért sikerül egy kicsit elszakadni ettől. Mert persze mindenki szeret kincset keresni, térképet olvasni, de én igényelnék egy kis mélységet is. De nem akarok senkit sem eltántorítani, hiszen éppen hogy csak elkezdődött a történet, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben lesznek még meglepetések.
Annak pedig különösen örültem, hogy a minőség sokat változott. Itt elsősorban a kiadványra gondolok, hiszen hiába magánkiadás az YKX, jó kézbe fogni, a képek sem esnek szét, mint anno (különösen a kezdetekben volt nyomtatási probléma), és úgy összességében minden a helyén van. A stílushoz pedig remekül illenek Pilcz új rajzai: sokkal élethűbbek a figurák (nyilván a történet is kevésbé személyes, így jobban illik is hozzá), de mégis ismerősek (különösen a főhős). Az én amatőr szememnek jó volt a panelek stílusa, ritmusa, akkor teret adott, ami kellett az adott jelenetnek.
Egyszóval jól szórakoztam, élveztem a mesét, még akkor is, ha ez éppen csak bevezetőnek volt elég. Kell a következő adag, úgyhogy remélem, nem kell rá sokat várni. Egyelőre nem váltja meg a világot, de ígéretnek bőven megteszi. Kalandra fel!
 |
| YKX a régi Kalyber Joe-ban |
Ami rögtön a sűrűjébe vezetett… Kicsit hiányoltam azt, hogy noha az akció azonnal kezdetét vette, még sem tudtunk meg többet a fő karakterről. Ettől kicsit súlytalanná vált, hiszen az első bevetésén kicsit bénázó, kicsit szerencsétlen Kay-t ki bérelte volna fel rögtön egy másik küldetésre?! Ezzel együtt is pörgős és szórakoztató volt az első etap, nem volt ideje unatkozni az olvasónak, csak kapkodta a fejét az újabb és újabb kalandokra. Ráadásul sikerült úgy lezárni a történetet, ami kíváncsivá tett a folytatásra (igen, a függővég az új kedvenc szavam). És már most megkaptuk azt az ígéretet, hogy látni fogjuk, hogyan lett a főhős az a félszemű, morózus kalandor, akit a korábbi (bár időben későbbi) történetekben láttunk.
És az biztos, hogy Pilcz továbbra sem vesztette el a humorérzékét. Újraolvasva tényleg meglepett, mennyire viccesek Kalyber Joe kalandjai és örültem, hogy ezt a hangvételt sikerült átmenteni erre az új spin offra is. Ugyan a névvel való viccelődés idővel fárasztóvá válhat (remélem, ez a későbbiekben nem lesz annyira hangsúlyos), de a karakterek szórakoztatóak, így későbbre is garantálják a jókedvet. Megtaláljuk a korábbi, ismerős elemeket is: a gépjárművek iránti rajongás és azt a lazaságot, amely főleg a régi kalandfilmek hőseire volt jellemző.
Mert a szerző továbbra sem tagadja meg önmagát: a történet és a figurák sokat merítenek gyermekkorunk kedvenc történeteiből, főleg Indiana Jones alakjából, ami ad egy kis anakronisztikus ízt a képregénynek. Nincs gond az inspirációval, csak remélem, azért sikerül egy kicsit elszakadni ettől. Mert persze mindenki szeret kincset keresni, térképet olvasni, de én igényelnék egy kis mélységet is. De nem akarok senkit sem eltántorítani, hiszen éppen hogy csak elkezdődött a történet, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben lesznek még meglepetések.
Annak pedig különösen örültem, hogy a minőség sokat változott. Itt elsősorban a kiadványra gondolok, hiszen hiába magánkiadás az YKX, jó kézbe fogni, a képek sem esnek szét, mint anno (különösen a kezdetekben volt nyomtatási probléma), és úgy összességében minden a helyén van. A stílushoz pedig remekül illenek Pilcz új rajzai: sokkal élethűbbek a figurák (nyilván a történet is kevésbé személyes, így jobban illik is hozzá), de mégis ismerősek (különösen a főhős). Az én amatőr szememnek jó volt a panelek stílusa, ritmusa, akkor teret adott, ami kellett az adott jelenetnek.
Egyszóval jól szórakoztam, élveztem a mesét, még akkor is, ha ez éppen csak bevezetőnek volt elég. Kell a következő adag, úgyhogy remélem, nem kell rá sokat várni. Egyelőre nem váltja meg a világot, de ígéretnek bőven megteszi. Kalandra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése