A legfrissebb kötetről ugyanis az a legkevesebb, amit mondhatok, hogy nem teljesíti vállalását. Annyiban persze igen, hogy könyv, amit kinyomtattak és kézbe lehet venni, csak nem biztos, hogy ezt érdemes megtenni. Az eredeti alapkoncepció ugyanis az volt, hogy különböző zsánerű regényeket, filmeket elemeztek a szerzők egy adott tudományterület, annak egy elmélete fényében. Tehát szinte minden esetben volt konkrét kapcsolódási pont az elemzett könyv és a tudományos tézis között; ahol nem, ott nem szabályról, inkább kivételről volt szó.
Az ötödik részre azonban mintha ezt elfelejtették volna a szerzők: a legtöbb esetben inkább tudományos ismeretterjesztő cikkeket kapunk, amik nyomokban fikciós műveket is tartalmaznak, de a konkrét kapcsolat nem minden esetben vizsgálható. A tárgyalt írások (durva közelítéssel) felében nem történik konkrét elemzés, a „tárgyalt” könyvek, filmek éppen csak háttérül szolgálnak, de semmi új információt, gondolkodnivalót nem kapunk az adott mű értelmezéséhez. Nem szeretném azt sugallni, hogy a felvetett témák nem érdekesek, de azt igen, hogy a vállalt cél nem teljesült ezeknél az esszéknél.
Kiss László például nagy lelkesedéssel beszél az exobolygókról, de engem nem győzött meg arról, hogy ennek bármi köze is van a Kapcsolathoz; Hefter Estilla is inkább csak áttekinti, amit ma a cyborgokról tudunk; Kunetz Zsombor és Nagy Ádám pedig már-már politikai kirohanást intéz a magyar egészségügy okán (teljes joggal), ugyanakkor elfelejti, hogy valóban elemezze is szervezeti vagy vezetési menedzsment szempontjából (legalábbis a téma erre az értelmezési szempontra utal). Nagy Ádám, sajnos, másutt is túlvállalta magát: az Alapítvánnyal foglalkozó esszéje igazából meg sem találja a fókuszt, míg Erőss Gáborral közösen jegyzett tanulmánya egyszerű felsorolásra szorítkozik a valós elemzés helyett, bár kétségtelenül szórakoztatóan játszik rá a magyar büszkeségre.
A másik problémám ennél jóval szubjektívabb: több írás egyszerűen untatott, a hangvétel nem illett a kötet feltételezetten szórakoztató színezetéhez, döcögős ismeretterjesztő formátuma inkább elijeszti az olvasót, semmint arra bátorítja, ismerkedjen meg mélyebben az adott tudományterülettel. Ez egyértelműen szerkesztési hiányosságnak tűnik: kemény kézzel kellett volna megdolgozni ezeket az írásokat, hogy könnyedebb, de kétségtelenül tudományos és izgalmas esszét kapjanak az olvasók.
Egyes írások más hiányosságtól szenvedtek. Scheirich Zsófia elemzése kétségtelenül izgalmas fókuszú, és nagy lelkesedéssel elemzi az új Star Wars-trilógia két központi szereplőjét fejlődéslélektani szempontból. Azonban itt az alapanyag nagyon hiányos: mivel sem a filmek, sem a könyvek nem mondanak sokat Rey és Kylo Ren múltjáról, így túl sok a homályos pont (hogy a filmek között inkonzisztenciáról ne is beszéljünk, ahol a forgatókönyvírókat nem az vezette, hogy igazi figurákat alkossanak, így karakterfejlődésről sem beszélhetünk), a feltételezés ahhoz, hogy az elméletet tökéletesen alkalmazni lehessen. Érteni vélem a szándékot, hogy ez közismert alkotásról beszéljünk, ahol vélhetően mindenki érteni fogja az elemzést, de annyi nagyszerű SFF sorozat létezik, ahol gyerekkortól felnőttkorig megismerünk szereplőket, akikről valóban lehet is, és érdemes is beszélni (gyors példának Ender Wiggin jutott eszembe).
Lőrincz Andrea viktimológiai szempontú elemzése remekül alátámasztott és aktuális is, mégsem elég koncentrált, talán jobb lett volna, ha valóban csak a két (vagy inkább csak egy) fő regényt elemzi, és a többi regényt csak felveti további vizsgálódás céljából. Pál Gábor írása alapos, de itt komoly hátrányt jelentett számomra, hogy egyáltalán nem ismerem az alapul szolgáló szerepjátékos világot, mert képtelen volt számomra érdekessé tenni elemzését. Kánai Andrásnál a stílussal, a szórakoztató faktorral sosincs gond, egyszerűen maga a futurológia megfoghatatlan számomra, viszont az elemzési szempontját következetesen végigviszi és sok izgalmas kérdéssel foglalkozik.
Polyák Gábor és Keserű József azonban jól oldotta meg a feladatát: előbbi az álhírek és dezinformáció megjelenéséről ír a Marvel-univerzum kapcsán aktuális példát hozva erre az égető problémára, míg az utóbbi az orkok reprezentációjával, szerepük átalakulásával és fejlődési lehetőségeivel foglalkozik. Mindkét szerző jól építi fel a tudományos alapokat és abból közérthető módon vezeti le megállapításait. Bár minden tanulmány hozta volna ezt a minőséget.
Összességében csalódottan és dühösen tettem le a kötetet, amit az is súlyosbított, hogy 4300,- Ft-os árával ez egy relatív drága kötetnek számít. Nem szoktam az árak miatt sírni, igyekszem támogatni a kiadókat, de ebben az esetben szinte minden egyes forintot sajnáltam, amit vásárlásra költöttem. Őszintén remélem, hogy a jövőre megjelenő következő kötet teljesíti a legelemibb várakozásokat és valóban izgalmas elemzésekkel szolgál a spekulatív fikció világához.
A sorozat korábbi kötetei:
Tóth Csaba – A sci-fi politológiája
Tóth Csaba (szerk.) – Fantasztikus világok
Nagy Ádám (szerk.) – Nevelj Jedit!
Filippov Gábor – Nagy Ádám – Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése