Régen olvastam már valamit, ami ennyire kiszámíthatatlanul tervezett lett volna. A Vadhajtás regény, valakinek az alkotása, tehát nyilván „rideg számítás” hozta létre, mégis kaotikusnak, őrültnek és vadnak tűnik. Sümegi Attila második könyvesként, befutott novellistaként ezúttal belecsapott a lecsóba és nem engedi lankadni az olvasót egy percre sem.
Pedig a regény nem indul pörgősen. Oldalakon keresztül ismerkedünk a négy főhősünkkel, de a közöttük húzódó szálak még ennél is lassabban fedik fel magukat, még az utolsó oldalakra is jut egy kis információ. Eszter egy bizonytalan lány, Botond a nagymenőnek látszódó fiú, közöttük pedig két mágikus lény, Nasira, a huri és Aziz, az ifrit, az Ezeregyéjszaka világából kiszakadt két szellem/démon alakítják az eseményeket. Mindannyian pontosan jellemzett alakok, megismerjük részletesen a motivációikat, álmaikat, vágyaikat és részben múltukat is ahhoz, hogy ismerősként üdvözölhessük őket. De, hogy csatlakozzak a mostanában tetőző szerethető főhős vitához, egyikük sem olyan szereplő, akikkel szeretnék találkozni a való életben. Hitelesek, érthetőek, de cseppet sem szimpatikusak, viszont ez semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből.
Van tehát négy karakterünk, akik általuk sem teljesen ismert mágia nyomába erednek, megpróbálják megfejteni, felhasználni. A központ pedig Eszter, ő a szokatlan tudás forrása, akit/amit mindenki meg akar kaparintani magának, csak ő nem tud ezzel mit kezdeni. A lány egy formálódó lélek, egy bizonytalan, szeretetéhes teremtés egy olyan világban, ami elfeledte már a tisztaságot és az őszinteséget. A mozgatórugók ugyanis csak a pőre érdekek, legyen szó hatalomról, tudásról, vágyakról, szexről – ezért bolyong ő is esetlenül, majd bosszúszomjasan. Hősnőnket kihasználják, aki fellázad ez ellen, ezzel kapcsolódik Nasira alakjához is - a nők kihasználják előnyös képességeiket, nőiességüket, de végül teljesen más eredményre jutnak. Mellettük a férfiak éppen olyanok, mint amilyeneknek szokás őket ábrázolni, megbízhatatlanok, felelőtlenek, erőszakos érdekemberek, ugyanakkor a megváltás egy része mégis náluk van. Sajátos olvasatok ezek az ezredvégi vagy éppen az új ezredév nemi szerepeinek.
De mielőtt elmennék társadalomszociológiai irányba, nézzük inkább a beinduló történetet, ami az első részek nyugalma után vad fordulatot vesz. Ez egy hatalmas hullámvasút, pörög és forog, minden oldalon újabb és újabb meglepő fordulat és történetmorzsa jön velünk szembe. Hihetetlennek és kimeríthetetlennek tűnik a szerző fantáziája, ha szokatlan, furcsa, sőt merész elemekről van szó. A mágia a lehető legkülönfélébb formákban tör elő, képszerűen megelevenedik a szemünk előtt, filmszerűen pörögnek az események, már-már horrorba illően. Ugyanakkor ezt a regényt urban fantasy-ként vezetik fel, csak számomra minden urbánus elem hiányzik. A cselekmény nagy része egy kis faluban játszódik, de még ha városban is járnánk, ennek akkor sem lenne szerepe. A helyszín nem lényeges, illetve az evilági nem, helyette többet tudunk meg a szellemvilágról, mely valóságosabbnak, jellegzetesebbnek tűnik fel minden valós településnél.
Ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy vált egyre inkább letehetetlenné a regény, vártam, mi újat hoz a szerző a következő oldalon, mivel hökkent meg ismét. És ebben nem csak a burjánzó fantasztikus elemek voltak segítségére, hanem az a tapintható szexualitás, amely áradt az oldalakról. A központi elem a teremtés és mi lehet az ember életében az egyik legelemibb teremtő erő, mint a szex?! Az alkotás és a testiség ilyen formában való egybekapcsolása nagyszerű ötletnek bizonyult, szinte harapható volt a regény lapjain az ebből eredő feszültség, még úgy is, hogy vad ötletek cikáztak ezen a téren is, de kevés kézzel fogható dolgot kaptunk. Itt nem volt hosszú kéjelgés a különböző pozitúrák részletes leírásán, helyette a szerző hagyta, hogy pár kép hajtsa előre a cselekményt és az olvasói fantáziát. A szereplők lelkében követhettük a változást, ami ezerszer hatásosabb, mint a sok-sok lihegés lenne.
Az itt felsorolt csomó erény mellett azonban mégsem éreztem meg igazán, mit is akart nekem mondani a regény, különösen azért nem, mert a regény lezárása kurtára-furcsára, túl gyorsra sikerült. Kicsit többet szerettem volna megtudni a szereplők további sorsáról, nem minden karakternél éreztem azt, hogy eljutottak volna valahová. Persze a fejlődés nem mindig vezet valahová, de itt ezt indokoltnak éreztem volna, különösen annak fényében, hogy közel sem hétköznapi események lettek papírra vetve.
A Vadhajtás egy nagyszerű, olvasmányos regény, rengeteg energiával alkotva, szokatlansága, erős képei átsegítik a néhol túlburjánzó, és ezért helyenként leülő részeken. Érdemes olvasni és érdemes odafigyelni Sümegi Attilára, mert hiszem, hogy abban az agyvelőben még több is van ennél.
Pedig a regény nem indul pörgősen. Oldalakon keresztül ismerkedünk a négy főhősünkkel, de a közöttük húzódó szálak még ennél is lassabban fedik fel magukat, még az utolsó oldalakra is jut egy kis információ. Eszter egy bizonytalan lány, Botond a nagymenőnek látszódó fiú, közöttük pedig két mágikus lény, Nasira, a huri és Aziz, az ifrit, az Ezeregyéjszaka világából kiszakadt két szellem/démon alakítják az eseményeket. Mindannyian pontosan jellemzett alakok, megismerjük részletesen a motivációikat, álmaikat, vágyaikat és részben múltukat is ahhoz, hogy ismerősként üdvözölhessük őket. De, hogy csatlakozzak a mostanában tetőző szerethető főhős vitához, egyikük sem olyan szereplő, akikkel szeretnék találkozni a való életben. Hitelesek, érthetőek, de cseppet sem szimpatikusak, viszont ez semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből.
Van tehát négy karakterünk, akik általuk sem teljesen ismert mágia nyomába erednek, megpróbálják megfejteni, felhasználni. A központ pedig Eszter, ő a szokatlan tudás forrása, akit/amit mindenki meg akar kaparintani magának, csak ő nem tud ezzel mit kezdeni. A lány egy formálódó lélek, egy bizonytalan, szeretetéhes teremtés egy olyan világban, ami elfeledte már a tisztaságot és az őszinteséget. A mozgatórugók ugyanis csak a pőre érdekek, legyen szó hatalomról, tudásról, vágyakról, szexről – ezért bolyong ő is esetlenül, majd bosszúszomjasan. Hősnőnket kihasználják, aki fellázad ez ellen, ezzel kapcsolódik Nasira alakjához is - a nők kihasználják előnyös képességeiket, nőiességüket, de végül teljesen más eredményre jutnak. Mellettük a férfiak éppen olyanok, mint amilyeneknek szokás őket ábrázolni, megbízhatatlanok, felelőtlenek, erőszakos érdekemberek, ugyanakkor a megváltás egy része mégis náluk van. Sajátos olvasatok ezek az ezredvégi vagy éppen az új ezredév nemi szerepeinek.
De mielőtt elmennék társadalomszociológiai irányba, nézzük inkább a beinduló történetet, ami az első részek nyugalma után vad fordulatot vesz. Ez egy hatalmas hullámvasút, pörög és forog, minden oldalon újabb és újabb meglepő fordulat és történetmorzsa jön velünk szembe. Hihetetlennek és kimeríthetetlennek tűnik a szerző fantáziája, ha szokatlan, furcsa, sőt merész elemekről van szó. A mágia a lehető legkülönfélébb formákban tör elő, képszerűen megelevenedik a szemünk előtt, filmszerűen pörögnek az események, már-már horrorba illően. Ugyanakkor ezt a regényt urban fantasy-ként vezetik fel, csak számomra minden urbánus elem hiányzik. A cselekmény nagy része egy kis faluban játszódik, de még ha városban is járnánk, ennek akkor sem lenne szerepe. A helyszín nem lényeges, illetve az evilági nem, helyette többet tudunk meg a szellemvilágról, mely valóságosabbnak, jellegzetesebbnek tűnik fel minden valós településnél.
Ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy vált egyre inkább letehetetlenné a regény, vártam, mi újat hoz a szerző a következő oldalon, mivel hökkent meg ismét. És ebben nem csak a burjánzó fantasztikus elemek voltak segítségére, hanem az a tapintható szexualitás, amely áradt az oldalakról. A központi elem a teremtés és mi lehet az ember életében az egyik legelemibb teremtő erő, mint a szex?! Az alkotás és a testiség ilyen formában való egybekapcsolása nagyszerű ötletnek bizonyult, szinte harapható volt a regény lapjain az ebből eredő feszültség, még úgy is, hogy vad ötletek cikáztak ezen a téren is, de kevés kézzel fogható dolgot kaptunk. Itt nem volt hosszú kéjelgés a különböző pozitúrák részletes leírásán, helyette a szerző hagyta, hogy pár kép hajtsa előre a cselekményt és az olvasói fantáziát. A szereplők lelkében követhettük a változást, ami ezerszer hatásosabb, mint a sok-sok lihegés lenne.
Az itt felsorolt csomó erény mellett azonban mégsem éreztem meg igazán, mit is akart nekem mondani a regény, különösen azért nem, mert a regény lezárása kurtára-furcsára, túl gyorsra sikerült. Kicsit többet szerettem volna megtudni a szereplők további sorsáról, nem minden karakternél éreztem azt, hogy eljutottak volna valahová. Persze a fejlődés nem mindig vezet valahová, de itt ezt indokoltnak éreztem volna, különösen annak fényében, hogy közel sem hétköznapi események lettek papírra vetve.
A Vadhajtás egy nagyszerű, olvasmányos regény, rengeteg energiával alkotva, szokatlansága, erős képei átsegítik a néhol túlburjánzó, és ezért helyenként leülő részeken. Érdemes olvasni és érdemes odafigyelni Sümegi Attilára, mert hiszem, hogy abban az agyvelőben még több is van ennél.
Jó ideje nézegetem ezt a könyvet, de ez az értékelés még tovább mélyítette az érdeklődésemet iránta. Mondjuk ez a szex=erő, mint központi téma... Elgondolkodtató. Kár érte, mert tetszik az értékelés alapján és sajnos a témája köszönő viszonyban sincs a komfortzónámmal. :D
VálaszTörlésEz esetben szerintem érdemes a komfortzónán túlra tekinteni :) És igen, lehet, hogy központi elem benne a szex (bár nem állítom, hogy jobban, mint bárki életében), de mellette nagyon sok minden más is, így a bizalom, a fejlődés és saját határaink keresése, ami együtt azért egy ütős egyveleg.
Törlés