Vannak azok a kirándulások, amik azért emlékezetesek, mert olyan dolgokat látunk, amik bakancslistán vannak. Aztán vannak azok, amikre inkább a jó társaság miatt emlékezünk. És van az, amiben mindkettő a helyén van. Na, nekünk egy ilyet sikerült összehozni a múlt hétvégén, amikor kilátogattunk a bajor
Alpokba és
Münchenbe. Pedig nehézség is akadt bőven.
Rögtön a legelső a hosszú vonatút. Mégpedig nem egyszerűen csak 7 és fél óra a tartományi fővárosba, de utána még másfél óra egy átszállással lakhelyünkre,
Unterammergauba. Mondjuk megérte a hegyek közötti robogás (nemcsak az itthon elképzelhetetlen sebesség miatt), mivel
gyönyörű tájakon haladtunk keresztül, hósapkák a hegyeken, élénkzöld rétek, bocik és kék ég. A tipikus kis bajor faluban festett házak és ablaktáblák, ezernyi giccses részlet, templom temetővel, rendezett farakások, kristálytiszta levegő… és hideg. Nem készültem annyi ruhával, mint kellett volna, így elég sokat dideregtünk odakint.
Sebaj, hiszen a bőséges reggelit követően másnap busszal indultunk útnak
Schwangauba, ahol a
Hohenschwangau és
Neuschwanstein kastélyokat látogattuk meg, amiben az eső sem akadályozott meg bennünket, noha a nagy köd és pára miatt a tájból eredetileg nem sokat láttunk. Ahogy azonban leszálltunk a buszról, rögtön fejbe csapott bennünket a gyönyörű fehér épület, a hegyre vezető utunkon ez csak tovább fokozódott. A jegyünkkel azonban először a régebbi,
Miksa herceg által épített lakba jutottunk be, ami továbbvezetett a bajor giccs megismerésébe – nekem legalábbis a rengeteg aranyozás és görbület erősen ebbe az irányba tendált. Holott maga az épület lenyűgöző, kívülről csodásan fest, csakúgy, mint a
Disney-t is megihlető másik kastély.
Neuschwanstein azonban még tovább ment a bajor úton – stílusa eklektikus,
II. Lajos az egész épületet
Wagner és az opera művészetének szentelte, a falakon a
Parsivalt, a
Tannhӓusert, a
Lohengrint vagy éppen
A valkűrt idéző képek, gótikus, ezernyi apró ívvel díszített hálószoba, a korszak legmodernebbnek számító ketyeréi (pl. a telefon) mind-mind egy másik korba repítenek el. Az illúziót csak a tipikusan üzleties boltok, a rengeteg turista, valamint a hajszolt, félórás vezetés rontja csak le, így nem lehet igazán megismerni a helyet. Ellenben a hegyről levezető hosszú út, ahol megtaláltunk egy régi vezetékrendszert, sokkal többet mutatott meg a környék csodáiból, mint maga a puszta épület.
