Manapság mindenki írni szeretne. Az utóbbi években több kezdő szerző tollából olvastam szösszeneteket és be kell valljam, a legtöbb elborzasztott. Ezért is maradtam a sötét oldalon és inkább azokról írok, akik írnak. A suszter maradjon a kaptafánál. Akkor miért döntöttem mégis úgy, hogy támogatok egy antológiát, amiben kezdő (vagy legalábbis főleg első publikálók) művei kerültek?
Mert szimpatikus volt a kezdeményezés, és mert úgy érzem, ha valami tetszik, azt nem árt néha ki is fejezni, ha megtehetem; hogy legalább ennyivel járuljak hozzá a kultúra fejlődéséhez. Hiszem, hogy a Molyhoz hasonló közösségek segítenek abban, hogy kicsit jobban megtanuljuk egymást tisztelni, és hogy bízzunk a világban. Még akkor is, ha kezdettől fogva szkeptikus voltam a végeredményt illetően. Sokszor azt látom ugyanis, hogy akik akár személyesen, akár virtuálisan jól ismerik egymást, valahogy nem „úgy” fogalmaznak meg kritikát, ami pedig elengedhetetlen feltétel a jó szerkesztéshez.
Szerencsére a kötettel kapcsolatban semmi ilyet nem hozhatok fel, minden előzetes várakozásomat felülmúlta. A bekerült művekkel kapcsolatosan minőségileg nem találok hibát. Ugyan mindegyik más-más stílusban, más-más formában íródott, a legtöbben minden szó, minden mondat, minden vessző a helyén van.
Persze a szubjektív benyomások mások. Érzem, hogy a szerkesztők igyekeztek sokféle témát beválogatni, de a szerelmi költemények túlsúlya, vagy inkább eloszlása kicsit zavart, különösen azért, mert a versek sem voltak túl változatosak: inkább a boldogtalan, mint a boldog szerelem szavai ezek, amik tekintetében most tökéletes érdektelenséget tanúsítottam - legalábbis az esetek túlnyomó többségében. Különösen meglepett viszont, hogy noha általában a prózai műveket kedvelem, most sokkal jobban megfogtak a versek; nagyon szép, érdekes, megható, vicces vagy éppen elgondolkodtató strófákat olvashattam. De az elgondolások eredetisége mellett úgy látom, sokaknak még nincs igazi hangjuk, műveikben nem volt olyan egyediség, ami bármiben megkülönböztető lett volna.
Ezért is örültem, hogy a kötet szerzői közül egyet sem ismerek élőben, a Molyon is csak egyiküket. Így biztos nem vádolnak részrehajlással, mikor azt mondom: köszönöm @Littlewood-nak a csodás felütést, a Sherlockban mélység van, Tiplis Térd törzsfőnököt pedig rögvest a szívembe zártam. @Grapefruitossy incselkedő hangja és tipikus élethelyzetei jókedvvel töltöttek el. @csucsorka saját jogon nagyszerű, mind Kényszerképze(le)te, mind a futurban bemutatott életszerű pillanata megfogott, a bemutatkozásban talán nem más által kellene meghatároznia önmagát. Klára meséje @dora_horvath_cat tollából mágikus élvezet, szomorú dal, @Hullócsillag Mobilis in mobili-je rendhagyó utazás, @Ciccnyog rajza ismerős pillanat. @_selene_ ráébresztett, hogy „élni/rá kell/érni”. @balagesh-nek jellegzetes a hangja, még ha gondolataival nem is értek mindenben egyet. @virezma verseiben múlt és tapasztalat dobog. @adricca Csinovnyikja maga az élet, amiben élek. @Juci minden szava arany, a Van egy országban lírával mondja ki, amit gondolok. @Seifert_Péter versében benne van a mindennapok hazugsága és kapcsolataink valósága. @cippo karakterei bájosak, míg @Biedermann_Izabella számomra szépiaszínű nosztalgia. @Leoni rajzai ihletettek, bár nem mindig adnak pluszt az élvezethez, de Sherlock rajza vagy a Hullámhoz készült illusztrációja kedvenc.
Olvasás közben ráadásul rájöttem, hogy mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy ezek a versek nagyközönség elő kerüljenek. Olyanfajta, amiben én nem bővelkedek, de megtanultam értékelni. Más értékelőkhöz hasonlóan én is kedvet kaptam az antológia hatására az íráshoz, de azt hiszem, kiadatlan remekműveim maradnak a sufniban és inkább kritizálok. Esetleg nem születik később a molyos értékelésekből is egy válogatás? Oda talán beneveznék… De addig azt hiszem, máskor is élvezni fogom ezt a míves kiadványt, ami mindenben felveszi a versenyt a könyvkiadók kiadványaival. Büszke lehet rá minden résztvevő.
Mert szimpatikus volt a kezdeményezés, és mert úgy érzem, ha valami tetszik, azt nem árt néha ki is fejezni, ha megtehetem; hogy legalább ennyivel járuljak hozzá a kultúra fejlődéséhez. Hiszem, hogy a Molyhoz hasonló közösségek segítenek abban, hogy kicsit jobban megtanuljuk egymást tisztelni, és hogy bízzunk a világban. Még akkor is, ha kezdettől fogva szkeptikus voltam a végeredményt illetően. Sokszor azt látom ugyanis, hogy akik akár személyesen, akár virtuálisan jól ismerik egymást, valahogy nem „úgy” fogalmaznak meg kritikát, ami pedig elengedhetetlen feltétel a jó szerkesztéshez.
 |
| A kötet egyik illusztrációja |
Szerencsére a kötettel kapcsolatban semmi ilyet nem hozhatok fel, minden előzetes várakozásomat felülmúlta. A bekerült művekkel kapcsolatosan minőségileg nem találok hibát. Ugyan mindegyik más-más stílusban, más-más formában íródott, a legtöbben minden szó, minden mondat, minden vessző a helyén van.
Persze a szubjektív benyomások mások. Érzem, hogy a szerkesztők igyekeztek sokféle témát beválogatni, de a szerelmi költemények túlsúlya, vagy inkább eloszlása kicsit zavart, különösen azért, mert a versek sem voltak túl változatosak: inkább a boldogtalan, mint a boldog szerelem szavai ezek, amik tekintetében most tökéletes érdektelenséget tanúsítottam - legalábbis az esetek túlnyomó többségében. Különösen meglepett viszont, hogy noha általában a prózai műveket kedvelem, most sokkal jobban megfogtak a versek; nagyon szép, érdekes, megható, vicces vagy éppen elgondolkodtató strófákat olvashattam. De az elgondolások eredetisége mellett úgy látom, sokaknak még nincs igazi hangjuk, műveikben nem volt olyan egyediség, ami bármiben megkülönböztető lett volna.
 |
| További ízelítők |
Olvasás közben ráadásul rájöttem, hogy mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy ezek a versek nagyközönség elő kerüljenek. Olyanfajta, amiben én nem bővelkedek, de megtanultam értékelni. Más értékelőkhöz hasonlóan én is kedvet kaptam az antológia hatására az íráshoz, de azt hiszem, kiadatlan remekműveim maradnak a sufniban és inkább kritizálok. Esetleg nem születik később a molyos értékelésekből is egy válogatás? Oda talán beneveznék… De addig azt hiszem, máskor is élvezni fogom ezt a míves kiadványt, ami mindenben felveszi a versenyt a könyvkiadók kiadványaival. Büszke lehet rá minden résztvevő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése