2010. július 7., szerda

Top 10 2009-2010, avagy nyártól nyárig

Először is leszögezem, hogy a Top 10 nálam csak 9 (ha a Hyperiont csak egy műnek veszem). Ahogy végiggondoltam, miket olvastam tavaly nyártól mostanáig, először is el kellett merengnem azon, olvastam-e én 10 SF-könyvet tavaly óta. Aztán megnyugodtam, hogy annyira nem voltam lusta. De ahogy végignéztem az elolvasott könyvek során, rájöttem, hogy bajosan tudok összeszedni 10 olyan könyvet, amit valóban a legjobbnak tartok. Ezért lett végül csak 9 ebben az „illusztris” listában.

Mielőtt megismertetem veletek ezt a pár művet, köszönetet mondok Rhewának, aki megkeresett ezzel a lehetőséggel. Íme akkor a névsor:

1./ China Miéville – Perdido pályaudvar, végállomás

Egyértelműen a legjobb könyv azok közül, amit az elmúlt egy évben olvastam. Szenzációs nyelvezet, stílus, csavaros, több szálon futó és eredeti történet, számos stíluselem (a steampunktól kezdve a hard SF-en keresztül a pszichedelikus álmokig) fantasztikus gazdagsága teszi ezt a művet egyedivé és különlegessé. Egy olyan regény, ahol a helyszín nem statikus elem, hanem élő, lélegző szereplő és minden oldalon új csodáját fedi fel nekünk. A történet mélysége pedig csak tovább árnyalja a mű jelentőségét. Egyértelműen ott a helye a legjobbak között.

2./ Andreas Eschbach – Hajszőnyegszövők
A klasszikus történetmesélés helyett több, kicsi, egymással összefüggő mese alakítja ki ennek a szokatlan műnek a történetét. Kicsiny emberi sorsokon keresztül ábrázolja a szerző a hatalom szerkezetét és az elnyomás pszichológiáját. Sajátosan európai, remek alkotás, amit szerintem mindenkinek el kell olvasnia.

3./ Marina és Szergej Gyacsenko – Alexandra és a teremtés növendékei
Ha az eddigi műveket szokatlannak mondtam, akkor itt az igazi feketeleves! Ebben a sajátos, akár ifjúsági regénynek is tekinthető műben sokáig a főszereplőhöz hasonlóan csak a sötétben tapogatózunk, mi is az, amit megtudtunk a történet folyamán. De ettől teljesíti be a regény a sorsát, és bemutatja a felnőtté válás stációit, a mi életünket, a Vita Nostrát.

4./ Trenka Csaba Gábor – Egyenlítői Magyar Afrika

Az első magyar a listán, és magyar regényként ez is az utolsó. Az Afrikában játszódó, mégis hazai ízű történet képes volt arra, amire magyar SF az utóbbi pár évben nem: teljesen elvarázsolt. Ahogy az izzasztó afrikai fekete dallamok, a muszlim fejkendők és a magyar múlt összekapcsolódik a regényben és főhőse életében egy olyan dallamot indít el, amit nem egykönnyen felejtünk, a cinikus, lelkiismeretlen, mégis szeretnivaló kalandor alakja pedig beleég abba a képbe, amit a mindig talpra eső magyar irodalmi alakokról kialakítottunk. Elsőrangú alkotás.

5./ Clive Barker – Abarat
Egy tökéletes mese, ami nem az egyszerű, kétpólusú világképpel és a gyermeteg történettel akarja megnyerni az olvasókat, hanem mer horrorisztikus lenni és összetett alakokat ábrázolni. Emellett azonban csodálatos, színes-szagos fantáziavilágot vázol fel, ami kicsit és nagyot egyaránt elvarázsol. Az ötkötetesre tervezett regényfolyamán második kötete már sajnos nem sikerült ennyire, az első kötettel azonban mindenkinek érdemes megpróbálkoznia.

6./ Harry Harrison – Édentől nyugatra
A két faj, két identitás között harcoló főhős alakjával a regény egyfajta Mózes-történetet mutat be (bár inkább az Egyiptom hercege vívódó Mózes-alakjával, semmint a bibliai hőssel rokon). Az alternatív fejlődéstörténet erejét a központi alakon túl a hüllő és emberi világ aprólékosan kidolgozott bemutatása adja. Közel 600 oldala kicsit embert próbáló hosszúság, de szerintem mindenképpen megéri.

7./ Dan Simmons – Hyperion és Hyperion bukása

Ez az a könyv, amit egyszerűen muszáj volt elolvasnom, mert már annyit hallottam róla (akik ismerik Acélpatkányt, megértenek). Remek, összetett történetű, élethű alakokat felvonultató monumentális alkotás, ami igazolja az SF szépirodalmi létjogosultságát. Valószínű, ha előbb olvasom, mint nagy kedvencemet, a Dűnét, akkor beleszeretek, így azonban „csak” egy nagyon jó, többszöri elolvasásra mindenképpen ajánlott műnek tartom.

8./ MetaGalaktika 10.
Rendhagyó módon egy hiánypótló kiadványt is felsorolok a tavalyi év legjobb olvasmányai között. Végre kaptunk egy elméleti írásokat is tartalmazó kötetet, ami élvezetes, olvasmányos mégis tanulságos, és képes arra, hogy felkeltse az érdeklődést a magyar SF művei iránt. Külön ötletes, hogy az egyes korszakok bemutatásához kapcsolódik egy-egy novella, ami igazi kuriózumokkal is szolgál. Ott a helye minden polcon.

9./ Neil Gaiman – Sandman I.-II. kötet


Végül egy zseniális képregénnyel zárom a sort. Az Álomisten története képes arra, hogy összetettségével és eredetiségével áttörje a képregényt a „magas irodalomtól” elválasztó falat. A mesék tanulságosak és annyi kapcsolódási pontot és utalást tartalmaz a világ irodalmára, mítoszaira, hogy irodalmár legyen a talpán, aki elsőre megtalálja az összeset.

Ennyi tehát az én listám, továbbadni most rest vagyok, de bárki, akinek kedve van hozzá, írja meg a saját listáját!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése