tag:blogger.com,1999:blog-14840163482938996382024-03-13T08:57:22.547+01:00Egy Bene Gesserit feljegyzéseiBenkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.comBlogger217125tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-63873241852914377942021-11-02T10:00:00.006+01:002021-11-18T15:26:54.717+01:00Útinapló egy kihalófélben lévő szárnyvonalról - Békéscsaba-Újszeged<div style="text-align: justify;">Tavaly megnéztük az újszegedi vasútállomás düledező romjait, majd hallottuk a híreket a lebontásról, és arról is, hogy megszüntetik a szárnyvonalat. Jelenleg ugyanis 1-1 vonat jár erre minden nap: egy érkezik Békéscsabáról, egy pedig távozik Újszegedről - ráadásul ez ugyanaz a szerelvény, tehát ténylegesen csak egy vonat közlekedik. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal az utazás kedvéért utazunk és megnézzük ezt a sosem látott utat. A fotózással az volt a célom, hogy megörökítsem az utazás élményét és egy kicsit a délkeleti határvég pillanatait is, amennyit egy utazó láthat a vonatablakon keresztül. <br /></div><div><br /> </div><div style="text-align: justify;">Orosházáról indultunk, onnan mentünk Békéscsabára, majd Újszegedre. A járat állomásai pedig álljanak itt az örökkévalóság kedvéért: Békéscsaba – Kétegyháza – Bánkút – Medgyesegyháza – Magyarbánhegyes – Mezőkovácsháza felső – Mezőkovácsháza – Végegyháza – Végegyháza alsó – Belsőkamaráspuszta – Mezőhegyes – Csanádpalota – Nagylaki Kendergyár – Nagylak – Magyarcsanád – Apátfalva – Makó – Kiszombor megálló – Kiszombor – Deszk – Szőreg – Újszeged <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7WhSdX9mHLUopkn9FVJJu0EhABKzceOEsi26Fun2Pt9qfPdrKxIn4lZXTnuRiYXBG1RfRphlrUA4Z0RmC01A8X_nFKZI65zUt1VP0OSxeQufHqukdRpXZDMY9xsQe0sj6YD_c_ZzF3xws/s2048/01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1583" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7WhSdX9mHLUopkn9FVJJu0EhABKzceOEsi26Fun2Pt9qfPdrKxIn4lZXTnuRiYXBG1RfRphlrUA4Z0RmC01A8X_nFKZI65zUt1VP0OSxeQufHqukdRpXZDMY9xsQe0sj6YD_c_ZzF3xws/s320/01.jpg" width="247" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">Hűvös reggel Orosházán. Még fent volt a Hold, mi pedig kerestük a napos helyeket, hogy átmelegítsük magunkat. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdZE-jS_XMRoOu8x83ugZFEpZEh6SLNsrVYbFD02kSkaGdnrvVUhtUGwPFdNlKsZ0eeeEIbADpCTHy6BQgT6efAbqNkTmRayNZCFsXJwdXl8CszstgHeI_wsaOdq0YLs_g7F54VgkpNLD_/s2542/02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1237" data-original-width="2542" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdZE-jS_XMRoOu8x83ugZFEpZEh6SLNsrVYbFD02kSkaGdnrvVUhtUGwPFdNlKsZ0eeeEIbADpCTHy6BQgT6efAbqNkTmRayNZCFsXJwdXl8CszstgHeI_wsaOdq0YLs_g7F54VgkpNLD_/w400-h195/02.jpg" width="400" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRDGxD9O44wT-lXANqe5agLa257TcGUFgxZhDYPrlQ0EHczSXK1xwhz5A7yPt1sony-cmdEtkCVZ8F2HeZD6DGh6I2fBwoigX5Z6hTp-BrfDIFw_bzpgbKAL8kwRGY75ft45CBkUC-fQJJ/s2048/szerk-1410568.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRDGxD9O44wT-lXANqe5agLa257TcGUFgxZhDYPrlQ0EHczSXK1xwhz5A7yPt1sony-cmdEtkCVZ8F2HeZD6DGh6I2fBwoigX5Z6hTp-BrfDIFw_bzpgbKAL8kwRGY75ft45CBkUC-fQJJ/s320/szerk-1410568.jpg" width="320" /></a></div><br />Békéscsaba, ahol a vasútállomás képét uralja a nemzeti dohánybolt. A Páduai Szent Antal templomban belefutottunk egy keresztelőbe, amit az örökké videózó nagyszülők kísértek. A déli nap sugara pedig éles árnyékokat vetett az induló vonatra. Végezetül pedig egy rakott galamb a Gyulai Hús mintaüzlete előtt/felett. <span><a name='more'></a></span><br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSRv1ehF2tkrVqhM4-dyX3ooFI-g5P-fD25pZiPO8_JoH_sSznS2pD3GPXwRD6FpsTKqTj6F7vP6R9LizYuuFnHf9bh1nuk3HWI1wZC7VcnzY76mzjtl41BcgjanK58uvM_JZ9kKgvSWur/s2048/szerk-1410595.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSRv1ehF2tkrVqhM4-dyX3ooFI-g5P-fD25pZiPO8_JoH_sSznS2pD3GPXwRD6FpsTKqTj6F7vP6R9LizYuuFnHf9bh1nuk3HWI1wZC7VcnzY76mzjtl41BcgjanK58uvM_JZ9kKgvSWur/s320/szerk-1410595.jpg" width="320" /></a></div><br />A magyar ember, ha utazásra indul, mindig evéssel kezd. Mi sem tettük másképp, egyébként is dél volt. <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyQDS7Sx7lPfD1BD4hEX4E8zle5GTfJ784C7D-83p5TJmNdB-ULaR3QgI3HLZD1FkyCAMmu7UnHFKzpJyhC6HjACktszHhdfrk7RISNdJVQbEHmeM1fuDozpON6FZD31m5Unxxo1ntc_5n/s2048/03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1076" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyQDS7Sx7lPfD1BD4hEX4E8zle5GTfJ784C7D-83p5TJmNdB-ULaR3QgI3HLZD1FkyCAMmu7UnHFKzpJyhC6HjACktszHhdfrk7RISNdJVQbEHmeM1fuDozpON6FZD31m5Unxxo1ntc_5n/s320/03.jpg" width="168" /></a></div><br />Az utazás ritmusa: zakatolás, sorompó és ipari épületek a sínek mellett, valahol Kétegyháza környékén. <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8nwI0mY0Nk1fgpfal-46DLKB2y1CM65NoDqPdtZ0n7i7P91TkMvtXKlQWf7M_4xrFDPnPXynfBP1egwNt-S61QVk56YnKa_GAV7K34cveiFYYpNCl2S-ritfHrWqbzd4zHSWL-URmGiV2/s2048/szerk-1410610.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8nwI0mY0Nk1fgpfal-46DLKB2y1CM65NoDqPdtZ0n7i7P91TkMvtXKlQWf7M_4xrFDPnPXynfBP1egwNt-S61QVk56YnKa_GAV7K34cveiFYYpNCl2S-ritfHrWqbzd4zHSWL-URmGiV2/s320/szerk-1410610.jpg" width="320" /></a></div><br />A vasutas, a tárcsával, egyenruhában. Minden állomáson más és más. Elmosódó arcok az üveg előtt. <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ZozvUnqDhe184r7hyphenhyphenfeGYCpPUO6g3X369HLJ7YN_VrPXV_8fMtZUMDVSOZD-QzBlVHC3Oi1Fr-8I-23QxsztHK7cxQqrL0QhLFPqPOX7a3a4bKuDor8yKqOqksmCbearONt2Dqv11FWP/s2048/szerk-1410615.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ZozvUnqDhe184r7hyphenhyphenfeGYCpPUO6g3X369HLJ7YN_VrPXV_8fMtZUMDVSOZD-QzBlVHC3Oi1Fr-8I-23QxsztHK7cxQqrL0QhLFPqPOX7a3a4bKuDor8yKqOqksmCbearONt2Dqv11FWP/s320/szerk-1410615.jpg" width="320" /></a></div><br />Tisztelet parancsoló rózsaszín bicikli és hozzá tartozó kapucnis pulcsi (Bánkút környékén). <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0JJo0Fql_hR4Y14bC30-hII5a6isZVa5ArefidNTss4p_ED1A8gOPL0QwonOn9y4R83NRlhgIvwCyi31WKVWIYGy9rHT54uDM5Xo3HuWzeLycB8-sls59v24plHTPxDP8tpfKj-q3jLRQ/s2048/04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1301" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0JJo0Fql_hR4Y14bC30-hII5a6isZVa5ArefidNTss4p_ED1A8gOPL0QwonOn9y4R83NRlhgIvwCyi31WKVWIYGy9rHT54uDM5Xo3HuWzeLycB8-sls59v24plHTPxDP8tpfKj-q3jLRQ/s320/04.jpg" width="203" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">Természet és emberek: bár az aratás utáni tarló sterilnek hat, a kis erdősávokból őzek ugranak ki a vonat zakatolására, a földeken nyulak ugrálnak, ragadozó madarak keringenek (az állatokat sajnos, nem sikerült megörökítenem, csak a környezetüket). Mellettük a szabadban gyorsuló gyerekek meglepetésnek hatnak. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8pSjirXZk1rwKyj-aL2FbmjfCu3krQrxGvhhDz2ur6le0Yus6VhniMEpbvcGDL06ZM1ASd077lSL3IbS7m5K75hHLrj-Kukrp1LZDNloxhFpFjqcqy56YJ0NqKhFHhvDIkbrKpr1oehaS/s2048/szerk-1410645.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8pSjirXZk1rwKyj-aL2FbmjfCu3krQrxGvhhDz2ur6le0Yus6VhniMEpbvcGDL06ZM1ASd077lSL3IbS7m5K75hHLrj-Kukrp1LZDNloxhFpFjqcqy56YJ0NqKhFHhvDIkbrKpr1oehaS/s320/szerk-1410645.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSMOwwfG6eaJftorKBB6_AWvzhE0qby6D-rlsa22SRROsnQdG1P8mw7szjvJPrSzGB7z0tl9qkQ6cV81qmuz0AEVekOEgA7F2lCU4W8qyVZwmAGny0Y19VGl6_SkQOfYYKmsN-_lSgYtTW/s1912/szerk-1410647.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1434" data-original-width="1912" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSMOwwfG6eaJftorKBB6_AWvzhE0qby6D-rlsa22SRROsnQdG1P8mw7szjvJPrSzGB7z0tl9qkQ6cV81qmuz0AEVekOEgA7F2lCU4W8qyVZwmAGny0Y19VGl6_SkQOfYYKmsN-_lSgYtTW/s320/szerk-1410647.jpg" width="320" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">Bár sok helyen csak megállók vannak, van élet: pár leszálló ragyogott a kora délutáni fényben Végegyházán és Végegyháza alsón. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2eL_px6koYwj32GfjNpWxNZjt1S75hJNe0bLwLbZjEZCdju2t4lU3qgVoZlYhNPnP-Bv5tYrNSxwuuETICdyA98yZ0dvDoErhUia8X1vWzBsDjoYIeFXWnSs377rjT4-7v6R9t1jBOaRY/s2048/05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1064" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2eL_px6koYwj32GfjNpWxNZjt1S75hJNe0bLwLbZjEZCdju2t4lU3qgVoZlYhNPnP-Bv5tYrNSxwuuETICdyA98yZ0dvDoErhUia8X1vWzBsDjoYIeFXWnSs377rjT4-7v6R9t1jBOaRY/s320/05.jpg" width="166" /></a></div><br />A pusztuló ipari környezet sokszor kapcsolódik a vasúthoz: bár Mezőkovácsházán a silókat még most is használják, a mezőhegyesi cukorgyár kéményei és épületei már nem üzemelnek. A nagylaki kendergyár épülettömbjére pedig csak „Csernobilként” hivatkozott a kalauz; elmondása szerint már csak pár ember dolgozik ott. <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeEu8swSTtBHcoSIeqtuXQgp-7Wy0xnXkpdH_u3Oj7w21-ACnWJD5zEqmjL4rz2SCgP6Ve3IQH85TraUXmPOV3OzEVTpMsSel-MVTNl5M9BS9_Udnr_6O5GTdDd-1TwUkniztC9EjJzuE/s3491/06.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="901" data-original-width="3491" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeEu8swSTtBHcoSIeqtuXQgp-7Wy0xnXkpdH_u3Oj7w21-ACnWJD5zEqmjL4rz2SCgP6Ve3IQH85TraUXmPOV3OzEVTpMsSel-MVTNl5M9BS9_Udnr_6O5GTdDd-1TwUkniztC9EjJzuE/w640-h166/06.jpg" width="640" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">De nem csak az ipari, hanem a vasúti építmények is folyamatosan amortizálódnak. Nem csak a szerelvények szorulnak felújításra, de legalább tisztításra, gyakoriak a romos, graffitikkel tűzdelt kiszolgáló épületek és a bedeszkázott, befalazott állomások (itt éppen Apátfalván). <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfqdieuwj-6JBnVVKkMStZxnHRTonq_R3FQDrC2DGEaAkRhRaOqE6_i-ddFmOfh06ZTJUVMLC-bqlYtlCraT2OPk3ZRZXlg3flGU3-xAb1_nZC16_hSSFHbL6mxwXy6CCZfz_ib6Lzfean/s2048/szerk-1410663.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfqdieuwj-6JBnVVKkMStZxnHRTonq_R3FQDrC2DGEaAkRhRaOqE6_i-ddFmOfh06ZTJUVMLC-bqlYtlCraT2OPk3ZRZXlg3flGU3-xAb1_nZC16_hSSFHbL6mxwXy6CCZfz_ib6Lzfean/s320/szerk-1410663.jpg" width="320" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">A mezőhegyesi állomás is arról tanúskodik, hogy bár nem olyan régen lehetett a felújítás, mégis elférne újabb. Az épület azonban mutatja a városi épületekre jellemző fafaragásokat. A Ménesbirtok és a hajdanvolt gazdagság jelei sokfelé mutatkoznak. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ7-Aqcuhn6P0acg5CemT_3NO8UcVugzKIoPgqXAcTPgPdQWmqZydZa0oTgGShMkQS6wIZOfnB88j_1yDpEWH5TrZHGHIzazrGxXwP3BgvE0izY1T8_PKZoC2VoOZPn9Bn2IAprYP_iOzl/s2048/szerk-1410693.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ7-Aqcuhn6P0acg5CemT_3NO8UcVugzKIoPgqXAcTPgPdQWmqZydZa0oTgGShMkQS6wIZOfnB88j_1yDpEWH5TrZHGHIzazrGxXwP3BgvE0izY1T8_PKZoC2VoOZPn9Bn2IAprYP_iOzl/s320/szerk-1410693.jpg" width="320" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">De a sínek minőségét mutatja az elrontott kép is: akkorát zökkent a vonat, hogy akaratlanul is lenyomtam az exponálógombot. Néha a hibák mesélnek történetet. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik2-4txwpJPbBLcxgjxcFZrhoh24-nQ9JQCpgpXcofKVQczoGQlpb9720JpKfjTsOStzOGQVwPVt8K8bhIiTWV9jNszNkzxF3mQXWxVOw3F_5Ru-TpookjCVRD72t48s8iZfwOQsmU2pkD/s2048/szerk-1410739.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik2-4txwpJPbBLcxgjxcFZrhoh24-nQ9JQCpgpXcofKVQczoGQlpb9720JpKfjTsOStzOGQVwPVt8K8bhIiTWV9jNszNkzxF3mQXWxVOw3F_5Ru-TpookjCVRD72t48s8iZfwOQsmU2pkD/s320/szerk-1410739.jpg" width="240" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">A szárnyvonal kihasználtságáról árulkodik ez a kép. Hogy az első kocsikban mennyien utaztak, nem tudom, de Makó után már csak egy ember volt rajtunk kívül a szerelvényben. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkBIkPQSOprvFdSgFp3CoauRhso5Vp17Dgf-q91wEKIYcjxFoAuZ24CUETiHvDq1UM_U3ylE5E92PocNj8ro1HsOLzt8uFsvX3P1jnf5rE05eebilWHuk7GcEd3D5xs2_ZgeuUNBZ6b-9q/s2048/szerk-1410744-2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkBIkPQSOprvFdSgFp3CoauRhso5Vp17Dgf-q91wEKIYcjxFoAuZ24CUETiHvDq1UM_U3ylE5E92PocNj8ro1HsOLzt8uFsvX3P1jnf5rE05eebilWHuk7GcEd3D5xs2_ZgeuUNBZ6b-9q/s320/szerk-1410744-2.jpg" width="320" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">Az őszi természet színei ellenpontot képeznek a sok helyütt pusztuló emberi környezettel (makói Maros-híd). <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhftFDs_q0v4u4jLT6JQ6K-Vlx-E4EkhJvBxSWj8b6b1UzTRn1shYOViP05tG70YbkWl5PoSDrIeypYv93pibtY85UhdwSxEre-5vSvE3nV1uDCR-AJaI_t0f66g5hf_67_oY3pUHYUwxT/s2048/szerk-1410761.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhftFDs_q0v4u4jLT6JQ6K-Vlx-E4EkhJvBxSWj8b6b1UzTRn1shYOViP05tG70YbkWl5PoSDrIeypYv93pibtY85UhdwSxEre-5vSvE3nV1uDCR-AJaI_t0f66g5hf_67_oY3pUHYUwxT/w320-h180/szerk-1410761.jpg" width="320" /></a></div><br />A térhajtómű bekapcsolása. <br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgutFpsUDkMNOC0k8VXdWeQ70wohueGKbklnBy2RvYRRxsoHv2IrkAlbAENe_8r7V24H0nsK93TBM-9BkOlyW4b1_Ar9oqxD7KttaeTTBGG3cNDpk0fxLoWUF4fXVQBFiyzXr6vap9c3Epi/s3507/07.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="897" data-original-width="3507" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgutFpsUDkMNOC0k8VXdWeQ70wohueGKbklnBy2RvYRRxsoHv2IrkAlbAENe_8r7V24H0nsK93TBM-9BkOlyW4b1_Ar9oqxD7KttaeTTBGG3cNDpk0fxLoWUF4fXVQBFiyzXr6vap9c3Epi/w640-h164/07.jpg" width="640" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">A vasút melletti településkép jellegzetes eleme a temető, de a felszedett „talpfák” is jellegzetes tömböket képeznek az állomások melletti placcokon (a sok helyütt fellelhető sertésszállítás megkönnyítő rámpákkal, kis épületekkel). A deszki megálló mellett pedig már látjuk a gépek lázadását. <br /></div><div><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR_jglG59T5c-X5f_bAr7Gi2o1CdgeR7u69Me-Vwf4fYjdXchjWngDk0qEkV_javQPhCyQiV9XSqMoFSl8dIlfj_74vdzVeLHBcwrLDmpf3XTn5XZlTpe8HxWYY4aA5ufV7ql9RzRk-LrJ/s2048/szerk-1410791.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR_jglG59T5c-X5f_bAr7Gi2o1CdgeR7u69Me-Vwf4fYjdXchjWngDk0qEkV_javQPhCyQiV9XSqMoFSl8dIlfj_74vdzVeLHBcwrLDmpf3XTn5XZlTpe8HxWYY4aA5ufV7ql9RzRk-LrJ/s320/szerk-1410791.jpg" width="240" /></a></div><br />És zárásnak egy tipikus őszi kép Szőreg után. </div>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-15019214766966397232021-10-29T10:00:00.001+02:002021-10-29T10:00:00.168+02:00Csúcskísérlet – Dűne<div style="text-align: justify;">Már a <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/10/dune-miniseries-2000.html" target="_blank"><i>Dűne-minisorozat</i></a> kapcsán emlegettem a megfilmesíthetetlenséget, de mit is jelent pontosan a regény komplexitása? Egyrészt az elvont, filozofikus témákat, mint a hatalom célja és eszközei, a vallás és a messianizmus, valamint hogy mitől is lesz valaki megváltó, amiket <b>Frank Herbert </b>a cselekmény alapjaivá tett, melyeket a szereplők próbálnak cselekedeteikkel és gondolataikkal kifejteni. Másrészt magát az irodalmi megvalósítást: a rengeteg expozíciót, amelyek főként a párbeszédekből és a szereplők belső monológjaikból állnak össze; a karakterek sokszor nem is cselekednek, hanem inkább elmélkednek arról, mi is lenne a legcélszerűbb cselekedet az adott szituációban és mi is a többi figura tetteinek rejtett motorja. Harmadrészt maga a világépítés is bonyolult: bár sok részlet ismerős lehet a történelmi tanulmányokból, a feudális világrendből, de annak egyedisége, a hárompólusú világrend, a többi tényező, és így a tágabb társadalmi-gazdasági rendszer ismerete elengedhetetlen a konfliktusok mély megértéséhez. A film pedig vizuális médium, ahol a túl sok párbeszéd és a túl sok ismertető megterheli az alkotást, lassítja; viszont sokszor nehéz képi eszközökkel átfordítani ezeket az összetett kérdéseket – az eddigi feldolgozások nem is igazán próbálkoztak vele. <br /><br /><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSoff2eME-B2ieip4ZgqqEJoyazGLAey37f0566Ekx5JUWa8k7ET3tkPfVnEk3_9L7RwZPzVcgKJpwjwBzoZ4G3GptS9HkhvDuMOkHO5Y9y_UcTM51gszyMiwAGwgiDr0r3RY-rBrN1vIY/s1280/dune_2021_sandworm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSoff2eME-B2ieip4ZgqqEJoyazGLAey37f0566Ekx5JUWa8k7ET3tkPfVnEk3_9L7RwZPzVcgKJpwjwBzoZ4G3GptS9HkhvDuMOkHO5Y9y_UcTM51gszyMiwAGwgiDr0r3RY-rBrN1vIY/s320/dune_2021_sandworm.jpg" width="320" /></a></div>Denis Villeneuve</b> viszont ezen az úton indult el, és sok mindent el lehet mondani a <i>Dűné</i>ről, de a látványa valóban igen pazar. És most nem csak arra gondolok, ami manapság már alapelvárás a nagy költségvetésű filmeknél, azaz hogy a trükkök jól működnek, a látványvilág egységes és részletesen kidolgozott, a speciális effektusok koherens részei a világnak (legegyszerűbb példája ennek a pajzs, az 1984-es Lynch-mozi egyik leggyengébb látványeleme). Hanem arra is, hogy mer támaszkodni az operatőrére, és amit lehet, képekkel mond el: a mentátok gépjellegű működését egy kifordított szemmel; a Hang erejét; a fűszer mindenütt jelenlévőségét a csillogással; a jövőbelátás megbízhatatlanságát azzal, hogy megmutatja az eltéréseket (érdemes Jamis szerepeltetését figyelni); a sardaukarok kegyetlenségét a nyelvvel és egy rövid rohammal. De nem csak az átfordításokat érdemes nézni, hanem a teljes világépítést a jelmezektől kezdve a díszleteken át a helyszínválasztásig. Egyáltalán nem rágja a néző szájába a tudnivalókat, felnőttként kezeli a nézőket és koncentrációt vár el tőlük, emiatt nem lehet egyszerű követnie annak, aki nem ismeri már eleve a <i>Dűne</i> világát. A 2021-es film aprólékosan felépített és végiggondolt világa könnyedén berántja a nézőjét és felfedezésre készteti, hogy jobban megértse az elé táruló ismeretlen univerzumot. <span><a name='more'></a></span><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-zUX1TKRwNnWTF9oA1LnjBvGWZRqvN1KaYnffI9hlcEhEYnmZdQOnDJcz9uHRu4FOhcgIlSWRRUi8blPDWxNmfkq5OHP3nrgpKBeMOBncIG-rDhDsVlvJ-UEPjsgQeBm9XiwjIOUQ_KH/s748/dune_2021_paul.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="748" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-zUX1TKRwNnWTF9oA1LnjBvGWZRqvN1KaYnffI9hlcEhEYnmZdQOnDJcz9uHRu4FOhcgIlSWRRUi8blPDWxNmfkq5OHP3nrgpKBeMOBncIG-rDhDsVlvJ-UEPjsgQeBm9XiwjIOUQ_KH/s320/dune_2021_paul.jpg" width="320" /></a></div>A kevesebb néha több elvét a karaktereknél is alkalmazta: a figurák egymás közötti kapcsolatát rövid jelenetekkel, gesztusokkal építette fel. A fő- és mellékszereplők közötti kapcsok részben a könyv emblematikus jeleneteinek felépítésével alakulnak ki (így Paul és Gurney Halleck vívása vagy a Gom Jabbar próbájának esetében), másutt pedig új, apró pillanatokkal (Lady Jessica és a herceg közötti intim pillanatok vagy Paul álommeséje Idaho felé). Ugyanakkor ez néha mégis túl kevés; a forgatókönyv annyira leegyszerűsíti a szereplők közötti összetett viszonyrendszert, hogy csak villanásokat kapunk. Megsejtjük a kapcsolat valódi jelentőségét, de igazi mélységét nem; a forgatókönyv minimális bővítése, egy-egy mondat beemelése Herbert munkájából színesítette, megalapozottabbá tehette volna ezeket a kapcsokat. Könyvrajongóként nehéz ezt magabiztosan megítélni, de a második megtekintés sem volt elég arra, hogy a filmbeli karakterekkel valóban együtt tudjak érezni, ami alapvető fontosságú lett volna a háttérben meghúzódó tragédia valódi átéléséhez. <br /><br />És ebben rejlik a film másik buktatója: a regény többszintű problémarendszerét nem tudta teljes egészében megjeleníteni. A forgatókönyv elsősorban a Paulban lezajló változásokra koncentrál, a Kwisatz Haderachhá lényegülés, a jövőbelátás, a látomások képezik a történet vázát, melyre rárakódik a politikai konspirációk azon rétege, ami feltétlenül szükséges ennek a változásnak a megtörténtéhez. A film ezt a szálat erősíti fel és rendezi át, helyenként bizonyos ráébredéseket új helyen megjelenítve, a hangsúlyokat eltolva. A zárás alapvetően értelmezi át Paul útját: mintha a félelmetes cél felismerése nem lenne elég, a főszereplőnek egyértelműen döntenie kell, holott a <i>Dűné</i>nek sok esetben pont az volt a lényege, hogy főhőse vonakodott, nem akarta elfogadni ezt a végzetet. Hiányoltam a messianisztikus determináltság kritikáját is, azt a tényt, hogy Paul nem csak genetikai különlegessége miatt lesz Kiválasztott, hanem szerepet játszik ebben sok más tényező is: neveltetése, az Arrakis és lakóinak viszonylagos elmaradottsága, ökológiai körülményei, valamint a Bene Gesserit megelőző munkája. Kíváncsi leszek, hogyan lesz képest ezt árnyalni a folytatás. <br />Úgyszintén hiányérzet maradhat azokban, akik a politikai csatározásokért szerették a <i>Dűné</i>t. A film ugyanis csak minimális mértékben jeleníti meg a Nagy Házak, a császár és a kereskedőházak közötti finom egyensúlyt, az Űrliga és a Bene Gesserit szerepét és a fűszer fontosságát. De ugyancsak hiányzik a szigorú vízfegyelem ábrázolása és annak bemutatása, ahogyan ez a fremenekre hatott. Ugyan Stilgar bemutatásakor és a datolyapálmáknál utalnak erre, de pont emiatt volt zavaró a filmet záró harci jelenet és a fremen kultúra minimálisra szorított ábrázolása is. Érteni vélem, hogy a forgatókönyvnek választania kellett a sok cselekményszál között és ki kellett emelnie a koncepció által fontosnak tartott részeket, de rajongóként bántott a leegyszerűsítés, különösen azért, mert nem voltam biztos abban, hogy ettől a nagyközönség számára befogadhatóbb alkotás született. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9nB0Z_7rtQzokLene9nrjmJxVM8CM_XnLWuChOgXRqVle-MuEcHAvlfY80b0nynj9widt7r41gYQ6sUL7as-cTaqN8-B3CPC3cZD8jeMqmVANpfcs-eYp3NGaKGAyLFSOJiFyLMQTOTaR/s2048/dune_2021_characters.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9nB0Z_7rtQzokLene9nrjmJxVM8CM_XnLWuChOgXRqVle-MuEcHAvlfY80b0nynj9widt7r41gYQ6sUL7as-cTaqN8-B3CPC3cZD8jeMqmVANpfcs-eYp3NGaKGAyLFSOJiFyLMQTOTaR/w640-h480/dune_2021_characters.png" width="640" /></a></div><br />A karakterek kapcsán is zavartak helyenként a megváltozott hangsúlyok, különösen Lady Jessica esetén. Sokkal kevésbé sikerült bemutatnia a Bene Gesserit nővér félelmetességét a záró jelenetig, sokáig inkább csak anyaként vett részt az eseményekben, ráadásul síró nőként. A karakter alapvető idegensége és tudatossága, ami annyira megkapó volt számomra a könyvben, az, hogy legtöbbször higgadt bír maradni minden helyzetben, teljesen eltűnt. Ezzel Lady Jessica talán jobban megérthetővé vált a nézők számára, érzelmei követhetőbbek, ugyanakkor ezzel eltűnt valami a karakterből. Holott <b>Rebecca Ferguson </b>sokkal jobb színésznő ennél, apró rezdülésekkel is pontosan tudta volna érzékeltetni a figura belső vívódásait, mint nagy gesztusokkal (kíváncsi lennék, ez vajon a rendező vagy a színész döntése volt-e). De igazából sem rá, sem a többi színészre nem lehet panasz: <b>Timothée Chalamet</b> magabiztosan uralja Pault, hitelesen ábrázolja a karakter átalakulását; <b>Oscar Isaac </b>különösen nagyszerű a herceg szerepében, megmutatva a figura esendőségét és méltóságát is. A mellékszereplők is rendben vannak, kevés jelenetükben kihozzák, amit a forgatókönyv követel tőlük. <br /><br />Lassú film a <i>Dűne</i>, de itt ez közel sem zavart annyira, mint a <a href="http://sfmag.hu/2017/10/12/szarnyas-fejvadasz-2049-kibeszelo/" target="_blank"><i>Blade Runner 2049 </i></a>esetében, mert nem csak hangulatot, de világot is épített vele. Saját stílust alakított ki (bár láttam, hogy a Giedi Prime-on visszatért <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/search/label/H.%20R.%20Giger" target="_blank"><b>Giger</b></a> öröksége), karakteres utat választott a feldolgozásra. Csak helyenként volt bombasztikus, inkább a regény visszafogottabb építkezését követte. Értő adaptáció, mégsem tudtam megszeretni, mert sokat mutatott, mégis keveset adott. Már most várnék egy rendezői változatot, amely reményeim szerint nagyobb mélységben megmutathatná a <i>Dűne</i> egyediségét, idegenségét és filozófiáját. Mert filmes szempontból egy remek alkotás, de nekem, mint könyvrajongónak nem elég. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV5KL8ftSJx7uNFsNlcI3XNfwpxn7tFyt791q1US-r0s1bTJ3zHpTiCCLIDbDBgzbD8jsjAhLvQDRHPmmnn3-0tgbMDxdnSZmnHhalnH09SmNstPFn2rwHofbBfGPUwvgPHWm8OeyhT7Md/s2048/dune_2021_poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1365" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV5KL8ftSJx7uNFsNlcI3XNfwpxn7tFyt791q1US-r0s1bTJ3zHpTiCCLIDbDBgzbD8jsjAhLvQDRHPmmnn3-0tgbMDxdnSZmnHhalnH09SmNstPFn2rwHofbBfGPUwvgPHWm8OeyhT7Md/w426-h640/dune_2021_poster.jpg" width="426" /></a></div><br /><div><br /> </div>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-81335172169319861262021-10-27T17:00:00.001+02:002021-10-27T17:00:00.172+02:00Egy meglepetések nélküli, de látványos univerzum – Dűne-minisorozat<div style="text-align: justify;"><i>A Dűne-tartalmak nagy sodrában kevés szó esik a Sci Fi Channel sorozatáról, pedig a 2000-ben született alkotás egy elég jó folytatást is kitermelt magából. Mielőtt csatlakoznék a Denis Villeneuve filmet elemző sokadik bloggerhez, leporoltam egy régi, soha meg nem jelent cikkemet, amit még 2015-ben írtam (a történeti kontextus kedvéért), erről a részben elfeledett, de figyelemre nem érdemtelen szériáról. </i><br /><br />A könyvadaptációk esetén mindig rengeteg kérdés merül fel, és általában főleg azzal kapcsolatosan, mennyire lesz hű az alapanyaghoz, mennyire sikerül azt megjeleníteni, amit a korábbi olvasók és rajongók elvárnak – mint tudjuk, több ezer vagy esetleg millió ember vágyának könnyű megfelelni. A sci-fi rajongók pedig még külön finnyásak e téren, rengeteg regényre mondják azt, hogy az bizony megfilmesíthetetlen, de az szinte biztos, hogy a kész mű nem felel meg a kiindulópont kvalitásainak. Az <i>Alapítvány-trilógia</i>, a <i>Hyperion</i>, az <i>Átjáró</i>, de a most tárgyalt <i>Dűne</i> is gyakran megkapja ezt a címkét, és joggal. Szerteágazó története, sajátos filozófiája és a mű gerincét alkotó rengeteg monológ feladhatja a leckét minden valamirevaló rendezőnek. <br /><br /><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZBvYHF-O_ei3z7CHaKVyJ-H008Li9C6WybMP0QnqnUjjidV1TZv0ez10CNiLlrlMoFDUFjJ4B4FCSCf4kVBB2GHFyEglGSTxMvpNg4e_OilkgNivItNze3lRF2PmSIw9p22T0uru0oVvI/s600/Dune_miniseries2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="600" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZBvYHF-O_ei3z7CHaKVyJ-H008Li9C6WybMP0QnqnUjjidV1TZv0ez10CNiLlrlMoFDUFjJ4B4FCSCf4kVBB2GHFyEglGSTxMvpNg4e_OilkgNivItNze3lRF2PmSIw9p22T0uru0oVvI/s320/Dune_miniseries2.jpg" width="320" /></a></div>Frank Herbert</b> monumentális alkotásából eddig két és fél adaptáció készült. <b>David Lynch</b> 1984-es vízióját a magam részéről gyűlölöm, holott vannak erényei: elsősorban a szereplőgárdája (és bár régen kedveltem azt a megoldást, ahogyan a monológokat a történetbe ágyazta, ma már ez a nagy nevetségem egyik forrása), de említhetném a kosztümök és díszletek nagyszerűségét is. Ugyanakkor ezek az elemek sem tudták azt elfedni, hogy a forgatókönyv a történetet bántóan leegyszerűsítette (és helyenként teljesen félreértette/értelmezte), szinte egy olvasónapló szintjére, és képtelen volt annak komplexitását átadni. <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2015/12/top-10-film-2015.html" target="_blank">A fél „adaptáció”</a> pedig a chile-i kult-rendező, <b>Alejandro Jodorowsky</b> sajátos vízióját mutatja be és egy soha el nem készült film terveit, rettentő inspiráló módon. Hogy ne lehetne lelkesedni azért az ötletért, hogy <b>Salvador Dali</b> játssza IV. Shaddam császárt?! <span><a name='more'></a></span><br /><br />Két egyedi hangú, igazi szerzői filmes bukott meg a <i>Dűné</i>vel, mire volt hát képes az inkább televíziós sorozatok rendezőjeként ismert <b>John Harrison</b> német-olasz-kanadai kooprodukcióban? <br /><br />Azt el kell ismerni, hogy a három részes minisorozat viszonylag jól felmondja a regényt – szerencséje is volt, hiszen a <i>Dűné</i>ben van értékelhető cselekmény, ellentétben a későbbi epizódok inkább pszichológiai, filozófiai síkon értelmezhető történetével. Apró változtatásokat tett csak a forgatókönyv, főleg Irulan szerepének kibővítésével, de ez számomra egyáltalán nem volt zavaró – a hercegnő a későbbiekben fontos szerephez jut, így indokolt volt egy bővebb szerep. Hűséges adaptáció, a főbb történetszálakat megfelelően visszaadja, ugyanakkor Herbert univerzumának sokszínűségét nem, hiszen sem a Bene Gesserit, sem példának okáért a mentátok szerepét nem tudja visszaadni, de ez az érthetőséget nem befolyásolja. Virtuóz megoldásokkal ugyanakkor nem kényeztet, hiszen a monológok szerepeltetését és funkcióit itt nem tudták megfelelően visszaadni. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKUxnmOg9_CqlCpCiK41HITgTNc1izer_qFQdBMWD4_SvY1Cp9yFaKQP134_XW_OdDwVwuM2hTzwTs316LmQW0i4qR9QjzdnuYMRju4VwUCEIym9_zOKn4lGzG0Bej_rzGWHdvJtJ6erDT/s734/Dune_miniseries1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="484" data-original-width="734" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKUxnmOg9_CqlCpCiK41HITgTNc1izer_qFQdBMWD4_SvY1Cp9yFaKQP134_XW_OdDwVwuM2hTzwTs316LmQW0i4qR9QjzdnuYMRju4VwUCEIym9_zOKn4lGzG0Bej_rzGWHdvJtJ6erDT/s320/Dune_miniseries1.jpg" width="320" /></a></div>Amit a történettel nagyjából nyer a feldolgozás, azt sajnos a szereplőkkel veszíti el. Egyrészt azért, mert nem sikerült eltalálni a karakterek eredeti személyiségét – ez számomra Lady Jessica esetén a legbántóbb, hiszen rajta egyáltalán nem érezni a harcos személyiséget, szinte csak anyaként szerepel, melyet <b>Saskia Reeves</b> játéka csak erősít, holott ő alkatilag nagyszerű választás lehetett volna. A legtöbb színész esetében pont a fizikum az, ami kiránt a cselekményből, emlékezzünk csal a rengeteg vízpuha fremenre. A több nagyszerű alakítás mellett, mint amit <b>William Hurt</b>, <b>Ian McNeice</b> vagy <b>P. H. Moriarty</b> nyújtott, különösen zavaróak azok, akik egyáltalán nem találják a szerepet. A legnagyobb gond ráadásul pont a főszereplővel van, hiszen ez az adaptáció is beleesett a komoly gyerekszerepeket alkalmazó filmek nagy hibájába: a koránál sokkal idősebbnek ábrázolja Pault. Így a mű elején teljesen hiteltelen lesz a karakter, hiszen egyrészt egy felnőtt férfi mégsem tud úgy gyerekes hisztit ábrázolni, mint kellene, ugyanakkor nem is érthető a fremenek húzódozása és meglepődése, mivel nem egy gyereket lát a néző. Ahogy telik a filmidő, persze ez a hátrány eltűnik, még azzal együtt is, hogy <b>Alec Newman</b> nem igazán megfelelő választás. <br /><br />Ha már a regény esetében leglátványosabb elemeket, a történetet és a szereplőket kiveséztem, nézzük most ténylegesen a látványt. Díszlet és kosztümök tekintetében nincs ok a panaszra, minden kellőképpen látványos és színes, számomra kicsit túlságosan is, mert ennyire nem képzeltem színpompásnak a <i>Dűne</i> világát, de ez legyen az én gondom. Az Oscar-díjas <b>Theodor Pistek</b> kitett magáért, ruháin pontosan megmutatja a szereplő rangját és fontosságát, így beleillik ebbe a feudális berendezkedésbe. Úgyszintén nagyszerű az arab motívumokkal tarkított zene is, csak a speciális effektusokat tudnám feledni. Látszik, hogy a költségvetés nagy része a tényleg remek díszletekre ment el, de nagyon illúzióromboló a valódi és a számítógéppel előállított látvány nem-illeszkedése. Kár, hogy pont itt spóroltak, mert hatásos féreg és sivatagi vihar nélkül mégsem képzelhető el egy sivatagbolygó. <br /><br />Így, sokadik megtekintésre meglepően kellemes élmény volt a <i>Dűne-minisorozat</i>. Nem világmegváltó, egyedi vízió, hanem egy tisztes iparosmunka, ami végre nem ijeszti el a nézőt követhetetlen cselekményével, és esetleg új rajongókat is megnyerhetne a könyvfolyamnak. Ugyanakkor mióta láttam, mit ötölt ki Jodorowsky, mindig lesz egy kis űr a lelkemben, mert a <i>Dűne </i>nagyon megérdemelne egy olyan adaptációt, ami meg tudja idézni sokszínűségét és összetettségét. Addig azonban nézzük a férgeken lovagló német fremeneket! </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin2K8r9IRuRoNLGzjSK0fg9MuSLHskhKZHXbSEGUvh84JMfyJfwNaw191UEOJpWW-eaY0f2gxgnmNv5N5QqeMMvAPRbhjaE_Ag1_-QMXBLTHYC-S0VuYqrRMx1sO5Q5Jl983Lt-wHR6DSg/s750/Dune_miniseries_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin2K8r9IRuRoNLGzjSK0fg9MuSLHskhKZHXbSEGUvh84JMfyJfwNaw191UEOJpWW-eaY0f2gxgnmNv5N5QqeMMvAPRbhjaE_Ag1_-QMXBLTHYC-S0VuYqrRMx1sO5Q5Jl983Lt-wHR6DSg/s16000/Dune_miniseries_poster.jpg" /></a></div><br /> </div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-87133730650310737642021-09-17T10:00:00.021+02:002022-03-11T10:33:49.597+01:00Ismerkedés a világ filmgyártásával - Isoken<div style="text-align: justify;">Ahogy látom az interneten, az amerikaiak szeretik (vagy nem szeretik, csak néha szokták) magukat korholni azért, mert nem néznek nem angol nyelvű filmeket, lévén sokszor feliratosak és nincsenek hozzászokva. Ez elég jogos kritikának tűnik, hiszen az egyik legnagyobb, ráadásul meglehetősen komfortos és nézőbarát filmipar az övék, nem feltétlenül kell megerőltetni magukat, akkor is találnak nekik tetsző filmeket. Ugyanakkor azon kaptam magam, hogy a kritika rám is érvényes lehet: én ugyan nézek feliratos filmeket, hiszen szinte minden angol nyelvű filmet így nézek meg, de ez nem azt jelenti, hogy sok alkotást nézek nem angolszász nyelvterületről. A frissen kezdett <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/04/programhirdetes-2021-2025.html" target="_blank">1001 film-projektemben</a> is csak egy külföldi film szerepel, de az <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/04/trip-to-the-moon-hugo.html" target="_blank"><i>Utazás a Holdba</i></a> némafilm. Szóval van mit behozni. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYivvH0ZMxdr5OkEJkxtlrQQTV_lThmGdOJB-swRx5jnaq7Z64nI9nNhT8onIv-8PYfCFDQH32vChQ54ns70-3rI0BsZX2eiA-yLdFbnT5Lt9oiiAGhEZ8agXZzLRZqn6KE2Kxok1rTJRl/s2048/Isoken_characters.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1266" data-original-width="2048" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYivvH0ZMxdr5OkEJkxtlrQQTV_lThmGdOJB-swRx5jnaq7Z64nI9nNhT8onIv-8PYfCFDQH32vChQ54ns70-3rI0BsZX2eiA-yLdFbnT5Lt9oiiAGhEZ8agXZzLRZqn6KE2Kxok1rTJRl/s320/Isoken_characters.webp" width="320" /></a></div>Ebben pedig segítségünkre lehetnek a streamingoldalak: mivel ezek az egész világnak szólnak, az egész világból származó filmeket megtalálunk rajta – ha akarunk. Az algoritmusok ugyanis nem kedveznek ennek: preferenciáink, korábbi megtekintéseink alapján ugyanis megeshet, hogy nem látunk egy nem angolszász filmet sem. Habár <a href="https://www.imdb.com/title/tt6468322" target="_blank"><i>A nagy pénzrablás</i></a> (La casa de papel, 2017-2021) vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt2531336" target="_blank"><i>Lupin</i></a> (Lupin, 2021) sikere azt mutatja, van érdeklődés, a sorozatok iránt legalábbis mindenképpen, számomra mégis kérdéses, hogy a filmes közegben kevésbé ismert országok filmjei eljutnak-e a széles közönséghez. Az első indiai filmemet tavaly néztem meg a Netflixen és bár azóta megismerkedtem mással is, nem bombáz az algoritmus újabb mozikkal. Ugyanakkor megpróbálok figyelmesebb lenni: az elmúlt két évben néztem svájci vagy holland filmet, lengyel sorozatot egyaránt. És idén megtaláltak a nigériai filmek is. <span><a name='more'></a></span><br /><br /><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Cinema_of_Nigeria" target="_blank">Nigériai filmgyártása</a> (amit Nollywood néven is emlegetnek a jó marketingesek) a világ három legnagyobb filmipara között van, mint volumenben, mind bevételben egyaránt, ugyanakkor mégis alig ismerjük. Legyen bármilyen bosszantó és bántó, az afrikai kontinens egy nagy masszaként tűnik fel előttem: történelmét, kultúráját csak általánosan ismerem, különösen a Szaharától délre eső területeket; a nemzetközi filmforgalmazást csak néha éri el egy-egy <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2009/10/johannesburg-fellett-az-eg.html" target="_blank"><i>District 9</i></a>-hoz hasonló siker. Ráadásul az emberben él valamiféle, nem feltétlenül hízelgő kép arról, hogy a kontinens mozija nem a legmagasabb minőségű, amit <a href="https://www.boredpanda.com/hand-painted-bootleg-movie-posters-from-africa" target="_blank">az internetre felkerülő bizarr, régi moziposzterek</a> is fűtenek. Az előítéleteket azonban érdemes leküzdeni, és ebben segítségünkre lehetnek az <a href="https://www.imdb.com/title/tt6685776/" target="_blank"><i>Isoken</i></a>hez (Isoken, 2017) hasonló filmek. <br /><br />Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a film értékelésében nem játszik szerepet egzotikuma, de azt is hozzá kell tennem, hogy ez az egzotikum nem grandiózus exhibicionizmusából fakad, mint legtöbbször az indiai mozik esetében, hanem éppen hétköznapiságából. Az <i>Isoken</i> a címszereplő fiatal nő története, akinek családja elvárásai és saját vágyai között kell döntenie. Ismerős a történet és ismerős világának konzervativizmusa is, ugyanakkor mégis különböznek a problémái. A film felvetései éppen emiatt arra késztetik a nézőt, hogy megismerkedjen kicsit mélyebben azzal a társadalommal, amit a képeken lát. <br /><br />Isoken 34 éves, jó iskolát végzett és munkájában sikeres nő, de egyedülálló. És ez egy komoly hiányosság abban a társadalomban, ahol a nő legfontosabb célja az életben, hogy egyetem után férjhez menjen és gyerekeket szüljön, amit a hősnő anyja nem győz emlegetni. Isoken érzi a nyomást, de ugyanakkor romantikus alkatként az igazit keresi. Így végül két férfivel is megismerkedik: egy jóképű, sikeres vállalkozóval, aki tökéletes nigériai férjalapanyag és egy <i>oyinbo</i>val, azaz egy fehér férfivel, aki leginkább megtestesíti, amit egy igazi partnertől elvár. Míg végül döntést hoz, mi megismerjük azt az összetett elvárásrendszert, amiben egy mai nigériai nőnek lavíroznia kell a boldogságáért. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3wujMTcquhv40PuZjts3PKX2N50GuYresx7T10ajc4pKkUlUyBLZOJ0JbQhiSOHdDSvFZ98zPA0Kx_kWQoDJmlikIGT6Lx0pBhyBT1SyhjkMjUhzWXU9Z2KDjsmeZBapsEhX47XYKbnJl/s1110/isoken.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="1110" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3wujMTcquhv40PuZjts3PKX2N50GuYresx7T10ajc4pKkUlUyBLZOJ0JbQhiSOHdDSvFZ98zPA0Kx_kWQoDJmlikIGT6Lx0pBhyBT1SyhjkMjUhzWXU9Z2KDjsmeZBapsEhX47XYKbnJl/s320/isoken.png" width="320" /></a></div>A nyugati filmeken szocializálódott nézőnek nem lesznek meglepőek a film fordulatai; a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0243155" target="_blank"><i>Bridget Jones naplója</i></a> (Bridget Jones's Diary, 2001), <a href="https://www.imdb.com/title/tt1142988" target="_blank"><i>A csúf igazság</i></a> (The Ugly Truth, 2009) vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0159206" target="_blank"><i>Szex és New York</i></a> (Sex and the City, 1998-2004) sorozat (Carrie brazil gyantás jelenetét szinte egy az egyben átemelték) egyértelműen eszünkbe juthat a történetről. Az elsőfilmes író-rendező, <b>Jadesola Osiberu</b> forgatókönyvének ereje azonban nem ebben rejlik, hanem a humorában és az olyan apró jelenetekben, amik fellebbentik a fátylat a lagosi mindennapokról. Mint a filmbéli barátnők civódása és beszélgetései, amiből egyértelmű képek kapunk arról, hogyan kell(ene) egy nőnek viselkedni, hogyan öltözzön vagy viselkedjen egy randi előtt, amiből kitűnnek a kolonializmus örökségei is (a göndör afro-frizura helyett hosszú, egyenes haj, még ha paróka is kell hozzá). Vagy a fehér férfiakkal kapcsolatos gondolatok, hogy azok a nők, akik fehér férfiakkal randiznak, „post-colonial blues”-ban szenvednek. Vagy amikor Isoken a családi vacsora előtt a férfiakkal beszélget a gazdaságot érintő témákról, mire megkapja anyjától, miért nem jött neki segíteni a konyhába, hiszen ez egy nő dolga. Ugyan a film nem vizsgálja ezeket a kérdéseket mélyen, és nem is ad rájuk igazi választ (aminek feminista kritikáját érdemes elolvasni <a href="https://culturecustodian.com/isoken-review/" target="_blank">egy nigériai portálon, angol nyelven</a>), de pont elégséges a film választott műfajához, a romantikus komédiához, kellemesen fűszerezi azt. <br /><br />A meglepetések hiánya ellenére nagyon élveztem Isoken útját és felismeréseit. A legjobban talán azt, hogy ez valóban egy belső utazás volt, saját magának kellett felismerni és megélni ezeket a döntéseket, a férfiak nem verekedtek össze érte, hogy így kényszerítsék választásra. Üdítő volt ezt látni, mint ahogy azt is, hogy az életében lévő férfiakból sem lettek rosszfiúk, akkor sem, ha a hősnő éppen nem őket választotta – nem kell degradálni őket annak érdekében, hogy a főszereplő dönteni tudjon. Ebben nagy segítség volt a szereplőgárda: <b>Dakora Akande</b> visszafogottan és érzékenyen játszotta a főszereplőt; <b>Mark Rhys</b> kifejezetten szórakoztató volt az oyinbo fehér fiú szerepében (bár néha kicsit túljátszotta a szerepét), <b>Joseph Benjamin</b> pedig úgy volt tenyérbemászóan magabiztos, hogy kedvelhető maradt. Hármasuk dinamikája nagyszerű; a néző érzi az erővonalakat, a vonzás-taszítás finom játékát. A mellékszereplők jóval eklektikusabbak, sokan amolyan „over the top”-figurák, mint <b>Tina Mba</b> az anya szerepében, aki helyenként karikatúraszerű, mégis megőriz valamit a karakter emberségéből. Érdekes <b>Patrick Doyle</b> apafigurája, akiben a megértő szülő és a visszafogott férj alakja keveredik. A színes szereplőgárda minden alakja nem jut elég térhez, de mindennel együtt is szórakoztatóak. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXEAQY9NWeoiGA2-13HU0SsPIqNjsU7qNqOlnxlpgS8Ll40-zb5KiIKkTnBTHDxUgBk7y3JyVTbwvO5TioVsbfWfeJNNY79mMFfVZkiUCaIvuPBewaqx4gXB6AyGx_y2fTvIixCRkenHML/s597/isoken2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="597" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXEAQY9NWeoiGA2-13HU0SsPIqNjsU7qNqOlnxlpgS8Ll40-zb5KiIKkTnBTHDxUgBk7y3JyVTbwvO5TioVsbfWfeJNNY79mMFfVZkiUCaIvuPBewaqx4gXB6AyGx_y2fTvIixCRkenHML/s320/isoken2.jpg" width="320" /></a></div>A sok dicséret után azért beszélni kell arról is, ami nem annyira működik, legalábbis a mi standardjaink szerint: a megvalósítás. Azt azért kiemelem, hogy a nigériai elvárásoknak már csak abban is megfelel a film, hogy tiszta a képe, szóval a helyi sajtó inkább ünnepelte azért, amiért én ostorozom (bár úgy sejtem, a film költségvetése és a filmkészítők filmoktatáshoz való hozzáférése sem feltétlenül felel meg a magyar, vagy éppen az amerikai lehetőségeknek). Kiállításában a film egy olcsó tévéfilmnek hat; helyszínei szűkösek, díszletei helyenként zavaróak, nem letisztultak. A világítástól a szereplőknek gyakran sárga a bőre, a hang és a zörejek felvétele sokszor zavaró, míg a vágással is vannak problémák. A fényképezéssel különösen sok a gondom, nemcsak a fókusz rossz beállítása, de a kompozíciók miatt is, nehéz észrevenni a lényeget, nem mindig találja meg a jó képkivágatot a témához. Ezzel együtt is vannak jó megoldásai, mint amikor kettéosztott képernyőn látjuk Isoken kettős életét, hogyan illik bele a két férfi életébe; a testvérek egymás közötti, és a főszereplő apjával való beszélgetése a film végén megtalálja a tökéletesen intim pillanatokat; a négy barátnő csacsogása a film elején vagy a két csókjelenet a két fiúval, az áramszünetben és a múzeumban. De még ezekben is sokszor zavaró a zenehasználat: amilyen jók az élő zenés, koncertes jelenetek, a filmben elhangzó legtöbb más zene a legrosszabb sablonokkal dolgozik, így hajlamos kirántani a hangulatból. Ki kell emelnem viszont a kosztümöket: csodás színeivel és izgalmasak és látványosak, remekül mutatják be a soknemzetiségű ország hagyományait. <br /><br />Nem tökéletes mozi az <i>Isoken</i>, de ettől még érdemes megnézni. Egyrészt, hogy lássunk valami mást, mit a megszokott, hogy hagyjuk magunkat meglepni attól, amit egy film ad számunkra. Különösen azért, mert azután, hogy a mainstream nyugati filmművészet, különösen az USÁ-ban küzd a reprezentáció kérdésével, kifejezetten izgalmas egy olyan mozit látni, amiben a fehér ember a kisebbség; és bár nőként könnyen találtam azonosulási pontot, kíváncsi lennék, hogy egy férfi mit gondol egy ilyen filmről. Másrészt ismerkedjünk meg egy nálunk kevéssé ismert kultúrával, aminek filmes hagyományai és formanyelve is a miénktől eltérően alakult. A megismerés pedig segít a megértésben, még akkor is, ha az ábrázolt csoportok csak egy kis szeletét mutatják be az afrikai életnek és valóságnak. És talán meglepődünk, hogy a mi problémáinktól nem is állnak annyira távol a nigériai konzervatív mindennapok sem. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Egy kicsivel többet olvashattok a film nigériai fogadtatásával és kapcsolódó elvárásokkal kapcsolatban <a href="http://filmscriptic.com/isoken/" target="_blank">ezen az oldalon</a>, valamint <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Isoken" target="_blank">a wikipédia linkszekcióját</a> is érdemes böngészgetni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWnHF1VOo6qTiOV7DYntCkRRg2FrSN6YERAqq6QeL2ksXHSWqIZlibL-4ECWvdt4jvY-mCr1umxbxusoLDopXghod4pEHjdJG17T5N3sepNPFrdiMK0-bZBd4CWmiRnpdaEIwVfXC6ZxYN/s1000/isoken_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="682" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWnHF1VOo6qTiOV7DYntCkRRg2FrSN6YERAqq6QeL2ksXHSWqIZlibL-4ECWvdt4jvY-mCr1umxbxusoLDopXghod4pEHjdJG17T5N3sepNPFrdiMK0-bZBd4CWmiRnpdaEIwVfXC6ZxYN/w436-h640/isoken_poster.jpg" width="436" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-12449147937788992492021-08-20T10:00:00.061+02:002022-07-04T22:24:16.309+02:00Változatok – West Side Story színpadon és filmen<div style="text-align: justify;">A <i>West Side Story</i>t könnyű lenne elkönyvelni az egyszerű “Shakespeare tinédzsereknek”-olvasat szerint, hiszen Rómeó és Júlia történetét látjuk megelevenedni New York-i kulisszák között, a régi, veretes szöveg helyett modern szlenggel és hasonlóan izgalmasan modern zenével. <b>Stephen Sondheim </b>és <b>Arthur Laurents</b> szövegei azonban ennél sokkal gazdagabb értelmezést tesznek lehetővé, ami különösen feltűnő lett a Szegedi Szabadtéri Játékok bemutatóján. <b>Alföldi Róbert</b> rendezése azonban korántsem hiba nélküli, így kíváncsi lettem, hogy a régi film hogyan működik egy összehasonlításban. <br /><br /><a href="https://www.szegediszabadteri.hu/hu/page/show/west-side-story" target="_blank"><b>West Side Story a színházban (2021) </b></a><br /><br />A Szegedi Dóm előtti nagyszabású színpad szinte kiált a látványos előadásokért; talán ezért sem véletlen, hogy legtöbbször musicalek, operák, operettek találják meg helyüket az ideiglenes deszkákon. Ezen a forró, augusztusi estén azonban azt éreztem, hogy minden látványossága ellenére a <i>West Side Story</i> nem találja a helyét. Az egyszerű, könnyen mozdítható, mégis ötletes díszletek ellenére a színpad üres maradt, a szürke falak és a folyamatosan becsukódó ajtók tengerében a főhősök inkább csak botladoztak. Az erőteljes koreográfiák is elvesztek a térben; egy pillanatig sem éreztem, hogy elkapott volna a lendület, helyette az első felvonás közepette az unalommal harcoltam. Pedig <b>Leonard Bernstein</b> zenéje harcolt értem, a rendezés azonban nem: az előadás végéig sem találta meg az egyensúlyt az intim, személyes tragédia és a nagyívű társadalmi kérdések között, amelyek áthatják az eredeti darabot. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTUOK9fsmFAZHadnTPgdp3nEqpE9XxE_RuUKs7gR8JGvaMaxks6nYFCvE3dl-l8Zq3Z9IH8D7pTG2q7Jasvj5yt5wrferm8RjGGujJe8Bdi8Ec8fJzWZp1yF_ssYNBFdmRCO0AqoBpOT2y/s768/west_side_story_szegedi_szabadt%25C3%25A9ri.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTUOK9fsmFAZHadnTPgdp3nEqpE9XxE_RuUKs7gR8JGvaMaxks6nYFCvE3dl-l8Zq3Z9IH8D7pTG2q7Jasvj5yt5wrferm8RjGGujJe8Bdi8Ec8fJzWZp1yF_ssYNBFdmRCO0AqoBpOT2y/s320/west_side_story_szegedi_szabadt%25C3%25A9ri.webp" width="320" /></a></div>Alföldit mindig is foglalkoztatta a „menni vagy maradni”-kérdésköre, ami több, korábbi rendezésében is feltűnt (a <i>Hegedűs a háztetőn</i> <a href="https://www.szegediszabadteri.hu/hu/page/show/hegedus-a-hazteton" target="_blank">2018-as szabadtéri előadásában</a> legalábbis mindenképpen). Az <i>„America”</i> ennek kvintesszenciája, ahogyan a Puerto Rico-i lányok az óhaza korlátairól és a lehetőségek új hazájának előnyeiről énekelnek. Ennek párjaként a <i>„Gee, Officer Krupke” </i>feltárja a bevándorló lét és az intézményrendszer árnyoldalait, ahogyan az magára hagyja az abba bekerülő fiatalokat – ezt a jelentésréteget külön aláhúzza a hatalmi figurák viselkedése az egész előadás során. Mindkét dalt erőteljes szimbólumok keretezik; Alföldi az amerikai lobogó beemelésével karikírozza az USÁ-t, egyúttal ellenpontot képez az esetlegesen megjelenő naiv optimizmusnak. <span><a name='more'></a></span><br /><br />A bevándorlás kérdésein túl az előadás a nemi szerepmodelleket is megvizsgálja. Meglepően erőteljesen jelenik meg a konkrét fizikai erőszak: nem csak a férfiak, de a nők részéről is: a fiúk viselkedése ugyanis fogadóra is talál a velük kacérkodó lányoknál: Anita úgy beszél a bunyóról, mint ami szükséges rossz azért, hogy utána szenvedélyesebb legyen szeretője, Bernardo; de az ellenlábas bandát vezető Riff is éppolyan erőszakos a lányokkal, mint a Cápák parancsnoka. Maga Anita sem mentes ettől, szokatlanul vadul viselkedik a honvágyban szenvedő Rosaliával, vagy a szerelmes Mariával szemben. A bandatagok erőszakosságában virágzik a toxikus maszkulinitás, aminek egyértelmű „csúcspontja” Anita erőszakjelenete, ami ezúttal közel sem érződött kísérletnek, helyette egy viszolyogtatóan életszerű, valós aktusnak hatott. <br />Másik vetülete a bandák egymás közötti kakaskodásai során egyértelműen a homoszexualitáshoz kapcsolódó figurák, gúnyos beszólások jelennek meg, lehetetlenné téve a másság bármilyen fokú megélését. Az előadás kiemeli és hangsúlyozza a gyengédséget, de csak pillanatokat enged a szereplőknek: ahogyan a késelés helyszínéről menekülő Jets-tagok megosztják egymással fájdalmukat, vagy ahogy a Jets-hez csatlakozni kívánó fiús lány, Akárkié is csak akkor kaphat elismerést, ha más nem látja (hogy ezen jelenetek mennyire minősülnek queercodednak, azaz mennyire foglalják magukban szereplőinek másságát, is érdekes kérdés). Ezek ellenpontjaként jelenik meg a giccses, neon Szűz Mária, ami a megértés és szeretet ritka pillanataiban felvillan a színpadon. Sajnos, kevés szerep jut számára a <i>West Side Story</i> világában; az erőszak, a férfi szerepfelfogás köreiből nincs kitörés, csak a végkifejlet villantja fel a lehetőségét annak, hogy Tony halála által talán ebben is változás következhet be. <br /><br />De végső soron hiába vet fel érdekes kérdéseket az előadás, ha a felszínen képtelen koherens egésszé rendezni magát. Ritmusa és tempója végig egyenetlen, a jelenetek igazi kapcsolódás nélkül követik egymást, nem tudtak lekötni. De jelentéktelenül ábrázolja a szerelmi történetet, ami a darab igazi kötőanyaga, és a konfliktusok ellenpontja. Tony és Maria szerelmén keresztül tudunk kapcsolódni a bandák közötti konfliktus szörnyűségéhez; nem önmagában kelt feszültséget a folyamatos harc, hanem azért, mert összezúzza két szépreményű fiatal álmait és életét. Éppen ennek a dinamikának a megértése hiányzott a dramaturgiából, holott a színészgárda mindent megtett a hitelesség érdekében (különösen <b>Medveczky Balázs</b> Bernardója volt emlékezetes). Mégsem ez az igyekezet maradt meg bennem, hanem az a rendkívül szerencsétlen megoldás, hogy a Mariát játszó <b>Ágoston Katalin</b> prózai szövegeiben valamiféle akcentussal beszélt. Angolul ez a megoldás kézenfekvő, ugyanakkor magyar nyelven stílusidegennek hat: nem kelti ugyanazon képzettársításokat és értékítéleteket, mint eredeti kontextusában, az előadás azonban nem ad neki új jelentést sem. Esetleg Maria figurájának gyerekességét hangsúlyozza vele, ugyanakkor az énekek során ez nem jelenik meg, így még felemásabb hatást kelt. Az előadás a fentiek miatt teljesen kivetett magából, nem engedte, hogy együtt érezzem szereplőivel, így hatása sem tudott érvényesülni, érdekes kérdésfelvetései elvesztek <br /><br /><b><a href="https://www.imdb.com/title/tt0055614" target="_blank">West Side Story (1961) </a><br /></b><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWk8kX1eHC3C2JICRffm0PDtBYvqEu82OHd5Eqm9d4hq2X7zTw-FreyR4Gqc_SMqqqMd2gtuxzBi7utilTQxkNNqmoEVRMfFdKQUjuimxPZpqTByPdJ3QOkl0mrZbA4QXa5m6U0U-IhCaY/s900/west_side_story_1961_poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="650" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWk8kX1eHC3C2JICRffm0PDtBYvqEu82OHd5Eqm9d4hq2X7zTw-FreyR4Gqc_SMqqqMd2gtuxzBi7utilTQxkNNqmoEVRMfFdKQUjuimxPZpqTByPdJ3QOkl0mrZbA4QXa5m6U0U-IhCaY/s320/west_side_story_1961_poster3.jpg" width="231" /></a></div>A színház mindig a mának készül, a film inkább az örökkévalóságé, tartja a közhely, és ennél igazabbat nem is lehet kitalálni erre a mozira. <b>Robert Wise </b>és <b>Jerome Robbins</b> rendezése korántsem annyira ambiciózus, mint Alföldi színpadi adaptációja, talán nem akar olyan nagy megállapításokat tenni a hatalomról, a bevándorlásról vagy éppen a nemi szerepekről, de talán éppen ezért kötötte le végig a figyelmem. No, meg azért, mert tökéletesen használta fel a mozi médiumában rejlő lehetőségeket az adaptálás során. <br /><br />A prológus talán az igazi esszenciája annak, hogy miért szinte tökéletes ez az adaptáció: nem csak a mozgás, a film és a zene egysége miatt. Hanem azért, ahogy a fényképezés, a vágás és rendezés segítségével hogyan tudunk meg mindent az erővonalaktól kezdve a konfliktuson át szinte egy szó nélkül. A tánc a nem is annyira rejtett feszültségek, de a játékosság hordozója is. A kamera pedig egyik bandát a másik után mutatja be, együtt helyükkel az utcán, felosztja a teret, ugyanakkor el is helyezi a film világát a kor New Yorkjának kiábrándítóan egyforma háztömbjei között, ugyanakkor mégsem válik szürkévé, a színek nem csak a figurák jelzésértékű ruháiban jelennek meg, de a környezetben is. Teátrális, de az ugráló, gyors kameramozgás mégis élővé teszi a jelenetet. Közelképek és tablók, jól megválasztott, vibráló helyszínek kísérik a Sharkok és a Jetek kakaskodását. </div><div style="text-align: justify;"> <br /><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/bxoC5Oyf_ss" title="YouTube video player" width="560"></iframe></div><div style="text-align: justify;"> <br />A mozi ugyanezen elvek mentén halad tovább, látványos átkötések, a kor technológiai szintjén megvalósított ötletes kiemelések és hátterek kísérik a szereplőket. A koreográfia és a szenvedélyes színészi játék azonban elfeledtetik a nézővel a kisebb hibákat. A film első fele a játékosság és a szerelem helye: a dalok hangvétele legtöbbször csúfolódó és szórakoztató, mint az <i>„America”</i> vagy a <i>"Gee, Officer Kripke” </i>esetén, a fiatalság illúzióját és meg nem értettségét minden néző átérezheti. Ugyanakkor naiv és szenvedélyes, mint az <i>„I Feel Pretty”</i> vagy a <i>„Maria”</i>. A feszültség ott vibrál a <i>„Dance at the Gym”</i>-ben, mégsem uralkodik el a film hangvételén, mert az a fiatal szerelemre koncentrál. Ez a <i>West Side Story </i>sokkal inkább shakespeare-i, mert nem veszíti el szeme elől a főszereplőit, Mariát és Tony-t, akik ebben az élhetetlen világban próbálnak meg boldogulni és reménykedni. A színpadi musicalhez képest változik a dramaturgia, de ez is a film előnyére szolgál, mert így a végjátékra a teljes hátteret ismerjük a fiatalság szociális dilemmáitól kezdve a bevándorlás hátrányaival bezárólag. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuxeXrC2nw3fGpTx7LMncv9bw2OyKHYeZ5gpIqIH3ETdbFuqu4JBjsKUthH_t8pbrsvAWslqFLeVMufBIjnPp0Ak8-2H4_mnhcikYyOy7XpbuGFz-KpoQGLBsmalfiaoHMcV8JfcMVdmWS/s2048/west_side_story_1961_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1380" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuxeXrC2nw3fGpTx7LMncv9bw2OyKHYeZ5gpIqIH3ETdbFuqu4JBjsKUthH_t8pbrsvAWslqFLeVMufBIjnPp0Ak8-2H4_mnhcikYyOy7XpbuGFz-KpoQGLBsmalfiaoHMcV8JfcMVdmWS/s320/west_side_story_1961_poster2.jpg" width="216" /></a></div>Éppen a tiszta stílus miatt válik sokkal súlyosabbá a film második fele: ahogy eljutunk a két banda verekedéséhez, úgy válik egyre fenyegetőbbé az atmoszféra, úgy robogunk egyre inkább a tragédia felé. A vörös szín lángol az autópálya alatt, de Maria szobájában éppúgy, és nem csak a szenvedélyt és a veszélyt, de éppúgy a halált is jelöli. A film utolsó jelenete talán a legteátrálisabb, de ezzel emeli ki leginkább az üzenetét: a gyűlölet csak gyűlöletet szül és fájdalmat teremt, amit nem lehet megváltoztatni. Nem túlságosan mély ez a mondanivaló, de azzal, hogy átélhetővé teszi Tony és Maria szerelmét, álmait és reményeit, sokkal mélyebb hatást vált ki. Emiatt a filmváltozat akkor is sokkal ütőképesebb, ha nem merül bele a darabban rejlő mélyebb kérdések vizsgálatába. <br /><br />De sokkal jobban szerettem a filmváltozat színészeit is. Könnyebb dolguk is volt, hiszen közelképekben könnyebb átadni az érzelmeket, mint 100 méterről egy szabadtéri színházban, de mégis, <b>Rita Moreno</b> robbanékony és érzékeny Anitája, <b>George Chakiris</b> Bernardoja vagy <b>Russ Tamblyn</b> Riffje illúziókeltőek és erőteljesek. <b>Natalie Wood</b> Mariája és <b>Richard Beymer</b> Tonyja helyenként már-már lihegősen lelkesnek és romantikusnak tűnik, de nem ilyenek a tinédzserek, akik azt hiszik, nekik minden sikerül? De nem csak, mint figurák remekek, de az énekhang és a tánctudás is a helyén van (még akkor is, ha Natalie Wood helyett <b>Marni Nixon</b> énekelt). Elkapták a darab életérzését és megtestesítették karaktereit, ennél többet pedig nem várhatunk el. <br /><br />Az, hogy a <i>West Side Story</i> 1961-es filmes feldolgozás klasszikus, talán nem kell hangsúlyozni. Hogy a 2021-es színházi feldolgozás az lesz, amit évek múlva is emlegetnek a színházba járók, még kérdéses. Az interneten fellelhető kritikák dicsérik, talán csak én nem találtam meg vele a közös hangot. A történet mindenesetre örök érvényű, amit időről időre megéri elővenni. Mert amíg él a rivalizálás, amíg nem tudjuk meghallgatni, megérteni egymást, addig el kell mesélni. Talán a most készülő új filmváltozat is hozzá tud tenni új rétegeket ehhez a több mint 60 éves alkotáshoz. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjViD0mVkbaywJzlnvPJU-PagLQMwMdJ957dy8WLZG4N-YHW1DTP97EXccor_cJ3hvjzueyETcJRur8IWd2vO5c50e7UR4pxk2sfavYG2yO_iNlyKaUyW_0veVsB2jbMzvLSNXA7Ai3pP-I/s2048/west_side_story_1961_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1345" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjViD0mVkbaywJzlnvPJU-PagLQMwMdJ957dy8WLZG4N-YHW1DTP97EXccor_cJ3hvjzueyETcJRur8IWd2vO5c50e7UR4pxk2sfavYG2yO_iNlyKaUyW_0veVsB2jbMzvLSNXA7Ai3pP-I/w420-h640/west_side_story_1961_poster.jpg" width="420" /></a></div><br /> </div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-68473957347113776452021-08-06T10:00:00.089+02:002021-10-30T16:29:29.540+02:00Egy sima, egy fordított – Airport, Airplane!<p style="text-align: justify;">Kérdés, hogy lehet-e egy paródiát úgy élvezni, ha nem láttad azt a filmet, amit célba vesz. Nekem az a tapasztalatom, hogy igen, különösen, ha jó az alkotás és nem szigorúan csak egy film főbb fordulatait veszi alapul, hanem például egy zsáner egészét, annak kliséit értelmezi újra. Persze, az adott film ismerete sokat hozzá tud adni a paródia élvezetéhez; a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0107144" target="_blank">Nagy durranás második részét</a> (Nagy durranás 2. - A második pukk; Hot Shots! Part Deux, 1993) nagyon szerettem, de miután megnéztem a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0089880" target="_blank"><i>Rambo 2</i></a>-t (Rambo: First Blood Part II, 1985), meredeken ívelt fel a szórakozási faktor. De néha ennek az ellenkezője is igaz lehet: a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0102059" target="_blank"><i>Nagy durranás</i>t</a> (Hot Shots!, 1991) először talán a német tévén láttam („Pro7 – gute Unterhaltung”), de az apró kis képi poénok miatt korlátozott nyelvtudással is élveztem. Az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0080339" target="_blank"><i>Airplane!</i></a> (1980) esetében az a helyzet állt fent, hogy nem csak, hogy sem a konkrét alapul szolgáló alkotást, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0051221" target="_blank"><i>Zero Hour!</i></a>-t (1957), sem egy Airport-filmet, vagy más 1970-es évekbeli katasztrófafilmet sem láttam, egészen mostanáig, ennek ellenére nagyon jól működött a film. De nézzük, változik-e valami, ha legalább egy régi mozit megnézek. <br /><br /> <b><a href="https://www.imdb.com/title/tt0065377" target="_blank">Airport</a> (1970) </b> </p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN5G7RBf_k-3bXpDQT6bC2uno5GvVNeV9HpsUp-TZ8i2PMkXDkPdt5tssBzeXhj4X3jV1vMEcD8mSdVI0er3Xre4eCniGKyIFGYDx86bdN1_uUbBFc6P-_3rRLgYqXytsW5tgWN580cCVF/s2048/airport_1970_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1373" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN5G7RBf_k-3bXpDQT6bC2uno5GvVNeV9HpsUp-TZ8i2PMkXDkPdt5tssBzeXhj4X3jV1vMEcD8mSdVI0er3Xre4eCniGKyIFGYDx86bdN1_uUbBFc6P-_3rRLgYqXytsW5tgWN580cCVF/s320/airport_1970_poster.jpg" width="215" /></a></div><div style="text-align: justify;">Azzal a feltevéssel indultam neki ennek a filmnek, hogy a paródia ismerete miatt főleg nevetni fogok, ami előfordult már korábban, hasonló esetben. És bár igaz, hogy a film megoldása egyes helyeken párhuzamra és némi nevetésre késztettek (legfőképpen túlzott komolysága miatt), nem esett nehezemre értékelni ezt a mozit. <br /></div><div><p></p><div style="text-align: justify;">Ami a leginkább szokatlan eleme az <i>Airport</i>nak, az a lassúsága. Közel 50 perc után jutunk fel egyáltalán a repülőre, de a felszállásra és a tényleges konfliktusra még várni kell. Ezt a rengeteg időt a film arra használja, amire általában kellene az ilyen típusú alkotásokban: karakterépítésre. Nem csak megismerjük azt a közel fél tucat figurát, akinek komolyabb szerepe van az események alakításában, de rengeteg mellékszereplőt is, valamint felvázolja viszonyaikat, személyes és szakmai kapcsolataikat. Tudomást szerzünk nem csak házasságtörésről és nem kívánt terhességről, egy másik házasság problémáiról, de a repülőtér működtetésének gondjairól, a repülőtér vezetőinek szakmai és személyes konfliktusairól, de a külső tényezőkről is, az időjárásról és a tervezett merényletről és annak okairól is. Soknak hat ez a rengeteg szál, de a forgatókönyv parádés: minden szereplő megkapja a szükséges teret és időt, sem többet, sem kevesebbet. Lehet, a nagy sztárokat, így <b>Burt Lancester</b>t, <b>Dean Martin</b>t vagy <b>George Kennedy</b>-t többet látjuk a vásznon, de ez indokolt is. A csendesebb jelenetek éppúgy hozzátettek a későbbi cselekményhez, a konfliktusokhoz, mint a látványosabb pillanatok. Érdekes támogatást nyújtott mindehhez a fényképezés és a vágás: a telefonbeszélgetéseken beékelt, apró képeken láttuk a beszélgetőtársat és gyakran a visszaemlékezéseket is – ez utóbbi kifejezetten komikus elemnek hatott mai szemmel. <span><a name='more'></a></span><br /><br /> Ezen bevezetés után a néző pontosan tisztában lehet a tétekkel és a szereplők helyzetével, így sokkal könnyebb olyan kimenetelt felépíteni, ami hatással lesz a nézőkre. Szurkolhatunk a terhes stewardessért, a repülőért, a földi személyzetért, hogy le tudja takarítani a leszállópályát, vagy éppen a nagyhangú potyautasért. Banális konfliktusok ezek, és nem szolgálnak túl sok meglepetéssel, engem mégis a székhez szögeztek. Valószínűleg pont azért, mert annyira ritka manapság az ennyire jól strukturált forgatókönyv; a modern katasztrófafilmek zöme, hiába mozgat sok szereplőt, legtöbbször feláldozza szereplőit az akció oltárán, az <i>Airport</i> azonban nem – a modern kori hasonló mozik közül egyértelműen <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/07/independence-day-1996.html" target="_blank"><i>A függetlenség napja</i></a> haladt a nyomdokain. <br /><br /></div> <div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdcSu1mJNs91eQZKzXvn6aQTK5CJgwS0ehbSXxEZltdq_NkQHnHwZgfzl8ZxBiTj8nSsAlD6GhvIpR-Jiz-Co6-sOZcf0nsy16rWfS31LcJGNxHWblH8rWfJ49yFnWDPbeMCA60xBVTKRi/s2048/airport_1970_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1368" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdcSu1mJNs91eQZKzXvn6aQTK5CJgwS0ehbSXxEZltdq_NkQHnHwZgfzl8ZxBiTj8nSsAlD6GhvIpR-Jiz-Co6-sOZcf0nsy16rWfS31LcJGNxHWblH8rWfJ49yFnWDPbeMCA60xBVTKRi/s320/airport_1970_poster2.jpg" width="214" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ráadásul, bár nem mélyen, mégis foglalkozik társadalmi kérdésekkel is: a film egyértelműen a dolgozó kisemberek mellé áll azzal, hogy hangot ad a repülőtér finanszírozási problémáinak, a munkát felügyelők tulajdonosokkal szembeni frusztrációjának (nem történnek meg a szükséges fejlesztések, mert befektetési szempontból nem kifizetődő), biztonsági problémáknak, valamint a lakók és a repülőtér közötti konfliktusoknak. De még a családi kapcsolatok átalakulásának is helyt ad két házasság bemutatásával, és a háború után életben maradó katonák problémái is megjelennek a merénylő személyében. Persze, nem ez az <i>Airport</i> fókusza, de legalább teret ad ezeknek a kérdéseknek, amik így elgondolkodhatták a mainstream, szociális problémákkal nem feltétlenül szembesülő közönséget is egy átlag szombat délután. <br /><br /> Valószínűleg pont ezen témák és konfliktusok miatt lett az <i>Airport</i> ennyire komoly (vagy legalábbis nagyon komolyan vett) alkotás, a színészi játék pedig igazodott ehhez. Felhős tekintetű, rettentően koncentráló férfiak és nők beszélgetnek a vásznon, és a feszültséget szinte soha nem enyhíti egy vicces beszólás (bár sok filmben zavar a túlzott könnyedség, itt elfért volna egy-két jó egysoros). Egyedül <b>Helen Hayes</b> bűbájos és szórakoztató a potyautas öreglány szerepében, jelenléte minden pillanatot felderít (Oscart is kapott a szerepéért); figurája határozottan rámutat arra, mennyire más lehetett régen a repülés, mint manapság. Rajta kívül nem is igen tudok kiemelni senkit, mert mindenki hozza, amit elvárnak tőle. Helyette érdemes beszélni a hamisítatlan ’60-as éveket idéző dizájnt, kosztümöket és díszleteket, amitől rögvest egy másik korban érezzük magukat, valamint a látványos trükktechnikát: a makettek, díszletek és az eredeti repülőgép, egy Boeing 707-es, tökéletes illúziót keltenek, és jelentősen hozzájárulnak a film hatásához. <br /><br /> Összességében azért biztos vagyok, hogy kedvező ítéletemnek főleg ahhoz van köze, hogy a mai mainstream mozikhoz képest az <i>Airport</i> meglepően jól strukturált és szórakoztató. De pont a szerkezete és kliséi, meg az általános katasztrófafilmes toposzok vezettek odáig, hogy egy olyan paródiája születhetett, mint az <i>Airplane!</i>. <br /><br /><b>Airplane! (1980) </b><br /><br /></div> <div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFpfifjXcZ8NhQWd545BbeJo6eXbwpuLHMO_ZqIikqxUQ-2ENq9cjAczHw0i8sTr1k4JvkLFAmKS7pXADGCAjjNlnvua5adT-xqrBuTz-ktI5ftJ0RrlgSV7ey8dy6KXIrcT4-3bv-SFi_/s711/airplane_1980_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="711" data-original-width="474" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFpfifjXcZ8NhQWd545BbeJo6eXbwpuLHMO_ZqIikqxUQ-2ENq9cjAczHw0i8sTr1k4JvkLFAmKS7pXADGCAjjNlnvua5adT-xqrBuTz-ktI5ftJ0RrlgSV7ey8dy6KXIrcT4-3bv-SFi_/s320/airplane_1980_poster2.jpg" width="213" /></a></div>Korábban már <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/07/the-naked-gun-1988.html" target="_blank">cikkeztem a ZAZ-trióról</a>, de az <i>Airplane!</i> volt az első sikerük rendezőként, amit sok másik követett, egyik személyes kedvencemmel, a <i>Top Secret!</i>-tel (úgy látszik, nagyon szeretik a felkiáltójeles címeket). A film humora sokrétű: nem csak a megszokott filmes sablonokat figurázza ki, de verbális poénoknak éppúgy helye van, mint az altesti humornak és a rengeteg, háttérben meghúzódó gegnek. <br /><br /> A történet, azon túl, hogy a <i>Zero Hour!</i> cselekményét követi, valóban tartalmazza az össze <i>Airport</i>ban megtalálható elemet: a tapasztalt pilóták ügyintézéssel kapcsolatos problémáit, a párkapcsolati válságot, a szokásos utasokat (beteg kislány, pilótafülkére kíváncsi kisfiú, apáca, hisztériázó vagy örökké elégedetlen utasok stb.), és az egészet belengi az amerikai életérzés kritikája. Ennek legtipikusabb példája a gitározós jelenet: amikor az egyik stewardess elkezd énekelni és zenélni a kislánynak, érezzük, ahogy eláraszt bennünket a kedvesség és törődés álságos bemutatása miatti giccs; szerencsére ezt gyorsan megtörik némi önkritikával és vizuális humorral. Ez utóbbi különösen erős a filmben: szinte nincsen olyan pillanat, amikor ne fedezhetnénk fel valami apróságot a háttérben, mint a repülőgép „motorháztetejének” felnyitása a nyitányban vagy amikor azt látjuk, hogy a doktor épp nőgyógyászati vizsgálatot tart a zuhanó gépen. Ezért is olyan sokszor újranézhető a mozi, mert mindig találhatunk valami újat. A film ráadásul saját választott témáján is kitekint és konkrét filmeket is megidéz, melyet a rendezőtrió későbbi filmjeiben még magasabb szintre emelt: a klasszikus filmek megidézése. Itt csak apró részleteket kapunk a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0045793" target="_blank"><i>Most és mindörökké</i></a>ből (From Here to Eternity, 1953) vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0076666" target="_blank"><i>Szombat esti láz</i></a>ból (Saturday Night Fever, 1977), leginkább külsőségek szintjén, ami remek kikacsintás, és nem csak a filmrajongóknak. <br /><br /></div> <div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfs_hWu-UP4EI7hfrhQgEyLNVPKcONgrV70LLXFy9arsZijN2aRmLXJhMMW_lf7ued7FsBykNjlswnHVgbXEz8iYRcDdD0POYbfsZhm0_bSeziNE1WoiAX5OaCeezRtbsqBLlO7NvnotjW/s600/airplane_1980_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="600" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfs_hWu-UP4EI7hfrhQgEyLNVPKcONgrV70LLXFy9arsZijN2aRmLXJhMMW_lf7ued7FsBykNjlswnHVgbXEz8iYRcDdD0POYbfsZhm0_bSeziNE1WoiAX5OaCeezRtbsqBLlO7NvnotjW/s320/airplane_1980_poster3.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Talán éppen ez a lényeg, hogy egy mezei mozinéző is éppúgy élvezheti a filmet, mint bárki más, mert bár valóban erősen támaszkodik a parodizált zsánerre, de az Álomgyár olyan régi kliséire épül, amiket már mindenki ismer. Így az<i> Airport</i> megtekintése nem okozott különösebb revelációt, mert bár így egy-két dolog talán egy kicsivel viccesebb, de azelőtt is éppúgy tetszett. <br /><br /> Ilyen például a színészi játék: a szereplőgárda pont azzal a komolysággal játssza sablonos karaktereit, amit például az <i>Airport</i>ban is láthattunk, de itt teljesen máshogy hat. <b>Julie Hagerty </b>tágra nyílt szemű stewardesse egyszerre hat a romantikus hősnők paródiájaként és működő figurának; <b>Robert Hays </b>sem marad el mögötte az „ivási problémákkal” küzdő Ted Strikerként. Mégis talán a mellékszereplők bizonyultak telitalálatnak: <b>Leslie Nielsen</b> karrierváltása itt kezdődött el, és tökéletes időzítéssel hozza a doktort; <b>Peter Graves</b> meglepően remek fizikai komédiás, különösen az ételmérgezés szimptómáit bemutató jelenetben; <b>Lloyd Bridges</b> pedig élvezettel hozza ki magából az extremitásokat (és ezt később sok más paródiában is bizonyította).<br /><br /> Az <i>Airplane!</i> nem az első paródia volt, hiszen <b>Mel Brooks</b> vagy a <b>Monty Python</b> előtte készítette el (talán) leghíresebb filmjeit, de hatása hosszan tartó volt. Az <i>Airport</i>hoz hasonló katasztrófafilmek készítését biztosan hosszú időre ellehetetlenítette, valamint számos újabb filmet ihletett. Ennek a trendnek természetesen voltak erős darabjai és kevésbé sikerültek; talán az altesti humor vészes elburjánzása volt számomra az alzsáner kiüresedésének legtisztább jele a 2000-es évek elején. De szerencsére azóta is születtek okos darabok, mint <b>Edgar Wright </b>filmjei vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0942385" target="_blank"><i>Trópusi vihar</i></a> (Tropic Thunder, 2008), de ezek már több metahumort tartalmaztak, nem csak választott témájukkal, de saját magukkal is vicceltek. A paródia élni fog, míg filmeket készítünk, így mindig lesz valami nevetnivalónk. </div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1VNP_XPZh16W38sNP29tbSJPZax1effFHJZwlmqaHTAX0Wl32lKJyu5AJX_QnFVZ2He6i25DeIFUNZW9gtStHKerJG5zsRUH6qH6b0V7dbamXuVMbjdGJKns3LsYbslRzS7saLQeP9-Pv/s931/airplane_1980_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="931" data-original-width="623" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1VNP_XPZh16W38sNP29tbSJPZax1effFHJZwlmqaHTAX0Wl32lKJyu5AJX_QnFVZ2He6i25DeIFUNZW9gtStHKerJG5zsRUH6qH6b0V7dbamXuVMbjdGJKns3LsYbslRzS7saLQeP9-Pv/w428-h640/airplane_1980_poster.jpg" width="428" /></a></div><br /> <p></p></div>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-66138609170581295072021-07-23T10:00:00.110+02:002022-06-08T16:43:18.874+02:00Egy remake létjogosultsága – A hét mesterlövész<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">A remake önmagában jó dolog, legalábbis szerintem. Ha tágabb értelemben nézzük, már évezredek óta meséljük el újra és újra ugyanazokat a történeteket, meséket, mítoszokat, legendákat, más-más értelmezéssel feltöltve. A film pedig nem mentes ugyanezen törekvésektől, hiszen ahogy az irodalomban, úgy a filmművészetben is időről időre előkerültek ismert történetek, karakterek. Gondoljunk csak King Kongra vagy Drakulára vagy éppen <a href="https://www.imdb.com/title/tt0084787" target="_blank"><i>A dolog</i>ra</a> (The Thing, 1982), amik esetében, ha nem is mindig ismételték meg a legelső alkotásokat, de táplálkoztak belőlük, hol jobb, hol rosszabb megoldásokkal. Ez a fajta újrahasznosítás az utóbbi pár évtizedben érezhetően telítődött negatív érzelmekkel: a régi filmklasszikusok újrafeldolgozását nem csak a filmrajongók hangos (remélhetőleg) kisebbségének folyamatos és sokszor előzetes acsarkodása kísérte, de, sajnos, negatív visszhangok is. Sokszor azt érezték a nézők, köztük én is, hogy az új iterációk nem akarnak semmit hozzátenni az eredetihez, vagy nem akarják új jelentéssel, értelmezéssel feltölteni a kereteket, helyette inkább csak fejőstehénként tekintenek a korábbi sikerekre, és a stúdiók jó kapitalistaként minimalizálni akarták a kockázatot. <a href="https://www.imdb.com/title/tt1386703" target="_blank"><i>Az emlékmás</i></a> (Total Recall, 2012), a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt2058673" target="_blank">Holtpont</a></i> (Point Break, 2015), a <a href="https://www.imdb.com/title/tt1289401" target="_blank"><i>Szellemirtók</i></a> (Ghostbusters, 2016) vagy éppen <a href="https://www.imdb.com/title/tt2345759" target="_blank"><i>A múmia</i></a> (The Mummy, 2017) legfrissebb feldolgozásai tökéletesen alátámasztják a fentieket, és <a href="https://www.imdb.com/title/tt2404435" target="_blank"><i>A hét mesterlövész</i></a> (The Magnificent Seven, 2016) esetében sem sokat tudok mentségként felhozni. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwnsfBXtJKb1Nm-rbXUlOe8Ft6PlDwbo9hsZHy54ObvfAVKgrRXEAul5-ar8QxlO5VDNt_GtJQ-uI8GUCFnhW7uisEFOa8jvgVwqIofkJKNrN4b3kNQrPZ_oC6Q0uxV8p3w8PRf-uGs52X/s1500/The_Magnificent_Seven_1960_poster2.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="984" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwnsfBXtJKb1Nm-rbXUlOe8Ft6PlDwbo9hsZHy54ObvfAVKgrRXEAul5-ar8QxlO5VDNt_GtJQ-uI8GUCFnhW7uisEFOa8jvgVwqIofkJKNrN4b3kNQrPZ_oC6Q0uxV8p3w8PRf-uGs52X/s320/The_Magnificent_Seven_1960_poster2.webp" /></a></div>Pedig az eredeti <a href="https://www.imdb.com/title/tt0054047" target="_blank"><i>A hét mesterlövész</i></a> (The Magnificent Seven, 1960) is érdekes eset, hiszen önmagában egyfajta feldolgozás, egyúttal a történetek és a művészet határnélküliségét mutatja be. A film ugyanis <b>Kuroszava Akira</b> <a href="https://www.imdb.com/title/tt0047478" target="_blank"><i>A hét szamuráj</i>ának</a> (Shichinin no samurai, 1954) átirata, aminek pikantériáját az adja, hogy a rendező maga az amerikai westernekből táplálkozva alkotta meg szamurájfilmjeit. Részben átvette a zsáner formanyelvét és ezek mentén újította meg a japán történelemről és annak kulisszáiról való gondolkodást és azok ábrázolását. <i>A hét szamuráj </i>egy remek mozi, és a maga idejében, majd ha az 1001 film hosszú műsoridejű alkotásaihoz jutok, biztos újra fogom nézni. <b>Yul Brynner</b>, az amerikai mozi egyik sztárja, nem véletlenül pártolta a japán mozi újraforgatását: témája és problémafelvetései tökéletesen illettek a western új tematikájához (amiről kis részben, bár remélem, nagyjából pontosan írtam a <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/07/the-wild-bunch-1969.html" target="_blank"><i>Vad banda</i></a> kapcsán), de pont annyira fogalmazták át, ami beleillett Hollywood keretei közé. <span><a name='more'></a></span><br /><br /><i>Az eredeti… </i><br /><br /><i>A hét mesterlövész</i> története követi <i>A hét szamuráj</i>ét, a helyi viszonyokra alkalmazva: Mexikóban egy banda rendszeresen kifoszt egy kis falut, amelynek földművesei ezért fegyvert vagy embert akarnak szerezni a védelmükre. Végül hét férfit fogadnak fel, akik a szerény fizetség ellenére (vagy nagyobb reményében), csatlakoznak harcukhoz. A felkészülés alatt a törvényen kívüli és sokszor magányos fegyverforgatókat megérinti a földművesek élete, más fényben tűnik fel szabadságuk a falusiak állandósága és felelősségvállalása mellett. Így győzelmük sem lehet makulátlan és keserűség nélküli. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjw21PmbVoWHnAj88tsxY56inzlo5tf_RkC5mz4K1xG9micXXaY_eUN0s4q9kL3e6Q7Sne6hpzUOh8KorEsHxVf8COwcnJJeVQKBvH4KElryEaY9hCaWM7XE2SKekrKrFFOfT331yadoFz/s2048/The_Magnificent_Seven_1960_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1338" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjw21PmbVoWHnAj88tsxY56inzlo5tf_RkC5mz4K1xG9micXXaY_eUN0s4q9kL3e6Q7Sne6hpzUOh8KorEsHxVf8COwcnJJeVQKBvH4KElryEaY9hCaWM7XE2SKekrKrFFOfT331yadoFz/s320/The_Magnificent_Seven_1960_poster3.jpg" /></a></div>A mozi témája a szamurájok gyökértelenségéhez hasonlóan, azt alkalmazva, a pisztolyhősök magányossága és korszakuk elmúlása. De múltba veszésük még nem annyira keserű, mint a későbbi filmekben: kijut nekik az erkölcsi győzelem, de ettől csak még hangsúlyosabbá válik világuk elenyészése. A film, bár pozitív fényben mutatja be hőseit, nem idealizálja őket: gyengeségeik, traumáik, világnézetük kiüresedése éppúgy a teljes kép része. Helyettük a mexikói földművesek igazsága tűnik fel, ami legalább annyira ragyogónak hat, mint fehér ingjük (ami a helyi cenzorok szorgos munkájának eredménye), ugyanakkor érthetővé teszi félelmeiket és alkalmi megalkuvásukat is. A film végkicsengése éppen ezért lesz kettős: az öröm és a keserűség így kiegészítik egymást. <br /><br />A forgatókönyv nagyon jól kapja el ezeket a különböző érzelmi síkokat, és bár a külső konfliktus hajtja előre a cselekményt, mégis végig a szereplőire koncentrál. Már a karakterek bemutatása során felvázolja a Vadnyugat átalakulását: a fiatal Chico kivételével valamennyi mesterlövészünk céltalan életet él, megélhetést keresnek vagy éppen múltjuk elől menekülnek. Nem is veszik komolyan a falusiak megbízását, míg saját bőrükön nem tapasztalják az átmeneti nyugalom és béke hatásait. A film valamennyi szereplő jelenét kontrasztba állítja a letelepedett élettel (talán a <b>James Coburn</b> alakította Britt kivételével): valaki a gyerekeken, valaki származásán keresztül, más csak a letelepedés és az egyszerűnek tűnő jövő képeivel tud azonosulni. Ezek a pontosan felvázolt ellenpontok remek dinamikát kölcsönöznek a karaktereknek. Ezzel párhuzamosan persze nem feledkezik meg a rosszfiúkról sem: Calvera (<b>Eli Wallach</b>) éppúgy szorult helyzetben van, csak neki csapatát kell etetnie az egyre nehezebbé váló körülmények között, ahol az állam és így a bűnüldözés egyre erősebbé válik. Persze ettől a hangsúly és a nézőpont nem kerül át rájuk, mégis kapnak egy kis mélységet az antagonisták is. De nem csak ők, hanem a mexikói földművesek is: részben az ő nehézségeik és félelmeik, de bátorságuk is megjelenik a filmben.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeIMJpfgdOaJZ-hb8FCPVUpn31O7YUIcW0MNH76__0vKwFjY8lnwIdARfddTiBgtHxyW6o8tLCqpu7Q95vMRylMlwM6u5ZEJ5mV_vX_6yys4KPz_wT5ZsEhqekvRh2YF1op06W-w-MgE4P/s1296/The_Magnificent_Seven_1960_cast.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="1296" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeIMJpfgdOaJZ-hb8FCPVUpn31O7YUIcW0MNH76__0vKwFjY8lnwIdARfddTiBgtHxyW6o8tLCqpu7Q95vMRylMlwM6u5ZEJ5mV_vX_6yys4KPz_wT5ZsEhqekvRh2YF1op06W-w-MgE4P/w640-h360/The_Magnificent_Seven_1960_cast.jpg" width="640" /></a></div><br /> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><i>A hét mesterlövész </i>megvalósításában a zsáner legjobb hagyományait követi: megkapjuk a kötelező fegyverpárbajokat, leszámolásokat és támadásokat, a nagyívű tájképeket és fakó színeket is. A kamera megtalálja a hősies beállásokat és akciókat (a kaszkadőri munka mindenképpen említést érdemel), ugyanakkor meglepően intim képsorokon keresztül ismerkedhetünk meg a karakterek szorongásaival és félelmeivel. <b>Elmer Bernstein</b> zenéje legendás; kevés olyan főtéma van, ami ennyire jól kapja el a western kalandfilm-jellegét, mégis vannak csendesebb pillanatai is. A színészgárda nagy kedvencem: Yul Brynner, mint az öreg, megfontolt róka, aki mellett jól kijön <b>Steve McQueen</b> érzékenysége; <b>Charles Bronson</b> kevésbé sztoikus, mint nagy szerepeiben és ez jól áll neki; Eli Wallach simulékony és rafkós Calveráját élvezet nézni; <b>Brad Dexter</b> simlis figurája szórakoztató, míg <b>Robert Vaughn</b> elgyötört és traumatizált Lee-je talán egy kicsit halványabb teátralitása miatt; <b>Horst Buchholz</b> egzaltált fiatal cowboya pedig tökéletes ellenpont a többiek sztoicizmusának. És muszáj kiemelnem a remek <a href="http://iszdb.hu/?audio=49" target="_blank">szinkront</a>: a magyar szakma egyik klasszikus alkotása, amelynek színészi munkája képes új szintekre emelni a jeleneteket. Ha csak egyet emelnék ki, az nem lehet más, mint <b>Agárdy Gábor</b> alakítása: Calvera talán sosem lett volna ennyire legendás, ha Agárdy nem játszott volna ennyire parádésan a hangjával; zseniális, ahogy egy jeleneten belül a félelmetestől a nevetségesig végigjárja a spektrumot, tökéletesen. <br /></div><div style="text-align: justify;"><br /><i>… és a másolat </i><br /><br />Szívesebben írnék mondjuk az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0120623" target="_blank"><i>Egy bogár életé</i>ről</a> (A Bug's Life, 1998), aminek Szökkenje minden idők második legjobb Calverája, de itt a 2016-os <i>A hét mesterlövész</i>ről kell beszélnem. Amiről nem mondhatom azt, hogy minden érdem nélkül való, csak inkább jelentéktelen. Jelentéktelen, mert ha megpróbált is bármit hozzátenni az eredetihez, azt meglehetősen ügyetlenül és következetlenül tette. De a legnagyobb gondja mégis az, hogy végig félkésznek hat, mintha a konfliktusok, a karakterívek és bemutatások legnagyobb része a vágószoba padlóján végezte volna. De miről is beszélek, amikor felületességről beszélek? <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij1C5Mgz_8nnkf6mp6Fk0ubWnbrT2CSnretRjjiXG3ojpOFevhTk82FoRj3ZGfJXZZw8KSpu6ERUVZHAjDRD4GKihkzrxQmMXHUcm8gJsgMC1d6sib_061vNQAmI_HSu3TruqqntbQmZEY/s1481/The_Magnificent_Seven_2016_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1481" data-original-width="1000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij1C5Mgz_8nnkf6mp6Fk0ubWnbrT2CSnretRjjiXG3ojpOFevhTk82FoRj3ZGfJXZZw8KSpu6ERUVZHAjDRD4GKihkzrxQmMXHUcm8gJsgMC1d6sib_061vNQAmI_HSu3TruqqntbQmZEY/s320/The_Magnificent_Seven_2016_poster2.jpg" /></a></div>Az új feldolgozás jórészt követi az 1960-as film eseményeit, annyi különbséggel, hogy itt egy kis dolgos kvéker közösségbe férkőzik be a gonosz kapitalizmus egy bányaépítő birtokos személyében. A film a konfliktust a <b>Tankcsapda</b> örökbecsű soraihoz méltó finomsággal vezeti be, miszerint „Az Isten a pénz lett”, és bár a bankok nem nyílnak sorban, de azért a prológusban Rogue (<b>Peter Sarsgaard</b>) előadja a megszokott gonosz nagymonológot. Ez a fajta árnyaltság nélküli „sötétség” rátelepszik a filmre és Sarsgaard alakítására, ami így éppen egy paraszthajszállal marad el a nevetségestől. Így összességében az alapkonfliktus túlságosan általános és felületes marad: nem lehet mindenre a „kapitalizmus rossz, értem?” hívószót ráhúzni; fájóan hiányzik a világnézetek olyan mélyebb összeütközése, ami az eredetit annyira átélhetővé tette. <br /><br />De ez csak kisebb gondja a mozinak, sokkal nagyobb, hogy nem hagy sem időt, sem teret a karaktereire. Míg az eredeti moziban volt időnk megismerni a figurákat a remek, pár mondatos, mégis elégséges bemutatásokkal és a későbbi, rövid jelenetekkel, itt hiába változatlan a játékidő, közel sem tudunk meg ennyit a figurákról. Az 1960-as filmben egy feszült, mozgalmas jelenetben került össze Chris (Yul Brynner) és Vin (Steve McQueen): a temetőbe való kocsizásuk nem csak a morális nézőpontjukról, fegyverforgató képességeikről árult el sokat, de felépítette közöttük azt a kapcsolatot és bizalmat, ami a későbbiekben mélyülni tudott. A 2016-as film hasonló jelenete azonban hatástalan marad: hiába áll Faraday (<b>Chris Pratt</b>) karaktere Chisolm (<b>Denzel Washington</b>) mellé, nem értjük mozgatórugóit és a két férfi között nem is alakul ki kapcsolat, mert nem látják egymást kölcsönösen „munka” közben, nem tudják, miért bízzanak a másikban, így a későbbi viszonyuk is hiteltelenné válik. Hiába kapunk Faraday képességeiről képet egy későbbi, meglehetősen elhúzott és hatástalan jelenetben, a két cowboy közötti kapcsolat hiányát ez nem tudja pótolni. Ugyanezt az összehasonlítást megtehetjük a többi figurával is, hasonló eredménnyel; és bár az egyes figurák nagyjából megfeleltethetőek elődeiknek, legtöbbjük még sem kapott annyi kifejtést, mint amennyit érdemelt volna (ami különösen <b>Ethan Hawke</b> Robicheaux-a, valamint <b>Martin Sensmeier</b> Red Harvestje esetén látványos). <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOgw3R5pehyphenhyphenFLnzAE9caU-Tr8Sp6F7ZBSVsDpcrqiSOocjWDHBcH-0aMHdmNSwqTSIZ4El_-mOKZpP_5rF90WT8XzhAk5s8I_Ss17RLc8956IPoklnD1IyV5q8fLWUkhZ5SoPdDcWBp-S3/s771/The_Magnificent_Seven_2016_poster.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="771" data-original-width="520" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOgw3R5pehyphenhyphenFLnzAE9caU-Tr8Sp6F7ZBSVsDpcrqiSOocjWDHBcH-0aMHdmNSwqTSIZ4El_-mOKZpP_5rF90WT8XzhAk5s8I_Ss17RLc8956IPoklnD1IyV5q8fLWUkhZ5SoPdDcWBp-S3/s320/The_Magnificent_Seven_2016_poster.jpg" /></a></div>A csapatkohézió megteremtésének hiányossága mellett hiányzik a falusiakkal való kapcsolat felépítése is. Míg az eredeti filmben az interakciókon keresztül megértjük, miért döntenek a segítségnyújtás mellett a fegyverforgatók, itt hiába vannak hasonló jelenetek (mint mikor Chisolm a pappal beszél), mégsem alakul ki kötődés. Különösen látványos ez Emma Cullen (<b>Haley Bennett</b>) esetében: kézenfekvő lenne, hogy a leghangsúlyosabb falusi karaktert, aki kapcsolatba kerül a felbérelt férfiakkal, legalább használja a film azon túl, hogy néha bágyadtan belenéz a kamerába; pont a kezdeti ismeretség miatt lenne alkalmas arra, hogy megnyissa a többieket, ráadásul a bosszúnarratíva mentén kapcsolódni tudna Chisolmhoz is (ami egyébként a film legnagyobb kihagyott ziccere, mert szinte csak a záráskor kerül elő, kalapból kihúzott trükként ahelyett, hogy beleintegrálták volna a cselekménybe). Azonban egyik esetet sem használja fel a forgatókönyv arra, hogy valóban építse a lehetőségeket, az már csak hab a tortán, hogy egy kompetens női karaktert nem használnak semmire, figurája minden felépítés nélkül marad. A nőábrázolás terén az eredeti filmet is lehet bírálni, de Petra (<b>Rosenda Monteros</b>) figurájának még így is több karakteríve van, mint amit Emma Cullen fel tud mutatni. <br /><br />A forgatókönyv hiányosságai mellett felhozhatom a fantáziátlan fényképezést és rendezést, a szokásosan túlspilázott vágást, a mesterségesen türkizesített képi világot (ami mögötti művészeti koncepció egyszerűen megfejthetetlen számomra), az abszolút jelentéktelen filmzenét (amit csak még látványosabbá tesz, hogy a végefőcím alatt képesek voltak Bernstein eredeti zenéjét bevágni, hogy még jobban fájjon a szívünk). Nem vártam el a western zsánerének megújítását a filmtől, de azt igen, hogy legalább megpróbáljon valami újat hozzátenni a régi történethez, vagy legalább ne vesztegesse el az egyébként remek szereplőgárdát (<b>Vincent D’Onofrio </b>vokális teljesítményét azért így is értékeltem). <b>Antoine Fuqua</b>-nak ezt nem sikerült elérnie, hiába néhány valóban látványos és hatásos jelenete (mint a végén Faraday önfeláldozása); hibái elfeledtetik velünk az eredeti mozi hiányosságait, és még látványosabbá teszik, miért lett az 1960-es <i>A hét mesterlövész </i>klasszikus, a 2016-es meg nem. Utólag eszembe jutott, hogy talán ennek a filmnek is a <a href="https://youtu.be/m9ia1xMhqQ4" target="_blank">Gyalog-galopp-féle kezelés</a> kellene: talán ha előbb leégett, összedűlt és elsüllyedt volna, az arra épülő „vár” a maga erejéből működött volna. De ezt már nem tudjuk meg sosem. </div><br /><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCqUtFIXXqtf4se4dr51EVWY83Ufu4tNjP75oFS1SGo83f0pUnPOHid5aj8XHZ_Ero4j3WnPoGjWmlxemefqq-28Hh2xIV2gFA-9ngGFZiewwmfsTZj06d_u_Fg3YhlZWzH4LeU585CN4i/s1024/The_Magnificent_Seven_1960_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="779" data-original-width="1024" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCqUtFIXXqtf4se4dr51EVWY83Ufu4tNjP75oFS1SGo83f0pUnPOHid5aj8XHZ_Ero4j3WnPoGjWmlxemefqq-28Hh2xIV2gFA-9ngGFZiewwmfsTZj06d_u_Fg3YhlZWzH4LeU585CN4i/w640-h488/The_Magnificent_Seven_1960_poster.jpg" width="640" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-32275037975883526772021-07-16T10:00:00.005+02:002021-07-16T10:00:00.198+02:00Szerelmes szellem - Ghost<p><i> A cikk eredetileg az <a href="http://sfmag.hu/2020/03/03/fantasztikus-filmek-1990-bol-ghost/" target="_blank">SFmagon</a> jelent meg. Ez most egy kakukktojás lesz, mert a Ghost nem szerepel az 1001 filmes könyvben, de ismét csak meleg volt és a rendező Jerry Zuckert most említettem a múlt héten :)</i><br /></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcwu6mH88BOHojZk-ctTSBFo73TIud0cAi9tgOlT0ETig85DASNd4JX3V3fJxUy3yMsYTU8PMG0HQasG6ehYf5dFnDzuJl8jXN3MgpFEu_c1B9uuI54pP3gC7gjpXbZCtx8O2Rb7JeP0TW/s889/ghost_blog.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="889" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcwu6mH88BOHojZk-ctTSBFo73TIud0cAi9tgOlT0ETig85DASNd4JX3V3fJxUy3yMsYTU8PMG0HQasG6ehYf5dFnDzuJl8jXN3MgpFEu_c1B9uuI54pP3gC7gjpXbZCtx8O2Rb7JeP0TW/s320/ghost_blog.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Időnként megéri régi filmekről olvasni, néha érdekes dolgok derülnek ki. Például, ha megnézzük az 1990-es év box office adatait <a href="https://www.the-numbers.com/box-office-records/worldwide/all-movies/cumulative/released-in-1990" rel="noopener" target="_blank">világviszonylatban</a> (de akár csak az <a href="https://www.the-numbers.com/market/1990/top-grossing-movies" rel="noopener" target="_blank">amerikai piacon</a>
is), akkor az első három helyen meglepő filmeket találunk – legalábbis
mai szemmel mindenképpen. Mindhárom eredeti forgatókönyvből dolgozott,
nem adaptáció vagy folytatás; mindhárom a mai napig nagy népszerűségnek
örvend (egyikük nélkül a karácsony sem működik), és remekül megmutatja,
mennyire más mozgatta akkoriban az embereket – vagy éppen Hollywoodot
(igen, tudom, most nagyvonalú vagyok, mert azért voltak folytatások és
adaptációk abban az évben, csak nem ezek lettek a legsikeresebbek). Ez a
három mozi pedig a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0100405" target="_blank"><i>Micsoda nő</i></a> (Pretty Woman, 1990), a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0099785" target="_blank"><i>Reszkessetek, betörők!</i></a> (Home Alone, 1990) és a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0099653" target="_blank">Ghost</a> </i>(Ghost, 1990).
Valahol hihetetlen ez utóbbi sikere, azaz hogy egy paródia-rendező egy
távolról nézve horror-ötletből minden idők egyik legsikeresebb
romantikus (és 1990 anyagilag legjövedelmezőbb) filmjét alkotta meg.</div><span><a name='more'></a></span><p></p>
<p style="text-align: justify;">Pedig
minden rózsaszín massza ellenére, a film helyenként igenis sötét: Sam, a
bankár és Molly, a szobrász éppen beköltöznek új lakásukba. Mindennapi
gondjaikkal küszködnek, de van idejük arra, hogy egy ikonikusan szexi
jelenetben agyagedényt formázzanak. Samet azonban hamarosan megölik egy
utcai rablásnál: a fiú azonban nem követi a fehér fényt, hanem a Földön
marad, szellemként. Hamarosan megtudja, hogy a lányt veszély fenyegeti
volt kollégája/barátja és egy szövevényes pénzmosási ügy kapcsán. Végül
egy szélhámos médium segítségével mindenkit elér a happy end, vagy ha
más nem, a démonok és a pokol.</p>
<p style="text-align: justify;">A mai szemmel nézve azért kétségtelen, hogy a <i>Ghost</i> giccses és most nem csak a már említett jelenetre gondoltam (melyet egyébként a rendező <b>Jerry Zucker</b> jó érzékkel saját maga parodizált a <a href="https://youtu.be/xvTfKg9sRR8" rel="noopener" target="_blank">Csupasz pisztoly-sorozatban</a>): a szereplők közötti szerelem nagyon éteri és alapvetően nagyon is tökéletes, <b>Demi Moore</b>-nak
pedig hiába áll ragyogóan a sírás, ennyi könny még egy romantikus
filmben is sok. Megindítónak és szuper érzelmesnek szánt jelenetek
sorjáznak, gyönyörű közelképekkel, finoman ragyogó fényekkel, amik
könnyen megfeküdhetnék az ember gyomrát. Amiért mégsem teszik, mert a
románc működik, átélhető bárkinek, aki valaha vesztette már el szerettét
– mint ahogy <b>Patrick Swayze</b> is elhunyt édesapjára gondolt a film forgatása alatt.</p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZamfWKQ9HqIUDKsBYYkCrk6H4-llc_JM_JsjzhajpMr2M8u2lgijY-Z4-KcINpgYBhqgGD2KOWra86YqNpaAXOLmW0-gu_NMMXkayqAFK5QLphdQDv5piTzpDuZ6fWDFm4I85Tv408mFn/s1920/ghost_poster_2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZamfWKQ9HqIUDKsBYYkCrk6H4-llc_JM_JsjzhajpMr2M8u2lgijY-Z4-KcINpgYBhqgGD2KOWra86YqNpaAXOLmW0-gu_NMMXkayqAFK5QLphdQDv5piTzpDuZ6fWDFm4I85Tv408mFn/s320/ghost_poster_2.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">A másik fontos pont a természetfeletti
alkalmazása. Anélkül, hogy a film igazából bármelyik vallás vagy
világnézet mellett állást foglalna (bár a szereplők sorsa nagyban
emlékeztet a kereszténység világnézetére – jók a Paradicsomban, gonoszok
a Pokolban), nem foglalkozik annak mélyebb moralitásával, így könnyen
meg tudja szólítani a legkomolyabb ateistákat is. A szellemek
gondolatával pedig az is együtt tud élni, aki sosem járt templomban, és
ennek mindennapokat érintő misztériumát jól építi fel a film. A néző a
film főhőseivel együtt ébred rá a miénk mögötti világra és mivel
megérti, együtt érez Sammel, ezért elfogadja annak törvényszerűségeit
is. A halál fájdalma és az azzal való együttélés nehézségei pedig
szintén olyan témák, amik bár fájdalmasak, mégis ismerősek mindenkinek.
Emellett saját mitológiát is épít, hiszen a már említett túlvilág-kép
mellett megismerjük a szellemek képességeit, azok korlátait, a metróban
lakozó „kopogószellem” alakja és a hozzá fűződő fájdalmas felismerés
könnyen kelt sajnálatot és együttérzést egyaránt. A téma alapvető
félelmetessége pedig végig finoman jelen van, de igazából csak az
árnyékként megelevenedő démonokban ölt testet, így a film végig megmarad
az eredeti romantikus befolyás alatt.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;">Ebben persze nagy segítségre szolgál a humor és (természetesen) a szerepéért Oscar-díjat kapó <b>Whoopi Goldberg</b>
is. Karaktere persze hálás: ő adja meg a szükséges biztos, érthető
pontot a nézők számára, hiszen pontosan ugyanúgy reagál, ahogy
bármelyikünk tenné ebben a helyzetben. Goldberg a rá alapvetően jellemző
vehemenciával (és némi ripacskodással) játssza a szerepet, esendősége
és kisszerűsége remek ellenpontja a főhősökben és a forgatókönyvben
jelen lévő hősiességnek és pátosznak. A figura persze végső soron felnő a
feladathoz, így lesz ellenpontja a „muszájból lett gonosztevő”
Carl-nak, akit <b>Tony Goldwyn</b> pont annyira nyálasan és
szánandóan ábrázol, ahogy kell. A főszereplők között pedig remekül
működik a kémia: Swayze másik nagy romantikus szerepében hozza a
maximumot, Demi Moore pedig nem véletlenül lett a legjobban fizetett
színésznő ezután a szerep utána – bár limitált, mit követel meg tőle a
szkript, de abban tökéletes.</p>
<p style="text-align: justify;">Apropó forgatókönyv: mai szemmel az is igencsak furcsának hat, hogy a <i>Ghost</i>
a következő évben megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó
Oscar-díjat – romantikus filmektől ez sem megszokott [zárójelben
hozzáteszem: a többi jelölt film közül ma talán csak a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0099699" target="_blank"><i>Zöld kártyá</i>t</a> (Green Card, 1990) ismeri bárki is]. És bár valóban nem rossz a szöveg, de kellett hozzá a körítés, a megvalósítás és az alakítások is, hogy a <i>Ghost</i>
az legyen, ami. De hát a film sosem magányos műfaj. És végére még egy
érdekesség: a film abban az évben elnyerte a legjobb fantasy filmnek
járó Saturn Award-ot is <b>Tim Burton</b> <i>Batman</i>je, az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0097576" target="_blank"><i>Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag</i></a> (Indiana Jones and the Last Crusade, 1989) és a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0099700" target="_blank"><i>Szörnyecskék 2</i> </a>(Gremlins 2: The New Batch, 1990) elől. Mondom, furcsa év lehetett az az 1990…</p><p style="text-align: justify;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiew6gJN4RqRa7BMSik7HCDBXFcoRoxtzFLlME0xbSzrXHZEL6IQ9octhS-FaUEioMjAVRG8nW7dtDURlm0BuLx92QoOsTTPdiDq69FLuk99W8kmdl69l0Lk_8RyMGlRZAWvPUBPMxngHwm/s1741/ghost_poster_v%25C3%25A1gott.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1741" data-original-width="1239" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiew6gJN4RqRa7BMSik7HCDBXFcoRoxtzFLlME0xbSzrXHZEL6IQ9octhS-FaUEioMjAVRG8nW7dtDURlm0BuLx92QoOsTTPdiDq69FLuk99W8kmdl69l0Lk_8RyMGlRZAWvPUBPMxngHwm/w456-h640/ghost_poster_v%25C3%25A1gott.png" width="456" /></a><br /> <br /></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-71818917418353095632021-07-09T10:00:00.016+02:002021-07-11T14:34:40.502+02:00A faarcon túl - Csupasz pisztoly<div style="text-align: justify;"><i>Nem ezt terveztem már, de hát ember tervez, hőség végez. A továbbiakról a hidegfront után egyeztetünk… </i><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiukITnxWnbCkp5PkQxfw5zHpHsUUECTa_rs9RrFCgjRv8qscv4-UfyFR2Mw2mYVCH8Mk3sLfAYZeB-5tOMdMx5jpPJiJjFazxc0X95sD8IMZhAwTeZasSS1V5fi7fLEYtLjhD3SHhd4jrb/s750/the_naked_gun_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiukITnxWnbCkp5PkQxfw5zHpHsUUECTa_rs9RrFCgjRv8qscv4-UfyFR2Mw2mYVCH8Mk3sLfAYZeB-5tOMdMx5jpPJiJjFazxc0X95sD8IMZhAwTeZasSS1V5fi7fLEYtLjhD3SHhd4jrb/s320/the_naked_gun_poster2.jpg" /></a></div>Pár nappal ezelőtt belefutottam <a href="https://youtu.be/FzBuGMPGTC8" target="_blank">egy egész érdekes dokumentumfilmbe</a> <b>Leslie Nielsen</b>ről. Végigvette a színész életútját, korai drámai [amelyből a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0049223" target="_blank"><i>Tiltott bolygó</i>val</a> (Forbidden Planet, 1956) a mai napig adós vagyok nem csak film-, de sci-fi rajongóként is), majd tévés színészi karrierjét egyaránt, míg el nem jutunk az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0080339" target="_blank"><i>Airplane!</i></a>-ig (Airplane!, 1980). A <b>ZAZ-trió</b> (<b>David Zucker</b>, <b>Jim Abrahams</b>, <b>Jerry Zucker</b>) első közös rendezői projektje megújította a paródia műfaját: ahogyan az ismert műfajokhoz hozzányúltak, ma is etalon. És itt került sor arra, hogy Nielsen újradefiniálja karrierjét, melyhez „csak” annyit kellett tennie, hogy szövegét pont úgy adja elő, mintha nem vígjátékban, hanem az eredeti drámában szerepelne. A film hatalmas sikert aratott, Nielsen pedig 54 évesen sztár lett. De legnagyobb sikerét nem ezzel a mozival aratta (ahol csak mellékszereplő volt), hanem 8 évvel később, a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0095705" target="_blank">Csupasz pisztollyal</a> </i>(The Naked Gun: From the Files of Police Squad!, 1988). <br /><br />A mozi a rövid életű, mindössze 6 epizódot megélt <a href="https://www.imdb.com/title/tt0083466" target="_blank"><i>Nagyon különleges ügyosztály </i></a>(Police Squad!, 1982) alapján született, annak karaktereit, ötleteit átvéve és továbbfejlesztve. Frank Drebin, az épp szerelmi csalódásból lábadozó zsaru két feladattal szembesül: részt kell vennie a Los Angelesbe érkező II. Erzsébet királynő védelmének szervezésében, valamint ki kell nyomoznia, ki és miért akarta megölni társát. Természetesen kiderül, hogy a két ügy kapcsolódik egymáshoz, és a nyomok egy gazdag igazgatóhoz (<b>Ricardo Montalban</b>) vezetnek, aki ráadásul megbízza csinos asszisztensét (<b>Priscilla Presley</b>), hogy nézzen Drebin körmére nyomozás közben. A tervezet merénylet napja pedig egyre közeledik. <span><a name='more'></a></span><br /><br />A trió (és állandó alkotótársuk, <b>Pat Proft</b>) forgatókönyve a zsarufilmek legordasabb sablonjait szedi össze, csakúgy mint ahogy azt korábban a <i>Nagyon különleges ügyosztály </i>tette a bűnügyi sorozatokkal. A kiégett zsaru figurája, akinek 24 (vagy épp 48 órája) van a bűnügy megoldására; a simulékony modorú, de kifinomult, gazdag bűnöző, az ártatlan, szende lány karaktere már évtizedek óta jó ismerőse volt az akkori nézőknek (és nincs ez máshogy a fiatal generációval sem). Ugyancsak ismerősek a nyomozás fordulatai és a megszokott mondatok, mint hogy ”Nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk a férje támadóit”, az ominózus „Bingó” felkiáltás egy fogásnál vagy a „Nincs itt semmi látnivaló”. Épp az a lényege, hogy felismerjük ezeket a sablonokat, de azok meg vannak szórva egy kis vitriollal. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC0DvrgdLntHpHaB10aDugO-M5XWQvKivKZ36IF_UY9zIvNEjgQD2v913dICxpT3LqYQV62ATH6AnUCVb3w51JxKnn0nAZp3MOi4SGQ5B524Tt8qr8Y9Vbw_57i_1-WOcBW_22Vd0Lm4G1/s1095/the_naked_gun_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1095" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC0DvrgdLntHpHaB10aDugO-M5XWQvKivKZ36IF_UY9zIvNEjgQD2v913dICxpT3LqYQV62ATH6AnUCVb3w51JxKnn0nAZp3MOi4SGQ5B524Tt8qr8Y9Vbw_57i_1-WOcBW_22Vd0Lm4G1/s320/the_naked_gun_poster3.jpg" /></a></div>A <i>Csupasz pisztoly</i> ugyanis jó érzékkel figurázza ki ezeket az elemeket, vagy úgy, hogy hozzátesz valamit, amitől nevetségessé válik (mint amikor Drebin valóban kihúz egy bingótáblát a fiókból) vagy egyszerűen eltúlozza. Számtalan kedvenc jelenetet emelhetnék ki, mint a füles kifizetése a dokkoknál, a laboros Ted kütyüi és módszerei, az autós üldözés vagy a szerelmi évődés a gerlepár között, és ezzel még csak a felszínt kapargatom. A film ugyanis nem csak strukturális síkon teljesít remekül, de elemekre lebontva is: a háttérben megbúvó apró gegek, a remek szóbeli poénok, vagy az olyan fizikai komédiajelenetek, mint amit Drebin bemutat a titkos felderítésen vagy a filmet záró baseballmeccsen, mind aranyból vannak. <br /><br />És itt mutatkozik meg, Nielsen mennyire remek komédiás és mennyire érti, amit csinál, jóval túlmutatva azon, hogy faarccal mondja el a szövegeit. Mert remek ritmusérzékről tesz tanúbizonyságot, mikor arca apró rezdüléseivel érzékelteti a figura bizonytalanságait vagy éppen félelmét és zavarodottságát, amik tovább emelik a jelenetek humorát. De ugyanúgy emlegethetném botladozásait, eséseit a kórházban vagy a királynő fogadásán. Érzi a zsaru karakterét (amit biztosan el is játszott többször hosszú pályafutása alatt), tudja, hogy miért veszi komolyan magát, ezért működik akkor is remekül, ha mozdulatlan arccal olvassa szövegét és akkor is, amikor jó helyen grimaszol. Élvezet őt nézni. <br /><br />Mellette remek Ricardo Montalban is, aki pont azt a kifinomult kígyófigurát hozza, amit a film megkövetel, ezért különösen élvezet nézni, mikor kiesik a szerepéből – pontosan jelzi a néző számára is, hogy hol van a hiba a dramaturgiában, hol lép be a humor. Priscilla Presley naivája tökéletes, egy árnyalatnyival majdnem sok is, de a <i>Csupasz pisztoly</i>hoz kellett ez a túljátszás. Az általában drámai szerepekben megjelenő <b>George Kennedy</b> is élvezettel komédiázik (állítólag nagyon akarta ezt a szerepet). <b>O. J. Simpson</b> már kevésbé kelt kellemes érzéseket, de ez nem a film hibája: bár elkötelezetten játssza tökelütött karakterét, azonban volt feleségének gyilkossági ügyet és az ahhoz kapcsolódó információkat kell kirekeszteni a tudatunkból, ami nem könnyű dolog. <br /><br />Természetesen O. J.-n kívül is van pár olyan poén vagy jelenet, ami ma már ebben a formában nem jelenhetne meg, de a film nagyja kiállta az idő próbáját. A rendezés jó ritmusú, a jelenetek pörgősek és pörgősen is követik egymás, nincs idő a rekeszizmok pihentetésére. A <i>Csupasz pisztoly</i> egy jó csillagzat alatt született, szórakoztató és a maga módján agyas film, amivel nem csak a zsánert, de egy kicsit magunkat is kinevethetjük. Két folytatása, ha beérniük nem is sikerült az eredetit, de felveszik vele a versenyt. Ilyen forró napokon mi sem esik jobban, mint egy remek komédia valami hűvös ital mellett. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvx7pacs3yvvSOY52QQHKAzrJvbzkBIh9bH6JOyZpXqLLeo3WD6d6cxr1EzPSL2APlveDXrcrLRK3crWxInJ98kyT-AuMpEK4GR7MNGli5y7yJieaeMBUo3YTN02ozb4tkeKy2VGEc7WCN/s2048/the_naked_gun_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1303" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvx7pacs3yvvSOY52QQHKAzrJvbzkBIh9bH6JOyZpXqLLeo3WD6d6cxr1EzPSL2APlveDXrcrLRK3crWxInJ98kyT-AuMpEK4GR7MNGli5y7yJieaeMBUo3YTN02ozb4tkeKy2VGEc7WCN/w408-h640/the_naked_gun_poster.jpg" width="408" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-24715243387675692252021-07-04T10:00:00.019+02:002021-08-06T14:37:37.450+02:00Csillagos-sávos világmegmentés Nr. sok - A függetlenség napja<div style="text-align: justify;"><i>„Alig egy óra múlva gépeink csatlakoznak a világszerte harcba lépő egységekhez és kezdetét veszi az emberiség történetének legnagyobb légi csatája. Emberiség… A mai napon ez a szó új értelmet nyer. Többé nem oszthatnak meg minket jelentéktelen ellentétek. A közös érdek egyesíti a Föld összes nemzetét. Talán a végzet akarata, hogy ma épp július negyedike van; ma ismét meg kell küzdenünk a szabadságunkért. Most nem zsarnokság vagy elnyomás fenyeget minket, hanem a megsemmisítés. Azért harcolunk, hogy élhessünk. A puszta létünk a tét, és ha ma megnyerjük ezt a csatát, akkor július negyedikét többé nem amerikai ünnepként tartják majd számon, hanem mint azt a napot, amikor az emberiség kijelentette, nem tűnünk el némán a semmiben! Ha el kell vesznünk, harcban vesszünk el! Harcolunk az életünkért, a túlélésért és ma megünnepeljük a függetlenség napját!” </i><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhznP_5SBvb5yOBNmKSWtUHqvomza-5MXuyRUnM2Us_m5dxY6wRVj81bnXEg_RjwN4VJ47D-PFoK735QOU6EJAtB794bbXy0tqmbVcNkSByb1Q5WPKAcHjuVwwTdortyvRMk2cn-6BU8iZN/s1050/independence+day_poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1050" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhznP_5SBvb5yOBNmKSWtUHqvomza-5MXuyRUnM2Us_m5dxY6wRVj81bnXEg_RjwN4VJ47D-PFoK735QOU6EJAtB794bbXy0tqmbVcNkSByb1Q5WPKAcHjuVwwTdortyvRMk2cn-6BU8iZN/s320/independence+day_poster3.jpg" /></a></div>Nehéz (bár nem lehetetlen) ennél giccsesebb, banálisabb, mégis lelkesítő és leginkább az 1990-es éveket tükröző szöveget találni az amerikai blockbusterekből. <a href="https://www.imdb.com/title/tt0116629" target="_blank"><i>A függetlenség napja</i></a> (Independence Day, 1996), minden ostobasága, felületessége és egyszerűsége ellenére is, vagy éppen ezért, testesítette meg az 1990-es éveket. Mert mi is történt? 1989-ben leomlott a berlini fal, véget ért a hidegháború, az amerikai kulturális és (részben) katonai hegemónia biztosnak tűnt, bővültek a szövetségi rendszerek, a gazdaságban pedig ez volt a konjunktúra időszaka, a legtöbb amerikai egy kicsit jobban élt, mint őseik (főleg a fehér középosztálybeli közönség, akinek ízlése dominálta a mozikat). Még a csóró Kelet-Európába is jutott a hurráoptimizmusból: megtörtént a rendszerváltást, megérkezett a demokrácia, szabadabbak lettünk és mindenki reménykedett a szép jövőben. Hogy ennek a felemelkedésnek milyen árnyoldalai voltak, hogyan alakult az élet a harmadik világban, azt még talán kevéssé tudtuk, talán egy kicsit ártatlanok voltunk. Csak ebben a korban készülhetett el ez a film (amelynek további, főleg az USÁ-t érintő hátteréről többet meg lehet tudni <a href="https://youtu.be/KioF1sTQFtE" target="_blank">Lindsay Ellis remek videójából</a>). <span><a name='more'></a></span><br /><br /><i>A függetlenség napjá</i>ban ugyanis minden kikerekedik és megkapjuk az igazi, hamisítatlan happy endünket, holott az oda vezető út közel sem szép sima. Mármint abban az értelemben nem, hogy a szereplők <a href="https://youtu.be/-gu8GQOJhdA" target="_blank">a hollywoodi narratíva keretei között megszenvedik ezt az utat</a>, mindannyiójuknak remek karakteríve van. David Levinson (<b>Jeff Goldblum</b>), az idealista környezetvédő, aki még a nyolcadik emeletre is biciklivel megy és szelektíven gyűjti a szemetet, hiába fedi fel az idegen harcviselés titkát, elveszíti főnökét/barátját, de végül meg tudja menteni a Földet. Steven Hiller (<b>Will Smith</b>) a NASA sorozatos visszautasításai dacára és barátja elvesztése ellenére végül feljut az űrbe és asztronauta lehet; míg James Whitmore elnök (<b>Bill Pullman</b>), akit épp kikezd a sajtó és a politika, sorozatos rossz döntései miatt milliók halnak meg és feleségét is elveszíti, végül visszanyeri erejét a levegőben, mint pilóta. De nem csak ők kapnak jó történeteket, az alkoholista pilóta (<b>Randy Quaid</b>) is lehet „all American hero”, egy sztriptíztáncos is lehet tiszteletre méltó mentőangyal és bárki hozzáteheti a magáét a közös győzelemhez. A szereplők közötti dinamika nagyszerű, szórakoztató nézni interakcióikat a vásznon, különösen élveztem David és édesapja (<b>Judd Hirsch</b>) szeretetteljes csörtéit. A színészgárda remek, nem tudnék kiemelni valakit, de tökéletesen működnek együtt és mindenki megtalálja azt a helyet és időt, amikor kihozza magából a maximumot. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7yhnvZYZ7EqbPFB89_KXt_qOsI73_pevnLAt2Go5CDvpPVDE7AUjD0eg8FNkUULl_dn-XC6HpLwmx3x5u7NF6tjRMpkYneKGGyTBfUe4SA8o4kA5UuLyBRn0d-Dg_StHY_chw2YmSbuRw/s1600/independence+day_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7yhnvZYZ7EqbPFB89_KXt_qOsI73_pevnLAt2Go5CDvpPVDE7AUjD0eg8FNkUULl_dn-XC6HpLwmx3x5u7NF6tjRMpkYneKGGyTBfUe4SA8o4kA5UuLyBRn0d-Dg_StHY_chw2YmSbuRw/s320/independence+day_poster2.jpg" /></a></div>Persze ettől még a forgatókönyv tele van kínos szövegekkel és esetlen, önmagukban hiteltelen megoldásokkal, és ma nézni a filmet kicsit olyan, mintha meghasonulnánk önmagunkkal. Főleg azért, mert ma már nem olyan simára csiszolt világban élünk, mint akkor, már nem hiszünk igazán a „boldog végben”, az optimizmusban és a csillagos-sávos zászló sosem leng annyira dicsőségesen (bár Magyarországról nézve már akkor sem tűnt minden olyan gyönyörűnek). A pátosz már nem a barátunk, és nehezen viseljük a giccses, csöpögős szövegeket és fordulatokat. Változott a világ és változtunk mi is benne. <br /><br />Ez különösen akkor látványos, ha megnézzük az idegeneket. A földökívüli figurák a mozi hőskorától kezdve velünk vannak és ábrázolásuk sokat változott az évtizedek során (csakúgy, mint a korábban emlegetett <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/06/terminator-1984.html" target="_blank">robotoké</a>). Míg az 1950-es évek inváziós, testrablós filmjeiben a kommunizmustól való félelem öltött testet, addig a későbbiekben az ismeretlentől való rettegés vagy éppen a társadalmi-gazdasági átalakulás hátulütői jelentek meg. Az 1970-es években ugyanakkor felbukkantak a kedves földönkívüliek, összhangban a politikai változásokkal és az átalakuló Egyesült Államokkal. <i>A függetlenség napjá</i>ban az idegenek majdhogynem arctalanok, szerepük inkább csak arra terjed ki, hogy megmutassák, az emberiség képes egyesülni egy nagyobb cél érdekében, képes felülemelkedni a kihívásokon, különösen akkor, ha az amerikai értékrend szerint cselekednek, az USA vezetésével. Persze, ez összességében elég halvány mondanivaló, inkább csak egy optimista jó érzés, ami ma már ostobának és felszínesnek hat. Ugyanakkor mégis jó ezzel a szemmel is újranézni, az elmúlt pár év eseményei után meglepően jólesőnek és inspirálónak hat (még akkor is, ha a tévé elől felkelve ez az érzés nem tart sokáig). <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIE6QX_xwIWyuBDlo1-_n0LNkpTjkH37dnzHhzniCiLD2Bu77VCzNifz-t1slWlu0HtAZCxRwNiWFy8SdaJbzbpn7S0IIjNjbMlhBNiZgC2lDJbB5AXz8uzrdrOGtCLe94zVwXCxuLmnE3/s1792/independence+day_poster5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1792" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIE6QX_xwIWyuBDlo1-_n0LNkpTjkH37dnzHhzniCiLD2Bu77VCzNifz-t1slWlu0HtAZCxRwNiWFy8SdaJbzbpn7S0IIjNjbMlhBNiZgC2lDJbB5AXz8uzrdrOGtCLe94zVwXCxuLmnE3/s320/independence+day_poster5.jpg" /></a></div>Nem is az „eszme” vitte a hátán a filmet, hanem a valóban fantasztikus kivitelezés. <i>A függetlenség napja</i> monumentálisnak hat, hatalmas tablóival a Földről és a megtámadott városokról; a mérhetetlen pusztítással, melyek annak ellenére hatott szórakoztatónak és menőnek, hogy emberek millióinak halálát néztük a vásznon, ráadásul abszolút átélhető, szubjektív nézőpontokból. Az egész mégis könnyednek tűnik, hála a forgatókönyv humoros kis egysorosainak és tónusának. Ugyanakkor helyenként egészen frappáns a karakterbemutatásokkal és helyszínekkel, könnyedén vázol fel kapcsolatokat és helyzeteket. A szórakoztató és funkcionális zene és fényképezés éppen úgy hozzájárult a sikerhez, mint a remek idegen-dizájn, beleértve nem csak magukat a lényeket, de az űrhajókat és technológiát is. <br /><br />Ráadásul van egy plusz előnye, amit csak mi élvezhetünk: <a href="http://iszdb.hu/?audio=789" target="_blank">a szinkron</a>. Nem sokat szoktam dicsérni a magyar szöveget (bár tervben van, hogy egyszer összegyűjtsem a kedvenceimet), de itt megérdemli. Lehet, hogy magában a szövegben vannak esetlenségek, ugyanakkor a szereplőgárda parádés: nem csak hangszínben és tónusban, de a színészi játékban sem maradnak el az eredeti színészektől. Will Smithről általában nem <b>Reisenbühler Sándor</b> jut eszünkbe, de tökéletesen hozza színész manírjait; <b>Rátóti Zoltán</b> és <b>Szabó Sipos Barnabás </b>is tökéletesek. <b>Székhelyi József</b> a habókos apukaként szokásos remek formájában; <b>Gesztesi Károly</b> egy tőle szokatlan stílusban illeszkedik <b>Harvey Fierstein</b> egyediségéhez; <b>Tahi Tóth László</b> is kellőképp bohókás Dr. Okun (<b>Brent Spiner</b>). Ritkán fordítanak manapság hasonló figyelmet a szinkronra, ezért is érdemes magyarul meghallgatni <i>A függetlenség napjá</i>t. <br /><br />Pár éve, mikor az SFmagon megemlékeztünk <a href="http://sfmag.hu/2016/06/21/a-fuggetlenseg-napja-anno-korkerdes-az-sfmag-szerzoihez/" target="_blank">a film 20. születésnapjáról</a>, leírtam, hogy bennem is sokat alakult, mit gondolok erről a moziról. Akkor főleg a propagandatermészetét, az amerikai világrend iránti kritikálatlan rajongását emeltem ki, no meg bárgyú sztoriját a Dänikentől vett kis zöld/szürke emberekkel. Érdekes módon most ezek kevésbé zavartak, az viszont igen, hogy David azzal vádolja volt feleségét, Connie-t (<b>Margaret Colin</b>), hogy túlságosan karrierista, nem volt neki elég a házasság – hányszor hallottunk olyat, hogy ez egy férfi esetében probléma lenne? Érdekes, hogy az aktuális korszellem mennyire megjelenik egy film értékelésében: ma már kevésbé a férfi, sokkal inkább a nő nézőpontját nézem ebben a helyzetben, talán azért is, mert igyekszem tudatosabban filmet nézni. Persze, nem csak ezért, hanem a korábban említettek miatt is máshogy nézzük már <i>A függetlenség napjá</i>t. De ettől még a mai napig egy remek mozinak tartom, ami 25 évvel ezelőtti bemutatója óta is képes szórakoztatni és kikapcsolni bennünket, mozinézőket. És szerintem ez egy jó dolog; nem kell minden filmnek megváltania a világot. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfIYHeTSShYpmYTgiLWqwuLsnU10kRd4DHU9OfuKD-oDj43glppNf_b8TaLFGuNrelYWdLFJjGrVWHMkU4bp4sbp7NyurBJYk87jbVvwrh3C2GsXNBLLAlfGfxBaudwo1xOUOOgDZIzFhK/s2048/independence+day_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1371" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfIYHeTSShYpmYTgiLWqwuLsnU10kRd4DHU9OfuKD-oDj43glppNf_b8TaLFGuNrelYWdLFJjGrVWHMkU4bp4sbp7NyurBJYk87jbVvwrh3C2GsXNBLLAlfGfxBaudwo1xOUOOgDZIzFhK/w428-h640/independence+day_poster.jpg" width="428" /></a></div><br /><p><br /> </p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-32227775440730853012021-07-02T10:00:00.031+02:002021-07-03T10:23:52.629+02:00A határvidék mocskos árulásai - Vad banda<div style="text-align: justify;"><i>„This is why frontier life is so difficult. Not because of the Indians or the elements but because of the idiots.” </i><br /><br /> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWwmMN_lDTKieXt4wB1KHwla-iCuQ4pzXvAK8uCoGhyDlpOG3b71tg_PFe2Xu2Ksq09t4Y7v0MdW1TUOXseImk48hgXcxOggkvPjt7TZ-kf1eimL3JwBhBueavPd12P5BlW2Qx_ffXwvj7/s2048/wild_bunch_1969_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1341" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWwmMN_lDTKieXt4wB1KHwla-iCuQ4pzXvAK8uCoGhyDlpOG3b71tg_PFe2Xu2Ksq09t4Y7v0MdW1TUOXseImk48hgXcxOggkvPjt7TZ-kf1eimL3JwBhBueavPd12P5BlW2Qx_ffXwvj7/s320/wild_bunch_1969_poster.jpg" /></a></div>Bár a fenti gondolat egy másik westernből, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt2494362" target="_blank"><i>Csontok és skalpokból</i></a><i> </i>(Bone Tomahawk, 2015) származik, úgy éreztem, tökéletesen illik a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0065214" target="_blank"><i>Vad bandá</i>hoz</a> (The Wild Bunch, 1969) is. És ebből talán az is érződik, hogy sosem voltak a kedvenceim ezek a Vadnyugaton játszódó filmek; bár vannak kedvenceim közülük, és néha elkap a hangulatuk vagy a mondanivalójuk, mégsem éreztem soha közel magamhoz a zsánert. Ebben talán nem kevés szerepe van annak, hogy nő vagyok, és talán azért találtam annyira találónak a fenti idézetet, mert azt a film egyetlen központi nőalakja mondta és tökéletesen leírja azt a helyzetet, amiben neki léteznie kell ebben a szélsőségesen férfiközpontú világban. <br /><br />A <i>Vad banda </i>ugyanezeket az érzéseket idézte fel bennem, csak még végletesebben. A filmben gyakorlatilag nincsenek női karakterek, csak egy-egy figura tűnik fel, gyakran szöveg nélkül, de pontosan behatárolta, milyen lehetőségek álltak a nők rendelkezésére. Feleség és anya a városban, akik ugyan tüntethetnek az alkoholfogyasztás korlátozásáért, de bármikor a frontok közé ragadhatnak a nagyon is iszákos férfiak fegyverpárbajában. Vagy lehetnek falvakba ragadt lányok, akiktől elvárják, minden kilátás nélkül várják a férfit, aki talán egyszer hazatér; de ha megunja a várakozást és egy jobb(nak tűnő) lehetőséget választ, alakítani akarja a sorsát, akkor is a féltékenység áldozata lehet a férfiak összekacsintásának kereszttüzében. Vagy lehet egyszerű prostituált, akire még ennyi gondolatot sem áldoznak, hanem egyszerűen lelövik. Nem túl inspiráló jövőképek, de sokat elárulnak arról, milyen volt az élet akkoriban, és talán arról is, hogy egy férfiak uralta világban hol van a nők helye. Nagyjából sehol. <span><a name='more'></a></span><br /><br />De ez a megállapítás igaz a filmben ábrázolt egyéb kisebbségi csoportokra egyaránt. Ha nincs elég pénzed, hatalmad, vagy egyszerűen tűzerőd és/vagy ravaszságod, semmire nem mész a kakaskadó, bár önmagát az ország megmentőjének tartó katonai junták árnyékában. Ez már persze Mexikóra és annak népére vonatkozik, ahol csak azokkal nem foglalkozik a vezetés, akire egyébként hivatkozik: a dolgos kisemberekkel. De amíg a vasút és a katonaság érdekei nem találkoznak az övékkel, akkor csak saját magukban bízhatnak. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrD9S5eOmyQFJKW6WsddehUmaIdFixSRE9D7yGIorzXSAjRB0E9mfaH8-yERaO7vevtwBMz_RohufjVx06yTk1UkhsdLC4rj7p3tqle3suHgxbenG5Qs4XBOPXNkvMNWdM4rSPgB0Gwox8/s720/wild_bunch_1969_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="509" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrD9S5eOmyQFJKW6WsddehUmaIdFixSRE9D7yGIorzXSAjRB0E9mfaH8-yERaO7vevtwBMz_RohufjVx06yTk1UkhsdLC4rj7p3tqle3suHgxbenG5Qs4XBOPXNkvMNWdM4rSPgB0Gwox8/s320/wild_bunch_1969_poster2.jpg" /></a></div>A western történelmét mindig is végigkísérte <a href="https://www.theatlantic.com/entertainment/archive/2016/10/how-the-west-was-lost/502850/" target="_blank">a kisebbségi csoportok figyelmen kívül hagyása vagy félreérthető, téves vagy néha hazug ábrázolása</a>, legyen szó indiánokról, mexikói parasztokról, nőkről vagy másokról. Ennek történelmi okai is vannak, de a legfontosabb talán az, hogy a western mítoszával nem fért össze a kisebbségek helyzetének vizsgálata, különösen a hőskorban. Ez az egyetlen igazi amerikai zsáner, amely segített az Egyesült Államok kollektív öntudatának megteremtésében: ahol a fehér ember saját erejéből felemelkedik, legyőzi az elemeket és győzedelmeskedik, mégpedig az igaz amerikai értékek, ethosz által. És itt a hangsúly egyértelműen a fehér, WASP (white, anglo-saxon, protestant) cowboyokon van, ők emelkedtek fel hősként. <br /><br />Bár a <i>Vad bandá</i>nak közel sem ez az elsődleges olvasata, az legalább elmondható róla, hogy megjelenítette a határvidéken élő mexikóiak, a formálódó állam problémáit, mindennapjait, és bizonyos tekintetben árnyaltan rámutatott a hatalmi dinamikák okozta aránytalanságokra és az elnyomásuk természetére, bár egyértelmű főszereplőnek nem tett meg latino karaktert. Ugyanezt kevésbé mondhatjuk el a nőábrázolásáról; ahogy fentebb részleteztem, a filmben nekik nincs helyük, sőt, szinte minden helyzetben negatív színben tűnnek fel, hol nézeteiket kikarikírozva, hol leértékelve életüket, teljesen passzivizálva őket úgy, hogy nem mutatott feléjük semmi szimpátiát. Hogy ez adott esetben megfelelt-e a valóságnak, azt nem tudom megválaszolni, de azt nem hiszem, hogy a nőknek ennyire ne lett volna helyük a Vadnyugaton (a kép árnyalásához két cikk: a <a href="https://time.com/3662361/women-american-west/" target="_blank">Time magazin cikke kutatók bevonásával</a>, a másik <a href="https://nationalcowboymuseum.org/explore/just-housewife-changing-roles-women-west/" target="_blank">híres vadnyugati nők életéről szóló írás</a>). <br /><br />Más témában azonban különlegesen formabontó volt a <i>Vad banda</i>. <b>Sam Peckinpah</b> filmje az egyik első volt az amerikai westernek sorában, ami egyrészt megjelenítette a Vadnyugat erőszakosságát, másrészt pisztolyhőseinek kiábrándultságát és céltalanságát. A mozi a maga idejében szélsőségesen erőszakosnak számított: ezt nem csak a halottak magas száma jelezte, hanem maga az erőszak ábrázolása is. A lövések szinte robbannak, fröcsköl a vér, ártatlanok és kevésbé ártatlanok egyaránt halnak, mert a Gatling-géppuska senkinek sem kegyelmez. Az ingerküszöbünk ma már magasabb, de az erőszak mérete a mai szemmel is kegyetlen. Viszont tökéletesen megágyaz a másik témának és a filmre egyébként jellemző nyers realizmusnak. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs5XNseYt18zuUdwHNThzF5jH9zik94-BtuXvsRFBOSyqI2F_iGmee3-DuN5sGpwM9TuAVUS15RFBL-L-N3HiSTjp6iCbXuyUwtZPsEwt6WlDDQ6QiBovKBBYO9d_6owPPidTevJzgzcp9/s873/wild_bunch_1969_poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="873" data-original-width="580" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs5XNseYt18zuUdwHNThzF5jH9zik94-BtuXvsRFBOSyqI2F_iGmee3-DuN5sGpwM9TuAVUS15RFBL-L-N3HiSTjp6iCbXuyUwtZPsEwt6WlDDQ6QiBovKBBYO9d_6owPPidTevJzgzcp9/s320/wild_bunch_1969_poster3.jpg" /></a></div>A <i>Vad banda</i> lebontja a westernt belengő romantikát és a maga kegyetlenségében ábrázolja annak mindennapjait. A spagettiwestern műfaja már előkészítette ezt a váltást, de az amerikai westernek ez nem volt általános témája (bár egyes alkotásaiban már feltűnt, így az 1960-as A hét mesterlövészben is). A mozi cselekménye az utolsó nagy rablás körül forog, amikor is a filmbeli csapat tagjai végre visszavonulhatnak és békében élhetnek. Azonban a vasúttársaság, amit már többször megkárosítottak, utánuk küldi elfogásukra egy volt társukat, így a tétek nagyobbakká válnak, mert a kockázat is nagyobb. De végső soron a csapatot vezető Pike (<b>William Holden</b>) arra jut, nincs megnyugvás a békében, és inkább a „dicső” halált választják egy teljesen értelmetlen lövöldözésben, semmint a nyugdíjaséveket. <br /><br />De nem csak a visszavonulás, a gazemberséggel eltöltött évek feladásának lehetetlensége vonul végig a filmen, de annak teljes értelmetlensége. A főszereplő karakterek látják, hogy ez az élet nem igazán érdemes, mert sosincs benne megnyugvás, de azt is, hogy nem is tudnának nélküle élni, mert sem életmódjuk, sem lelkük nem teszi erre alkalmassá őket. Az adrenalinfüggő országúti kalandorok korai elődei ők, akik látják, hogy így nem feltétlenül jó élni, de nem tudnak mást elképzelni. Viszont alakjaikban nincs meg a korábbi alkotásokra jellemző betyárbecsület sem: ez nem egy összetartó csapat, akiket barátság vagy a tisztesség tart össze. Bár a bandát vezető Pike és Dutch (<b>Ernest Borgnine</b>) között van valamiféle bajtársiasság, de az is egyenlőtlennek tűnik; mintha a főhős inkább kötődne az őt üldöző Thorntonhoz (<b>Robert Ryan</b>), semmint jelenlegi társaihoz. Ez már a korai kapitalizmus (1913-ban járunk a történet szerint) világa, amikor a pénz sokkal fontosabb mindennél, még a társaknál is. A szereplők maguk sem tartják sokra egymást, aminek remek példája az üldöző Thornton viszonyulása a megbízója által rá erőltetett kísérőihez. Az árulás, egymás hátrahagyása éppúgy végigvonul a filmen, mint az értelmetlenség. <br /><br />Ennek a témának alátámasztásául szolgál az erőszak, az élet értéktelenségének bemutatása éppúgy, mint maga a táj. Minden poros, piszkos, sehol egy élénk szín (hacsak nem a visszaemlékezésekben, bár a múlt sem sokkal dicsőbb, mint a jelen). Peckinpah remekül épít feszültséget: csak úgy szikráznak a tekintetek és a légkör a rablási jeleneteknél éppúgy, mint egy egyszerű ebédnél. Bár egyik szereplő sem igazán lehet szimpatikus, mégis elkezdünk kötődni hozzájuk: bár egyiküket sem sajnáltam a végén, a helyzet és a Vadnyugat abszurditása mégsem hagyott hidegen. <br /><br />A bevezetés alapján úgy tűnhetett, nem tetszett nekem a <i>Vad banda</i>, ami nem lenne igaz. Lekötött a témája és ahogyan bemutatta ezt a skrupulusok és igazi kötődések nélküli csoportot, amint végzetükbe menekülnek. Mexikó történelmének beemelése, ennek a jog nélküli állapotnak és a falusi parasztság gondjainak, lázadásának bemutatása éppúgy lekötött. Szokatlan erőszakossága és hangvétele kiemeli az átlagból. De végig a fenti idézetet forgattam a fejemben: ebben a filmben ugyan nem találjuk a western alapvető pátoszát, amire a mondat egyébként vonatkozik, de az ostobaságot, a cél nélküli kegyetlenséget, és azt, hogy ez hogyan hat a határvidéken élők életére, igen. És pont ez tette sok tekintetben élhetetlenné a Vadnyugatot: hogy a fehér ember hiába vált naggyá, a túlélés érdekében túl sok mindent hátrahagyott. Ezt kiválóan bemutatja a <i>Vad banda</i>, de ettől nem vált szerethetővé. Bár nem hiszem, hogy Peckinpah szándéka ez lett volna ezzel a maga módján tökéletes westernnel. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJfGVNgfnjdVJ_2Sp0VxUZ5rAuvufU0oq_6uGSVdpGM9L8KHgvMRKIFQdIS7BH3-edhVwWDjZJS8DNuV2bSlLbcgi0-TF4u_SB757IfBcsjXRqweZzi5LTf3_OGqo0uCnWYXiYY9jaNSed/s2000/wild_bunch_1969_half_original_film_art_5000x.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1552" data-original-width="2000" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJfGVNgfnjdVJ_2Sp0VxUZ5rAuvufU0oq_6uGSVdpGM9L8KHgvMRKIFQdIS7BH3-edhVwWDjZJS8DNuV2bSlLbcgi0-TF4u_SB757IfBcsjXRqweZzi5LTf3_OGqo0uCnWYXiYY9jaNSed/w640-h496/wild_bunch_1969_half_original_film_art_5000x.webp" width="640" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-780963067998324082021-06-25T10:00:00.003+02:002021-06-26T22:31:38.121+02:00Egyedi fűszerkeverék akciófilmhez - Total Recall<div style="text-align: justify;">Amikor először láttam a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0100802/" target="_blank"><i>Total Recall - Az emlékmás</i>t</a> (Total Recall, 1990), valamikor tinédzserként, nem úgy tűnt, mintha túlságosan adna a nüanszokra. Inkább egy tipikus ’80-as évekbeli akciófilmnek látszott, ahol a tökös főhős lezúzza az ellent és megmenti a világot, vagy legalábbis a Marsot. És ez a benyomásom nem is igazán változott, egészen az utóbbi pár évig. De ezektől a gondolatoktól nem kezdtem el máshogy értékelni, mint egy remek akciófilmet; inkább csak úgy tekintek rá, mint amit megszórtak pár jól kiválasztott fűszerrel: érdekesebbé teszik az összbenyomást, de nem nyomják el az eredeti ízeket. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRCwlOkzZYW_mv4qENwXWNAOgsRuOfOv2CMcY5fZS1s21XLs5dWL6aWnyNclY57nvmLl6pFF2a_YiJmUg4UNnzttMGvaDdLh4pUI1dw7Wb3bPgEvn_qFIWViMC6lJEDPzwa7l_Mu1DYrXQ/s1350/total+recall_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRCwlOkzZYW_mv4qENwXWNAOgsRuOfOv2CMcY5fZS1s21XLs5dWL6aWnyNclY57nvmLl6pFF2a_YiJmUg4UNnzttMGvaDdLh4pUI1dw7Wb3bPgEvn_qFIWViMC6lJEDPzwa7l_Mu1DYrXQ/s320/total+recall_poster2.jpg" /></a></div><i>"Sorry, Quaid. Your whole life is just a dream."</i></div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">A film <b>Philip K. Dick</b> egy novellája (We Can Remember It For You Wholesale; magyarul: Emlékmás, in. Különvélemény, Szukits, 2002) alapján készült: mint a szerző sok más írása ez is az identitás, a valóságérzékelés és a tudatmanipuláció kérdéseivel játszik el, végig lebegtetve, valóban megtörténtek-e a leírt események. Ugyanezen kérdéseket az adaptáció is felveti; a történet bevezetésében valóban vannak bizonytalanságra okot adó jelenetek: Lori (<b>Sharon Stone</b>), a főszereplő, Quaid (<b>Arnold Schwarzenegger</b>) felesége, kétértelmű gesztusokkal operál, de más szereplőktől, így munkatársaktól is kapunk érdekes pillanatokat; a Rekallnál történő beültetés előtti kérések egy az egyben megfeleltethetőek a később megvalósultaknak (titkosügynök-küldetés; idegen faj és berendezése; kék ég a Marson), de a főhős szerelme, Melina (<b>Rachel Ticotin</b>) is ebbe a fantáziába illik. A történet egy pontján még egy pszichológus is belép a történetbe, hogy meggyőzze Quaidet, éppen kiég az elméje (vajon a <i>Mátrix</i> innen vette a piros kapszulát?), de végül innen sem kapunk egyértelmű válaszokat. Hogy ez a szál mégsem lesz kellően hatásos, azt leginkább két dolog okozza: a film tempója és stílusa, valamint a szereplőválasztás. <span><a name='more'></a></span><br /><br /><b>Paul Verhoeven </b>korábbi filmjéhez, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0093870" target="_blank"><i>Robotzsaru</i>hoz</a> (RoboCop, 1987) hasonlóan erőszakos mozit forgatott, aminek „body countja” egy időben rekordnak számított és vicc tárgyát képezte (<a href="https://youtu.be/aaLxTVkzcaE" target="_blank">idézzük fel a <i>Nagy durranás 2</i> ominózus jelenetét</a>). Hogy ezt mennyire öncélú, az érdekes kérdés: <a href="https://deepfocusreview.com/reviews/total-recall/" target="_blank">egy elemzés</a> épphogy az eredeti koncepcióhoz köti, hiszen egy egyszerű építőmunkás fantáziájában talán pont ugyanilyen kép él egy titkos ügynök munkájáról, mint ahogy mi is sokszor James Bondhoz hasonló fantáziaként gondolunk a kémek munkájára. Ugyanakkor ez a már-már önparódiába forduló vérfürdő talán éppen <a href="https://youtu.be/mWcDlNN11sI" target="_blank">a rendező társadalomkritikájához kötődik</a>: a nézői elvárásokkal játszik el, hogy mennyire örülünk neki, hogy megkapjuk, amit véleményünk szerint szeretnénk. A <i>Total Recall</i> erőszakos, tempós és izgalmas, de éppen emiatt nem lesz hangsúlyos az alapanyagból fakadó kettősség. Inkább csak a nevetségesség és az akció határán egyensúlyozik, anélkül, hogy igazán magáévá tenni a Dick novella alapvetéseit. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><i>"See you at the party, Richter!"</i></div><div style="text-align: justify;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9kC26jhttOdRTCJX6GFaH4ZukMVTTCne9K-fmvFBUYZNeur9zKQRBVycZ6y2tbU_jYvrFZzUyO00JY5S2mVt2MIcFrPPviJ6HISaAS5_2te48L26TYm_KfhG0VAwyXLJh-LbgY4vUGHBX/s938/total+recall_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="938" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9kC26jhttOdRTCJX6GFaH4ZukMVTTCne9K-fmvFBUYZNeur9zKQRBVycZ6y2tbU_jYvrFZzUyO00JY5S2mVt2MIcFrPPviJ6HISaAS5_2te48L26TYm_KfhG0VAwyXLJh-LbgY4vUGHBX/s320/total+recall_poster3.jpg" /></a></div>Akciófilmként viszont tökéletesen teljesít, amiben persze hatalmas szerepe volt a trükköknek: bár bizonyos megoldásai már hatástalanok, mint a mű Arnie-fej, és a vákuumban duzzadó arcok is mulatságosnak hatnak, de a jobbára mechanikus trükkökkel dolgozó stáb munkája ma is lenyűgöző. A mutánsok maszkjai vagy éppen Kuato illúziókeltőek, az idegenség és az ismerősség tökéletes elegyei. Hasonlóan remek döntés volt a helyszínválasztás: Mexikóváros futurista terei mesterségességükkel idézik meg a jövőt; a merőleges, furcsán szimmetrikus terek néha pont felhívják a figyelmet a háttérre, így adva egyedi ízt világának. Kék-vörös színpalettája sajátos megkülönböztetést ad: a vörös nem csak egy azonnali veszélyre hívja fel a figyelmet, hanem áthatja a jelenetek egészét, így hívva fel a figyelmet a Marson uralkodó egyenlőtlen szituációkra, hiszen amíg a mutánsok ilyen védtelen helyeken mozognak, addig a bolygóra érkező, vélhetően pénzes földiek élvezhetik a kék szín és így a béke Földre emlékeztető világát. </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">De visszatérve a szereplőkre: Arnold Schwarzenegger szerepeltetése valamilyen szinte megölte a történet kétértelműségét. Limitált színészi képességeivel velem nem tudta elhitetni sem a teljesen hétköznapi munkás, sem a minden hájjal megkent kettős ügynök figuráját; az apró, finom gesztusok hiányoztak. Ezzel együtt élvezetes őt nézni, mert karizmája még így is kitűnik. Helyette nagyon szerettem Sharon Stone alakítását, benne megvolt az a kis plusz, a dögség és az ártatlanság elegye, amitől a feleség figurája izgalmas lett. <b>Michael Ironside</b> gonoszságát nézni mindig élmény,<b> Ronny Cox</b> pedig a <i>Robotzsaru</i> után ismét remekül hozza a gonosz, mégis szánandó nagyvállalati cápa karakterét. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><i>"Consider that a divorce!"</i><br /><br />A <i>Total Recall</i> mellékesen elidőzik a cyberpunk örök polémiáján is, a nagyvállalatok embertelen elnyomásán és a legalul lévők kiszolgáltatottságán (vajon Elon Musk Marsa mennyire fog emlékeztetni erre, avagy az űrverseny már folyamatban van). De ez inkább csak mellékes csámcsognivaló az agynak, mert a hangsúly mégis csak az akción van. És bár lehet, veszítettünk valamit azzal, hogy nem <b>Dustin Hoffman</b> vagy <b>Richard Dreyfuss</b> játssza a főszerepet, mint eredetileg tervezték, de nem érdemes panaszkodni. Mert amit kaptunk, az sokkal több, mint amit elsőként észreveszünk ebből a filmből. És meglepődni, ennyi év távlatából, mindig nagyszerű érzés. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNUEo94GXujZit_ukbwEoAXSRBxZHciYSp7jUjO0Xp3eZjpbuEJsOTph1fMXdzrJ3s8asv9jLQwGRYVtmJfmOrA475d4efnPYIudRZgLwjN8oGtFurO89CHWRBu1dsHNX38Oa9PI8C1JyC/s1184/total+recall_poster.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1184" data-original-width="800" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNUEo94GXujZit_ukbwEoAXSRBxZHciYSp7jUjO0Xp3eZjpbuEJsOTph1fMXdzrJ3s8asv9jLQwGRYVtmJfmOrA475d4efnPYIudRZgLwjN8oGtFurO89CHWRBu1dsHNX38Oa9PI8C1JyC/w432-h640/total+recall_poster.webp" width="432" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-68475624083734677692021-06-22T10:00:00.005+02:002022-06-08T16:47:23.025+02:00Izmok és kardok - Conan, a barbár<div style="text-align: justify;">Igazi trash filmet, olyat, ami annyira rossz, hogy már jó, nehéz készíteni. Rengeteg borzalmas film készül minden évben, de ezeknek az élvezeti értéke nagyon kevés, mert nincs meg bennük a szórakoztató faktor. Szándékosan ritkán sikerül, a rosszat nagyon nehéz becélozni, bár <b>John Waters </b>vagy <b>Russ Meyer</b> esetén gyakran emlegetik, hogy a camp-jelleg tudatos döntés eredménye (<b>Joel Schumacher</b> Batman-folytatásai esetén is egységes, bár megkérdőjelezhető stíluselemeket láthatunk). Sokkal valószínűbb, hogy a humor pont a komolyságból fakad: az alkotók nem a nevetségességet célozták meg, csak ilyen-olyan okokból ez sikerült. És néha vannak olyan filmek, amik tele vannak hamisítatlan trash-elemekkel, és bár néha átcsúsznak a nevetségességbe, mégsem lehetetlen komolyan venni. Ilyen a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0082198" target="_blank"><i>Conan, a barbár</i></a> (Conan, the Barbarian, 1982) is.<i> </i></div><div style="text-align: justify;"><i> </i></div><div style="text-align: justify;"><i><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEietg5rGP33-ejD6CSZsIfxXvghWqXD0QqyDu9Zr3AH9uYRhi-dgE-p-C7R_0NWIcH6jWNBsefNdROpC7D0ij_uoiY8bkEuArDkWui1T2aNJ-qllFsxVOYNrV5x7Ws9YLeD9bJI9gcaIvX8/s721/conan+the+barbarian_poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="721" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEietg5rGP33-ejD6CSZsIfxXvghWqXD0QqyDu9Zr3AH9uYRhi-dgE-p-C7R_0NWIcH6jWNBsefNdROpC7D0ij_uoiY8bkEuArDkWui1T2aNJ-qllFsxVOYNrV5x7Ws9YLeD9bJI9gcaIvX8/s320/conan+the+barbarian_poster3.jpg" /></a></div>„Between the time when the oceans drank Atlantis and the rise of the sons of Aryas, there was an age undreamed of.” </i><br /><br />Azért is szokatlan a végeredmény, mert az alapanyag hamisítatlan ponyva: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_E._Howard" target="_blank"><b>Robert E. Howard </b></a>(1906 - 1936) amerikai író Conan-novellái az 1930-as években jelentek meg és szerzőjük sajátos világképét tükrözték. Az író a helyszínen élte meg az 1920-as években az amerikai olajipar berobbanását, az ezzel járó korrupciót, ami áthatotta életét. Ebből kristályosodtak ki nézetei a civilizációk felvirágzásáról és hanyatlásáról, ennek sajátos, folyamatos ritmusáról. A képzeletbeli hybóriai kor, melyben Conan-történetei játszódnak, is ezt a felfogást tükrözik: hősei folyamatosan régmúlt civilizációk romjaiba botlanak, ahol ugyan szellemek kísértenek, de végső soron nincsenek igazán hatással világukra. Főhőse, a kimmériai barbár is a civilizáció peremén egyensúlyozik: erős és vad, mint egy állat, de tapasztalatával és természetes intelligenciájával minden helyzetből kiverekszi magát. Novellái és kisregényei szórakoztatóak, cselekményorientáltak és egyszerűek, leírásai életteliek; a „kard és varázslat” fantasy tökéletes példái. <span><a name='more'></a></span><br /><br /><i>„Valor pleases you, Crom... so grant me one request. Grant me revenge! And if you do not listen, then to HELL with you!” </i><br /><br />A tökéletes alapanyag adott volt, csak az volt a kérdés, mikor szülessen belőle film. A forgatókönyvön először <b>Oliver Stone</b> kezdett el dolgozni, aki egy posztapokaliptikus világba helyezte Conan történetét. Viszont így a film drágább lett volna, mint amennyit a stúdió szánt rá. Így került a képbe <b>John Milius</b>: <b>George Lucas </b>és <b>Francis Ford Coppola</b> egyetemi barátja már egy ideje Hollywoodban dolgozott forgatókönyvíróként és tökös egysorosok írójaként (mint <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/06/predator-1987.html" target="_blank">később <b>Shane Black</b> is</a>); többek között az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0078788" target="_blank"><i>Apokalipszis most</i></a> (Apocalypse Now, 1979) és a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0066999" target="_blank"><i>Piszkos Harry</i></a> (Dirty Harry, 1971) emlékezetes mondataiért felelt. A rendező mindig is érdeklődött a fegyverek és a háború iránt, de <a href="https://cinephiliabeyond.org/want-live-forever-john-milius-conan-barbarian/" target="_blank">ő emelte a forgatókönyvbe a nietzschei übermensch koncepcióját</a> és Conan isteneket megtagadó gondolatait is. De, Howard eredeti meséjéhez visszatérve a pogány kultuszokat és Dzsingisz kán mondatait is megidézte, mely a film legtöbbet idézett gondolatává vált. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK29xZc8g240Bn7R6DaMteN3HlglGdN_TP4qt7xTe2OuftYkjRkmQLUzEW8eO-wndpIgwwUO-4PmeuSW7FuzE1GEIxMWVegObxiECRhPlW2IlnfULOHEWQtldofMgfZeHpqgd8P0uLU14g/s1148/conan+the+barbarian_poster5.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1148" data-original-width="580" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK29xZc8g240Bn7R6DaMteN3HlglGdN_TP4qt7xTe2OuftYkjRkmQLUzEW8eO-wndpIgwwUO-4PmeuSW7FuzE1GEIxMWVegObxiECRhPlW2IlnfULOHEWQtldofMgfZeHpqgd8P0uLU14g/s320/conan+the+barbarian_poster5.jpg" /></a></div>Milius megértette Howard Conan-jét, annak ellenére is, hogy maga a történet sokat merített az író egy másik karakteréből. A filmbeli barbár eredettörténete, sorsa, de még főellensége is részben a Kull-történetekből lett összegyúrva, ugyanakkor a történet magja változatlan maradt. Conan rettenthetetlen, vad és ravasz, szereti az egyszerű örömöket, mégis pont ezekben a tulajdonságaiban van valami, ami kiemeli őt a civilizált emberek közül; Milius pedig tökéletesen elkapta ezt a karaktert, még ha a világ részleteiben nem is felel meg mindenben Howard képzeletének (ami felépítésében egyébként segítségére volt <b>Sprague de Camp</b> és<b> Lin Carter</b>, akik a szerző halála után a karaktert gondozták). <br /><br />A film maga grandiózus és látványos: a spanyolországi Almeria (ami a spagetti-westernek otthonául is szolgált annak idején) pusztaságai és hegyvidékei remek háttérül szolgáltak a kalandokhoz, a tájba pedig tökéletesen illeszkedtek az épített díszletek. A látványvilág és a jelmezek nagyban támaszkodtak <b>Frank Frazetta</b> karakterhez készített illusztrációira, így ismerős és hiteles keretet alkotott a filmhez. Amire szükség is volt, hiszen a történet nagyon egyszerű eredetmítosz Conan alakjához: bosszú a szülők meggyilkolásáért, ugyanakkor a karakter saját útjának elindítását is magában foglalja. A mozi ezt az egyszerű mesét azonban képes volt mitikus, elvont síkra emelni, mégpedig azzal, hogy komolyan vette nem csak a karaktert, de a világot is. <br /><br /><i>„To crush your enemies. See them driven before you. And to hear the lamentations of their women.” </i><br /><br />Milius a karaktert olyan elragadtatott csodálattal övezi, ami (szinte) pillanatokra sem csorbul. <b>Duke Callaghan</b> kamerája felemeli Conant: elidőzik izmain, kardot tartó karján, rezzenéstelen tekintetén, majd harci üvöltésén. Így a figura egyfajta embereszménnyé lényegül át: a régi korok sosemvolt „igazi férfijává”, akinek sajátos becsületességére, elszántságára és határozottságára mindig támaszkodhatunk, aki átlát a megtévesztés fátylán és mindig tudja, mit kell tennie. Nem véletlen, hogy a kamera többször <b>Rodin</b> <i>Gondolkodó</i>jaként ábrázolja a kimmériait: ahogy a szobor az állatvilágból kiemelkedő, elmélkedő embert testesíti meg, úgy válik Conan is szimbólummá. <br /><br />Hogy ez valóban létrejöhessen, még két dolog járul hozzá: a zene és a szereplőgárda. <b>Basil Poledouris</b> filmzenéje wagneri operához hasonlít: témái vissza-visszacsengenek a film különböző pontjain, összekötve a különböző jeleneteket, egyúttal új jelentéssel töltik fel. Tökéletesen kapta el a barbár világ életérzését, vadságát és időnkívüliségét, maga a megtestesült kaland. A szűkszavú forgatókönyv szükséges kiegészítője: a párbeszéd nélküli részeket úgy tölti ki tartalommal, hogy pusztán a képek és a zene segítségével minden megérthet a néző, ami a karakterek fejében történik. Nincs is ennek szebb példája, mint a film szinte szavak nélküli, utolsó 20 perce, de a nyitó képsorokat és Conan rabságát éppúgy felhozhatom példának. </div><div style="text-align: justify;"> <br /><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ZeZL2R9jDJM" title="YouTube video player" width="560"></iframe><br /> <br /></div><div style="text-align: justify;">Ehhez pedig az is kellett, hogy a színészgárda megtestesítse ezeket a figurákat. <b>Arnold Schwarzenegger</b> valóban maga Conan: izmos alakja és nem kevésbé izmos osztrák akcentusa tökéletes barbárra teszik, és megvan benne a novellákban írt macskaszerűség is. Inkább jelenléte van, semmint színészi eszköztára, de ehhez a filmhez pont tökéletes (mint ahogy karrierje sok más alkotásában is). Vele szemben <b>James Earl Jones</b> szuggesztív jelenlétét (melyet az operatőri munka csodásan leképez) és hangját megtölti élettel: inspirációjául szolgáltak a korabeli szektavezérek, akik hipnotikus erejét és arroganciáját könnyedén ötvözi a bukás tudatában kisszerűséggel. <b>Max von Sydow</b> és <b>Mako</b> apró szerepeikben pont azt a szellemességet és súlyt adják karaktereikhez, ami a többiek, így a Valeriát alakító <b>Sandahl Bergman</b> vagy éppen Schwarzenegger fizikai jelenlétének és atletizmusának egyensúlyozására szolgál. <br /><br /><i>„Do you want to live forever?” </i><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJoMeGm_9hhIjqizB5XP0HG5jllyKZwrQRW3SXJcKEr6PzBjVBsH7PLdKcbCAg8QVpOOwZPB1i25cAMQrXCcYvvetHUkpOJukVic47Q45tYTqXeXg8Abc6QELAXt8WHfwMTidKirXvK402/s1271/conan+the+barbarian_poster4.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1271" data-original-width="900" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJoMeGm_9hhIjqizB5XP0HG5jllyKZwrQRW3SXJcKEr6PzBjVBsH7PLdKcbCAg8QVpOOwZPB1i25cAMQrXCcYvvetHUkpOJukVic47Q45tYTqXeXg8Abc6QELAXt8WHfwMTidKirXvK402/s320/conan+the+barbarian_poster4.jpg" /></a></div>Persze számos olyan eleme van a filmnek, ami nem öregedett előnyére és pont azt a trash hatást emeli ki, amitől a mozi többi része alapvetően mentes: minden komolysága ellenére jó néhány akaratlanul is nevetséges helyzet bekerült a moziba, mint a keselyű torkát elharapó vagy a tevét kiütő Conan, de ide sorolom Arnold messzemenően nevetséges jajgatását is (melyből a <a href="https://youtu.be/OBGOQ7SsJrw" target="_blank">Conan-musical</a> oly szeretettel idéz). Ezek apró, hamisítatlan trash-momentumok egy alapvetően egységesen komolyan vehető filmben; a későbbi folytatás (<a href="https://www.imdb.com/title/tt0087078" target="_blank">Conan, a pusztító</a>/Conan, the Destroyer, 1984) vagy a spin-offnak tekinthető <a href="https://www.imdb.com/title/tt0089893" target="_blank"><i>Vörös Szonja</i></a> (Red Sonja, 1985) film tobzódik ezekben az elemekben, ami egyben vezetett a zsáner kiüresedéséhez. A film számítógépes effektusai és bábjai helyenként hasonlóan gyengék (mint Thulsa Doom kígyója), összességében azonban a trükkök meglepően jól megállják a helyüket, köszönhetően a bábok és élő állatok alkalmazásának. <br /><br />Több problémánk lehet a film nőábrázolásával, ami gyakorlatilag egybeesik az alapagyaggal szembeni ellenérzésekkel: a hölgyek vagy megmentésre várnak vagy örömlányok, ritka esetben harcosok, de mindenkor lenge, a bőrt alig takaró rucikat hordanak, ami különösen a legutolsó kategória esetén hat furcsa döntésnek. Nem mondanám, hogy nőként könnyű azonosulni akár egy szereplővel is, különösen, hogy az egyébként vagány és önálló Valeria első pillantásra Conan bűvkörébe kerül, és így pont azon tulajdonságait veszíti el, amiért fel tudnánk nézni rá. A kritika jogos, de én hajlamos vagyok megbocsátani, különösen a Howard életmű ismeretében: érdemes olyan szűrővel nézni ezt a filmet, mint amilyen alkotói alkalmaztak. Ezzel együtt<a href="https://filmschoolrejects.com/legend-of-conan/" target="_blank"> egy jövőbeli folytatásban</a> érdemes lehet ilyen irányban is tapogatózni. <br /><br />Minden kritikával együtt a <i>Conan, a barbár </i>a filmtörténet egyik jelentős állomása: beindította Arnold Schwarzenegger karrierjét és elindította az 1980-as évek duzzadó izmú akcióhőseinek sorát is, amik egészen az 1990-es évek közepéig több-kevésbé sikeresek maradtak, kitermelve a maguk Zs-filmes vonulatát is. A szandálos-kardozós filmek új generációja is elindult sikerével, hogy aztán gyorsan hamvába haljon a folytatásnak köszönhetően és inkább <a href="https://youtu.be/onl55bC57vQ" target="_blank">az olasz filmművészet olyan csillagait termelje ki</a>, mint a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0085672" target="_blank"><i>Herkules, a világ ura</i></a> (Hercules, 1983). De hát nem élhet mindenki örökké. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7uIqWZJx4hgTrneyy4-VpNl_AkeVi66hTq6wenM0IGSrJ2AfC1F-oPxc-RZ1pPfYD3QC5HHbzhjzJ9Nw5yvyNrXRV-YbfrpeEqGtuIfC8Yrkjr7Kn1xKVJ-SdqdTX8_ovW2YBR80J9xOy/s1200/conan+the+barbarian_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="630" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7uIqWZJx4hgTrneyy4-VpNl_AkeVi66hTq6wenM0IGSrJ2AfC1F-oPxc-RZ1pPfYD3QC5HHbzhjzJ9Nw5yvyNrXRV-YbfrpeEqGtuIfC8Yrkjr7Kn1xKVJ-SdqdTX8_ovW2YBR80J9xOy/w336-h640/conan+the+barbarian_poster2.jpg" width="336" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-48238322562004351212021-06-18T10:00:00.008+02:002021-10-30T16:36:21.747+02:00Szokatlan romantika - Terminátor<div style="text-align: justify;"><i>„John Connor gave me a picture of you once. I didn't know why at the time. It was very old - torn, faded. You were young like you are now. You seemed just a little sad. I used to always wonder what you were thinking at that moment.” </i><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJJiTDZGTwtO-1Il_q0-x7eN8v09UDtd9m41BsvMU0PCf1wHEG22En7OribxH15YDk8sO8zdfw_gfl7JPIgraIGYylCKzsxey09n2X4cNadqyenrYtFOvWuFBM9j8XnZmywehTymAbnOQk/s2048/the_terminator_alternative_poster_by_digitalcanvas85_def8thr-fullview.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1365" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJJiTDZGTwtO-1Il_q0-x7eN8v09UDtd9m41BsvMU0PCf1wHEG22En7OribxH15YDk8sO8zdfw_gfl7JPIgraIGYylCKzsxey09n2X4cNadqyenrYtFOvWuFBM9j8XnZmywehTymAbnOQk/s320/the_terminator_alternative_poster_by_digitalcanvas85_def8thr-fullview.jpg" /></a></div>Kínosan személyes leszek és elmesélem, hogy tinédzserkoromban nagyon-nagyon romantikus voltam. Nem néztem mindent rózsaszín szemüvegen keresztül, de olyannyira rá voltam függve a románcokra, köszönhetően többek között a párkapcsolat hiányának, hogy minden olvasmányomban és filmélményemben azt kerestem. A tipikus hollywoodi narratíva öntudatlan felismerésével mindig ráhibáztam, melyik szereplőknek kellene összejönniük, és szurkoltam, majd ráfüggtem ezekre, kialakítva belőlük valami képet a kapcsolatokról – amit aztán az élet később szépen felülírt. De miért mesélem ezt el az 1980-as évek egyik legsikeresebb akciófilmje kapcsán? Nos, nekem a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0088247" target="_blank">Terminátor – A halálosztó</a></i> (The Terminator, 1984) az egyik kedvenc romantikus filmem. <br /><br />Szokatlan a zsánermeghatározás, hiszen nem tűnik túlságosan megalapozottnak. Végső soron azonban a film magjában mégis ott találunk két fiatalt, akik szokatlan körülmények között, de egymásba gabalyodnak és mély lelki kötődés alakul ki közöttük. Hogy ez mennyiben köszönhető a stressznek és az adrenalinnak, no meg összetett pszichológiai tünetegyütteseknek, az más kérdés. Engem mégis megfogott a románc, kicsit beleszerettem Kyle Reese-be (<b>Michael Biehn</b>, aki később az <i>Aliens</i>ben is meghódított), és biztosan szerettem volna Sarah Connor (<b>Linda Hamilton</b>) is lenni. Hogy ez mit árul el rólam, abba nem menjünk bele, de hát egy fiatal lány elméje közel sem annyira rózsás és ártatlan, mint egyesek hinni szeretnék.<span><a name='more'></a></span> <br /><br /><i>„Most paranoid delusions are intricate, but this is brilliant!” </i><br /><br />Hagyományosabb vizekre evezve persze a <i>Terminátor </i>egy egészen fantasztikus sci-fi akciófilm. Szinte hihetetlen, hogy a második filmes <b>James Cameron</b> minimális költségvetésből, többször fogatási engedélyek nélkül, tilosban járva elkészítette ezt a mozit. Sikerült nem túlságosan komolyan vennie magát, helyenként enyhített az egész mozit belengő véres erőszakon (gondoljunk csak dr. Silbermanre, vagy a hatásos egysorosokra), úgy, hogy a tónus egységes, a tempó pedig tökéletes maradjon. A történet meglepően koherens, annak ellenére, hogy az időutazásos filmek valamennyi ellentmondása ott van a vásznon a lehetséges jövők megemlítésétől kezdve az apa-gyermek kapcsolat „önmaga farkába harapó kígyó”-jellegéig. Mégis végig érezhetőek és átérezhetőek voltak a tétek köszönhetően annak, hogy Cameron meg sem próbálta túlbonyolítani a cselekményt, végig egy elszabaduló hullámvasútba kényszerítve nézőit: helyszínről helyszínre menekülünk a hősökkel, pillanatnyi pihenőket nyerve a következő akció előtt. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJcn-lfr1htctUbjmWcDicBQ2YkORqY6hK9mpWvB43uCt__xUG20SbGK8FhG0wsGACJ7YhDegMMBBx4GVqQizUrma4mDOFwFLcX6B8LmrtwaRS7Xs36EDNV6UgZk5pbf9uj-PGYw8ZnBPH/s867/the_terminator_alternative_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="867" data-original-width="617" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJcn-lfr1htctUbjmWcDicBQ2YkORqY6hK9mpWvB43uCt__xUG20SbGK8FhG0wsGACJ7YhDegMMBBx4GVqQizUrma4mDOFwFLcX6B8LmrtwaRS7Xs36EDNV6UgZk5pbf9uj-PGYw8ZnBPH/s320/the_terminator_alternative_poster3.jpg" /></a></div>A történet egyszerűségéért a megvalósítás kárpótol. A rendező olyat álmodott a vászonra, amitől aztán nem szabadultunk álmainkban sem. A nyitó képsorok örökre meghatározták képünket a nukleáris holokausztról és apokalipszisről: a koponyahegyeken taposó lánckerekek látványától és csikorgásától, a sötétségtől és a füsttől, a lézerfegyverek torkolattüzétől csak a legkarakteresebb rendezők mertek elszakadni. Cameron ráadásul nem volt rest ezeket a képeket a mindennapjainkkal összekapcsolni: a film egyik első jelenetében látott kukásautó, az építkezések hatalmas markolói és fúrói a jövőbe repítették a nézőket, megidézve Reese látomásait. A film zömében éjszaka játszódik, ezért annyira feltűnő a nappali jelenetek élénksége, azonban itt sem menekülünk meg az erőszaktól. De nyilvánvalóan sokat nyert a sötétséggel, hiszen a feketeségben mégis élesebben világítanak azok a vörös szemek, amik egyúttal a horror feszültségét is belecsempészik a <i>Terminátor</i> világába. <b>Stan Winston</b> és csapata emlékezetes szörnydizájnjához persze nem csak a szemek, de a hidegszürke csontváz a fényesen csillogó fogakkal éppúgy hozzátartozott, erősítve a lény lélektelenségét és idegenségét. Az akciójelenetek remekül koreografáltak, látványosak, még az indokolatlan gyorsításokat is meg tudom bocsátani, mert sokadik megtekintésre is a székhez szögeznek. <b>Brad Fiedel</b> szintetizátoros zenéje pedig nem csak hamisítatlan ’80-as évek fílinget teremt, de valóban képes arra, hogy fokozza a félelmet és feszültséget. <br /><i><br />„Come with me if you want to live.” </i><br /><br />De a film nem csak az előbbiek miatt teremtett iskolát, hanem témájában is. A saját teremtője ellen fenekedő teremtmény ötlete persze nem új, a sci-fi tematikában talán Frankenstein alakja juthat eszünkbe elsőként. A robotok, mint teremtmények azonban sokáig inkább pozitív szerepben tűntek fel, gondoljunk csak Asimov emberiség felett őrködő androidjaira. Persze itt is találunk eltérő koncepciókat, például a film ihletőjéül szolgáló <b>Harlan Ellison</b> vagy <b>Philip K. Dick</b> történeteiben, ugyanakkor az 1950-es évek tudományos optimizmusa sokáig uralkodó volt. A filmvásznon <b>Fritz Lang</b> <a href="https://www.imdb.com/title/tt0017136" target="_blank"><i>Metropolis</i></a>ának (1927) Mariája sokáig egyedül ült trónusán, de az 1970-es években megjelent a lázadó robot, mint a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0070909" target="_blank"><i>Feltámad a vadnyugat </i></a>(Westworld, 1973) Fegyverforgatója vagy Ash <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0078748" target="_blank">A nyolcadik utas a Halál</a></i>ból (Alien, 1979). Ezeket a figurákat azonban még az emberek irányították, vagy meghibásodás vagy tudatos szabotázs miatt fordultak alkotóik ellen. A <i>Terminátor</i> Skynetje azonban egy öntudatra ébredt intelligencia, aki tudatosan dönt az emberiség elpusztításáról. Így nem csak a nukleáris világégéstől való félelem szimbóluma lett, hanem azon túlnőve a már-már felfoghatatlan technikai fejlődés és annak emberre gyakorolt negatív hatásainak is hordozója. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhth3MpuM4XyZA37GFpJjFnAtHEjvERjh9byghPCHdAWn91VUp77wovmWsPA5cK69qSD8Tp9dprVr_c0nS1DOZWHeqiRX6lPQ148jeF649qe8O1l84bdlE2JTHJCO5QO-YT9QstHVClg93/s1426/the_terminator_alternative_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1426" data-original-width="1000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhth3MpuM4XyZA37GFpJjFnAtHEjvERjh9byghPCHdAWn91VUp77wovmWsPA5cK69qSD8Tp9dprVr_c0nS1DOZWHeqiRX6lPQ148jeF649qe8O1l84bdlE2JTHJCO5QO-YT9QstHVClg93/s320/the_terminator_alternative_poster2.jpg" /></a></div>Ennek pedig nem is találhatott volna jobb arcot a film, mint <b>Arnold Schwarzenegger</b>t. Az osztrák tölgy éppen új kihívást keresett a Conan-filmek után, ahogy <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2013/06/arnold-schwarzenegger-emlekmas.html" target="_blank">önéletrajzában írja</a>, és bár sokan karrier-öngyilkosságnak tartották, elfogadta a főellenség szerepét. Szótlansága, érzelemmentes arca, termete, kiállása szinte predesztinálta erre, enélkül a Terminátor nem lett volna sem embertelen, sem félelmetes. Mozgása minimalizmusa, beleértve azt, ahogy a szeme pásztázik, mintegy ragadozó módjára, meghatározza azt, ahogy ma nézünk egy robot figurájára. Linda Hamilton és Michael Biehn is jól hozzák karaktereiket, de a forgatókönyv a mellékszereplőknek is remek figurákat ad (<b>Paul Winfield</b>et, <b>Lance Henriksen</b>t vagy <b>Bess Mottá</b>t emelném ki). <br /><br /><i>„I’ll be back.” </i><br /><br />Ugyan a Terminátor kitermelt magának egy remek folytatást, a későbbi franchise-filmek láthatóan nem tudtak mit hozzátenni a koncepcióhoz. A <a href="https://www.imdb.com/title/tt0103064" target="_blank"><i>Terminátor 2. – Az ítélet napja</i></a> (Terminator 2: Judgment Day, 1991) még nagyobbat szólt az első résznél, nem csak az úttörő speciális effektusoknak köszönhetően: teljesen átformálta a robotokról alkotott prekoncepcióink azzal, hogy Schwarzenegger T-800-a ezúttal a védelmező szerepében tűnik fel, de Sarah Connor alakjának fejlődése éppúgy hozzátett a film sikeréhez, köszönhetően a remek forgatókönyvnek (érdemes megnézni a <b>Lesson from the Screenplay</b> <a href="https://youtu.be/4x9mplwN3Lo" target="_blank">videóját a témában</a>). A <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0181852" target="_blank">Terminátor 3 – A gépek lázadása</a></i> (Terminator 3: Rise of the Machines, 2003) emlékeim szerint egy korrekt, bár helyenként hihetetlenül ostoba film, ami erőtlen emberi főszereplői miatt sem tudott kiemelkedő lenni, bár az Ítélet napjának bekövetkezését a történet logikus továbbfejlesztésének tartom. A <a href="https://www.imdb.com/title/tt0438488" target="_blank">Terminátor – Megváltás</a> (Terminator Salvation, 2009) inkább csak <b>Christian Bale</b> kirohanásáról híres (bár eskü, én szerettem <b>Sam Worthington </b>karakterét), a <a href="https://www.imdb.com/title/tt1340138" target="_blank"><i>Terminátor: Genisys</i> </a>(Terminator Genisys, 2015) pedig egy nagyon fáradt és kisiklott nosztalgiavonat lett (bár helyenként élveztem butaságát). Sokan bíz(hat)tunk a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt6450804" target="_blank">Terminátor: Sötét végzet</a></i>ben (Terminator: Dark Fate, 2019), és bár volt néhány tényleg érdekes (bár helyenként a nevetségesség határát súroló) ötlete és koncepciója (bevándorlás-téma, öregedő halálosztó), ismét rémes ostobaságba fulladt. Ilyenkor legjobb talán visszatérni az alapokhoz és megnézni, miért is szerettük annak idején ezeket a gyilkos robotokat és feledkezzünk el a balvégzetű folytatásokról. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFhprF4FzdaM12X_L86FcO_U6amYzocITzsTQtFfnY2_azKAnsFlVttT1KPqCP1hqirCbFy185k5n_4fvfTWMBDjqtISSMgGpXivdc2pkQrs-cubcCSRC_i0UHAnbLRZBKjxsozCfXPn9k/s1500/the_terminator_poster.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="1058" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFhprF4FzdaM12X_L86FcO_U6amYzocITzsTQtFfnY2_azKAnsFlVttT1KPqCP1hqirCbFy185k5n_4fvfTWMBDjqtISSMgGpXivdc2pkQrs-cubcCSRC_i0UHAnbLRZBKjxsozCfXPn9k/w452-h640/the_terminator_poster.webp" width="452" /></a></div><br /> <br /></div><br /> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-5595222765730708722021-06-15T10:00:00.002+02:002021-06-15T10:00:00.212+02:00Visszavágó a dzsungelnek - Ragadozó<p style="text-align: justify;"><i>A cikk eredetileg az <a href="http://sfmag.hu/2017/05/02/fantasztikus-filmek-1987-bol-predator/" target="_blank">SFMagon</a> jelent meg (és szerintem az egyik legjobb írásom). Igazából az utóbbi években jöttem rá, hogy én is egy nosztalgikus néző lettem, aki gyerekkora/tinédzserkora filmjeit mindig felül fogja értékelni. Persze ennél sokkal szélesebb a palettám, de mindig szívesen térek vissza ehhez az évtizedhez - és annak hőseihez is. És ahogy telnek az évek egyre többre értékelem Arnold Schwarzeneggert is. Így a következő két hétben négy, általam klasszikusnak tartott filmjéről is lesz bejegyzés. A <a href="https://www.imdb.com/title/tt0093773" target="_blank">Ragadozó</a> (Predator, 1987) nem került be az 1001 film válogatásába, de attól még látni kell.<br /></i></p><p style="text-align: center;">* * *<br /></p><p style="text-align: justify;"><i>„You’re one… *ugly* motherfucker!”</i></p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1x3x_BuVoVva9RJjhgG4RNs2AcCyw579D7s8HZuNyrv7jn8cn9vD-z0-EwbFYqyPYSepB03FVpNh31N0SGt1ohqWQhuEsXCnG4ROI8Dlff4nwCfwFT7su8N4NKLtEpt8NGSAOMt2MHRnw/s782/predator_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="782" data-original-width="562" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1x3x_BuVoVva9RJjhgG4RNs2AcCyw579D7s8HZuNyrv7jn8cn9vD-z0-EwbFYqyPYSepB03FVpNh31N0SGt1ohqWQhuEsXCnG4ROI8Dlff4nwCfwFT7su8N4NKLtEpt8NGSAOMt2MHRnw/s320/predator_poster.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mi sem mutatta kis hazánkban leginkább
egy karakter popkultúrai beágyazottságát az 1990-es években, mint hogy
regény készült belőle. No, nem a hamis <i>Predator</i>-logó alatt megjelent Valhallás „klasszikusokra” gondolok, hanem az olyan abszolút nyúlásokra, mint a <b>Malcolm M. Webster</b>
(akinek eredeti nevét, bár próbáltam, nem tudtam kideríteni) nevével
fémjelzett Idegen-széria. Szóval megpendített valamit a néplélekben, ez
tény. Bár én jóval később, már tévében láttam, a Predator nekem is a
kedvenc mozis szörnyemmé vált – persze csak az alien után.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;"><i> „I ain’t got time to bleed.”</i></p>
<p style="text-align: justify;"> Mi is lehet a siker titka? A csúcsformában lévő <b>Schwarzenegger</b>
és tesztoszteronnal dúsított társai? A faék egyszerűségű sztori egy
balul sikerült küldetésről? Az emlékezetes szörny-dizájn? A hangulatos
zene? Valószínűleg ez mind együtt, azzal kiegészülve, hogy talán a
legfogékonyabb korban ért sokakat: a videózás, majd a kereskedelmi
tévézés hajnalán sokan pont tinédzserek voltunk, és mikor szerez az
ember kedvenceket, ha nem ekkor?<span></span></p><a name='more'></a><p></p>
<p style="text-align: justify;"> Ez önmagában a filmtörténethez persze
kevés lenne, nézzük meg kicsit bővebben a fenti elemeket. A sztori
tényleg egyszerű, de működik, mert pont az a csavar van benne, ami
akkoriban talán nem volt szokás: vett egy katonai sztorit és
átfordította sci-fi mozivá, de úgy, hogy tökéletesen illeszkedett a
militarista vonalba. Ráadásul az eddigi vadászokból lettek az üldözött
vadak, a csúcstechnológia az ember ellen fordult, hiszen a fegyverek
lettek legfőbb okai annak, hogy a predator elkezdett vadászni – egy
olyan vad, ami nem tud védekezni, nem érdekes számára. Az egyszeri
nézőnek jöttek tehát a meglepetések, az izgalmas helyzetek jó ritmusban
követték egymást, akció és egy kis zsigeri félelem színesítette a
képletet.</p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim8ON_4j6xo5U9dRRvn3tArgsPSvilFPMspnS2AGLNFpKz1f85v81AfyxrYsNeBLuL9J5liGVhLtr9-E4GIqHLrkU0USG4KfwlWCIct1fd14RPR0b7likB2IzFFoqzJc3t54D84_1q-54Z/s800/predator-poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim8ON_4j6xo5U9dRRvn3tArgsPSvilFPMspnS2AGLNFpKz1f85v81AfyxrYsNeBLuL9J5liGVhLtr9-E4GIqHLrkU0USG4KfwlWCIct1fd14RPR0b7likB2IzFFoqzJc3t54D84_1q-54Z/s320/predator-poster2.jpg" /></a></div><i>„If it bleeds, we can kill it.”</i><p></p>
<p style="text-align: justify;"> Ráadásul Schwarzenegger mintha visszamenőleg megnyerte volna a vietnami háborút is. Ne feledjük, a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0089880" target="_blank">Rambo 2.</a> </i>(Rambo: First Blood Part II, 1985) alig két évvel korábban készült, ahol <b>Stallone</b>
fogságba ejtett katonákat szabadított ki és megküzdött azokkal a
fejesekkel, akik nem érezték át az egyszerű katonák helyzetét. A
<i>Predator</i> Dillonja sem különbözött sokban tőlük, aki, ugyan tudtán kívül a
darálóba küldte az embereit. A katonák közötti szolidaritás azonban
végighúzódik a filmen, legyen szó a tényleges csapatról, vagy a korábbi,
csak nyomokban megtalált bakákról. A trópusi erdő, a láthatatlan
ellenség képe mind-mind felidézhette a vietnámi háborút: nem lehetett
véletlen, hogy a Poncho-t játszó veterán <b>Richard Chaves</b> úgy érezte, mint aki visszament az időben. De a csatát most megnyerték az amerikaiak.</p>
<p style="text-align: justify;"> De ne is menjünk tovább a csillagos
lobogós néplélek mélyére, mert mégsem ez a film elsődleges olvasata.
Helyette remekül illeszkedik a ’80-as évek klasszikus akciófilmjei közé,
ahol tökös egysorosok puffogtatása közepette láthatunk kigyúrt, óriási
férfiakat. Nem állítom, hogy Schwarzenegger itt hozza a legjobb
formáját, de mellette egy olyan szereplőgárdát raktak össze, akiket nem
lehet figyelmen kívül hagyni és remekül kiegészítik az osztrák óriást. A
pankrátor <b>Jesse Ventura</b>, későbbi kormányzó az undorító bagójával; a Rocky-veterán <b>Carl Weathers</b>; <b>Sonny Landham</b> (akinek erőszakos természetétől védeni kellett a stábot), aki a kötelező spirituális, bár kigyúrt indián karaktert hozta; vagy <b>Bill Duke</b>
félbolond Mac-je (aki a film szerint vietnámi veterán). Ezeket a fiúkat
nem kidolgozott alakításaikért, hanem jelenlétükért szerettük, no meg
azokért a remek mondatokért, amiket <b>Shane Black</b> (alias a geek Hawkins) adott a szájukba.</p>
<p style="text-align: justify;"><i></i></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQR8TCNhz1Kdc1iKXRAwvwelg0SRvpsc4adIgWNYXtfj9iNa7TeVvh1cGrpXQD93VlPbbTXaplPWH2vtKQTB_TPi0Fqo0S9cHoxeJx167nG6prbfTK6OA7Z9QX7_hUUIeefC8dfehUQvO0/s862/predator-poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="862" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQR8TCNhz1Kdc1iKXRAwvwelg0SRvpsc4adIgWNYXtfj9iNa7TeVvh1cGrpXQD93VlPbbTXaplPWH2vtKQTB_TPi0Fqo0S9cHoxeJx167nG6prbfTK6OA7Z9QX7_hUUIeefC8dfehUQvO0/s320/predator-poster3.jpg" /></a></i></div><i>„Get to the chopper!”</i><p></p>
<p style="text-align: justify;"> De az egész mégsem működött volna a remek ellenfél nélkül. A legendás <b>Stan Winston</b>
alkotta meg (második körben) a Predator dizájnját, ami humanoid volta
mellett kellően idegen ahhoz, hogy el tudd képzelni egy jó kis bunyóban.
Vadászösztöne, fejlett fegyverei mind-mind az ember fölé helyezték,
kellő egyedi jellegzetességgel bírt és volt benne valami „nemesség” is,
hiszen megbecsülte ellenfeleit, képes volt elismerni vereségét még akkor
is, ha egy piszkos trükkel utoljára bepróbálkozott. De hát ki ne tudna
tisztelni egy lényt, aki képes önmagát is megsemmisíteni, ha legyőzték?
Ezeket a jellegzetességeket a későbbi részek komplett mitológiává
alakították azzal, hogy hős idegenünk nem öl terhes nőket,
fegyverteleneket és képes szövetséget kötni, ha úgy hozza a sors.
Lehetett bármilyen rossz a második etap (bár szerintem kifejezett
ötletes volt kihasználni a nagyvárosi dzsungelt, így számomra simán
belefér a bűnös élvezet kategóriájába), mégis tovább tudta bővíteni a
mítoszt és a faj egyediségét, teret engedve kiváló számítógépes
játékoknak és borzalmas spin-offoknak.</p>
<p style="text-align: justify;"> Nem mehetek el szó nélkül<b> Alan Silvestri</b> remek, törzsi dallamokat és katonai dobokat ötvöző zenéje és persze <b>John McTiernan</b>
rendezői teljesítménye mellett, amivel az egészet összefogta. Az
atmoszféra, a karakterek és a tartalom ritka jó elegye ez a film, és úgy
vált klasszikussá, hogy önmagában mégis csak egy buta akciófilm. De
néha nem is kell több ennél, mert élvezzük és megragadja a
képzeletünket. És talán az ezúttal rendezőként visszatérő Shane Black
jövőre tényleg levezényel egy olyan folytatást, ami magában foglalja az
eredeti erényeit, de bővíteni is tudja a mitológiát. Mert éppen ráférne a
vérfrissítés az immáron 30 éves szörnyünkre.</p>
<p style="text-align: justify;"> Zárásképpen pedig bemutatom, hogy az ilyen filmek is tökéletes ihletanyagok: nézzétek meg a musical-verziót!</p>
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/qlicWUDf5MM" title="YouTube video player" width="560"></iframe>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-45708132604009690122021-06-11T10:00:00.037+02:002021-10-30T16:41:14.782+02:00Brit képeskönyv egy sosemvolt magyar grófról - Az angol beteg<div style="text-align: justify;"><a href="https://www.imdb.com/title/tt0116209" target="_blank"><i>Az angol beteg</i></a> (The English Patient, 1996) újranézése után próbáltam kitalálni, hogy vajon a Miramax remek lobbizása mellett mi vezetett arra, hogy ez a film legyen az Amerikai Filmakadémia szerint 1996 legjobb filmje. Abban az évben újabb csúcsokat ostromoltak a blockbusterek: jött <a href="https://www.imdb.com/title/tt0116629" target="_blank"><i>A függetlenség napja</i></a> (Independence Day, 1996), <a href="https://www.imdb.com/title/tt0117500" target="_blank"><i>A szikla</i></a> (The Rock, 1996), a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0117060" target="_blank"><i>Mission Impossible</i></a> (1996), a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0116136" target="_blank">Sárkányszív</a> </i>(DragonHeart, 1996) – természetesen ők nem kaphatnak díjakat, hiszen ezen filmek művészi értékét nem értékelik túl magasra mértékadó körökben, noha sikeres franchise-okat indítottak vagy éppen a technikai fejlődés mérföldköveit fektették le, és a mai napig emlékszünk ezekre. A nagy európai filmfesztiválokon a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0117589" target="_blank"><i>Titkok és hazugságok</i></a> (Secrets & Lies, 1996; Arany Pálma, Cannes), a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0117318" target="_blank"><i>Larry Flynt, a provokátor</i></a> (The People vs. Larry Flint, 1996; Arany Medve, Berlin) vagy a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0117039" target="_blank">Michael Collins</a> </i>(1996; Arany Oroszlán, Velence) nyert: ezek túl brit vagy éppen túlságosan merész alkotások az Akadémia ízlésének. Akkor mi maradt? A <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0116695" target="_blank">Jerry Maguire – A nagy hátraarc</a> </i>(Jerry Maguire, 1996) vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0116282" target="_blank"><i>Fargo</i></a> (1996) a mai napig hivatkozási pontok, ehhez képest <i>Az angol beteg</i> nyert, amit szerintem a legtöbben meg sem néznek. Miért érdemes egyáltalán említeni az 1001 filmek között? <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6I1EoN8w2eR0s0sfeoM9WPabXmqbJvfH8YmtJXPyUG34B3cXG9eloo9f__MNAIpd0kSN4BvgSGvflT5RoGxK-Grfq7NKC6yy8cGL1-dJBOW5PzUV23i1HV1zcNHkpQHxauojf8hAtUzGC/s1500/The+English+Patient_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="1013" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6I1EoN8w2eR0s0sfeoM9WPabXmqbJvfH8YmtJXPyUG34B3cXG9eloo9f__MNAIpd0kSN4BvgSGvflT5RoGxK-Grfq7NKC6yy8cGL1-dJBOW5PzUV23i1HV1zcNHkpQHxauojf8hAtUzGC/s320/The+English+Patient_poster.jpg" /></a></div>Az alapanyagot <b>Michael Ondaatje </b>Booker-díjas regénye szolgáltatta, aminek alapját<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy_L%C3%A1szl%C3%B3" target="_blank"> <b>Almásy László</b> utazó, Afrika-kutató</a> élete jelentette. A tényeket a regény és így a film is meglehetősen lazán kezelte: feltételezett <a href="http://www.melegvagyok.hu/almaacutesy-laacuteszloacute.html" target="_blank">homoszexualitása miatt</a> nemigen bonyolódott volna férjes asszonyokkal szerelmi kalandba, a halála körülményei sem hasonlítottak, és bár <a href="http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/almasy_laszlo_az_angol_beteg" target="_blank">a német haderőben betöltött pozíciója</a> ismert, az nem vág össze a filmben ábrázoltakkal. Mindazonáltal úgy tűnt, legalább a személyiségéből átemeltek valamit, a sivatag szeretete, a tudományhoz való hozzáállása legalábbis erre utalt (bár azt kétlem, hogy a valódi Almásy ennyire mulya lett volna). <br /><br />A fentiek inkább csak a történészeknek fontosak, mert a film fókusza, meglepő módon egyáltalán nem a tudós alakja, hanem a romantika. A szerelmi szál, bár kétségkívül költői, nem túl izgalmas: a kapcsolat kialakulása lassú, mely alatt elég idő jut a karakterek megismerésére, de konfliktusuk nem volt sem igazán fontos, sem átélhető. A férj alakja végig skiccszerű maradt, csakúgy, mint a szakítás alapját képező házasság, így a szerelmi háromszög billegett, mert nem éreztem az ellentétes erejű vonzásokat. Bár ezt adta volna az nagy eposz kötőszövetét, meglepően súlytalan maradt, pusztán esztétikum. Hihetnénk azt, hogy a rendező, <b>Anthony Minghella</b> ezzel le akarta bontani a zsáner kliséit, de a film felépítése, a művészi eszközei alkalmazása (különösen a fényképezés és a zene) ezt egyáltalán nem sugallja. Helyette az izgalmakat a második világháborús részek szolgáltatták. <span><a name='more'></a></span><br /><br />A törékeny ápolónő, Hana (Juliette Binoche) és Almásy (Ralph Fiennes), valamint a lerombolt monostorban megjelenő férfiak, Caravaggio (Willem Dafoe) és Kip (Naveen Andrews) különös kapcsolata, keringőjük a halállal szebb és érdekesebb mese. Ezen történetszál tempója is lassú, időnk van arra, hogy megismerjük veszteségeiket és fájdalmukat, ahogy a megégett angol beteggel beszélgetnek. Helyenként finoman, másutt erőteljesebben vezet rá a háború embertelenségére és arra, mennyire szétzilálja testünket, hogy a halállal való találkozás milyen sebeket ejt lelkünkön, aminek gyógyulása sokkal tovább tart, ha egyáltalán megtörténik. És itt lehet megérteni a párhuzamos történet kapcsolódását: ahogy Almásy számára a szerelem újraélése a lezárást, úgy a többieknek a folytatást jelenti. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwUmsx3FY0rj1j5x3UZPCGxbRfTVzU5zCSlsB4AEe8h9sfyX4JtFoPqVB1Roua80YicaxFqkOMz5LbQQILVGoyby6-6de9vJnWtaa8WrmkrjPEM_KYjlEqU0AmnMXU1RiX4Fs4wZmFq9uc/s1904/The+English+Patient_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1904" data-original-width="1340" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwUmsx3FY0rj1j5x3UZPCGxbRfTVzU5zCSlsB4AEe8h9sfyX4JtFoPqVB1Roua80YicaxFqkOMz5LbQQILVGoyby6-6de9vJnWtaa8WrmkrjPEM_KYjlEqU0AmnMXU1RiX4Fs4wZmFq9uc/s320/The+English+Patient_poster3.jpg" /></a></div>De számomra mégsem pont ez volt az a téma, amit magammal tudtam vinni, hanem egy sajátos világnézet. Madox (Almásy kollégája) mondja a film vége felé, hogy nekik, felfedezőknek, tudósoknak nem számítanak az országok, a népek, ők valami mást tettek, valami többet ennél („We didn't care about countries, did we? […] None of that mattered, did it? It was something finer than that.”). Később ugyanez a gondolat merül fel jóval ironikusabban, mikor Almásy elmeséli, hogy azért segítette a németeket („So I got back to the desert... and to Katharine... in Madox's English plane... with German gasoline.”). Míg Madox (talán) az emberiségről beszél, addig Almásy egyértelműen a szerelem/szeretet miatt teszi ezt. És valahol én is ennek kettőnek az ötvözetét szűrtem le: a világ sokkal több határoknál és háborúknál, sokkal fontosabbak a benne élők és a közös múltunk. <br /><br />Sajnáltam, hogy <i>Az angol beteg</i> kevésbé koncentrált ez utóbbi két kérdésre, sokkal inkább a nagyívű románcra, és szinte mindent ennek rendelt alá a marketingkampánytól kezdve a filmig. Pedig minden más téma sokkal érdekesebb volt ennél, bár a színészek kihúzták csalódásom méregfogát. <b>Kristin Scott Thomas</b> csodás, Kathrine-je egy megfoghatatlan és élettel teli nő, aki felvállalja vágyait, de azt is, ha mást kell tennie. Mellette <b>Ralph Fiennes</b> sokkal haloványabb; hiába szeretem általában, itt alakítása helyenként teljesen kihúzott a filmből. <b>Willem Dafoe</b> egy ideje nagy becsben áll nálam (különösen, mióta láttam <a href="https://youtu.be/jiMguaZQREU" target="_blank">ezt az interjút a szerepeiről</a> – kevés színész képes szórakoztatóan, egyúttal mélységesen elkötelezetten beszélni szerepeiről, anélkül, hogy üresen anekdotázna, de neki sikerül) és itt is tökéletes a félelmetes és titokzatos Caravaggio szerepében. <b>Juliette Binoche </b>és <b>Naveen Andrews</b> pedig remek páros, finoman ábrázolják óvatos, sérült karaktereiket. <br /><br />De <i>Az angol beteg</i>et nem a színészek tették azzá, ami, hanem a háttér, a csodás díszletek, a korhű jelmezek, és persze a zene és a fényképezés. Nagy öröm volt <a href="https://youtu.be/aR7qRa9zgNM" target="_blank">magyar dalt</a> hallgatni (<b>Sebestyén Márta</b> előadásában) egy ilyen produkcióban, különösen azért, mert meglepően jól illet az arab világ kulisszái közé. Összességében fantasztikus a film megvalósítása, mégis inkább egy gyönyörű képeskönyv benyomását keltette bennem, semmint egy élő, lélegző, valódi történetét, ami hatással lehet rám. <br /><br />Végső soron az Akadémia döntését még csak-csak meg tudom érteni, hagyománya van a hasonló művek díjazásának, de a könyv szerkesztőbizottságáét kevésbé. De hát <a href="https://tubicacezar.blogspot.com/2021/05/the-greatest-showman.html" target="_blank">nem ez az első alkalom</a>, hogy értetlenül állok egy film beválogatása mellett. <i>Az angol beteg</i> nem rossz film, de minden művészeti értéke ellenére felejthető. Megtalálja helyét a romantikus történelmi eposzok hagyományában, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0059113/" target="_blank"><i>Doktor Zsivágó</i></a> (Doctor Zhivago, 1965) vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0089755" target="_blank"><i>Távol Afrikától</i></a> (Out of Africa, 1985) mellett, talán ebben a kontextusban nyújtja a legtöbbet. De hétköznapi filmrajongóként nem tudtam különösen élvezni, hiába adott a háborús háttér és a múltbéli románc összevetése érdekes gondolkodnivalót. Talán egy kevésbé nagyívű, inkább intim koncepcióval kellett volna ezt a finom történetet megvalósítani, sokkal inkább a rejtett történetekre koncentrálva, és akkor egy emlékezetesebb film születhetett volna. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtkjKQmqHEoTN7ocxexzdsJNdXktfjHYkq2ySBNcIFrXRfH7VuIGiptOidvGYyAKbRChO3WfxGxaVMRNcWgusA-K2zqPqgDqTrlkxASTtx14TMrNytg9N9IFiVGFG6k8JaPPpJsWYWdthL/s1421/The+English+Patient_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1421" data-original-width="960" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtkjKQmqHEoTN7ocxexzdsJNdXktfjHYkq2ySBNcIFrXRfH7VuIGiptOidvGYyAKbRChO3WfxGxaVMRNcWgusA-K2zqPqgDqTrlkxASTtx14TMrNytg9N9IFiVGFG6k8JaPPpJsWYWdthL/w432-h640/The+English+Patient_poster2.jpg" width="432" /></a></div><br /> <br /></div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-49560808069958996162021-06-04T10:00:00.004+02:002021-06-10T22:44:20.823+02:00Félelmetes drúgjaink - Mechanikus narancs<p style="text-align: justify;"><i> Ez a cikk eredetileg az <a href="http://sfmag.hu/2021/04/06/retromozi-mechanikus-narancs-1971/" target="_blank">SFmagon</a> jelent meg, a Retromozi sorozat keretében. Igazából kicsit rövid, ezer dologról lehetett volna írni a film kapcsán. Talán még egy dolgot megemlítek azzal kapcsolatban, Stanley Kubrick milyen zseniális vizuális történetmesélő. A mai napig lenyűgöz az a jelenet, ahogy Alex lelepleződik a film vége felé, hogyan használja fel a zenét (a Singin' in the Rain dallamait) a rendezés arra, hogy lebuktassa a korábbi elkövetőt, nem rágja a szánkba a megoldást, de minden ott van a képekben és a hangokban, különösen az áldozat arcán.</i><br /></p><p style="text-align: justify;"><i>Disclaimer: Mindenkinek vannak
tartozásai az irodalom felé, nekem az egyik ilyen Anthony Burgess
Gépnarancsa. Emiatt adaptációs szempontokról egyáltalán nem lesz szó a
cikkben.</i></p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfXKYyjssyg8XMeO2HmG1Ityv7hb_hOriuNTYIJcSXNybNl2bTSwhHTAIkBFxUpFWjDcvPiBYXBouvR0npSEHk8udOXMXmaMJtRclwqnyiNkh5e2Mx1COVpNH_l8IapI530q3ionSpRcOB/s866/clockwork+orange+poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="866" data-original-width="650" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfXKYyjssyg8XMeO2HmG1Ityv7hb_hOriuNTYIJcSXNybNl2bTSwhHTAIkBFxUpFWjDcvPiBYXBouvR0npSEHk8udOXMXmaMJtRclwqnyiNkh5e2Mx1COVpNH_l8IapI530q3ionSpRcOB/s320/clockwork+orange+poster2.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a
legtöbb történet főszereplője fejlődik, alakul, egy felismerhető
fejlődési útvonalat jár be. Elindul valahonnan és eljut valahová; ez
lehet pozitív vagy negatív irány, de van valami irány. És mit kezdünk
azokkal a főszereplőkkel, akikre ez nem igaz? A legutóbbi példa erre
mondjuk Paddington: az ő kedvessége a körülötte lévőkre hat, ő viszont
nem változik. És ilyen karakter Alex DeLarge is: a film egyik legnagyobb
pofonja volt számomra, hogy ugyanott fejezte be, ahol elkezdte. De
személyiségfejlődés helyett inkább azt látjuk, hogyan kezeli személyét
és életét a társadalom egésze.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;">A <a href="https://www.imdb.com/title/tt0066921" target="_blank"><i>Mechanikus narancs</i></a> (A
Clockwork Orange, 1971) minden idők egyik legjobb karakterbemutatásával
kezdődik: Alex DeLarge ül a bárban, tekintetében ott munkál a veszély,
de még visszafogja magát, közben <b>Henry Purcell</b> II.
Mária királynő halálára íródott miséjének elektronikusan eltorzított
változata szól. És már mindent tudunk a figuráról, a környezetről. Majd
megnézhetjük Alex történet oda-vissza: ugyanazok az elemek ismétlődnek a
hajléktalan férfival, a csapaton belüli harcokkal és a vidéki ház
megszállásával, csak az irányuk más. Úgy tűnik, főszereplőnk csak zuhan:
először a börtön, majd az erőszakosságát kigyógyító kezelés, ami
kiveszi a kezéből az egyetlen megküzdési mechanizmust, amit ismer, végül
az öngyilkosság. Mindez azonban csak látszólagos, mert Kicsi Alex nem
változik, lélekben erőszakos és szexfüggő marad, csak nem tudja ezt
megélni. Így lesz a film zárása egy hideglelős pillanat: mert nem csak,
hogy visszakerültünk oda, ahol elkezdődött a fiú története, de ráadásul
még hivatalos megerősítést is kapott az életéhez.<span></span></p><a name='more'></a><p></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Stanley Kubrick</b> rendező megvizsgálta a társadalmat és nem túl hízelgő véleményt állított ki róla. A <i>Mechanikus narancs</i>
nem csak az erőszak spiráljáról és az ember szabad akaratáról szól, de a
képmutatásról is, ami áthatja a rendszer egészét. Magáról a politikai
struktúráról sokat nem tudunk meg, de annyit biztos, hogy erős rendőri
túlhatalomra épül, amit a fiatalok garázdasága indokol meg, mely
félelmet kelt a rendes adófizető állampolgárok körében. A politika pedig
mindent megtesz a szavazatokért: gyógyszeres kezeléssel harcolnak a bűn
ellen, vagy korábbi bandatagokat vesznek be a rendőrségbe, de ha egyik
sem válik be, akkor még mindig vissza lehet táncolni és a rendszer
áldozatait megvesztegetéssel fordítják maguk felé. De nem teljesít
jobban az értelmiségi ellenzék sem: megvédik a rendszer áldozatait,
hacsak ki nem derül róluk, hogy korábban nekik ártottak. Ezeket a
fiatalokat elárulják a saját szüleik, de a gyermekvédelem is (Mr.
Deltoid figurája egy külön értekezést érdemelne). A gyors megoldások
sosem hoznak eredményt, a rendszer logikája pedig nem teszi lehetővé,
hogy mélyre ható változások történjenek. Az eltelt ötven év ellenére ez a
megállapítás bénítóan ismerős most is.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYMkUYhSYm7JLSlr183lH06qfYZtSuZAU0ZuflE62cn2vP1fa8JaCvYkCuNSUdcEHlHUymM8XiX1IzaXWSFS0G8lTMnYGSmWi6MUbhazaV63bqoDTVppDMP7OYvImhiUtR-ahNfqZdMk-f/s1300/clockwork+orange+poster1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1300" data-original-width="878" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYMkUYhSYm7JLSlr183lH06qfYZtSuZAU0ZuflE62cn2vP1fa8JaCvYkCuNSUdcEHlHUymM8XiX1IzaXWSFS0G8lTMnYGSmWi6MUbhazaV63bqoDTVppDMP7OYvImhiUtR-ahNfqZdMk-f/s320/clockwork+orange+poster1.jpg" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;">A
film pedig ezt az ismerős helyzetet mai szemmel is hatásos eszközökkel
mutatja be, azonban mindig érződik benne az a távolságtartás és túlzás,
ami olyan remek szatírává teszi a művet. A <i>Mechanikus narancs</i>
az utolsó képkockáig pontosan megkoreografált, mintha egy komolyzenére
épült tébolyult táncot néznénk. A színpadiasság és az elidegenítő
megoldások, a zenére komponált aktusok, az élénk színek és nagy
látószögű, torzított képek elemelik a valóság talajától. Igaz ez a
színészi alakításokra is: a rendőrök mozgása és hanghordozása, a szülők
eltúlzott reakciói, vagy olyan apróságok, mint a film zárójelenetében az
evés gesztusai, mind pont annyira furcsák, hogy nevetségesek,
groteszkek legyenek.
</p><p style="text-align: justify;">Mindez igaz annak ellenére is, hogy az
erőszak és szexualitás ábrázolása némi stilizáltság ellenére is
realista. Míg a nagytotálok inkább teátrális hatást keltenek, és
távolságot képeznek az eseményektől, addig a közeli képeken érezzük a
félelmet, a kétségbeesést és a tehetetlenséget. Ez a megoldás
kényelmetlenné, viszolyogtatóvá tett minden erőszakjelenetet, egyúttal
teljesen megakadályozta azt, hogy a néző bármilyen szinten is
idealizálja az utcai bandákat, menőnek, lázadónak lássa az elkövetőket.
Igaz volt ez akkor is, ha a főszereplő Alex volt az áldozat, ami egy
újabb réteget adott a történetnek: bármikor megfordulhatnak a szerepek
ebben a rendszerben, sosem lehetsz biztos, mikor kerülsz a fegyver
rosszabbik végére.</p>
<p style="text-align: justify;">A <i>Mechanikus narancs</i>ot nézni
felkavaró élmény, mert nehéz feldolgozni, hogy nevethetsz a rendszer
groteszkségén úgy, hogy közben irtózol attól, amit a vásznon látsz. És
valahogy ebben a kettősségben rejlik a film és Kubrick zsenialitása is,
mert szembesíti a nézőt önmagával. Szórakozunk, de ott marad bennünk egy
zavaró, viszkető érzés, ami nem hagy nyugodni. És ez az érzés 50 év
alatt semmit sem gyengült.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihjgmxZyxECaGAx6vfNfEzSTtvVz7j95tLbYvqjTqK7ANxC7T-XyVLgcLRo3fEsKQPE2jlxClFH0sZWeaFlSOSzgeptYtENZCVnhyphenhyphenyNcc7ZCuF5FpsxoH-i0RKu53cT3j-pN-COjgkKeFx/s570/clockwork+orange+poster4.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="570" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihjgmxZyxECaGAx6vfNfEzSTtvVz7j95tLbYvqjTqK7ANxC7T-XyVLgcLRo3fEsKQPE2jlxClFH0sZWeaFlSOSzgeptYtENZCVnhyphenhyphenyNcc7ZCuF5FpsxoH-i0RKu53cT3j-pN-COjgkKeFx/w640-h426/clockwork+orange+poster4.jpg" width="640" /></a></div><br /> <p></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-41722083389396692072021-05-28T10:00:00.003+02:002021-08-19T23:37:10.047+02:00Humbug mese – A legnagyobb showman<div><i>Dórinak </i><br /><br /> </div><div style="text-align: justify;">Mindig is ellentmondásos viszonyom volt a musicalekkel. Bár hajlamos vagyok elrévedezni a zenék szárnyán és lelkesedni a látványos érzelmekért, koreográfiákért és jelmezekért, ezek sokszor nem kárpótolnak a cselekmény felületességéért és esetlenségéért. Két énem gyakran küzd is egymással, mikor egy-egy filmet vagy színházi előadást nézek – ezt anno meg is örökítettem <i><a href="http://ekultura.hu/2016/08/02/beszamolo-a-nyomorultak-szegedi-szabadteri-jatekok" target="_blank">A nyomorultak </a></i>szabadtéri előadása kapcsán. <a href="https://www.imdb.com/title/tt1485796" target="_blank"><i>A legnagyobb showman</i></a> (The Greatest Showman, 2017) esetén azonban nem volt veszélyben a lelkem. A szellemi épségem azonban annál inkább. <br /><br /><b><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3S5PD2LIesr77WcXzNUQ3_qy2ROIc_Pmyd6vGGJeCqW_vJvluFHIK_EqdwmBthkSwGlBCWqQoUqLs3MAbytPMyUYQGx4FyuVNxxcBIHwAUSr3uxCuYMIF46JuAgpwYQdAn7vB2ZiilQdi/s2048/the+greatest+showman_poster.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1448" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3S5PD2LIesr77WcXzNUQ3_qy2ROIc_Pmyd6vGGJeCqW_vJvluFHIK_EqdwmBthkSwGlBCWqQoUqLs3MAbytPMyUYQGx4FyuVNxxcBIHwAUSr3uxCuYMIF46JuAgpwYQdAn7vB2ZiilQdi/s320/the+greatest+showman_poster.png" /></a></div>P. T. Barnum</b> kétségkívül izgalmas és egyedi élettörténete vászonért kiált, de a valóság közel sem olyan felemelő, mint amit egy modern feldolgozástól elvárnak. Több cikkben is feldolgozták megtévesztésben, átverésben és elnyomásban gazdag történetét (ajánlom a <a href="https://www.smithsonianmag.com/history/true-story-pt-barnum-greatest-humbug-them-all-180967634/" target="_blank">Smithsonian Magazine</a>, a <a href="https://www.theguardian.com/film/2019/jul/03/the-real-story-behind-the-greatest-showman-is-one-of-exploitation-its-time-we-told-it" target="_blank">The Guardian</a>, az <a href="https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/07/22/atveresekkel_lett_dollarmilliomos_a_barnum-cirkusz_alapitoja/" target="_blank">Index</a> cikkeit, vagy a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/P._T._Barnum" target="_blank">Wikipédia</a> bejegyzését): hogyan használt fel egy szinte teljesen mozgásképtelen rabszolganőt; hogyan varrt össze egy halat és egy majmot, hogy sellőként adja el; vagy egyszerűen „szörnyszülött” cirkuszt üzemeltetett. Ehhez képest <i>A legnagyobb showman</i> önmagunk felvállalásának története és a humanizmus dicsérete. A valóság és a vászon meséjének összehangolása pedig kérdéseket vet fel: ha a film meg akarta változtatni a történteket, uram bocsá’, át akarta írni a múltat, akkor miért kellett Barnum sztoriját felhasználnia? Lehetett volna egy tényleg eredeti történet, aminek pozitív felhangjai, életigenlése és humanizmusa sokkal őszintébbnek hatna, mint az átdolgozott, de meglehetősen bűzös alapanyag. Nem állítom, hogy egy adaptációnak feltétlenül szó szerint kell követnie a történelmi előzményeket, dramatizálhat, de ez a megoldás ellentmondásokkal terhes. <span><a name='more'></a></span><br /><br />De még ha el is tekintek a fentiektől, a történet akkor sem meggyőző. Egyik kedvenc youtuberem, <b>Patrick H. Willems</b> részletesen elemezte (javaslom is megnézni <a href="https://youtu.be/Ta4OlRzItbM" target="_blank">a videóját</a>), de annyi biztos, hogy ez a történet nem találja a fókuszát. Nem csak Barnum (jelentősen kozmetikázott) élettörténetét akarja nekünk átadni, annak hollywoodi dramaturgia szerinti hullámhegyeivel, -völgyeivel és tanulságaival, de közben ott van a könnyfacsaró és társadalmilag érzékeny románc jóképű szereplőink között, valamint a különcök elismerésért és elfogadásért való küzdelme. Mindegyik történetszál működhetne, de nem ilyen időtávban és mélységben kidolgozva. A szereplők közötti dinamika kidolgozása hiányos; egyáltalán nem érthető, hogy a többszörösen magukra hagyott és megtagadott cirkuszosok miért állnak ki újra és újra Barnum mellett; illetve főszereplőnk pálfordulása, addigi nagyratörő céljaitól való elfordulása is elnagyolt és hiteltelen. Egyedül a szerelmi szál kap némi minőségi játékidőt, így az ő nehézségeik válnak leginkább átélhetővé. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7t75QLZ5HexsOyv6VLwV3wZmkoX17Y7hhNytCjgp74wqZCeoQV2Wxl2RXP2IWUB17CrG1cNTUlEONj5q69CKXhqMOFxjuNeQYq8WD168SB8vpXvGbtWekBiHT3WSzAXmhZUZe3U9i9zJe/s2048/the+greatest+showman_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1448" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7t75QLZ5HexsOyv6VLwV3wZmkoX17Y7hhNytCjgp74wqZCeoQV2Wxl2RXP2IWUB17CrG1cNTUlEONj5q69CKXhqMOFxjuNeQYq8WD168SB8vpXvGbtWekBiHT3WSzAXmhZUZe3U9i9zJe/s320/the+greatest+showman_poster2.jpg" /></a></div>A fentiek oka pedig egyértelműen a film tempója: daltól dalig rohanunk, pihenő nélkül. Szinte valamennyi zeneszám előmozdítja a cselekmény, ami önmagában nem baj, de szinte nincs olyan dal (a szerelmesek<i> Rewrite the Stars</i> című opuszán kívül), amiben lehetősége van a szereplőknek kibontakozásra. A legtöbb zeneszám egyúttal ugyanis egy montázs: azaz nem csak a szereplők érzelmeit látjuk megelevenedni, hanem a többiek története is halad előre, néhol évtizedes ugrással számolva. És ettől hajszolttá válik a film: bár általában kárhoztatni szoktuk az üresjáratokat, de itt igazán elfért volna egy-két nyugodt pillanat. Ez a megoldás meglepő módon végül is Barnum saját ars poeticáját követi. A Smithsonian korábban említett cikkében van egy mondat a férfitól, amiben azt fejtegeti, hogy a nézőket el kell kápráztatni a külsőségekkel, meg kell ragadni a figyelmüket („As it was »generally understood,« Barnum wrote in the book, the term humbug »consists in putting on glittering appearances—outside show—novel expedients, by which to suddenly arrest public attention, and attract the public eye and ear.«”).<i> A legnagyobb showman </i>pont ilyen: annyira elárasztja nézőjét, hogy az nem tud azon gondolkozni, mennyire átgondolatlan és giccses, amit lát – hacsak valaki nem teljesen megveszekedett (mint én). <br /><br />És azt nem lehet tagadni, hogy ezen a téren a mozinak nincs oka szégyenkezni. Minden látványos és színes: csodásak a kosztümök és a díszletek (de legalábbis a CGI mindenképpen); nagyon ötletesnek tartottam, ahogy a film helyenként a színpad hangulatát idézi meg díszleteivel a zeneszámok közben, rombolva, de egyúttal építve is az illúziót. A koreográfiák látványosak, de könnyedek, a régi musicales glamourt idézi, amikor a táncosok olyan eleganciával mozogtak, mintha ez semmi nehézséget nem jelentene számukra. Nagy előny, hogy olyan színészeket válogattak, akik valóban énekesek is (vagy ha nem, legalább jó énekhanggal szinkronizáltak): bármennyire is bájos volt a késői 1990-es és a korai 2000-es évek gyakorlata a zeneileg képzetlen színészekkel, még mindig összerándulok kicsit, ha meghallom <b>Ewan McGregor</b>t dalolni. Szerencsére <b>Hugh Jackman</b>nel nincs gond, magával ragadóan játssza Barnumot, neki majdnem elhiszem az érzelmi manipulációt.<b> Zac Efron</b> és <b>Zendaya</b> tökéletes(en kinéző) párost alkot, a szakállas nőt, Lettie Lutz-ot alakító <b>Keala Settle</b> energiája pedig leszakítja a vásznat. A dalok tökéletesen poposak, fülbemászóak és azonnal karaokézhatóak. <br /><br />Mégis ott marad a film végén a hiányérzet, hogy ezek a figurák többet érdemeltek volna, különösen a cirkuszosok. Valóban felemelő lehetett volna, ha ezek a különc figurák megkapják a figyelmet, ha valóban látnánk őket, ahogy a Barnum által rájuk kényszerített csalások álcáját levetik, és nem csak egy dal erejéig találják meg erejüket. Hogy lássuk, ahogyan nem csak ők, de a nézőik is valóban elfogadják valójukat és azt ünnepelik. <i>A legnagyobb showman</i> című giccsparádé azonban nem ment a humanista üzenet mélyére, felszínes mondatai pedig felkeltették bennem az igényt, hogy megnézzem újra az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0080678" target="_blank"><i>Elefántember</i></a>t (The Elephant Man, 1980). Ott a problémák felvállalásán keresztül valóban megtalálhatjuk a szörny emberiességét – ezzel azonban a mai Hollywood adósunk maradt. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-7cXZtuJHcst-GrHcNeE9vJpE7QaaPGFXt0rPIMMKAgdrTIImyOAxpgjzT-JCVqu0IDp7RQIGyxt-94VPaTyfsx7Q54JcxSJxdHbSJ4IRO2BcHeAYgdobZAisMFA9JBT1nXvOyMVTRza/s2047/the+greatest+showman_poster3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2047" data-original-width="1382" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-7cXZtuJHcst-GrHcNeE9vJpE7QaaPGFXt0rPIMMKAgdrTIImyOAxpgjzT-JCVqu0IDp7RQIGyxt-94VPaTyfsx7Q54JcxSJxdHbSJ4IRO2BcHeAYgdobZAisMFA9JBT1nXvOyMVTRza/w432-h640/the+greatest+showman_poster3.jpg" width="432" /></a></div><br /> </div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-64123358816719045662021-05-21T10:00:00.003+02:002021-07-02T15:14:53.750+02:00Orosz rulett - A szarvasvadász<div style="text-align: justify;">1979-ben a legjobb film Oscar-díját egy orosz-amerikai acélgyári munkásokról készült három óra hosszú film nyerte. Meglepőnek tűnik? Mert nem mondtam el, hogy <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0077416" target="_blank">A szarvasvadász</a></i> (The Deer Hunter, 1978) egyúttal egy vietnámi háborús film is volt, az egyik első mainstream alkotás, ami feldolgozta a konfliktust. Főszereplője pedig <b>Robert De Niro</b>, <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0071562" target="_blank">A Keresztapa II.</a> </i>(The Godfather: Part II., 1974) és <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0075314" target="_blank">Taxisofőr</a> </i>(Taxi Driver, 1976) díjesője után. Azonban közel sem volt evidens, hogy ezekkel a feltételekkel valóban díjat lehet nyerni. <i>A szarvasvadász</i> diadalmenete nem csak film minőségének szól, hanem az álomgyári gépezet diadalmenete is. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHfbbbcbNktU8wYYh08_dswng7gWluC6kZbfcJmHlkQ7GboyFxOn2EG9HF_hgfaqu0NS2Qbl80CYk9uBNKJlG-OEntrAMxb3cb6uiWNSlIY1K5uBYeNVAmGhpgJInvVthpK_xrZRmMe5EH/s1750/The+Deer+Hunter_poster2.webp" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1750" data-original-width="1197" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHfbbbcbNktU8wYYh08_dswng7gWluC6kZbfcJmHlkQ7GboyFxOn2EG9HF_hgfaqu0NS2Qbl80CYk9uBNKJlG-OEntrAMxb3cb6uiWNSlIY1K5uBYeNVAmGhpgJInvVthpK_xrZRmMe5EH/s320/The+Deer+Hunter_poster2.webp" /></a></div>A Universal stúdió ugyanis nem tudott mit kezdeni a filmmel. Hősei hétköznapi emberek, hiányzik belőle a szokásos hollywoodi hatásvadászat, helyette húsbavágóan realista. <a href="https://deadline.com/2016/07/michael-ciminos-deer-hunter-oscar-campaign-win-best-picture-1201782549/" target="_blank">Hogyan lehet ezt eladni bárkinek is?</a> – kérdezhették egymástól a stúdióvezetők. Végül <b>Allan Carr</b>t, a „régivágású filmmogult” keresték meg, aki talán egy szívességért cserébe vagy más okból, ami már az idők homályába vész, felkarolta a mozit. „Oscar-csalija” akkoriban szokatlannak tűnt: csak egy-két moziban, főleg kritikusoknak és az Akadémia tagjainak mutatta be a filmet, limitált vetítéseken. Amikor megjelentek a kedvező vélemények és kihirdették a jelöléseket, utána került sor a széleskörű bemutatókra, hogy maximalizálják nem csak a kritikai elismerést, de a bevételeket is. A film végül kilenc jelöléséből ötöt díjra is váltott. Cinikus módszernek tűnik? Igen és valószínűleg az is. De a leckét jól megtanulta Hollywood, gondoljunk csak a Miramax és Harvey Weinstein későbbi sikereire. <br /><br />De a fentiek inkább csak anekdotaként szolgáljanak, mert <i>A szarvasvadász</i> önmagában, minden ellentmondásával együtt egy remek film, az 1970-es években induló „hollywoodi újhullám” emblematikus darabja. Ugyan rendezője, <b>Michael Cimino</b> nem lett egy Coppola vagy Friedkin, miután következő munkájával, <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0080855" target="_blank">A mennyország kapuja</a></i> (Heaven's Gate, 1980) c. filmmel akkorát bukott, hogy majdnem egy stúdiót is magával rántott, de amit itt bemutatott, az nem fog elévülni. Nem csak a háború poklát ábrázolta, de azt is, hogy mi a hazatérők sorsa vagy éppen azoké, akik sosem tudnak megszabadulni a megtapasztaltaktól. Mindezt egy intim, apró közegben, egy baráti társaság tagjai segítségével sikerült láttatnia, így emelte a szubjektív tapasztalatot univerzális értékűvé. <span><a name='more'></a></span><br /><br />A film egy esküvővel kezdődik és egy temetéssel zárul: az emberi élet két emblematikus eseménye között zajlik a lassú erodálódás és tetőzik a fájdalom. A film első felének öröme és bajtársiassága kellett ahhoz, hogy jobban megértsük és átérezzük az azt követő káoszt, és nem is hiszem, hogy van még egy ilyen hatásos ellenpont a filmtörténetben. Az orosz bevándorlók statisztálása mellett forgatott templomi esküvő és lakodalom hiteles és magával ragadó, amiben szerepe lehetett a felszolgált valódi italnak is. Itt megismerjük a három főszereplőt, a vőlegény Steve-t (<b>John Savage</b>) és barátait, Mike-ot (Robert De Niro) és Nick-et (<b>Christopher Walken</b>), akik pár nappal később Vietnámba indulnak. Bár sok mindent nem értenek. így a lagziba betoppanó veterán blazírtságát sem, azért próbálnak egymásnak ígéretet tenni. Mégsem ezt, hanem sokkal inkább John (<b>George Dzundza</b>) zongorajátékának melankóliáját és búcsúzását visszük magunkkal. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg509gta4kreLNH1iVvweXe1kOVZE0AvVvUTgJllfRtmr9WHrNyGpLsL9S2uF89yraFqw2Tdg4F3aqEnqeRak8VksBAzKkU2AP_0qFTdJt6yZQcSXcIOT1VCeKijpxW6NUyn3U1UgY3RPB/s840/The+Deer+Hunter_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="840" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg509gta4kreLNH1iVvweXe1kOVZE0AvVvUTgJllfRtmr9WHrNyGpLsL9S2uF89yraFqw2Tdg4F3aqEnqeRak8VksBAzKkU2AP_0qFTdJt6yZQcSXcIOT1VCeKijpxW6NUyn3U1UgY3RPB/s320/The+Deer+Hunter_poster3.jpg" /></a></div>A következő vágásnál már a háborúban járunk, de Cimino nem időzik el sokat a harcokon, helyette a fogolytábor brutalitásával sokkolja a nézőket. A film ellentmondásosságának ez az egyik oka: az észak-vietnámiak egyoldalú brutalitása sokakat kommentárra kényszerített: <b>Jane Fonda</b> [nem csak aktivistaként, de már csak saját filmjének, a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0077362" target="_blank">Hazatérés</a>nek</i> (Coming Home, 1978) a védelmében is] felszólalt, de a Berlini Filmfesztiválon tartott filmbemutatóról a teljes keleti blokk közönsége kimasírozott. Úgy gondolom, bárki lehetett volna az ellenfél, mert nem ezen van a hangsúly; a film sokkal inkább a háború pusztító hatását akarta bemutatni, semmint a vietnámiakat kárhoztatni. És az orosz rulett jelenet mindenki agyába beleég: a tökéletes ritmusú vágás a végletekig fokozza a feszültséget, a színészek arcán a megkönnyebbülés hullámait a harag és a félelem váltja. <b>Zsigmond Vilmos </b>tűpontosan ábrázol minden rezdülést, a terrort, de éppúgy a természet szépségeit is. <br /><br />Szükség is van rá, mert a forgatókönyv nem beszédes, sokkal többet tudunk meg a képekből és a tekintetekből, mint a mondatokból. Különösen látványos ez a hazatérést követően: Mike képtelen beszélni az átéltekről, Nick menyasszonyának, Lindának (<b>Meryl Streep </b>egyik első szerepében) sem tud semmit mondani, mikor az megnyugvásért fordul hozzá. De még látványosabbnak hat, amikor a férfiak szarvasvadászatra indulnak: nem csak az feltűnő, hogy Mike ezúttal egyedül cserkészik, hanem az is, hogyan viselkedik az otthon maradott társaival. Az orosz rulett szimbóluma, az átéltek megérthetetlensége és elmesélhetetlensége és az erőszak kitörése sokkal beszédesebb, mint bármilyen szó. <br /><br />Mike Vietnámba való visszatérése a háború utolsó napjaiban még letaglózóbb. Mike ugyan megtalálja Nick-et, de nem tudja semmissé tenni az embertelenséget, nem tudja visszahozni barátját. És ismét orosz rulett: a világot élet-halál kérdésére leegyszerűsítő pisztolygolyót nem lehet elkerülni, az otthon melege már nem tudja eltüntetni az erőszakot. Nehéz kiemelni bárkit is, de Christopher Walken játékára itt kerül fel a korona: érzékenysége és érzéketlensége egyúttal megmutatkozik ebben a szerepben, ami annyira különbözik attól a coolságtól, amit mostanában látunk tőle. <br /><br />Ironikusnak hatott, ahogy a záró jelenetben a társaság a God bless Americát énekelte. Vajon tényleg annak az országnak kell hálát adni, ami értelmetlen háborújában meghalt egy barátjuk, másikuk teste tönkrement és hatásait mindannyian magukkal cipelik, ameddig csak élnek? Lehet, hogy csak a kelet-európai beszél belőlem, de nem találtam megnyugvást ezekben a sorokban. Sokkal erősebben maradt bennem az erőszak értelmetlenség élménye, mint a remény. De mindezek ellenére ez a lassan hömpölygő, gyönyörű és lenyűgöző filmet látni kell, mert erejéből semmit nem vesztett az elmúlt 40 évben. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihvkIpDC1IEmapJXDygJTOenmUM3vLelGcPeGUDGXkoVZ1jnN-iCV-gERsVqXFGtBpPNoYhwj2W8OpuIrSwwwJ6w61bg6AYi9sT8Uu04r6aALTB3bYFoh9I5HXNirUFX99MAGtjfvEwQ3-/s1800/The+Deer+Hunter_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1351" data-original-width="1800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihvkIpDC1IEmapJXDygJTOenmUM3vLelGcPeGUDGXkoVZ1jnN-iCV-gERsVqXFGtBpPNoYhwj2W8OpuIrSwwwJ6w61bg6AYi9sT8Uu04r6aALTB3bYFoh9I5HXNirUFX99MAGtjfvEwQ3-/w640-h480/The+Deer+Hunter_poster.jpg" width="640" /></a></div><br /> </div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-2655948552647881382021-05-14T10:00:00.003+02:002021-05-18T15:25:27.702+02:00A huncut fa esete - Gonosz halott<p style="text-align: justify;"><i> Ez a cikk eredetileg az <a href="http://sfmag.hu/2021/04/08/retromozi-gonosz-halott-1981/" target="_blank">SFmagon </a>jelent meg, a Retromozi sorozat keretében. Nem raknék hozzá semmit, az egyik leggördülékenyebben íródott cikkem. Jó volt az alapanyag.<br /></i></p><p style="text-align: justify;">A filmipar demokratizálódása valamikor
az 1960-1970-es években elkezdődött. Egyre olcsóbb lett a nyersanyag,
könnyebben hozzáférhetővé váltak az eszközök, nem kellett már nagy
filmstúdióknál könyörögni lehetőségért (bár azért pénzt összekalapozni
nem lett feltétlenül könnyebb). Persze nem minden műfajban működött a
kis költségvetés; főleg horrorok vagy vígjátékok esetén, amikor egy
doboz zsírkrétával, pár tubus technokollal, néhány üveg sörrel és pár
haverral filmet lehetett csinálni. 40 éve <b>Sam Raimi</b> rendező maga is erre gondolt, fogta a barátait és elutazott Tennessee-be, hogy elkészítse a <i>Within the Woods</i> című rövidfilmjének egész estés verzióját.</p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56ORsXehftLkiUfueuqGdJXiboznqQnnF6fAyPSG1nVFDpRL0yliu98XCcu1Hkg7lObwRprRM6JV2VTYyGX3GYk0StQmdUqp9A_YQqH4dPYK-i_2usvouAUvB3epkDm_z8qfNmBGZhTfF/s773/the+evil+dead_poster1.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="773" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56ORsXehftLkiUfueuqGdJXiboznqQnnF6fAyPSG1nVFDpRL0yliu98XCcu1Hkg7lObwRprRM6JV2VTYyGX3GYk0StQmdUqp9A_YQqH4dPYK-i_2usvouAUvB3epkDm_z8qfNmBGZhTfF/s320/the+evil+dead_poster1.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">A
„ház az erdőben” típusú filmek talán nem voltak ismeretlenek a horror
zsánerben, elvégre sok mozi játszódott elszigetelt helyeken, de a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0083907" target="_blank"><i>Gonosz halott</i></a>
(The Evil Dead, 1981) teremtette meg ennek leginkább használt (mára
inkább elhasznált) kliséit. Egy csapat fiatal szórakozni, inni és
szeretkezni indul a hegyek közé egy elhagyatott kis kunyhóba, ám ott
összetalálkoznak valami félelmetessel, szól a fáma. Ezt a rendszert
olyannyira csúcsra járatták többször is (többek között maga Raimi is a
folytatásban), hogy már saját meta-paródiája is elkészült a <a href="https://www.imdb.com/title/tt1259521" target="_blank"><i>Ház az erdő mélyén</i></a> (The Cabin in the Woods, 2011) címmel. A <i>Gonosz halott</i>
azonban még komolyan vette magát, annyira legalábbis mindenképpen, hogy
komolyan vette a horror zsánerből eredő kitételeket és hideglelős
szórakozást alkotott.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;">Ehhez pedig visszanyúlt az ősökhöz,
egészen <b>Lovecraft</b>ig. A háttértörténetül szolgáló hangszalagok, melyen
egy idős tudós egy rejtélyes könyvből olvas, mely megidéz sosem látott
erőket, már önmagában is kapcsolatot teremt. De később megtudjuk, hogy
az a Necronomicon, a Lovecraft által kitalált fiktív, emberbőrbe kötött
könyv (melyet azóta már meg is írtak), még inkább megerősíti ezt a
kapcsolatot. Raimi azonban nem megy el a kozmikus horror irányába (ehhez
legközelebb talán a második rész zárásában jut), és bár maguk a lények
megérthetetlenek, nem ebből a megérthetetlenségből fakad a félelem,
hanem sokkal testhez kötöttebb aktusból, a megszállásból.<span></span></p><a name='more'></a><p></p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxLeimML5uWY5IlXopHdlIZYAYFcUe7uebHNyt3z1FldzLHt82gO24zlZ1sURCUU-uHvWN1Hg_6ltMLPwEoCBRCEjp7UdyeXo15Qd8undUJ4LuxcUzDKK0gOy51GsRgRI0XUBNNBPGcg3x/s1920/the+evil+dead_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1242" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxLeimML5uWY5IlXopHdlIZYAYFcUe7uebHNyt3z1FldzLHt82gO24zlZ1sURCUU-uHvWN1Hg_6ltMLPwEoCBRCEjp7UdyeXo15Qd8undUJ4LuxcUzDKK0gOy51GsRgRI0XUBNNBPGcg3x/s320/the+evil+dead_poster3.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">A
film azért nem vág rögtön a közepébe, szépen felépíti a feszültséget.
Először csak megérkezünk és megismerjük az elhagyatott kis házat, aztán a
szereplők megtalálják és meghallgatják a kazettát, és csak utána
szabadul el a pokol. Különösen hatásosak a lények nézőpontjából készülő
képsorok: fák dőlnek ki, ahogy megérezzük mindent átható jelenlétüket,
baljóslatú zene hallatszik, halljuk a „Join us/Csatlakozz!” hívását,
majd megpillantjuk a béke és biztonság parányi kis fényeit a házikó
ablakain keresztül. Ezt a látszatot azonban a rendező megtöri, amikor a
lények áttörik a védelmi vonalat és nem csak a házba, de magukba az
emberekbe is behatolnak. Magát az aktust nagyon húsba markolóan mutatja a
film: az erdőbeli erőszakjelenet (ami azért ide-oda csúszkál a
nevetségesség határán, így lett mifelénk szállóige a „huncut fa”), a
testek folyamatos csonkítása hatásos. A félelmet tovább fokozza, hogy
ezek a démonok képesek játszani is prédájukkal: képesek elhitetni, hogy
van megváltás, vissza lehet fordítani a megszálltak állapotát, így
fokozzák a nyomást a többiek felett. Képileg rengeteget merített <a href="https://www.imdb.com/title/tt0070047" target="_blank"><i>Az ördögűző</i></a>ből
(The Exorcist, 1973) mind a smink, mind a testek mozgatása terén. Ám
annál sokkal véresebb: az elszabaduló káoszban mindenhonnan
kukoricaszirup csorog, ami a feszültség mellett behozza az azt feloldó
humort is. De Raimi fekete humora megcsillan abban a jelenetben is, ahol
a már „halott” Linda ugyanazt a kukucskálós játékot játssza a sírt ásó
Ashley-vel, mint ahogy ugyanez a pár évődött a film elején.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;">Persze, azért azt hozzá kell tenni, hogy ez a 40 év nem múlt el nyomtalanul a <i>Gonosz halott</i>
felett. A smink és az egyéb effektek minden igyekezet ellenére sok
helyen megmosolyogtatóak; a színészi játék is akkor a legjobb, ha meg
sem próbálkoznak vele az amatőr szereplők. <b>Bruce Campbell</b>
nem véletlenül lett kult-ikon, de a szerepe itt még közel sem annyira
karizmatikus (és macsó), hogy teljesen a hátán vigye el a filmet. De
mindezek ellenére a Gonosz halott működik horrorként, mert Raimi jó
rendező és tudja, mit akar. Jól használja a kamerát, kreatív és
feszültséget keltő szögeket választ, jókor közelít vagy vág be egy
közelképet, nem használja túl a jump scare-ket. Ezekkel és a kevés fény
látványos alkalmazásával hagyja az atmoszférát működni, amit remek
hangeffektekkel és hanghatásokkal erősít meg (<b>Joseph LoDuca</b> filmzenéjét is érdemes kiemelni). Így bár olcsónak néz ki, valójában sosem vált olcsó szórakozássá.</p>
<p style="text-align: justify;">A <i>Gonosz halott</i> azért is
kiemelkedő, mert a folytatásai nem követték a slashereknél megszokott
irányvonalat és sosem mentek el a nézhetetlen kategória irányába. Inkább
emelték a tétet: Raimi a további részekkel nem csak bővítette (és
helyenként újraépítette) a mitológiát, de új műfajokba is kalandozott. A
<a href="https://www.imdb.com/title/tt0092991" target="_blank"><i>Gonosz halott 2</i></a> (Evil Dead II, 1987) egy frenetikus és kaotikus horror-vígjáték, míg <a href="https://www.imdb.com/title/tt0106308" target="_blank"><i>A sötétség serege</i></a>
(Army of Darkness, 1992) már kaland-vígjáték, kevés horror elemmel.
Ritka az olyan filmsorozat, amelynek minden része más-más műfajban
készült, és mindegyik részt érdemes is megnézni. Nekem nem is jut
eszembe másik a <i>Gonosz halott</i>on kívül, úgyhogy már csak ezért a teljesítményért érdemes megnézni a nyitó epizódot. „Hail to the King, baby!”</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRHVEVCocR0wF9EEyYehvmlGWye8u8CohOoA9CfDaFwPNZFZrEIggyusJCBWOg97PqtDJE7VgXZhWYGXEeMsNB9bM-Q1zwgR1WpUKDbJ11ztK3vmA9qrUBdICV5rdbz4MdMnqX6kfiODnb/s960/the+evil+dead_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="640" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRHVEVCocR0wF9EEyYehvmlGWye8u8CohOoA9CfDaFwPNZFZrEIggyusJCBWOg97PqtDJE7VgXZhWYGXEeMsNB9bM-Q1zwgR1WpUKDbJ11ztK3vmA9qrUBdICV5rdbz4MdMnqX6kfiODnb/w426-h640/the+evil+dead_poster2.jpg" width="426" /></a></div><br /> <p></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-26799595949121364332021-05-07T10:00:00.003+02:002021-05-07T10:00:00.204+02:00Túlélni az űrt – Gravitáció<p style="text-align: justify;"><i> Az írás eredetileg az <a href="http://sfmag.hu/2013/10/09/tulelni-az-urt-gravitacio/" target="_blank">SFmagon</a> jelent meg. Elég lelkes voltam 2013-ban a filmmel kapcsolatban, de azóta sem vitt rá a lélek, hogy újranézzem, szóval lehet, amit írtam, annyira már nem áll meg. Mondjuk a vizuálitásában talán ma sem lehetne kivetnivalót találni.</i><br /></p><p style="text-align: justify;">Amikor először hallottam <b>Alfonso Cuarón </b>új alkotásáról, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt1454468" target="_blank"><i>Gravitációról</i></a> (Gravity, 2013),
egyáltalán nem hozott lázba. A néző könnyen megcsömörlik attól, hogy
folyamatosan nagyszerűnek tűnő filmekkel bombázzák, amelyek aztán nem
hoznak mást, csak csalódást. Azonban folyamatosan jöttek az izgalmas
előzetesek, hírek a fesztiváli bemutatókról, lelkendező kritikák és
szépen lassan azon kaptam magam, hogy ott zizeg a fejemben egy hang,
hogy ezt meg kell néznem. Végül talán egy kicsivel kevesebbet kaptam,
mint vártam, de gazdagabb lettem egy gyönyörködtető, mégis intelligens
filmmel.</p>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEe0_J_KUlc9QqhRojboBtAJ-l572b8vO0pNOrdNf324xNQUss9ehKOvQl-T4PSqKMNpZgLNKFXjivfTcIrZmAeNDGpjI-34US1F3KNjhMCdi3es8-G3LLpN6ZAfZmNRFLaFm1CsolO37V/s2048/gravity_poster2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1384" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEe0_J_KUlc9QqhRojboBtAJ-l572b8vO0pNOrdNf324xNQUss9ehKOvQl-T4PSqKMNpZgLNKFXjivfTcIrZmAeNDGpjI-34US1F3KNjhMCdi3es8-G3LLpN6ZAfZmNRFLaFm1CsolO37V/s320/gravity_poster2.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mert azt már a kezdet kezdetén le kell
szögezni: ez nem az a mozi, amit otthon, kisképernyőn élvezni lehet. Az
alkotóknak sikerült végre igazán kreatív módon kihasználniuk a 3D
előnyeit, a magam részéről pedig <b>Emmanuel Lubezki </b>operatőrnek
már most Oscar-díjat adnék. A fényképezés elsőrangú, itt a látvány az
egyik úr: a felhőkkel borított óceánok, a Nílus kivilágított partja, az éjszakai
fény vibrálása teszik igazi élménnyé, amikor képes vagy azt tátott
szájjal bámulni, ahogy a pörgő főhősnő sisakján tükröződik a Föld
látképe.</div><p></p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a képek rögtön berántanak a
történet középpontjába, ami rögvest egy bravúros snittel nyit: közel
negyed órányi, vágás nélküli jelenet, ami lazán bemutatja nem csak az
űrhajósok küldetését, de magukat a karaktereket is. A békés világűr,
majd a pusztítás okozta káosz éles ellentétben áll egymással, és elindít
bennünket azon a hullámvasúton, amely nem ereszt egészen a
végkifejletig.<span></span></p><a name='more'></a><p></p>
<p style="text-align: justify;">Van itt történés a javából, néha már
kicsit túlpörgetve, ugyanis hajlamos voltam belefáradni abba, hogy soha
nincs egy esemény sem komplikáció nélkül – ezt tudom talán egyetlen
negatívumnak felhozni az alkotással szemben. Feszes a tempó, egyik
impozáns robbanás követi a másikat úgy, hogy a fizikai ismeretekben
középiskolás koromban megrekedt énem is hitelesnek érezte. A helyszínek
apró részleteinek kidolgozására is ügyeltek, élvezettel böngésztem a
Szojuz orosz feliratait, hátha felismerek valamit. Ugyanakkor hosszú idő
után végre olyan filmet kaptunk, ami mer többet mutatni, mint az
elképesztő tempójú akcióorgiát és hihetetlen vizuális effekteket.</p>
<p style="text-align: justify;">A látvány ugyanis sosem válik öncélúvá, mindig a történetet szolgálja; és milyen öröm azt leírni, hogy egy nagy mozinak mondanivalója
is van. A magára maradt ember története, harca a magánnyal, őrülettel,
csüggedéssel, saját magával, okosan felépített keretek között. Sikerült a
szereplők sorsát átélhetővé tenni, klisék nélkül, igazi szív dobog a
képek mögött. A néző hamar azon kapja magát, hogy szurkol, megérinti őt a
küzdelem, és ebben komoly szerepe van a szereplőgárdának.</p>
<p style="text-align: justify;"><b>Sandra Bullock</b> neve láttán
sokan azt hihették, itt bizony tévedésről van szó, de a színésznő
rácáfol sztereotípiáinkra és csaknem hibátlan alakítást nyújt. Azt a
képet, ahogy az ISS-re bejutva átmenetileg békét találó túlélőt
bemutatja, sokáig nem fogom elfelejteni. Mellette <b>George Clooney</b>
egyrészt hozza a saját lazán sztorizó énjét, de megvan benne a
felelősséget vállaló parancsnok is. Bátor döntés volt a forgalmazótól,
hogy feliratos formában mutatta be a filmet, de megéri: a hangok minden
apró rezdülését hallhatjuk és talán így még jobban átérezhető az
univerzum felséges csöndjébe beleharsanó zihálás.</p>
<p style="text-align: justify;">A <i>Gravitáció</i> óda az
emberiségről, a túlélésről, az űr magányáról és ugyanakkor himnuszt a
Földhöz, de arról is mesél, hogy mennyire parányok is vagyunk a
természet és a világegyetem végtelen nagysága mellett. Teszi mindezt
szerényen, elkerülve a pátoszt (bár néha-néha megcsusszan a giccset
elválasztó vékony határon), nagyszerű képekben és zenével, sokszor
felejthetetlen módon. Az év egyik, ha nem legjobb filmje.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEgsTJFeOYqSuIVGN-mJMNT-BlLnTqaNI0SL2Hb9ihxWU1CGbnDZrG6Jm2mzfge4JHlLczJ9SQiwWhfki-7n9zFFgFoep74UupDp3nWKWPQ70y4hYWiWw-AUueimdaveFuuMXwJ8u4P3-f/s1448/gravity_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1448" data-original-width="1024" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEgsTJFeOYqSuIVGN-mJMNT-BlLnTqaNI0SL2Hb9ihxWU1CGbnDZrG6Jm2mzfge4JHlLczJ9SQiwWhfki-7n9zFFgFoep74UupDp3nWKWPQ70y4hYWiWw-AUueimdaveFuuMXwJ8u4P3-f/w452-h640/gravity_poster.jpg" width="452" /></a></div><br /> <p></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-33068298765841766372021-04-30T10:00:00.003+02:002021-04-30T10:00:00.208+02:00A jó szándék csapdájában - 12 év rabszolgaság<div style="text-align: justify;">Az éves díjszezon kezdetén egyre-másra bukkannak elő a filmek, amik díjakra hajtanak. Életrajzok Oscarra vágyó színészektől teljes azonosulással („mintha XY-t láttam volna megelevenedni a vásznon!”). Jelentős társadalmi kérdések kerülnek előtérbe, mint a rasszizmus, az intézményes elnyomás, a kisebbségek helyzete, LMBTQ csoportok élete. Nem akarok nagyon cinikus lenni, mert ez nem azt jelenti, hogy ezek a filmek feltétlenül rosszak lennének. Ezek inkább amolyan Fontos Filmek, hangsúlyozottan nagy kezdőbetűkkel. Amik szándékaikban, kivitelezéseikben nagyravágyóak, általában nagy stúdiók készítik őket, gyakran izzadtságszagúan hajtanak arra, hogy művészetnek tekintsük őket, de legtöbbször elbuknak a nagy akarásban. Részben ilyennek láttam a <a href="https://www.imdb.com/title/tt2024544" target="_blank"><i>12 év rabszolgaságot</i></a> (12 Years a Slave, 2013) is. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjjprtbab-HIbatUJvMx3rAghPWXIv8Ag0USNfMB3Hh4IesAGs7VFsqn3JQnIWACLLt4JcQh4A67Mwk-olV8rEPCFWzuExkJpsDgFB5IcjBzlgI2zcNRzzOtygg0PLqwE_v1tvX_icRAoF/s1132/12+years+a+slave_poster2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjjprtbab-HIbatUJvMx3rAghPWXIv8Ag0USNfMB3Hh4IesAGs7VFsqn3JQnIWACLLt4JcQh4A67Mwk-olV8rEPCFWzuExkJpsDgFB5IcjBzlgI2zcNRzzOtygg0PLqwE_v1tvX_icRAoF/s320/12+years+a+slave_poster2.jpg" /></a></div>A film abban az értelemben valóban minden irónia nélkül fontos, hogy egy újabb lépést tesz az afro-amerikai tapasztalatok megörökítése felé, ráadásul egy fekete rendező munkája által. A valós eseményeken alapuló történet brutális, a szabadságától megfosztott Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) rabszolgaságba kényszerítése egy nehezen elviselhető és megérthető történet. <b>Steve McQueen </b>rendezése bemutatja a férfi személyiségének folyamatos roncsolódását, ahogyan önazonossága, büszkesége és embersége folyamatosan apad; ráadásul mindezt nyomasztóan szubjektív nézőpontból közelíti meg. Nehéz elfelejteni, amikor a film kizárólag két rabszolga szereplőjének arcára koncentrálva mutat be egy sietős „aktust”, ami szinte az egyetlen intim jelenet a filmben; <a href="https://youtu.be/KEeugO64whw" target="_blank">Solomon arcát</a>, miközben kényszeredetten csatlakozik társai siratóénekéhez, mintegy elveszítve addigi minden reménységét; vagy a hírhedt akasztás-jelenetet, ahogy a férfi lábujjainak kétségbeesett táncát figyeljük, hogy eléri-e a talajt vagy megfullad a kötéltől. A fényképezés tökéletesen kapja el ezeket az erőteljes pillanatokat; az amerikai Dél párás melege sosem volt ennyire gyönyörű és nyomasztó egyben. <span><a name='more'></a></span><br /><br />A <i>12 év rabszolgaság</i> ezeken keresztül a rabszolgaság tapasztalatának széles spektrumát öleli fel. Magára a rendszerre is szán időt, hiszen megismerjük az iparként működő emberkereskedelmet, a kényszerítés és emberrablás arcait, a szökés lehetetlenségét. A rabszolgatartókon keresztül láthatjuk az emberség pillanatait: William Ford (<b>Benedict Cumberbatch</b>) tisztelettel képes kezelni az embereit, ugyanakkor a rendszer logikájából nem tud kilépni, csak azon belül ismer megoldást a tiszttartója képében megjelenő agresszióra. A másik rabszolgatartó, Edwin Epps (<b>Michael Fassbender</b>) a szöges ellentétje: birtokán az elfojtás és a terror uralkodik, megmutatva az embertelenség valamennyi árnyalatát. Különösen erőteljes az a megismételt momentum, ahogy a történet két pontján egy-egy elrabolt férfi kizárólag egy fehér tulajdonos/barát segítségével, beléjük kapaszkodva tud megmenekülni „gazdájától”. De a mozi azzal válik többé, hogy az áruvá degradált rabszolgák belső világának, tapasztalatainak megmutatásával képes túllépni a szokásos narratívákon, és nem a fehér ember szűrőjén keresztül értelmezi az afro-amerikaiak múltját és történeteit. Ez a képi és történeti ívben megjelenő szubjektivitás a <i>12 év rabszolgaság</i> erőssége. <br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzUurr1hEUC618gOOrILgwND8jXViUQRsf_lpb4Juhyc9dD2PjLMZ9mEDGBuKodRC_E7WiNuqWbaKuAC9p2gs5nSELswQrMCxao-Mkl15RshUUW5QOFFgsyw-Dqprd2ZPehDdhw4l-P4ns/s900/12+years+a+slave_poster3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="593" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzUurr1hEUC618gOOrILgwND8jXViUQRsf_lpb4Juhyc9dD2PjLMZ9mEDGBuKodRC_E7WiNuqWbaKuAC9p2gs5nSELswQrMCxao-Mkl15RshUUW5QOFFgsyw-Dqprd2ZPehDdhw4l-P4ns/s320/12+years+a+slave_poster3.jpg" /></a></div>De mindez nem érne sokat, ha a színészi munka nem támogatná a rendezői szándékot. <b>Chiwetel Ejiofor</b> arca azonban minden rezzenésével képes átadni nekünk Solomon belső világát, döntéseit és átalakulását: fizikai transzformációja, mozgása és gesztusai különösen élesen mutatják a szabad emberi minőségtől való eltávolodását. <b>Lupita Nyong'o</b> szívbemarkolóan ábrázolja Patsey büszkeségét, bátorságát, de nem hazudja el kétségbeesését sem: a film egyik legerősebb jelenete, mikor Solomon segítségét kéri öngyilkosságához, de nem felejtjük könnyedén a történetet lezáró kiáltásait sem. A mellékszerepekben is remek alakításokat kapunk (bár a film meglehetősen mostohán és egyoldalúan kezeli a rabszolgatartó feleségeket), különösen kiemelkedik Michael Fassbender, aki olyan mélységeit és emberi minőségét jeleníti meg a rasszista és szadista Epps-nek, hogy talán az ő munkája a film fénypontja. <br /><br />Ezzel el is érkeztem ahhoz, amit ellentmondásosnak, de legalábbis kevésbé szerencsésnek éreztem a <i>12 év rabszolgaság</i> kapcsán. Természetesen arról nem a film vagy Fassbender tehet, hogy a rabszolgaságról szóló filmben pont egy fehér szereplő alakítása a legjobb, de legalábbis a leglátványosabb; ezzel nem vádolnám a forgatókönyvírót sem. Az már sokkal zavaróbb, hogy <b>Hans Zimmer</b> zenéje több ponton megidézte az <i>Inception</i>t: teljesen más képzettársításokat és érzéseket ébreszt a nézőben, mint amit az adott jelenet indokolna. Ha a zeneszerzőnek nem volt ideje újat írni, akkor érdemes lenne mást keresni, mert ezek az apró ráeszmélések teljesen kirántottak a film világából. A másik különösen gyenge pont <b>Brad Pitt</b> szerepeltetése volt. A film producereként sokat tett annak elkészüléséért és sztár státusza természetesen igazolja, hogy jelenlétével is segítse annak eladhatóságát. De Pitt nagyon sokszor nem játszik mást, mint önmagát, és kanadai ácsként teljesen hiteltelen volt (különösen a Lincoln-szakállal). De nem csak ezek az apró momentumok okozták zavaromat, hanem a film egészét átlengte egyfajta erőlködés. Solomon Northup története önmagában is rettentően hatásos, de ahogyan követtük a már-már horrorba hajló epizódokat, végig azt éreztem, hogy ez a film nagyobb akart lenni, mintha a rabszolgaság egyetemes tapasztalását akarta volna átadni. Ezt azonban szubjektivitása számomra nem indokolta, így szándékai terméketlen földbe hullottak. <br /><br />A <i>12 év rabszolgaság</i> tehát Fontos Film, minden történetmesélési brillírozása ellenére sem tökéletes alkotás. Ezeket a történeteket és tapasztalatokat is látni kell, kétségkívül árnyaltabb bemutatása a témának, mint egy átlag hollywood-i szuperprodukció. A jó szándék azonban nem mindig elég arra, hogy a jó helyett valóban fantasztikus film szülessen. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7nHIxtwMP7xmPKsu-qOEOq5uCyuNYPqab6IM6O_EmkuDOJ9OdHREGPmWDZoX0VZ0m8gp6Hdet1Z7N3FvSM56R-pxAAC1HW54LkjQ6ryXLrwxz956CySAw_L6obcbdyyyYFK9xMB3buiQw/s2048/12+years+a+slave_poster.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1309" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7nHIxtwMP7xmPKsu-qOEOq5uCyuNYPqab6IM6O_EmkuDOJ9OdHREGPmWDZoX0VZ0m8gp6Hdet1Z7N3FvSM56R-pxAAC1HW54LkjQ6ryXLrwxz956CySAw_L6obcbdyyyYFK9xMB3buiQw/w410-h640/12+years+a+slave_poster.jpg" width="410" /></a></div><br /> </div> Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-46195302064746113252021-04-23T10:00:00.004+02:002021-07-01T14:52:04.977+02:00Az alkotó mítosza – Utazás a Holdba, A leleményes Hugo<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-GB</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
text-align:justify;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}<style>
<![endif]--><span lang="HU">1895-ben megmozdult a kép. A Lumière-fivérek
kinematográfja <a href="https://youtu.be/4nj0vEO4Q6s" target="_blank">hétköznapi eseményeket jelenített meg</a>, a hatás mégis elementáris
volt. A nézők megijedtek a feléjük közeledő vonattól, nézték, hogy mennek haza
a gyári munkások, nevettek a megöntözött öntöző esetén. De hamarosan felmerült
az ötlet, hogy használjuk mesélésre a mozgóképet. Ennek egyik első alkalmazója <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Georges Méliès</b> volt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyLKghSMQLfaKYEqqt0rfBx3_fn-5tL2yElxuz2G95XIcbQY4BJgdICxrVld4gUG8qkk6zd9DqF0eEzkIUvoAGscpawYtHe-A8rviUyHLyA41-8kGKzUjhhiTGnDeh8aGIvgCfETg4EfzC/s596/la+voyage+dans+la+lune_moon.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="596" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyLKghSMQLfaKYEqqt0rfBx3_fn-5tL2yElxuz2G95XIcbQY4BJgdICxrVld4gUG8qkk6zd9DqF0eEzkIUvoAGscpawYtHe-A8rviUyHLyA41-8kGKzUjhhiTGnDeh8aGIvgCfETg4EfzC/s320/la+voyage+dans+la+lune_moon.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Méliès számára nem volt idegen a mágia: kevésbé
érdekelte apja cipőgyára és az abban folyó munka, de már fiatalon is szeretett
rajzolni, majd sokáig bűvészként dolgozott Párizsban, saját színházában.
Mindenféle trükkökkel és illúziókkal foglalkozott, így talán nem meglepő, hogy
rögtön lenyűgözte a mozgókép. Közel 500 filmet készített élete során, saját
párizsi „filmstúdiójában”, melyekből 200 maradt fent – a felvételek egy részét
a francia hadsereg foglalta le a háború alatt (ezüstöt és celluloidot nyertek
belőle, a többi anyagból pedig cipősarkak készültek), másik részét maga Méliès
égette el, miután üzleti nehézségek következtében elveszítette stúdióját.
<span><a name='more'></a></span></div><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Ettől talán csak még értékesebb lesz, hogy
egyik legsikeresebb alkotása, az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0000417" target="_blank"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utazás a Holdba</i></a> (Le Voyage dans la Lune, 1902) fennmaradt. A film csodás
látványosság még fekete-fehérben is, de különleges, kézzel színezett kópiák is
felbukkantak. Története lazán kapcsolódik <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Verne</b>
azonos című regényéhez, valamint <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">H. G.
Wells</b> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Emberek a Holdban</i> című könyvéhez;
a filmben Barbenfouillis professzor elhatározza, hogy elutazik a Föld égi
kísérőjére. Ott kiderült, hogy a Hold nem sajtból van, helyette különös lények
népesítik be, a szelenitek, akik agresszíven lépnek fel. Így az űrutazóknak
menekülniük kell, visszatérve a Földre hősként ünneplik őket.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span lang="HU"></span><span lang="HU"><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ZNAHcMMOHE8" title="YouTube video player" width="560"></iframe> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">A korabeli közönséget nem csak az nyűgözte le,
hogy történetet látnak megelevenedni a vásznon, hanem az is, milyen hosszan. Az
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utazás a Holdba</i> 16 perces volt az
akkori 1-2 perces filmekkel ellentétben és valósággal tobzódott az extravagáns
és látványos díszletekben és megoldásokban; már az első jelenetben lenyűgöző a
háttérkép monumentalitása és a jelmezek „színessége”. A film nem használ
dialógusokat, nincsenek feliratok, csak gesztusok, így a stílusa a mai szemmel
rettentően teátrális és (néhol biztosan szándékosan) komikus. Méliès úttörő
volt filmjében a speciális effektusok terén: bár mai szemmel porosnak hat, de
akkoriban fantasztikus hatást keltett a füstfelhőben eltűnő figurák, vagy a
közeledő Hold képe (amit nem zoommal, hanem az azt játszó színész kamera felé
húzásával értéke el). Ez az a kép, ami a mai napig mindenkinek eszébe juthat a
film kapcsán.</span>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgQns3kahawv5QmOygsvurp2mo7VKoAmGVjOzx0U3X_I3Qbl7k2s7LnQmlCRfUk-Je86w59U0GvUmHwx2C9SaARbQnuXqG9tIA1AY4568rQ-pKwa6FujysxDqTDTGhBTorsSkCM995tL58/s1000/la+voyage+dans+la+lune_georges+melies.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="739" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgQns3kahawv5QmOygsvurp2mo7VKoAmGVjOzx0U3X_I3Qbl7k2s7LnQmlCRfUk-Je86w59U0GvUmHwx2C9SaARbQnuXqG9tIA1AY4568rQ-pKwa6FujysxDqTDTGhBTorsSkCM995tL58/s320/la+voyage+dans+la+lune_georges+melies.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Rengeteg dolgot el lehetne még mondani az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utazás a Holdba</i> kapcsán, de ami igazán
érdekel most engem, az maga a történetmesélés és az alkotó mítosza. Hogy a film
valójában nem más, mint az alkotó látomása, a képek a fejében, amik
megelevenednek egy mese kapcsán egy bizonyos, egyedi módon. Ez az, amit
mindannyian érzünk, amikor elolvasunk egy könyvet, eszünkbe jut valami izgalmas
vagy érzelmes történet. Közös élményünk, de mégis egyedi. Mert nincs két olyan
ember, aki egyformán képzelne el egy könyvet. Bizonyos keretek azonosak, pl.
egy adott történelmi korhoz vagy országhoz kötünk képeket, de még ettől is el
lehet tekinteni. Ennek adott új lehetőségeket a mozgókép: hogy új, színes és
szokatlan formában jelenítsük meg a fejünkben forgó képeket. Méliès pedig
megragadta ezt a lehetőséget és igazi alkotóként írta, rendezte, tervezte,
vágta a filmjeit, az egyik első filmes értelemben vett „auteur” volt.
</div><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Ennek a koncepciónak állít bizonyos értelemben
emléket <a href="https://www.imdb.com/title/tt0970179" target="_blank"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">A leleményes Hugo</i></a> (Hugo,
2011). <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Martin Scorsese</b> filmje egy
magányos kisfiúról szól, aki kétségbeesetten szeretne kapcsolódni valakihez,
mert egyedül él és javítja a Montparnasse vasútállomásának óráit. Megható útja
során egyre több emberrel ismerkedik meg és végül megtalálja otthonát. Egy
hagyományos, igazi mesés történet, szeretnivaló szereplőkkel, sok trükkel és
látványos CGI-jal, ami mégsem vonja el a figyelmet a történet központi
száláról, inkább szolgálja azt. Szokatlan alkotás a Scorsese-életműben, ami
ennél általában sokkal realistább, még akkor is, ha éppen Jézusról vagy a
kereszténységről szól. Viszont ha megnézzük, hogyan használja Georges Méliès
alakját, akkor érthetővé válik, miért beszéltem a történetmesélésről és az
alkotóról. De előbb tegyünk egy kis kitérőt és beszéljünk a rendezőről.</span>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxGhghcAz6HJonuxzAhBj8N-OGkvn84Gh_hPMCif7CUpoVdWTsRub13A3JaIoMT9NPY3sL_3BHPHNCzmO5j8K2qjBm0zJPC0jYe12NtM26Xnuokb_ECXi6Afn4RybOjxepYiyOuZe9f5Lo/s1024/hugo_martin+scorsese.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="723" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxGhghcAz6HJonuxzAhBj8N-OGkvn84Gh_hPMCif7CUpoVdWTsRub13A3JaIoMT9NPY3sL_3BHPHNCzmO5j8K2qjBm0zJPC0jYe12NtM26Xnuokb_ECXi6Afn4RybOjxepYiyOuZe9f5Lo/s320/hugo_martin+scorsese.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span lang="HU">Martin Scorsese az amerikai film egyik ikonja.
Az 1950-es évektől dolgozik, első nagy sikerét az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aljas utcák</i>kal érte el 1973-ban. Azon kevés rendezők egyike, akik
ma is releváns alkotók, filmjei sikereket érnek el nem csak a kritikusoknál, de
a nézőknél is. 2007-ben kapta meg jól megérdekelt Oscarját <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A téglá</i>ért, de azt követően is begyűjtött 2 további jelölést. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A Wall Street farkasa</i> 2013-ban benne
volt <a href="https://www.the-numbers.com/box-office-records/worldwide/all-movies/cumulative/released-in-2013" target="_blank">a világ 20 legjövedelmezőbb filmje között</a> úgy, hogy jórészt franchise- és
animációs filmek előzték csak meg, és a következő évben 5 Oscar-díjra jelölték.
Filmjei egyáltalán nem tűnnek fáradtnak, akkor sem, ha régi témákat dolgoz fel:
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Némaság</i> legalább annyira
hangsúlyosan beszél a kétségről, mint a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Krisztus
utolsó megkísértése</i> közel 30 évvel ezelőtt. Hatását mi sem mutatja jobban,
mint hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Joker</i> 2 éve az ő
munkásságát tette meg mintának, így ismertetve meg őt mozinézők újabb
generációjával.</span></div>
<p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">A rendező azonban az utóbbi években kevésbé a
filmjeivel, inkább azokkal a kijelentéseivel került a sajtóba, amit 2019-ben a
Marvel-filmekről mondott. Álláspontja szerint azok inkább vidámparki
attrakciónak, semmint mozifilmnek tűnnek számára. A <a href="https://www.nytimes.com/2019/11/04/opinion/martin-scorsese-marvel.html" target="_blank">The New York Times számára írt véleménycikkében</a> kifejtette, hogy bár ezek az alkotások nem nélkülöznek
némi tehetséget és művészi kifejezőerőt, mégsem érdeklik igazán a rendezőt,
mert nem egyeznek az ő elképzelésével a moziról. Hiányzik belőlük minden,
amiért ő szereti a mozit: a rejtély, az érzelmi súly, a kockázat. („What’s not
there is revelation, mystery or genuine emotional danger. Nothing is at risk.”)
Álláspontja szerint ezek a film franchise-ok csak az azonnali fogyasztást
szolgálják, patikamérlegen kimérve mindent, amit a közönség akar. De hiányzik
belőlük az egyéni művész látomása. („All the same, they lack something
essential to cinema: the unifying vision of an individual artist. Because, of
course, the individual artist is the riskiest factor of all.”)</span>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilSwWVb4iB5LbLhfWM_Zcyga9qYNLwWKGEY_HcLX5afcPVS1c626Wa3myhqgixETvSDq6jlr4vHdAz2FFH_J8uwUJ9yAlUhxnxdOJzBHvFcHhr4s3id2-zp6lPIxebaY9quV0F6oFKhrUU/s885/hugo_moon.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="553" data-original-width="885" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilSwWVb4iB5LbLhfWM_Zcyga9qYNLwWKGEY_HcLX5afcPVS1c626Wa3myhqgixETvSDq6jlr4vHdAz2FFH_J8uwUJ9yAlUhxnxdOJzBHvFcHhr4s3id2-zp6lPIxebaY9quV0F6oFKhrUU/s320/hugo_moon.png" width="320" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span lang="HU">Bár <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
leleményes Hugo </i>8 évvel hamarabb készült, mint ahogy a fenti cikk íródott,
mégis azt érzem, Scorsese már ekkor is ezt a gondolatot érlelte magában.
Georges Méliès öreg és megkeseredett figura a filmben; álmait dobozba zárta, de
letagadni nem tudja. Nem találja a helyét, csalódott a világban, ami
elfelejtette őt és látványosságait, mert nem tudott változni a korral, nem
tudott alkalmazkodni hozzá. Van egy mondata, ami különösen megfogott: „No one
wanted my movies anymore.” (Senki nem akarta többé a filmjeimet – saját
fordítás) És ez a mondat egyértelműen rezonált Scorsese-vel és az alkotói nézőponttal:
a nézőket nem érdekli többé az, hogy mit akar mondani egy filmes, egy alkotó a
világról, mintha ugyanazt a megbízható, bár lélektelen látványosságot szeretnék
újra és újra megnézni. Méliès azonban megkapja megváltását, újra felfedezik munkásságát
és elfoglalja az őt megillető helyet a mozi nagyjainak panteonjában.</span></div>
<p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"> </span><span lang="HU">Scorsese valószínűleg <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A leleményes Hugo</i> óta eltelt időben már sokkal keserűbben látja a
világot, amit nem csak a cikk, de legutóbbi filmje, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az ír</i> forgatása és bemutatása körüli helyzet is példáz. Azonban én
remélem, hogy nincs igaza, hogy a nézőknek fontosak az eredeti történetek és
az, hogy egy kompetens alkotó, egy filmes csapat mivel tudja kiegészíteni,
felfrissíteni az ismert történeteket. Mert <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
leleményes Hugo</i> és még inkább az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utazás
a Holdba</i> megmutatja, hogy az alkotói szándék fontos és eredményes lehet. Méliès-t
nem csak a filmben, de a valóságban is igazolta az idő: filmjeit újra
felfedezték és megmentették, elemzik és tárgyalják, mint a mozi úttörőjét. A
saját történeteink elmesélése örök emberi igény és minden művésznek ez az álma.
Korlátok közé lehet szorítani őket ideig-óráig, de bízom benne, hogy a nézőket
is jobban érdeklik az egyedi mesék, mint a futószalagon gyártottak. Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utazás a Holdba</i> mindig fel tudja majd
kelteni felfedezőkedvünket, hogy mi is hódítsuk meg újra egy rakétával a
Holdat.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlWgJW7_QxMYU8dcABH1yY1u2YYub06yxvLyyK97LO9FJgqGlowxrM9h5QBisMg6aUMtBEfbVszu0LpwAX_4vXiwtkwkxFLZNkV__4znzYxB5PDZ5AdFDByq1os5v1ZAwYbpATtchgYZXH/s1244/poster_collage.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1244" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlWgJW7_QxMYU8dcABH1yY1u2YYub06yxvLyyK97LO9FJgqGlowxrM9h5QBisMg6aUMtBEfbVszu0LpwAX_4vXiwtkwkxFLZNkV__4znzYxB5PDZ5AdFDByq1os5v1ZAwYbpATtchgYZXH/w640-h464/poster_collage.jpg" width="640" /></a></span></div><span lang="HU"><br /> </span>
<p></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-14124763832375333752021-04-16T10:00:00.006+02:002022-07-04T22:29:09.800+02:00Miért fontos, hogy legyen egy jó főszereplőd - Ben-Hur, Mennyei királyság<div><div style="text-align: justify;">Szeretem a történelmi eposzokat. Vonz a lehetőség, hogy egyszervolt korszakok díszletei között találkozhatunk saját problémáinkkal. Hogy ráébredünk arra, hogy a történelmi alakok is ugyanolyan emberek, mint mi. Meg egyszerűen csak jó érzés szép embereket nézni remek jelmezekben, hogy rámutassak saját sekélyességemre is. De, sajnos, nem mindegyik film lesz attól jó, mert megidéz egy érdekes időszakot. Viszont néha a rossz filmek tudják a legjobban megértetni velünk, mitől válik igazán értékessé egy másik mozi. Amikor néhány hete megnéztem a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0052618/" target="_blank"><i>Ben-Hur</i>t</a> (1959), a közhelyeken túl egyszerűen nem tudtam jól szavakba önteni, miért is működik az a film. A <a href="https://www.imdb.com/title/tt0320661" target="_blank"><i>Mennyei királyság</i>gal</a> (Kingdom of Heaven, roadshow version, 2005) összehasonlítva azonban egyértelműen feltűnnek erényei éppúgy, mint a két filmet elválasztó közel 50 év miatti hibák. </div><div style="text-align: justify;"> <br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicm5IzEtrY3AC349XRi1aEKZiEX1fWoRsgM1vP0pH_sLI9iqvfcvhLtHyhB56dtxI4CVsVhnevtb3VlERGYRkED0wle6j-04GL-BmSl5lvmji_VvGTAsgTiLk0l2UAbTkQBxLxQxrWI8P5/s1200/ben_hur_fogathajtas.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="1200" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicm5IzEtrY3AC349XRi1aEKZiEX1fWoRsgM1vP0pH_sLI9iqvfcvhLtHyhB56dtxI4CVsVhnevtb3VlERGYRkED0wle6j-04GL-BmSl5lvmji_VvGTAsgTiLk0l2UAbTkQBxLxQxrWI8P5/w640-h232/ben_hur_fogathajtas.jpg" width="640" /></a></div><br /><br /></div><p style="text-align: justify;">Nem akarok igazságtalan lenni, mert teljesen más a két alkotás léptéke. A <i>Ben-Hur</i> minden monumentalitása ellenére egy nagyon személyes történet, egy férfi útja a megbocsátás felé. Felhasználja ugyan a történelmi eseményeket és alakokat, de csak háttérként: felbukkan Jézus és Poncius Pilátus, vagy éppen a császár, de csak mellékszereplőként. A <i>Mennyei királyság</i> is egy férfi története, de ezt sokkal mélyebben beágyazza a történelmi alaphelyzetbe, a Jeruzsálemi Királyság és a keresztes hadjáratok korszakába. És bár a történelmi háttér adhatna keretet és célt a főhősnek, Balián lovag figurája éppen itt bukik el teljesen. <span></span></p><a name='more'></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1WcPOyhgDtxMqeX0s-YVx0sn6lxRScCFv1X1w3i91fEwiCFKKj_k0FDFdlU7plMTeK1TvtMY4EGc58nVuC2hf95Sdo016wAKL7fYcbxYqdLwjdcPhS-HxbYICbfAmCuzbAKfWOTYevzx/s1647/charlton+heston_ben_hur.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1647" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1WcPOyhgDtxMqeX0s-YVx0sn6lxRScCFv1X1w3i91fEwiCFKKj_k0FDFdlU7plMTeK1TvtMY4EGc58nVuC2hf95Sdo016wAKL7fYcbxYqdLwjdcPhS-HxbYICbfAmCuzbAKfWOTYevzx/s320/charlton+heston_ben_hur.jpg" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;">A két férfi története és filmbeli útja hasonló, de közel sem egyformán jól definiált. A hagyományos hollywoodi forgatókönyvírói narratíva szerint a hős történetében két szempont ütközik: hogy mit akar (want) és mire van szüksége (need) valójában. Mindkét férfi útja egy konfliktussal kezdődik. Ben-Hur összekülönbözik régi barátjával, Messalával és szembenállásukból egy veszteség képződik: a zsidó férfi gályarabságba kerül, családját börtönbe csukják. Ezért mindenáron bosszút akar állni (want). Balián feleségét veszti el, féltestvére pedig rá akarja tenni a kezét a birtokra, ezért végül megöli a rosszindulatú papot. Emiatt menekülnie kell és így csatlakozik apja lovagjaihoz. De Baliánnak nincs igazából célja, nem tudjuk, mit akar: inkább csak menekül, nem akar lovag lenni, nem látszódik valódi konfliktus a figurájában. Egy sodródó hőssel is együtt lehetne érezni, de semmilyen jól bemutatott tulajdonsága, személyisége nincsen. Nem látjuk fejlődni, sem küszködni igazán, inkább csak egy hisztériás kamasznak tűnik. Emiatt a történet végén bemutatott felemelkedésének és megbékélésének sincs igazán súlya. Ezzel szemben a <i>Ben-Hur</i>ban látjuk, ahogyan a hős küszködik a bosszúja után, továbbra sem találja a helyét. Ezért lesz valóban hatásos, amikor végül megbékél: erre volt igazából szüksége (need). <br /></div><div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipZYRlVHad8nbb2T628MVosdRFVzfDM7l-m00_D6xMFKNS-dEx7BfIsYM4riGF_HFGQjCWzVDCF72dmgxZefozNlCOaG9pJ1rqvIvB6dk-PXfjpLZjnL_Z9rvJcSbCH-xpVRKQXIy4Cgi-/s1024/kingdom_of_heaven_orlando_bloom.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="642" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipZYRlVHad8nbb2T628MVosdRFVzfDM7l-m00_D6xMFKNS-dEx7BfIsYM4riGF_HFGQjCWzVDCF72dmgxZefozNlCOaG9pJ1rqvIvB6dk-PXfjpLZjnL_Z9rvJcSbCH-xpVRKQXIy4Cgi-/s320/kingdom_of_heaven_orlando_bloom.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mivel a történet alapja ilyen gyenge lábakon áll, <b>Ridley Scott</b> mozija nem is működik igazán. Legalábbis nem érezzük, hogy szükség lenne hozzá a főhősre, a történelmi események nélküle is haladnak, így amikor helyenként eltűnik duzzogni a sivatagban, nem is hiányzik igazán. Ezzel szemben a Ben-Hur végig a címszereplő mozija marad: végigkövetjük az útját, döntéseit és sorsát, ami végig hozzátesz az események alakulásához. Sajnos, ez a kettősség a színészi alakításokon is érződik: legyen <b>Charlton Heston</b> bármilyen modoros is, mégis hitelesebb, mint <b>Orlando Bloom</b>. Ez utóbbi semmi karizmával nem rendelkezik, fásultságnak érződő unalom játszik arcán, esetleg visszafogott mosoly. Így nem lehet eladni a nézőknek egy hőst. <br /></div></div><div><p></p><p style="text-align: justify;">Ugyanez a megosztottság érződik a mellékszereplők esetében is. A <i>Ben-Hur</i> alakjai emlékezetesek maradnak, különösen a <b>Stephen Boyd</b> játszotta Messala: szenvedélyes alakítása a film egyik fénypontja, páratlanul képes megjeleníteni a két férfi összetett kapcsolatából fakadó érzelmeket (legyen az akár a forgatókönyvírói szándék szerinti rejtett homoszexualitás). Az Oscar-bizottság azonban a barnára festett <b>Hugh Griffith</b> sejkjét találta jobbnak; kétségtelen, hogy látványosabb figura, de közel sem annyira érdekes. A nők inkább háttérbe szorultak, de <b>Haya Harareet </b>még a korszaknak megfelelő teatralitás mellett is képes helyenként megrendítő lenni. A <i>Mennyei királyság</i>ot viszont igazából csak a mellékszereplők emelik fel, különösen a IV. Balduin királyt játszó <b>Edward Norton</b>, aki pusztán hangjával és testtartásával formálja a figurát hatásosra. Elkeserítő azonban a negatív figurák bemutatása: <b>Marton Csokas</b> (Lusignani Guido), mind <b>Brendan Gleeson</b> (Châtillon Rajnald) egyszerű, mélység nélküli gonosz figurák, semmit nem jelenítenek meg a történelmi helyzet összetettségéből. Különösen fájdalmas a Szibilla királynőt alakító <b>Eva Green</b> figurájának sorsa, akinek összetett jelleme és aktív részvétel a film végére teljesen elveszik (érdemes olvasni az eredeti történelmi alak életének, aki sokkal többet érdemelt volna). Amit viszont a film javára tudok írni: az arabok ábrázolása. Üdítő volt látni, hogy a <b>Ghassan Massoud </b>szír színész által alakított Szaladin mennyire emberi figura, távol áll a vérszomjas barbárok ábrázolásától (és abban is korszerű, mert nem barnára mázolt fehéreket használ, hanem közel-keleti színészeket; ez egy olyan pontja a <i>Ben-Hur</i>nak, ami ma már nem működne). <br /></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZqNEWOiLiEXrzYddhkSwErUwczcqKZgRShd1ixSUPAieBBrpd4lnldRQeRVdPmHmVSAVaZcK1edyYKmY8NM9BL2xCbYVHZr6KOGzWD5pbt7aYum4R5KCUAgc6A8KiKS8QUbVuatUw1bA/s1000/kingdom_of_heaven_siege_of_jerusalem.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="648" data-original-width="1000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMZqNEWOiLiEXrzYddhkSwErUwczcqKZgRShd1ixSUPAieBBrpd4lnldRQeRVdPmHmVSAVaZcK1edyYKmY8NM9BL2xCbYVHZr6KOGzWD5pbt7aYum4R5KCUAgc6A8KiKS8QUbVuatUw1bA/s320/kingdom_of_heaven_siege_of_jerusalem.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">És itt említenék egy pontot, amiben a <i>Mennyei királyság</i> jól teljesít: az általános téma átadása. Scott célja egyértelműen a megbékélés hangsúlyozása volt. Filmje kiemeli Jeruzsálem, mint a Szent Város fontosságát, ugyanakkor buzdít a különbségek elfogadására és a békés egymás mellett élésre. A történelmi korszak kiválasztása ezért tökéletes: modern értelmezésben és a figurák (különösen IV. Balduin és Szaladin) ábrázolásában és felhasználásában a humanizmus szelleme dobog. A film 2005-ös keletkezésekor, az iraki háború eseményeivel, valamint a Jeruzsálem feletti irányítás megszerzéséért folyamatosan zajló eseményekkel, harcokkal összevetve ez egy különösen progresszív gondolatnak hatott és hat ma is. Ahogy <a href="https://www.rogerebert.com/reviews/kingdom-of-heaven-2005" target="_blank"><b>Roger Ebert</b> írja</a>, a film sem a keresztények, sem a muszlimok mellé nem áll, semlegessége képessé teszi mindkét oldal hibáinak és erényeinek beismerésére egyaránt. <br /></div></div><div><p></p><p style="text-align: justify;">A <i>Ben-Hur</i> ezzel szemben jóval hagyományosabb alkotás, az alapanyagból fakadóan is (<b>Lewis Wallace</b> azonos című regénye 1880-ban jelent meg). Jézus alakjának bemutatásával egyértelműen a kereszténységet és a megbocsátás eszméjét helyezi középpontba, mert csak ez képes megnyugvást adni a léleknek. Egyszerű mondanivaló és működik is a történet keretei között. <br /></p><p style="text-align: justify;">Egy másik pont, amiben tudom dicsérni az újabb alkotást, az a technikai megvalósítás. A 46 év érződik a két film között, a <i>Mennyei királyság</i> látványos, modern kiállítású mozi mind díszleteiben, mind megoldásaiban. Ugyanakkor kevésbé tudott meggyőzni és lekötni, mert nem éreztem együtt főhősével, így sorsa is kevésbé érdekelt. A majd’ egy órával hosszabb <i>Ben-Hur</i> esetén azonban nem voltak ilyen problémáim. Hiába a papírmasé díszletek, a látszólag lavórban lögybölődő papírhajók, ezeket el tudtam nézni, mert végig lekötött a hős és az ő útja. A csúcspontot jelentő fogathajtó verseny pedig még mai szemmel is leiskolázza Jeruzsálem ostromát. <br /></p><p style="text-align: justify;">Egy film esetében sem a kor számít, igazolja a <i>Ben-Hur</i>. Hanem az, hogy mennyire képes bennünket megszólítani, mennyire tudjuk megérteni a szereplők motivációit és tetteit, mennyire varázsol el bennünket a látvány. És meglepő, hogy mennyi film vérzik el a nagy akarásban. Így hiába értékelem a <i>Mennyei királyság</i> mondanivalóját és megvalósítását, meggyőzni nem tudott. Bár pazaroltam már el 194 percet más rossz filmre is az életemből. </p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI9C9Xf2suc_LQ0ie3S92Ij6Y-QguSvVMB0pTg0pcbsI9FmHESuheMJfIIdXZXMa13-ejOON3xzeN5mq6oMk80B623yyCXhnE9s4JXVGfkUVLQ2j50LBR1-6ko6_B2n8fXU42ZO7Iu_oY6/s1212/ben_hur_kingdom_of_heaven_posters.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1212" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI9C9Xf2suc_LQ0ie3S92Ij6Y-QguSvVMB0pTg0pcbsI9FmHESuheMJfIIdXZXMa13-ejOON3xzeN5mq6oMk80B623yyCXhnE9s4JXVGfkUVLQ2j50LBR1-6ko6_B2n8fXU42ZO7Iu_oY6/w640-h476/ben_hur_kingdom_of_heaven_posters.jpg" width="640" /></a></div><br /> <p></p></div>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1484016348293899638.post-79979095107202625942021-04-09T10:00:00.002+02:002021-07-22T23:23:50.521+02:00Mózes a filmes hagyományokban – Tízparancsolat, Egyiptom hercege<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"></div><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-GB</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><span lang="HU">Mit mond nekünk egy többezer éves történet
feldolgozása? Egyáltalán mond-e nekünk bármit is? Ezekkel a kérdésekkel
próbáltam utólag palástolni, miért is néztem meg egymás után a Mózes történetét
feldolgozó <a href="https://www.imdb.com/title/tt0049833" target="_blank"><i>Tízparancsolat</i></a> (The Ten Commandments, 1956) és az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0120794/" target="_blank"><i>Egyiptom hercege</i></a> (The Prince of Egypt, 1998) című filmeket.
És hogy lelőjjem a poént, nekem túl sokat egyik sem adott át. Viszont
filmkészítés szempontjából mindkét projekt érdekes: a régi feldolgozás igazi
hollywood-i szuperprodukció, a kor legmagasabb standardjai szerint
megvalósítva, míg az utóbbi egy elsősorban gyerekeknek készült animációs film. És
rajtuk keresztül megérthetjük, hogyan működik hosszú korokon keresztül a történetmesélés,
hogyan maradhatnak fent ezeréves mesék, hogyan tudják megszólítani a különböző generációkat.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmmxjfasnRuDeJ2vzmzWZcZwm-m1ge5myUFh9mJ026BSPkIZZzW7wyjW01Th0Y17qlNzWQB759NDsnISYAgkhwPSpW8yNK2GwZR88ply0TyVUQ56kYOS7nAli0nYrPRAaWaim8YmKR1ZRB/s1600/Arnold-Friberg-Moses-Ten+Commandments.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="927" data-original-width="1600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmmxjfasnRuDeJ2vzmzWZcZwm-m1ge5myUFh9mJ026BSPkIZZzW7wyjW01Th0Y17qlNzWQB759NDsnISYAgkhwPSpW8yNK2GwZR88ply0TyVUQ56kYOS7nAli0nYrPRAaWaim8YmKR1ZRB/s320/Arnold-Friberg-Moses-Ten+Commandments.jpg" width="320" /></a></div><span lang="HU">Mindkét film története nagy vonalakban követi
a kivonulás közismert történetét. Benne volt minden, amit elvárunk egy
Mózes-filmtől: a vízből történő „kihúzás”, felnőttkor egyiptomi hercegként, a
zsidó gyökerek felfedése, a szökés, az elhívatás, a visszatérés és a csapások,
Vörös-tenger, a kőtáblák. Nem hibátlan Biblia-adaptáció egyik sem (aminek
legnyilvánvalóbb példája, hogy Mózes tudott zsidó származásáról, a filmek
azonban ennek ellenkezőjét állítják és a leleplezés indítja el szinte minden
esetben a prófétává válást), de igyekszik magát mindkettő bevédeni: vagy
tudományos kutatások, vagy az eredeti forrás hangsúlyozására hivatkoznak,
nehogy elriasszák a hívők tömegeit. A művészi koncepciójuk nem választható el a
Könyvek könyvétől, de mégsem ez volt az egyetlen megközelítés a filmkészítők
részéről.</span></div><span lang="HU"><span><a name='more'></a></span></span>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">A <i>Tízparancsolat</i> furcsa módon egy bejelentéssel
kezd: a rendező, <b>Cecil B. DeMille</b> jelenik meg szertartásosan a függöny előtt,
hogy elmondja, ő a szabadságról akar beszélni ezzel a filmmel. Kicsit
szokatlan, sőt, szájbarágós megoldás, mégis érdekes: ritkán van a néző ennyire
tudatában, mit is akart a közmondásos költő. Ugyanakkor be is korlátozza az értelmezést:
mind Mózes alakját, mind a filmet ezen a szűrőn keresztül nézzük – és azt
éreztem, hogy a film éppen emiatt a megközelítés miatt nem tud átadni érvényes
mondanivalót. Mert a <i>Tízparancsolat </i>valóban a kivonulásról, a megszabadulásról
szól, erősen érvel mindenféle szolgasággal szemben, ugyanakkor nem tud ennek
igazi arcot adni. Mózes sosem válik szabadságharcossá: bár tapasztalatai
(hatásos az az epizód, amikor a férfi elrejti egyiptomi származását és beáll a
munkások közé) lehetővé teszik, hogy nagyobb képben gondolkozzon, mivel azonban
Isten akarata mozgatja, így sosem lép túl a zsidó népen, számomra nem vált az
egyetemes szabadság alakjává.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcnGK8hPqADkKlPMaYPzqcMgJbUR4cCBGvu7_hsFv89EMirauiqWE1CKQxZ4nvRA8OtKfIcwFksizsRMKMGYkNHgWi0IYtZ7rcqFfgw97cyhZb285p8t7XC0dhA-Xc2ZABSnOAAAZVW9NT/s1600/Arnold-Friberg-Moses-Sethi-Ten+Commandments.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="917" data-original-width="1600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcnGK8hPqADkKlPMaYPzqcMgJbUR4cCBGvu7_hsFv89EMirauiqWE1CKQxZ4nvRA8OtKfIcwFksizsRMKMGYkNHgWi0IYtZ7rcqFfgw97cyhZb285p8t7XC0dhA-Xc2ZABSnOAAAZVW9NT/s320/Arnold-Friberg-Moses-Sethi-Ten+Commandments.jpg" width="320" /></a></span></div><span lang="HU">Ennek legfőbb okát nem csak a forgatókönyvben,
de a karakterekben láttam. <b>Charlton Heston</b> Mózese egy kőszikla, mintha
Michelangelo szobra elevenedett volna meg teljes fenségében. És bár hiába
láttuk korábban emberinek, szerelmesnek, vagy hiába ismerjük viszonyát
nevelőapjával, prófétává válása utáni ábrázolása olyannyira rátelepszik a
filmre, hogy a végére nem tűnik élő figurának tűnik, amit az erősen teátrális játékstílus
is megerősít. Hasonlóan élettelen a fáraó figurája is: <b>Yul Brynner</b> intenzív
tekintete ugyan hatásos, de a túlzott színpadiasság, a pózolás teljesen
elidegenítő hatással bír (és ezen nem segít az sem, mikor a néző rájön, őt
mindig felállítják valamilyen díszletre, hogy azonos magasságú legyen a többi
szereplővel – a színész közismert hiúsága okán ez nem meglepő). A film nem
állít szembe igazi elveket: a szabadító csak fenség, a fáraó csak becsvágyó és
irigy, így nem működik az alkotói szándék, nem lesz mélysége a filmnek,
kisiklik a koncepció.</span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnZhyphenhyphenWdogy_nPVfZMYqftLlaQHM1J7qsskq1JKFebGvCLQXx_35Ng2dOu5i6JPX6RcJI0PLpL2Nh1JqwVTKj-Lwc17IHItT9vd-l5WbqVQdW6aUfUnjU5qDkNTe9XCrxgc1EgC08L24NV7/s2048/the+prince+of+egypt.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1237" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnZhyphenhyphenWdogy_nPVfZMYqftLlaQHM1J7qsskq1JKFebGvCLQXx_35Ng2dOu5i6JPX6RcJI0PLpL2Nh1JqwVTKj-Lwc17IHItT9vd-l5WbqVQdW6aUfUnjU5qDkNTe9XCrxgc1EgC08L24NV7/s320/the+prince+of+egypt.jpg" width="320" /></a></span></div><span lang="HU">Ezzel szemben az <i>Egyiptom hercege</i> már csak
közönsége miatt is kisebb léptékű és más elvárásokkal is indul, sőt, az első
képkockákon ki is jelenti, csak alapértékeiben kíván kapcsolódni a Bibliában
olvasható történethez. És ez alapvetően jó döntés, mert szabadabban nyúl az
alapanyaghoz. Ennek a történetnek van érzelmi középpontja: Mózes és a későbbi
fáraó, Ramszesz testvéri viszonya. Könnyen átélhető, emberi léptékű konfliktus,
amelyet jól kereteznek a mitikus események. Bárhová is eszkalálódik a történet,
sosem veszíti el a fókuszt. Ez persze csalódás lehet annak, aki „szöveghű”
adaptációt vár, de ettől sokkal intenzívebbé vált maga a szabadulás élménye is,
mert tudjuk, mit veszített a főszereplőnk.</span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Ez a különbségtétel tetten érhető a
mellékszereplők ábrázolásán is. A rajzfilm mellékszereplői nem kapnak igazán
nagy teret, de pont eleget szerepelnek ahhoz, hogy gazdagítsák a főhősöket.
Emlékezetes marad Szeti fiaihoz intézett beszéde, Miriam támogatása és hite,
Cippóra határozottsága, ami mind hozzátesz a cselekményhez, a figurák
alakulásához. A <i>Tízparancsolat</i>, már csak hosszánál fogva is, több teret enged a
mellékszereplőknek, de igazán mégsem teszi emlékezetessé őket. Különösen fájó
ez az anyafigurák ábrázolásánál: sem Jókhébed, sem Bithia nem tudja
megjeleníteni igazán érzéseiket e fonák helyzetben. Egyedül Nefretiri emlékezetes,
mint Mózes szerelme és a későbbi fáraó felesége, aki aktívan cselekszik szerelméért,
bár tettei egy ponton túl erőszakossá válnak, később pedig bosszúszomjas nőként
tűnik fel. <b>Anne Baxter </b>teátrális játéka és nagy gesztusai sem tudják igazán
közel hozni a figurát, noha talán ő az egyetlen igazán emberi és megérthető
motivációkkal rendelkező karakter az egész filmben. Ugyanakkor nagyobb
szereplőgárdája lehetővé teszi, hogy olyan témákat is megjelenítsen, amit
későbbi követője nem: a zsidók megosztottságát, a hatalmat kiszolgáló és így
viszonylagos jólétben élő figurákat (Dáthán személyében).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Amit azonban koncepcióban elveszít a
<i>Tízparancsolat</i>, azt megvalósításban többszörösen visszahozza: egyike volt a
nagy eposzoknak, amitől a tévé térhódítása idején hangos volt a mozi. Minden
ízében monumentális: nem csak történetében és szándékaiban, de díszleteiben, a
rengeteg statiszta alkalmazásában és technicolor színeiben is. Bár filmtrükkjei
nem állják ki a mai kor próbáját, ugyanakkor történetmesélési eszközeivel
együtt mégis megteremtik az illúziót és a Vörös-tenger kettéválasztását mai sem
lehet csodálat nélkül nézni. Fényképezése szokatlanul statikus, de pontosan
illik az egész film színpadias jellegéhez és nagy érzelmeihez. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span lang="HU"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigZLRqgbCJHddnjyRQRq5wQAFHckr6UqijVOymje9LMdo2hHt2d8mTTlE91-S4qJbQ9ck3KML1-hJunNZHdTP2M5DAxosdmlQDZ4SC_rkxDrtkLGzZHEmXwwjGavPnd15K3xru8W6y3ApS/s1366/the+prince+of+egypt_red+sea.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1366" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigZLRqgbCJHddnjyRQRq5wQAFHckr6UqijVOymje9LMdo2hHt2d8mTTlE91-S4qJbQ9ck3KML1-hJunNZHdTP2M5DAxosdmlQDZ4SC_rkxDrtkLGzZHEmXwwjGavPnd15K3xru8W6y3ApS/s320/the+prince+of+egypt_red+sea.jpg" width="320" /></a></span></div><span lang="HU">Ezzel szemben az<i> Egyiptom hercege</i> mozgalmas
alkotás. Mivel animációs musicalről van szó, a téma ellenére a hangvétel is
könnyedebb, de nem hazudja el a történet félelmetesebb aspektusait sem (a
gyermekek meggyilkolása, a csapások ábrázolása még egy felnőttet sem hagy
hidegen). Vannak humoros jelenetek, tipikusan feszültségoldó megoldások mind a
zenében, mind a történetben. Ugyanakkor nagyon jól kapja el Mózes életének
fennkölt pillanatait: mind az égő csipkebokor, mind a tenger kettéválasztása,
vagy a csapások bemutatásának súlya van, tökéletesen bemutatják a férfi
szubjektív nézőpontját, így a néző számára is átélhetőbbé teszik annak
misztikáját. Ezt remekül hangsúlyozza a kísérőzene is; a musicalbetétek pedig
valóban képesek nem csak arra, hogy előrevigyék a cselekményt, de átadják a
szereplők érzéseit, helyenként pedig innovatív képi megoldásokkal dolgoznak.
Nem is tudnék olyan dalt mondani, ami nem működik, de kedvencem a <i>Megszabadít</i>
népzenét idéző dallamai, a <i>Hatalmad itt nem nagy szám</i> showműsorokat
megszégyenítő stílusa vagy az <i>Ahogy az Úr a mennyből lát</i> életigenlő, mégis
alázatos mondanivalója.</span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">De a leginkább azért érte meg a két filmet
egymás után megnézni, mert pontosan mutatja a filmes hagyományok továbbélését,
a technikai eszközök fejlődését és a történetek mondanivalójának átalakulását. Meglepő
volt látni, ahogyan az <i>Egyiptom hercege</i> megidézi a <i>Tízparancsolat</i>ot: az Úr
hangját mindkét filmesetében a Mózes alakító színész adja, aminek jelentését
érdemes boncolgatni; Ramszesz alakja és ábrázolása több esetben Yul Brynnerre
emlékezetett; Mózes egyiptomi kiűzetése is hasonló montázsban kerül bemutatásra. Ezek
összekötik a két filmet, de látjuk a fejlődést is, a meggyőzőbb számítógépes
animációt, amit az animációs film tökéletesen állít a történetmesélés
szolgálatába (olyan innovatív képi megoldásokkal, mint a egyiptomi falfestmények megelevenedése az álom-jelenetben). És így lehet, hogy egy régebbi adaptáció porosnak hathat, a
történet továbbélése azonban biztosított az újabb generációk számára.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">A Tízparancsolatot illusztráló képek <a href="http://www.fribergfineart.com/" target="_blank">Arnold Friberg</a> alkotásai. <br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDw38-aWIKjIDMXz6zWs6xUaq2V8K0vL4NWBV7BEUcadFc7xkiHAL4xCzObH-JjvHQHQMsNgM_cEh4SbBZ9GlpfYtWql79L-JOeKXVhF-OeLHM0hxYNazxLbxrWEMphqBKuomRrsJLRLtT/s1017/poster+collage.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="767" data-original-width="1017" height="483" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDw38-aWIKjIDMXz6zWs6xUaq2V8K0vL4NWBV7BEUcadFc7xkiHAL4xCzObH-JjvHQHQMsNgM_cEh4SbBZ9GlpfYtWql79L-JOeKXVhF-OeLHM0hxYNazxLbxrWEMphqBKuomRrsJLRLtT/w640-h483/poster+collage.jpg" width="640" /></a></div><br /><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br /></p>Benkő Mariannahttp://www.blogger.com/profile/14290650217293690168noreply@blogger.com0