2015. november 15., vasárnap

Cikkajánló: újratöltve

Ismét cikkajánlásra adom a fejem, októberben és november elején sikerült újra pár cikket írnom és eleget tettem a kötelezettségeimnek - bár még így is el vagyok maradva... Ennek főleg az volt az oka, hogy befejeztem a 2015. évi Könyvmolypárbajt és nem is eredménytelenül: a zsűri díjazásra érdemesnek tartotta a bejegyzéseimet és ráadásul még a szerencse is mellém állt. Ez nagy lökés volt arra, hogy tovább folytassam a blogolást, igyekszem minél többször leülni és írni, ahogy a munka engedi. De most egy színházi előadást és két könyvet bemutató írásaimat ajánlom nektek.

Idén is bérletesek vagyunk, de valahogy nem akar beindulni az évad, eddig még egy bérletes előadásunk sem volt. Így kipróbáljuk azokat a darabokat, amik amúgy nem részei a listánknak. Az első bemutató így Zalán Tibor alkotása lett, amit ráadásul egy szokatlan helyszínen, az Agórában tekinthettünk meg. A cikkben nem sikerült kidomborítani, de az egyik legnagyobb nyereség Rácz Tibor alakítása volt, akinek a párttitkárból lett vállalkozóból lett "demokratikus" politikust sikerült tökéletesen bemutatnia annak nevetségességével és ördögi mivoltával együtt.
 
"A második felvonás azonban haláltánccá válik, amikor is a korábban ördöginek tűnő mellékszereplők valóban kimutatják a foguk fehérjét. Úgy tűnik, happy endet kapunk, amikor megjelenik Béla párttitkár és a szovjet hadsereg maradéka, és ezzel sárba tiporja a reményeinket. De nem is az események a legszörnyűbbek, hanem az, ahogy megtörténnek. Ahogy a kisember rájön, hogy amit szabad Jupiternek, azt neki semmiképpen. Ha leadja a sápot, akkor eléldegélhet, mert ezt megengedi a rendszer, de igazából nem változik semmi.
Önmagában nem is ez a letaglózó, hanem a tudat, hogy mindezt a hatalom úgy adja elő, mintha ő lenne az erkölcsi győztes. Párttitkár Béla ugyanis mindig nyer, még akkor is, ha elbukik. Nem csak azért, mert mindig azt a köpönyeget veszi fel, ami éppen az aktuális, hiszen ha kell, vállalkozó, ha kell, polgármester, ha kell párttitkár, hanem inkább azért, mert ezt mi, a kis magyar Szásák elfogadjuk. Káromkodunk, átkozódunk, de végül kezet fogunk a hatalommal, mert mégiscsak az a fontos, hogy kenyere legyen a családnak, nem az, hogy nekünk egyenes maradjon a gerincünk."

Krzysztof Varga - Mangalicacsárdás
 
"A szerző már második alkalommal mutatja be Magyarországot egy kicsit más szemmel. Először egyfajta „turulspottingot” tartott, most inkább Trianon mibenlétét járta körül, de érintette a magyarnépi legendáriumot, magyarságunk tágterű Alföldjét és persze nem utolsó sorban akonyhánkat, ételeinket. Időnként megpihent Lengyelországban, de olyankor meg elgondolkodott a két népet összekötő témákról, a történelemhez való viszonyulásról és persze a veszteségkultuszról. [...]

Szeretem, de haragszom is Krzysztof Vargára. Szeretem, mert ő is magyar, és az most mindegy, hogy csak részben vagy egészben, és szeretem azért is, mert szembenéz magyarságának mibenlétével és bennünket is szembesít vele. Ugyanezért pedig haragszom is rá, mert kimozdított a kényelmes helyzetemből, és azzal, hogy végigmentem vele a könyv útján, sok dolgot újra kellett gondolnom, mint ahogy a saját magyarságommal kapcsolatos ellentmondásos viszonyomat is. De ezek az utazások hasznosak lehetnek bárkinek, mert ha csak egy kicsit elgondolkodunk és rájövünk arra, hogy a mi nagy magyar szent teheneink nem is annyira szentek, és lehet rajtuk nevetni, sőt, viszonyulhatunk hozzájuk a többiektől eltérően, akkor már egy egészen nagy lépést tettünk azért, hogy elfogadóbbak legyünk másokkal. Erre pedig egyre nagyobb szükségünk van."

 
A halhatatlanság halála - Tristan Garcia: Browser zsinórjai
 
„My way is to begin with the beginning. Szokásom a kezdetén kezdeni” - mondta Lord Byron (Szerb Antalnál is). Bár ugyan a nagy elődök nyomába sem érek, azért én is így teszek és leszögezem, hogy olvasatomban a Browser zsinórjai nem egy jó regény. Igazából még regénynek sem mondanám, bár úgy tűnik, mintha lenne hagyományos értelemben vett története, vannak szereplői, a cselekmény indul
valahonnan és fut(?) valahová. Mégis többször tűnik az emberiségről vagy éppen a történelemről (de esetleg az olvasó több egyéb témát is beleszuszakolhat a saját értelmezésébe) írt értekezésnek.

Valószínűleg amiatt alakult ki bennem ez az ítélet, mert mint a fülszöveg is említi, a szerző filozófus, de maga a könyv sem epikus síkon mozog. A halhatatlanságot ugyanis nem egy nagyívű kalandként kezeli (mint mondjuk Dan Simmons a frissen olvasott Ílionban), hanem fel kívánja tárni annak okait, következményeit, majd egyfajta megoldását is adja a helyzetnek, mintha egy tudományos értekezést olvasnánk. Garciánál a halhatatlanság egyfajta pangás, érték- és tudásvesztés, mintha a halandóságunk lenne az egyetlen, amit előrevisz bennünket. És persze a szeretet. Mert üzenet terén a Browser zsinórjai nem hazudtolja meg azokat az alkotókat, akiket a köszönetnyilvánításban a szerző felsorol. Ugyan sokan közülük érzékeny, a világra figyelő művészek, de megjelenik benne az a fajta hollywoodi egyszerűség is, amely néha képes kiverni a biztosítékot a jóérzésű nézőkből (legjellemzőbben ez talán az egydimenziós karakterekben, az akciók érdekében feláldozott mondanivalóban és történetben érhető tetten, lásd Mátrix újratöltve és Mátrix: Forradalmak vagy legutóbb a Prometheus)."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése