2016. november 26., szombat

Retro: A szavak ereje - Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Az utóbbi hetekben a hazai fantasztikus közösségen belül szóba került, hogy milyen kevés, nem angolszász próza jelenik meg a tematikában. Ezért összefogtunk Gáborral/acélpatkánnyal, és összeszedtünk pár 1990 utáni külföldi SFF művet. A 10 mű között találhattok távol-keleti, német vagy éppen spanyol művet, regényt és képregényt vegyesen. És közben eszembe jutott az egyik legkedvesebb fantasy olvasmányom egy ukrán szerzőpárostól. Ez a cikk több mint öt éve jelent meg, még az InterGalaktika "Így írtok ti" blogjában - az egyik legelső recenziós bejegyzésemként.

Be kell valljam, az Alekszandra és a teremtés növendékei megjelenéskor nem keltette fel az érdeklődésem. Persze, szép, zöld borító, na és? Aztán a kezembe jutott egy példány azzal, hogy ez tetszeni fog nekem. Így már én is érdeklődve vettem kézbe; Harry Potter felnőtteknek, kezdjünk bele!

Alekszandra „Szaska” Szamohina 16 évesen, egy nyaraláson egy ismeretlen férfitól egy fenyegetéssel terhes, különös feladatot kap, mely később megismétlődik. 18 évesen, a pályaválasztás küszöbén ugyanezen férfi kényszerítő erejének hatására a lány a Speciális Technológiák Főiskoláján tanul tovább a távoli Torpában. Az iskolában szigorú fegyelemmel oktatják a diákokat érthetetlen feladatokra, szigorú büntetések kilátásba helyezésével. Szaska kiválóan tanul, bár maga sem tudja, mit, s közben kívül-belül átalakul…

Megtévesztő kissé a fülszöveg, hiszen nem egy Harry Potter-sztorit kapunk. Ugyan itt is varázslatos dolgokra derül fény, itt is fiatalok főhőseink, a tanári kar itt is titokzatos, Marina és Szergej Gyacsenko mégis egy karcosabb, sötétebb, nem jellemzően, de kelet-európai világot alkotott. Minden érthetetlenebb, fenyegetőbb, mégis fényesebb, mint az angol varázslóvilág csillogó-villogó kulisszái között.

Vita Nostra, a Mi Életünk. Ez volt a kötet eredeti címe, mely sokkal jobban illenék, mint a kissé erőltetett magyar megfelelője. Mert ez a könyv számomra az élet története is egyben. A gyermekkortól a kiteljesedésig. Végigjárjuk az éretlenség, a szerelem, a feloldódás, a dac, az elszakadás stációit, míg eljutunk a boldogságig. Mert ki is lehet a boldog? – vajon nem az, aki megismerte magát és célját, „kimondja önmagát”?

Ugyanakkor a kötet egy izgalmas történetet is elmesél, ahol mi is ugyanolyan vaksötétben tapogatózunk, mint főhősnőnk. De a kezdetben félelmetes, fenyegető atmoszféra átalakul valami mássá, és mint annyi helyütt, itt sem csak a végcél, hanem maga az utazás is lényeges. Szaskával együtt az olvasó is elveszti, majd megleli a megértés fonalát, és ugyan a történet feszültsége nem tart ki végig, találhatunk üresjáratokat, a lezárás mégis elvarázsol.

Az Alekszandra és a teremtés növendékei egyben játék a szavakkal. Ne egy Parti-Nagy Lajos-féle novellára gondoljunk, ahol minden szónak új jelentése van. Ez szó szerinti játék, ami után senki nem fog úgy gondolni a nyelvtanra, mint eddig. Ennek ellenére a regény formailag nem kísérletezik, lineáris történetet kapunk, ami azonban csak lassan lebbenti fel a leplet a titkokról.

Elmúlt hajnali három, lassan aludni kellene. Hogy jó regény-e a Gyacsenko-írópáros könyve? Engem elvarázsolt és úgy érzem, képes teljesíteni a Metropolis Könyvek-sorozat célját és felkelti a figyelmet a fantasztikum felé. Szóval magam részéről köszönet az ajánlásért, mindenkinek csak hasonlókat javasolhatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése