Ajánlás: Évi barátnőmnek, aki nélkül ez az egész nem valósult volna meg.
Nagyon pörgős, izgalmas és érdekes hétvégén vagyok túl, ami sok olyan élményt hozott, főleg váratlan találkozásokat, interjúkat, udvarlást, de persze sok előre megbeszélt találkozó is összejött. Pedig még tiszta görcsösen mentem fel Pestre, csütörtökön még két tárgyalásom volt (köztük Ítélőtáblán is, ahol még soha életemben nem voltam), este barátnőmmel cseverésztünk hajnalig, így kicsit fáradtan indult a péntek reggelem. De amilyen nap utána jött…
2014. június 13. péntek – Grecsó és én
Nagyon pörgős, izgalmas és érdekes hétvégén vagyok túl, ami sok olyan élményt hozott, főleg váratlan találkozásokat, interjúkat, udvarlást, de persze sok előre megbeszélt találkozó is összejött. Pedig még tiszta görcsösen mentem fel Pestre, csütörtökön még két tárgyalásom volt (köztük Ítélőtáblán is, ahol még soha életemben nem voltam), este barátnőmmel cseverésztünk hajnalig, így kicsit fáradtan indult a péntek reggelem. De amilyen nap utána jött…
2014. június 13. péntek – Grecsó és én
A napot a Vörösmarty téren kezdtem már 9-kor, amikor egy bódé sincs még nyitva. Így hát leültem a szobor árnyékába és nekikezdtem az új Grecsó-regénynek, a Megyek utánadnak, amit előző este vettem meg az Allee-nál. Pontosan abba a kicsit merengős, méla és elszállt hangulatba kerültem, amilyenben a szerző könyveinek olvasásakor általában szoktam, eszembe jutottak a gyermekkori alföldi élményeim és valahogy a reggeli fény is kicsit másfajtának tűnt, mint egyébként. El is kezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy majd ebben a módiban írom meg ezt
a blogbejegyzést, de szerencsére észrevettem az Ekultura
főszerkesztőinek 2/3-át, Tamást és Dominikot, így gyorsan inkább csatlakoztam hozzájuk.
És nagyszerű érzés volt, hogy számítottak rám: csevegtünk a napi programról, recenziós könyvekről, cikkekről és szóba került, hogy milyen interjúkat lehetne készíteni. Én – naivan – felvetettem, hogy Grecsónak most jelent meg az új könyve, vele biztosan lehetne, le is csaptak rá, mondván, hogy én megcsinálhatnám. Kis hezitálás után belementem, a holnapi nap biztos jó lenne erre, addig még a kérdéseket is kitalálom. Ezt követően meglátogattam az AdAstrát, csevegtem egyet Tauval, megvettem az új antológiájukat, majd szétnéztem a téren, mi merre is található, mit érdemes megvenni. Láttam sok szépet és jót, de egyelőre visszafogtam magam, a második költéshullámot szombatra szántam.
Már éppen készülődtem ebédelni Tamásék társaságában, amikor is jött a hívás, hogy ma kell interjúzni! Kicsit pánikba estem, de megbeszéltük, hogy a csibeburgeres ebéd közben kiötöljük a kérdéseket. Így is történt, hármasban ötleteltünk, majd még egyedül kicsit átdolgoztam, sorrendbe raktam őket és olvasás közben igyekeztem nem nagyon parázni. Nem olyan megszokott nekem egy ilyen esemény, de próbáltam meggyőzni magam, hogy ez is csak olyan nap, mint a többi. Ezen gondolatokat elősegítendő, újfent mászkáltam, találkoztam Botonddal, Anitával és Csillával, akiket az Ekultura interjúztatott, jó hangulatban. Később A Bábel fiait elemeztük ki közösen, összességében úgy érzem, sikerült pozitív lenyomatot adnom a szerzőnek. De vészesen közeledett az időpont, amikor az Írók boltjához távozunk interjú reményében…
Ami elsősorban várakozással kezdődött, ugyanis a szerző késett. Közben megismerkedhettem egy korábbi szerkesztőségi taggal, az ő közösségi projektjükről volt szó. Végül megérkezett interjúalanyunk, aki láthatóan éppen valahonnan és éppen valahová rohant. Először leült dedikálni, majd a rendelkezésünkre állt egy 10 percig, mikor is újra folytatta az aláírást. Ebben csak az volt a gond, hogy az interjúnak így nem lett vége, de hét ha ennyi jött ki, akkor ennyi. Már annak is örültem, hogy sikerült jól tartanom a mikrofont és nem bakiztam bele a kérdésekbe, tehát összességében sikeresnek minősítettem a délutáni performanszomat. Bár a kérdésekkel úgy érzem, még kicsit bakot lőttem, de legközelebb ez is jobban megy. (Az interjút még nem mertem meghallgatni, de azért belövöm.)
A délutánt ezt követően változatlanul Tamással és Dominikkal töltöttem, követtem őket interjúzni, aláíratni, láttam, hogyan dolgoznak és lejártam a lábam is egyúttal. De hihetetlen jó volt látni, milyen is működés közben az újságírás, és napközben én is kérdezhettem és megtudhattam, hogyan is indult ez a projekt.
Végül a Deák téren zártam az estét, számtalan moly és SFmagos társaságában – tényleg nem ismertem meg mindenkit még azt este végére sem. De a kellemes bágyadtság, a foci vébé hangulata és az egész napos rohanás végül is elkapott és fél 11 felé magára hagytam a többieket, hogy majd egy jó alvás után új élmények várjanak.
2014. június 14. szombat – Közösségek
Reggel ismét koránkelés – bár ezúttal akaratlanul. A metrón összefutottam Tamással, akivel egyeztettünk a délutáni Darren Shan-találkozóban, amiben mindketten reménykedtünk, ha már sikerült vele az e-mailes interjúnk. Ezt követően ismét csak lecsüccsentem olvasni a szoborhoz, ezúttal már friss recenziós könyvvel, ám petamás és barátnője felbukkanásakor inkább beszélgettünk egyet. Később szétnéztem megint a téren, ahol ismét belefutottam Botondba és Anitába és beszélgettünk kicsit a hazai sf-ről, az SFmagról, Ekultúráról és minden egyébről.
Rövid Vapiano-s ebéd után, ahol belefutottam a Könyvfesztiválról már ismert Leviatán-cosplayesekben, visszasiettem a térre, hogy ponttyal találkozzak. Vele ismét végigjártam a standokat, néztünk fiatal írókat, rábeszéltem Moskát Anita könyvére, összefutottunk pattel és Jucival, majd Nitával, fagyiztunk egyet, majd immáron Gáborral kiegészülve ismét a szobor árnyékában ücsörögtünk és beszélgettünk egy sort.
Fél 5-re azonban a Móra standjához siettem, mert volt egy ígéretünk, hogy dedikálás előtt még elkaphatjuk a Rémségek cirkusza alkotóját. 20 perc várakozás után sikerült is. Hihetetlenül közvetlen és hihetetlenül skót akcentusos a srác, de örömmel dedikált és fotózkodott, válaszolt pár újabb kérdésünk, még ha angolul nem is jutott eszembe minden szó. A vasvillaszemű, sorban ácsorgó rajongókat sikerült figyelmen kívül hagynom és nagyon jól éreztem magam a szerző társaságában.
De már rohantam is tovább Lángh Júliával dedikálni, az AdAstrától elhoztam a dedikált Falak antológiámat, majd az Agave standjánál találkoztam a többi SFmagossal, de 6 órakor a Lazi standjánál gyülekeztünk az Ekulturás szerkesztőségi ülésre. Először tortáztunk Móni születésnapja tiszteletére, megismerkedtem a jelen lévő Attilával, Gáborral, Etivel, cseverésztünk, majd 7-kor gyorsan még csináltattam egy Polaroid képet a Magvető standjánál, az AdAstrásoktól szereztünk bort a további beszélgetésekhez. Később még ide visszanéztem, és egy rövid udvarlási szcenárió után (komolyan, ha tudtam volna, hogy sf-szerzők ilyenek…) sikerült végre egy rövidet Beával is beszélgetnem (évek óta ez volt a leghosszabb csevegésünk), majd az Ekultúrásoknál zártam az estét.
Rájöttem arra is – Dominik szavai ébresztettek rá -, hogy mi is a jó a könyvhétben: a közösség. Hiszen mind a moly, mind az SFmag, mind az Ekultura egy-egy biztos pont lehet az életben, az ott megismert emberek mindig élményekkel, jó vagy éppen rossz, de érzésekkel töltenek fel, inspirálnak, megihletnek. Jó volt Pesten tölteni a hétvégét, de azért bevallom, jó lesz kicsit a vidéki magány is azzal a tudattal, hogy e-mailen senki sincs messze.
Vasárnap az Allee-ban zártam a hetet Tamás barátommal, majd a 4-6-oson megismerkedtem egy decens, de közvetlen idős hölggyel, akinek segítettem megtudni a Csongrád Megyei Levéltár címét, és akitől egy szegedi családtörténet egy elemét is megtudhattam. Színes fények, emlékezetes esték és találkozások, sok-sok beszélgetés, gondolat, ez volt idén a Könyvhét.
És nagyszerű érzés volt, hogy számítottak rám: csevegtünk a napi programról, recenziós könyvekről, cikkekről és szóba került, hogy milyen interjúkat lehetne készíteni. Én – naivan – felvetettem, hogy Grecsónak most jelent meg az új könyve, vele biztosan lehetne, le is csaptak rá, mondván, hogy én megcsinálhatnám. Kis hezitálás után belementem, a holnapi nap biztos jó lenne erre, addig még a kérdéseket is kitalálom. Ezt követően meglátogattam az AdAstrát, csevegtem egyet Tauval, megvettem az új antológiájukat, majd szétnéztem a téren, mi merre is található, mit érdemes megvenni. Láttam sok szépet és jót, de egyelőre visszafogtam magam, a második költéshullámot szombatra szántam.
Már éppen készülődtem ebédelni Tamásék társaságában, amikor is jött a hívás, hogy ma kell interjúzni! Kicsit pánikba estem, de megbeszéltük, hogy a csibeburgeres ebéd közben kiötöljük a kérdéseket. Így is történt, hármasban ötleteltünk, majd még egyedül kicsit átdolgoztam, sorrendbe raktam őket és olvasás közben igyekeztem nem nagyon parázni. Nem olyan megszokott nekem egy ilyen esemény, de próbáltam meggyőzni magam, hogy ez is csak olyan nap, mint a többi. Ezen gondolatokat elősegítendő, újfent mászkáltam, találkoztam Botonddal, Anitával és Csillával, akiket az Ekultura interjúztatott, jó hangulatban. Később A Bábel fiait elemeztük ki közösen, összességében úgy érzem, sikerült pozitív lenyomatot adnom a szerzőnek. De vészesen közeledett az időpont, amikor az Írók boltjához távozunk interjú reményében…
Ami elsősorban várakozással kezdődött, ugyanis a szerző késett. Közben megismerkedhettem egy korábbi szerkesztőségi taggal, az ő közösségi projektjükről volt szó. Végül megérkezett interjúalanyunk, aki láthatóan éppen valahonnan és éppen valahová rohant. Először leült dedikálni, majd a rendelkezésünkre állt egy 10 percig, mikor is újra folytatta az aláírást. Ebben csak az volt a gond, hogy az interjúnak így nem lett vége, de hét ha ennyi jött ki, akkor ennyi. Már annak is örültem, hogy sikerült jól tartanom a mikrofont és nem bakiztam bele a kérdésekbe, tehát összességében sikeresnek minősítettem a délutáni performanszomat. Bár a kérdésekkel úgy érzem, még kicsit bakot lőttem, de legközelebb ez is jobban megy. (Az interjút még nem mertem meghallgatni, de azért belövöm.)
A délutánt ezt követően változatlanul Tamással és Dominikkal töltöttem, követtem őket interjúzni, aláíratni, láttam, hogyan dolgoznak és lejártam a lábam is egyúttal. De hihetetlen jó volt látni, milyen is működés közben az újságírás, és napközben én is kérdezhettem és megtudhattam, hogyan is indult ez a projekt.
Végül a Deák téren zártam az estét, számtalan moly és SFmagos társaságában – tényleg nem ismertem meg mindenkit még azt este végére sem. De a kellemes bágyadtság, a foci vébé hangulata és az egész napos rohanás végül is elkapott és fél 11 felé magára hagytam a többieket, hogy majd egy jó alvás után új élmények várjanak.
2014. június 14. szombat – Közösségek
Reggel ismét koránkelés – bár ezúttal akaratlanul. A metrón összefutottam Tamással, akivel egyeztettünk a délutáni Darren Shan-találkozóban, amiben mindketten reménykedtünk, ha már sikerült vele az e-mailes interjúnk. Ezt követően ismét csak lecsüccsentem olvasni a szoborhoz, ezúttal már friss recenziós könyvvel, ám petamás és barátnője felbukkanásakor inkább beszélgettünk egyet. Később szétnéztem megint a téren, ahol ismét belefutottam Botondba és Anitába és beszélgettünk kicsit a hazai sf-ről, az SFmagról, Ekultúráról és minden egyébről.
Rövid Vapiano-s ebéd után, ahol belefutottam a Könyvfesztiválról már ismert Leviatán-cosplayesekben, visszasiettem a térre, hogy ponttyal találkozzak. Vele ismét végigjártam a standokat, néztünk fiatal írókat, rábeszéltem Moskát Anita könyvére, összefutottunk pattel és Jucival, majd Nitával, fagyiztunk egyet, majd immáron Gáborral kiegészülve ismét a szobor árnyékában ücsörögtünk és beszélgettünk egy sort.
De már rohantam is tovább Lángh Júliával dedikálni, az AdAstrától elhoztam a dedikált Falak antológiámat, majd az Agave standjánál találkoztam a többi SFmagossal, de 6 órakor a Lazi standjánál gyülekeztünk az Ekulturás szerkesztőségi ülésre. Először tortáztunk Móni születésnapja tiszteletére, megismerkedtem a jelen lévő Attilával, Gáborral, Etivel, cseverésztünk, majd 7-kor gyorsan még csináltattam egy Polaroid képet a Magvető standjánál, az AdAstrásoktól szereztünk bort a további beszélgetésekhez. Később még ide visszanéztem, és egy rövid udvarlási szcenárió után (komolyan, ha tudtam volna, hogy sf-szerzők ilyenek…) sikerült végre egy rövidet Beával is beszélgetnem (évek óta ez volt a leghosszabb csevegésünk), majd az Ekultúrásoknál zártam az estét.
Rájöttem arra is – Dominik szavai ébresztettek rá -, hogy mi is a jó a könyvhétben: a közösség. Hiszen mind a moly, mind az SFmag, mind az Ekultura egy-egy biztos pont lehet az életben, az ott megismert emberek mindig élményekkel, jó vagy éppen rossz, de érzésekkel töltenek fel, inspirálnak, megihletnek. Jó volt Pesten tölteni a hétvégét, de azért bevallom, jó lesz kicsit a vidéki magány is azzal a tudattal, hogy e-mailen senki sincs messze.
Vasárnap az Allee-ban zártam a hetet Tamás barátommal, majd a 4-6-oson megismerkedtem egy decens, de közvetlen idős hölggyel, akinek segítettem megtudni a Csongrád Megyei Levéltár címét, és akitől egy szegedi családtörténet egy elemét is megtudhattam. Színes fények, emlékezetes esték és találkozások, sok-sok beszélgetés, gondolat, ez volt idén a Könyvhét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése