Könyvfesztivál 2014

Ez volt az első alkalom, hogy ilyen nagy könyves eseményre egyedül, fix kísérő nélkül érkeztem. Kicsit aggódtam is, hogy vajon jól elleszek-e egyedül, el tudom-e foglalni magam. Szerencsére nem kellett aggódnom, hiszen már az első napon rengeteg emberrel találkoztam, a jó széria a második napon is folytatódott, így eseménydús és érdekes két napot tudhatok magam mögött.

2014. április 25. péntek

Már csütörtök este megérkeztem Budapestre, így reggel 10 órára már bőven kint voltam a Millenárison (még egy laza reggeli is belefért a Starbucksban, avagy ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak). Mivel csak egészkor nyitott a rendezvény, belefért egy gyors kérdőív-kitöltés is.

Pénteki életkép

Ahogy beléptem, rögtön összefutottam csartakkal, és egy rövidet csevegtünk a leendő beszerzéseinkről, majd az Ad Astra standja felé vettem az irányt. Itt nemcsak, hogy beszereztem a két legújabb könyvüket, de a kiadó vezetőjével, Bakos Petivel is sikerült egy kicsit beszélgetnünk a haza sf-ről, a könyvkiadásról, a kiadó további terveiről. Nagyon remélem, hogy az említett könyvek csakugyan kiadásra kerülnek, mert jó a lista.

Ezt követően elkezdtem igazán szétnézni. A Gabo standjánál találkoztam Csillával és vele váltottam pár szót. Tetszik az új SF-sorozat igényes kialakítása, de most csak a Bábel fiai fért be a keretembe. Különösen azért, mert megpillantottam Sofi Oksanent és rögtön úgy gondoltam, valamit olvasnom kell ettől a nőtől, annyira extravagáns. Így a Sztálin tehenei is hazajött végül velem.

Török díszvendégség és könyvnyomtatás

Egy rövid ebéd és kiadós megázás után egy kis szakma: a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület egyik előadására ültem be, ahol meglepetéssel vettem észre, hogy egy volt tanárom a moderátor. Maga a beszélgetés az árva-művek, azaz az ismeretlen jogosultak által alkotott művek jogdíj-problémájának kérdéséről szólt. Az volt talán a legmegkapóbb az egészben, hogy milyen kevés pénzből próbálnak az intézmények minél többet kihozni, de az talán még jobban érdekelt volna, hogy a szaktárca és a közintézmények között valóban olyan jó-e a kapcsolat, mint amilyennek tűnt…

A Könyvfesztivál

Újabb kör sétafikálás után belém botlott az Ekultúra szerkesztősége, Galgóczi Tamás és Móni, valamint Dominik. Kicsit beszélgettünk a jövőmről az oldal kötelékében, ami talán egy nyári interjúban is ki tud majd csúcsosodni, de nem iszom előre a medve bőrére, mert az idő ellenem játszik…

Ezt követően megérkezett ponty kolléga, akivel végre sikerült személyesen is találkozni és beszélgetni a sportról, könyvekről, olvasásról, molyokról… Közben Gábor is ideért, majd Tamás barátom, és végül vele kötöttem ki a gyerekrészleg babzsákfoteljeiben, ahol egy jóízűt beszélgettünk az életünkről, ahogy az régi ismerősök között megszokott. Végül is, ha jobban belegondolok, már 10 év osztjuk meg egymással életünk gondjait, szóval ez normális is.

Veiszer Alinda dedikál

Az estét a hagyományosnak mondható SFmagos vacsora zárta, ahol nemcsak a napi élményeket osztottuk meg, de várakozással tekintettünk a következő napi dedikálások felé, ahol több szerkesztőségi tag is szerepelt…


2014. április 26. szombat

A napot ezúttal előadáson kezdtem, mégpedig a „Miért jó fantasy-t és sci-fi-t olvasni?” címűn, ahol végül is sok mindent sikerült megtudni, csak a fenti kérdésre nem kaptam választ. Előkerültek jó művek, kevésbé jobbak (sőt, egy bácsika még a saját munkáját is beajánlotta), de meglepetéssel hallottam, hogy a fantasy kutatója bizony nem tudja, mi az a YA… Ugyan én nem vagyok nagy szakértő, de szerintem kicsit nagyvonalú a vizsgálódásból kihagyni egy konplett trendet, még ha az nem is lesz hosszú életű.

Sofi Oksanen hátával

Ezután a Könyvmolyképzőhöz siettem, ahol meglepetéssel tapasztaltam, hogy az egyik salsa-partnerem nem más, mint a kiadó ügyvezetője! Erre mondom én, hogy kicsi a világ. Viszont Beánál, azaz On Sainál akkora sor állt, hogy ledumáltam vele a későbbi dedikálást és Sofi Oksanenhez siettem. Jól is tettem, mert megelőztem a tömeg nagyját és már az első tízbe belefértem. Mialatt gyűltek a népek, ha jól sejtem, a helyi jelmezverseny egyik gárdája jelenetet adott elő, ha helyes a sejtésem, egy P. G. Wodehouse műből. Az írónő kicsit késett, de megjelenése kárpótolt mindenkit: hihetetlenül boszorkányos a kinézete, remélem, a könyve is annyira emlékezetesnek bizonyul, mint ő.

Csilla, Anita és a süti

Ezt követően vissza a Könyvmolyképzőhöz, gyors dedikálás itt is, és miután a nap is kisütött, elszaladtunk Gáborral kajáért és egy kicsit napoztunk is. A félhomályba visszatérve ittam török kávét, ismét dedikáltattam, csak ezúttal a Gabónál, majd kicsüccsentünk a parkba a molyok találkozójára. Végre tudtam beszélgetni a szegediekkel, Veronnal, legrinnel és Zonyikával, akikkel eddig csak összefutottunk, megismerkedtem Amrita_noitával és boszorkányával, petamással és a Mester és Margarita szereplőgárdájával, mint a jelmezverseny újabb résztvevőivel (aminek köszönhetően egész délután Bellatrix Lestrange-okat hallucináltam). A kellemes napozás, a Tetovált mementó dedikáltatása és kibővítése (magam egy esernyővel járultam hozzá), a kortárs magyar irodalom új marketingstratégiájának kiötlése után (Eszterházy Péter szexi! – avagy hogyan túrjunk a magyar irodalom szent teheneinek hajába) még visszavándoroltunk a vásárra és beszereztem egy jogi könyvet is.

Banya a zacskóban

Kis várakozást követően csatlakoztunk Dominikhez és a Samu Presszóban találkozunk a molyos sci-fi tábor jelentős részével. Itt értékeltünk a különböző kiadókat, pat megijedt a kannibál énemtől, előkerült egy keleti blokkbeli SF-történelem, valamint a legrosszabb SF-könyvek, és kiderült, hogy komoly hiányosságuk is van, nem ismerik a Fuck me, Ray Bradbury! c. számot. A vidám beszélgetés után korán hazatértem, mert másnap indultam is Szegedre.

A hazautamat végül nem csak könyv, de egy kedélyes kalauz is színesítette, így jókedvvel és jó sok könyvvel tértem haza a székesfővárosból. Ilyet, még többet!