Cikkajánló: újratöltve

Ismét cikkajánlásra adom a fejem, októberben és november elején sikerült újra pár cikket írnom és eleget tettem a kötelezettségeimnek - bár még így is el vagyok maradva... Ennek főleg az volt az oka, hogy befejeztem a 2015. évi Könyvmolypárbajt és nem is eredménytelenül: a zsűri díjazásra érdemesnek tartotta a bejegyzéseimet és ráadásul még a szerencse is mellém állt. Ez nagy lökés volt arra, hogy tovább folytassam a blogolást, igyekszem minél többször leülni és írni, ahogy a munka engedi. De most egy színházi előadást és két könyvet bemutató írásaimat ajánlom nektek.

Szegedi Nemzeti Színház - Szása i Szása
   

Idén is bérletesek vagyunk, de valahogy nem akar beindulni az évad, eddig még egy bérletes előadásunk sem volt. Így kipróbáljuk azokat a darabokat, amik amúgy nem részei a listánknak. Az első bemutató így Zalán Tibor alkotása lett, amit ráadásul egy szokatlan helyszínen, az Agórában tekinthettünk meg. A cikkben nem sikerült kidomborítani, de az egyik legnagyobb nyereség Rácz Tibor alakítása volt, akinek a párttitkárból lett vállalkozóból lett "demokratikus" politikust sikerült tökéletesen bemutatnia annak nevetségességével és ördögi mivoltával együtt.
 

"A második felvonás azonban haláltánccá válik, amikor is a korábban ördöginek tűnő mellékszereplők valóban kimutatják a foguk fehérjét. Úgy tűnik, happy endet kapunk, amikor megjelenik Béla párttitkár és a szovjet hadsereg maradéka, és ezzel sárba tiporja a reményeinket. De nem is az események a legszörnyűbbek, hanem az, ahogy megtörténnek. Ahogy a kisember rájön, hogy amit szabad Jupiternek, azt neki semmiképpen. Ha leadja a sápot, akkor eléldegélhet, mert ezt megengedi a rendszer, de igazából nem változik semmi.

Önmagában nem is ez a letaglózó, hanem a tudat, hogy mindezt a hatalom úgy adja elő, mintha ő lenne az erkölcsi győztes. Párttitkár Béla ugyanis mindig nyer, még akkor is, ha elbukik. Nem csak azért, mert mindig azt a köpönyeget veszi fel, ami éppen az aktuális, hiszen ha kell, vállalkozó, ha kell, polgármester, ha kell párttitkár, hanem inkább azért, mert ezt mi, a kis magyar Szásák elfogadjuk. Káromkodunk, átkozódunk, de végül kezet fogunk a hatalommal, mert mégiscsak az a fontos, hogy kenyere legyen a családnak, nem az, hogy nekünk egyenes maradjon a gerincünk."

Krzysztof Varga - Mangalicacsárdás
 

"A szerző már második alkalommal mutatja be Magyarországot egy kicsit más szemmel. Először egyfajta „turulspottingot” tartott, most inkább Trianon mibenlétét járta körül, de érintette a magyarnépi legendáriumot, magyarságunk tágterű Alföldjét és persze nem utolsó sorban akonyhánkat, ételeinket. Időnként megpihent Lengyelországban, de olyankor meg elgondolkodott a két népet összekötő témákról, a történelemhez való viszonyulásról és persze a veszteségkultuszról. [...]

Szeretem, de haragszom is Krzysztof Vargára. Szeretem, mert ő is magyar, és az most mindegy, hogy csak részben vagy egészben, és szeretem azért is, mert szembenéz magyarságának mibenlétével és bennünket is szembesít vele. Ugyanezért pedig haragszom is rá, mert kimozdított a kényelmes helyzetemből, és azzal, hogy végigmentem vele a könyv útján, sok dolgot újra kellett gondolnom, mint ahogy a saját magyarságommal kapcsolatos ellentmondásos viszonyomat is. De ezek az utazások hasznosak lehetnek bárkinek, mert ha csak egy kicsit elgondolkodunk és rájövünk arra, hogy a mi nagy magyar szent teheneink nem is annyira szentek, és lehet rajtuk nevetni, sőt, viszonyulhatunk hozzájuk a többiektől eltérően, akkor már egy egészen nagy lépést tettünk azért, hogy elfogadóbbak legyünk másokkal. Erre pedig egyre nagyobb szükségünk van."
 
A halhatatlanság halála - Tristan Garcia: Browser zsinórjai
 

„My way is to begin with the beginning. Szokásom a kezdetén kezdeni” - mondta Lord Byron (Szerb Antalnál is). Bár ugyan a nagy elődök nyomába sem érek, azért én is így teszek és leszögezem, hogy olvasatomban a Browser zsinórjai nem egy jó regény. Igazából még regénynek sem mondanám, bár úgy tűnik, mintha lenne hagyományos értelemben vett története, vannak szereplői, a cselekmény indul

valahonnan és fut(?) valahová. Mégis többször tűnik az emberiségről vagy éppen a történelemről (de esetleg az olvasó több egyéb témát is beleszuszakolhat a saját értelmezésébe) írt értekezésnek.

Valószínűleg amiatt alakult ki bennem ez az ítélet, mert mint a fülszöveg is említi, a szerző filozófus, de maga a könyv sem epikus síkon mozog. A halhatatlanságot ugyanis nem egy nagyívű kalandként kezeli (mint mondjuk Dan Simmons a frissen olvasott Ílionban), hanem fel kívánja tárni annak okait, következményeit, majd egyfajta megoldását is adja a helyzetnek, mintha egy tudományos értekezést olvasnánk. Garciánál a halhatatlanság egyfajta pangás, érték- és tudásvesztés, mintha a halandóságunk lenne az egyetlen, amit előrevisz bennünket. És persze a szeretet. Mert üzenet terén a Browser zsinórjai nem hazudtolja meg azokat az alkotókat, akiket a köszönetnyilvánításban a szerző felsorol. Ugyan sokan közülük érzékeny, a világra figyelő művészek, de megjelenik benne az a fajta hollywoodi egyszerűség is, amely néha képes kiverni a biztosítékot a jóérzésű nézőkből (legjellemzőbben ez talán az egydimenziós karakterekben, az akciók érdekében feláldozott mondanivalóban és történetben érhető tetten, lásd Mátrix újratöltve és Mátrix: Forradalmak vagy legutóbb a Prometheus)."