Régen olvastam a Hajszőnyegszövőket, de kevés nem angolszász regény tetszett annyira, mint Eschbach műve. Biztos vagyok benne, hogy mai fejjel bele tudnék kötni, mert lehet, nem annyira szépen van megírva, egyes fordulatok banálisak, de hangulatát és mondanivalóját mai eszemmel is hatásosnak és megindítónak látom. A szerző az emberi lélekről ír, megérti szereplőit, ezért lesz több ez a kötet, mint több, apró történet együttese.
Egy hatalmas birodalom távoli bolygójának lakói nemzedékről nemzedékre szövik feleségeik és lányaik hajából szőnyegeiket. Az elkészült műveket űrhajók szállítják el, hogy azok az uralkodó palotáját díszítsék – ahogyan azt a szőnyegek készítőik hiszik. Egy napon azonban lázadás tör ki és a császár elbukik. A szőnyegek helyéről azonban senki sem tud semmit az egész birodalomban…
Ez körülbelül Andreas Eschbach Hajszőnyegszövők c. könyvének története. Az írónak egy nem mindennapi ötlet köré sikerült egy nem mindennapi regényt kerekítenie, ami egy remek mesével ajándékoz meg bennünket.
A mű sajátos szerkezetet használ: 18 fejezete mind különálló novella, melyet hol az egyes szereplők, hol a helyszín, hol a rejtély apró szálai kötnek össze olyan apró kis csomókkal, mint a hajszőnyeg szálait. Sajátosan lineáris a cselekmény, hiszen minden egyes történet segít a végső titok megfejtésében, még sincs egyetlen olyan központi elem – sem szereplő, sem más dolog, még maga a szőnyeg sem -, amely minden egységben megtalálható. Az első és utolsó történet pedig külön mese a mesében, mellyel a kör bezárul.
Az egyes novellák mind egyedi hangulatú, sajátos alkotások. Ezekben a mindenható uralkodó, vagy a hatalom más letéteményesei nem játszanak központi szerepet, hanem a birodalom alattvalói, a bábuk a sakktáblán. Az ők egyszerű, hétköznapi történeteiből derül fény nem csak a szőnyegek rejtélyére, hanem bemutat egy minden ízében elnyomó rendszert is. Minden novella saját „ízzel”, hangulattal bír, mely remekül bemutatja az adott történet főhősét, elég csak az első fejezet ünnepélyességére vagy „Az örök bosszú” kacér női hangvételére gondolnunk.
A mind fizikailag, mind lelkileg elnyomó rendszer hiteles, pontos ábrázolása szintén a regény nagy erénye. Az alattvalók alakján keresztül belülről, míg a lázadók szemével kívülről ismerhetjük meg a teljes lélektani elnyomást, mely a szeretet és csodálat útján át teszi embertelenné a rendszert, és hogy a vak hit hogyan nyomorítja meg az alávetetteket. A hajszőnyegeket titka pedig lerántja a leplet nem csak a hatalom természetéről, hanem arról is, hogy annak felhasználása hogyan termeti meg az emberi sorsok hiábavalóságát.
Ha a rejtély leleplezésének egyszerűségét, szinte már banalitását nem vesszük figyelembe, szinte hibátlan történetet kapunk a Hajszőnyegszövőkkel. Furcsán szomorú regény, mely mégis magával ragadott és nem eresztett 270 oldal erejéig, sőt még utána sem.
Egy hatalmas birodalom távoli bolygójának lakói nemzedékről nemzedékre szövik feleségeik és lányaik hajából szőnyegeiket. Az elkészült műveket űrhajók szállítják el, hogy azok az uralkodó palotáját díszítsék – ahogyan azt a szőnyegek készítőik hiszik. Egy napon azonban lázadás tör ki és a császár elbukik. A szőnyegek helyéről azonban senki sem tud semmit az egész birodalomban…
Ez körülbelül Andreas Eschbach Hajszőnyegszövők c. könyvének története. Az írónak egy nem mindennapi ötlet köré sikerült egy nem mindennapi regényt kerekítenie, ami egy remek mesével ajándékoz meg bennünket.
Az egyes novellák mind egyedi hangulatú, sajátos alkotások. Ezekben a mindenható uralkodó, vagy a hatalom más letéteményesei nem játszanak központi szerepet, hanem a birodalom alattvalói, a bábuk a sakktáblán. Az ők egyszerű, hétköznapi történeteiből derül fény nem csak a szőnyegek rejtélyére, hanem bemutat egy minden ízében elnyomó rendszert is. Minden novella saját „ízzel”, hangulattal bír, mely remekül bemutatja az adott történet főhősét, elég csak az első fejezet ünnepélyességére vagy „Az örök bosszú” kacér női hangvételére gondolnunk.
A mind fizikailag, mind lelkileg elnyomó rendszer hiteles, pontos ábrázolása szintén a regény nagy erénye. Az alattvalók alakján keresztül belülről, míg a lázadók szemével kívülről ismerhetjük meg a teljes lélektani elnyomást, mely a szeretet és csodálat útján át teszi embertelenné a rendszert, és hogy a vak hit hogyan nyomorítja meg az alávetetteket. A hajszőnyegeket titka pedig lerántja a leplet nem csak a hatalom természetéről, hanem arról is, hogy annak felhasználása hogyan termeti meg az emberi sorsok hiábavalóságát.
Ha a rejtély leleplezésének egyszerűségét, szinte már banalitását nem vesszük figyelembe, szinte hibátlan történetet kapunk a Hajszőnyegszövőkkel. Furcsán szomorú regény, mely mégis magával ragadott és nem eresztett 270 oldal erejéig, sőt még utána sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése