Könyvfesztivál 2017

Az idei Könyvfesztivál most csak egy nap volt – de talán most elég is volt ennyi. Nem mintha nem lettek volna jó programok, vagy ne lett volna jó a társaság (sőt!), csak a tömeg… A Millenárisra egyidőben szervezett street food fesztivál biztos megdobta a látogatottságot (aminek a kiadók örülnek), ellenben hatalmas lett a tömeg (aminek én nem örültem). Mondjuk a zsúfoltság, az oxigénhiány és az ebből fakadó meleg remekül ellensúlyozta az időjárást, mivel volt, hogy oda menekültünk a kinti hideg elől, de mégis sok volt ez így. De nem panaszkodom tovább, inkább jöjjön egy kis élménybeszámoló

A kecske

Péntek délután, munka után indultam útnak a Magyar Államvasutakkal. Reméltem, hogy az alig két nappal ezelőtti haváriát, hóhelyzetet már kipihenték és haladunk majd, mint az álom. Hát, nem így lett. Kiskunfélegyháza és Kecskemét között félúton ledermedtünk biztosítószekrény meghibásodása miatt. 35-40 perc késés. Miután kimorogtam magam, hogy nem érek oda a megbeszélt találkozómra, leszálltam, hogy fotózzak egyet. És hát találtam kecskét. Meg vezetékeket. Sétálgattam kicsit a kellemes hűvösben, majd visszaszállva szóba elegyedtem egy joghallgatóval, és több közös pontot találtunk az életünkben, mint gondoltuk volna: kiderült, már találkoztunk tárgyaláson és ahhoz az irodához akar menni gyakorlatra, ahol én is dolgoztam évekig. Mindig mondom, hogy kicsi a világ. 

De ettől és a szép időtől még nem értünk hamarabb Pestre… Így sajnos bőven lekéstem a régi osztálytársaimmal megszervezett találkozót, egyikük nem is tudott eljönni. Másikuk viszont csak késő este ért rá, így bevetettem magam a Móriczra, fotózgattam a villamost, az embereket, a fényeket… Szép, szép, de Győr azért szebb volt este. Végül megérkezett régi barátnőm is, és beszélgettünk kicsit az életünkről, nagy meglepetések mellett. Ez mondjuk inkább rá volt igaz, én maga vagyok az unalom élő szobra. Viszont sokáig nem cirkálhattunk a Gellért téren, másnap korán indultunk Gáborral, ugyanis reggel 10-től már Berg Judittal kellett dedikálnom.

Out of focus a Móriczon

Szóval szombaton végül negyed 11-re értünk a Könyvfesztiválra, ahol már gyülekezett a tömeg. De először beszereztem kolléganőmnek a vágyott Maszat-könyvet és dedikáltattam a gyerkőceinek – Berg Judit és Agócs Írisz nagyon kedves alkotók voltak, a grafikus rajzát pedig én is megkerestem a kötetben. Ezután átmentünk a másik részbe, ahol körbecirkáltunk, nézelődtünk, és persze belefutottunk ismerősökbe. Először az Ekulturásokba, ahol Tamás megbízott azzal, hogy fotózzak – ezt a küldetést nem sikerült teljesítenem, ugyanis engem, mint már több alkalommal, sokkal jobban lenyűgözött a Millenáris épülete, semmint, hogy a dedikálókat fotózzam. Aztán persze molyok is jöttek-mentek, megint sikerült beszélni kicsit sztimivel és ponttyal; de a délután többi része inkább a programokról szólt - még öcsémmel sem sikerült nagyon találkoznom, aki pedig először fesztiválozott.

Two in one

Közvetlen ebéd után került sor a szokásos évi sci-fi és fantasy kerekasztal-beszélgetésre Kleinheincz Csilla, Velkei Zoltán és Németh Vladimir között. A társalgás nagyon gördülékeny volt ezúttal, szó volt aktualitásokról (Alexandra-helyzet, külföldi sf-díjak), érdekes témákról is a várható megjelenések mellett. Külön élveztem, hogy a beszélgetőtársak aktívan reflektáltak egymásra, kisebb viták is kialakultak, ami alapján pontosabb képet kaphattak a nézők is a zsánert érintő kérdésekről – Pintér Bence kommentátor is jól vezette végig a beszélgetést, egyáltalán nem tolva magát előtérbe. Az Ekultura szokásos felvételét megnézhetitek itt is, pár képpel együtt.

Pintér Bence, Kleinheincz Csilla, Németh Vladimir, Velkei Zoltán

Fantasztikus világok

Ezt követően viszont már szaladtunk is tovább a kinti színpadhoz, ahol a Fantasztikus világok bemutatója zajlott. Török Gábor kivételével minden szerző jelen volt és lehetőséget kapott, hogy bemutassa saját témáját – ettől a beszélgetés nem lett sokkal több, mintha felolvasták volna minden tanulmány rövidített változatát, de Mészáros Antónia hihetetlenül profi moderátor volt, vicces, közvetlen és olyan jól fogta össze a beszélgetést, amit ritkán látni (javaslom, olvassátok el az Index vele készült interjúját, akkor nagyjából képet kaphattok a hozzáértéséről). Dedikáltattam is friss recenziós példányomat a szerzőkkel, most már csak arra vár, hogy a cikket is megírjam róla.

Miután gyorsan megvettem az előírt két könyvemet (könyvstop van!), már csak a Próza Nostra szerkesztőségi gyűlés és a pesti molyok találkozója várt rám. No meg a hideg, ami miatt egy kis bort is ittam, de sokat nem segített. Volt szó oldalfejlesztésről, novellapályázatról, meg minden egyéb apróságról, este pedig Dominikkal csevegtünk az Ekulturáról és az informatikus szakmáról, petamással és Botonddal pedig a saját szakmánkról és munkánkról. Kifejezetten élveztem, mert újra eszembe juttatta, hogy miért lehet szeretni a jogász szakmát: nem azért, amit én csinálok most, mert az inkább favágás, hanem azért, amikor különböző nézőpontok mellett érvelhetek, mintha egyszerre kellene magamat és másokat is meggyőznöm. Jól esik néha ilyenekről is gondolkozni.

A hosszú napot végül egy nagyobb alvással zártuk, bár reggel Szirmai Gergelyes, gördeszkázós álmomból korán ébredtem. Mivel óvakodtam az újabb könyvek vásárlásától, ezért gyáva módon vasárnap már nem mentem ki a fesztiválra, csak beszélgettünk kicsit. A MÁV pedig ezúttal nem késett, bár akár tehette is volna, hiszen egyrészt teljesen belemerültem az Augustusba, ami a Stonerhez hasonlóan fantasztikusnak tűnik, másrészt tovább figyelhettem volna a velem utazó nemzetközi családot a magyar anyával, német apával és a közöttük egyensúlyozó, mindkét nyelve jól beszélő, ellenállhatatlanul pufók arcú és aranyos fiúval. De a vonat nem vár, így ennek a hétvégének is vége lett. De legalább ezzel a kis szösszenettel felidézem magam számára is.