2018. április 12., csütörtök

Csapás a múltból - SFF blogszcéna és irodalomkritika röviden

A napokban szembejött velem egy blogbejegyzés, amitől tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem - mintha 5 évvel (vagy inkább 10?!) korábban lenne. De igazából ez a téma annyira aktuális, hogy évek óta nem tudunk továbblépni rajta a haza SFF-ben. Ez pedig a bloggerek megítélése és az irodalomkritika hiánya. Szélesi Sándor író ugyanis ezzel foglalkozik, immáron sokadjára kerül elő ez a téma. És mivel megszólítva érzem magam, ezért pár szóban szeretnék reflektálni ezekre.
 
Amikor okos emberek írnak...
 
Elsőként pár gondolat azokra a részekre, amik kevésbé érintenek, mint blogger: az irodalomkritika témájában. A szerző álláspontja szerint kevés a tudományos igényű recepció a spekulatív fikció körében, különösen a hazai művek tekintetében. Szerinte csak elvétve, egyfajta szabályt erősítő kivételként jelennek meg ilyen írások, ami szerinte a hazai SFF-kultúra komoly hiányossága.
 
Egyrészről egyetértek a szerzővel, valóban kevés irodalomkritikai mélységű elméleti munka születik a hazai SFF művekkel kapcsolatban - vagy legalábbis nem “üti át a falat”, nem feltétlenül jut el a széles olvasóközönséghez. Teszem hozzá, nem is biztos, hogy ez szükséges, hiszen a tudományos igényességű munkák sokszor szólnak inkább a szűk akadémiai közeghez, mint a nagyközönséghez, de úgy gondolom, az olvasmányos szövegekre ezen a téren is szükség van.
 
Viszont azért azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem születnek ilyenek a hazai szcénában. Sőt, inkább azzal találkozom, hogy, aki keres, az egyre több ilyet talál. Ahogy a szerző is említi: a Prae egyre gyakrabban hoz ki popkultúrával foglalkozó különszámokat, megindultak olyan rajongói magazinok (mint az Azilum), amelyek közölnek tanulmányokat is, az MA Popkult blogja rövid terjedelemben, de rendszeresen közöl írásokat. (BTW érdekes módon, pont a Galaktika, az egyetlen itthoni SFF folyóirat nem foglalkozik az irodalomkritikával) Ez a téma összefügg azzal is, hogy egyre több helyen lesz a popkultúra az egyetemi oktatás része, így egyre nagyobb az esélye, hogy tudományos igényességű szövegek szülessenek.
 
Az utóbbi évek magyar SFF regényei ráadásul kiáltottak az összetett cikkekért. Moskát Anita Horgonyhelye a populáris újságírás figyelmét is magára vonta, Veres Attila Odakint sötétebb című regénye tanulmányok sokaságát ihlette, de legújabban Brandon Hackett Xeno-ja hozott sok-sok új szöveget (említhetném Sepsi László Pinky-jét is, de itt a szerző inkább a szépirodalom, mint a zsáner felől jött). Látok változást, ha nem is gyorsan, és ez jó.
 
Ultimate evil
 
De térjünk át egy másik, számomra jóval húsbavágóbb témára: a bloggerekre és felelősségükre. Úgy értelmeztem, hogy a cikkben Szélesi felrója a hazai blogger-közösségnek, hogy nem elfogulatlanul alkot, egyes kiadók tevékenységével nem foglalkozik, félreértelmezi a kritika fogalmát, indokolatlanul “lehúz” egyes kiadókat, írókat (a felsorolás tetszőlegesen bővíthető).
 
Ebben az értelmezésben én alapvető tévedést látok, mintha a szerző nem lenne tisztában a blog fogalmával, illetve azzal, amit a legtöbben értenek ezen. Gyorsan megnéztem a wikipedia vonatkozó cikkét:
“A blog egy olyan periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, függetlenül attól, hogy mi az oldal témája, formája és hogy nyilvánosan elérhető-e. [...] Témája sokrétű: lehet interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos politikai véleménynyilvánítás vagy üzleti jellegű kommunikáció eszköze is, és lehetségesek tematikus blogok is (például kifejezetten irodalommal foglalkozó). Ennek megfelelően a szerzők köre az alkalmi szerzőktől a nagy írói közösségekig, sőt vállalatokig terjed. [...] A blogok gyakorlatilag semmiféle formai vagy tartalmi megkötéssel nem rendelkeznek, bár többségük továbbra is hosszabb-rövidebb, döntően szöveges bejegyzésekből áll.”
Elég világos megfogalmazásnak tűnik, melyből kiderül: a blog egy alapvetően szubjektív műfaj. Természetesen lehetnek professzionális megoldásai, de alapvetően mégiscsak egy személyhez kötődik. A szó eredeti jelentése a webes napló (web + log, mely később bloggá rövidült), ahol a napló megjelölés is a szubjektivitását hangsúlyozza.
 
Nézzük meg ezzel szemben a sajtótermék fogalmát az Mttv.-ben (a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény):
203.§ 60. Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett szolgáltatás.
Tehát sajtótermék az, amit alapvetően gazdasági nyereség elérése érdekében, szerkesztői felelősség mellett hoznak létre. Az Mttv. ezen megjelenési formákra alkalmazza pl. a sokszínűség vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét, vagy azt, hogy a megjelenő információk megfeleljenek a valóságnak.
 
Nemes egyszerűséggel nagyjából levonhatjuk azt a konklúziót, hogy a blog nem sajtótermék - lehetnek szürke zónák, de nagyvonalakban ez tény. Azaz egy alapvetően szubjektív műfajjal szemben, ami általában ingyenességen alapul, a létrehozója legtöbbször rendszeres anyagi haszonszerzés nélkül végzi tevékenységét, nem várhatóak el azok a kötelezettségek, amelyeket Szélesi elvár, és amelyek igazából a sajtótermékre vonatkoznak.
 
De ha őszinte akarok lenni, a legtöbb tematikus újság, folyóirat esetén sem áll fent a szerző elvárása, hiszen a szerkesztői szabadságba belefér az, hogy valamivel nem foglalkozik egy adott sajtótermék. Ez a szerkesztő szerepfelfogásán, elkötelezettségén vagy pusztán a vizsgálni kívánt témán, a sajtótermék jellegén is múlik.
 
Itt reagálnék arra is, amikor Szélesi azt fejtegeti, hogy a bloggerek talán piaci érdeke mentén is dolgoznak. Őszintén felteszem a kérdést: van ma Magyarországon olyan SFF blogger, aki ebből él meg? Van ma Magyarországon olyan kiadó/író, aki fizet azért, hogy jó kritika szülessen a könyvéről vagy inkább elmarasztaló egy másik kiadóéról? Úgy gondolom, teljesen életszerűtlenek ezek a gondolatok, mivel nincs akkora pénz ezen a területen, hogy valaki rentábilisan ezt megtehesse (egyelőre még stadionok épülnek és nem könyvkiadók nyílnak). És az pedig egy másik tapasztalat, hogy a bloggerek részéről a legritkább esetben tapasztaltam, hogy direkt írnának lehúzó kritikákat. Mivel a szabadidő drága, nem foglalkozunk azzal, hogy olyan dolgot csináljunk, ami meg sem éri, de még rossz kedvünk is lesz tőle és fizetni sem fizet érte senki.
 
Ez az alapvető szereptévesztés abban, amit Szélesi ír, és bevallom, ez már nem a legelső ilyen szösszenet volt, amit olvastam. Egy alapvetően az ingyenességen alapuló (a recenziós könyvek léte ezt nem változtatja meg), lelkesedésből végzett tevékenységtől elvárni a kiegyensúlyozott tájékoztatást és piaci érdekek mentén működő tevékenységet, nonszensz és értelmetlen dolog.
 
Millió megközelítés
 
De ha megvizsgálom a hazai SFF blogszcénát, akkor azért meg kell állapítani, hogy hihetetlen változatosságot találunk. Anélkül, hogy konkrétan nevesítenék bárkit is, találunk itt olyat, aki igyekszik minden sci-fit, minden fantasy-t elolvasni, van, aki csak bizonyos kiadótól, vagy bizonyos témakörben olvas, van, aki csak havonta tesz ki egy cikket, valaki minden nap. Úgy gondolom, bárki megtalálhatja benne az őt érdeklő témát, és azt, ami az őt érdeklő mélységben foglalkozik azzal. És mondok még valamit: a jogban van egy olyan alapelv, ami azt mondja ki, hogy egy szerződést, elnevezésétől függetlenül a tartalma szerint kell vizsgálni. Azaz, hiába van valami ráírva a “kritika” címke, az nem biztos, hogy tartalmilag az, nem kellene ezt ennyire komolyan venni.
 
De összességében pont a fenti változatosság miatt nem gondolom, hogy a hazai blogszférát szűklátókörűséggel lehet vádolni. És itt ütközik ki a szerző “finomsága”: azzal, hogy nem nevesít, gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy érdemben lehessen reagálni az általa írtakra. És itt most nem feltétlenül azt hiányolom, hogy nevezzen meg konkrét blogokat, de azt igen, hogy pontosan megnevezze, mit gondolna szükségesnek. Hiányol bizonyos műveket? Hiányol témákat? Hiányol kiadókat, szerzőket? Igazából mi az, ami hiányzik? Mit ért öncélúságon? Meghatározható-e egyáltalán objektíven, hogy mi a sci-fi kánon?
 
És van még egy pont, amit nem Szélesi említett először, de amit soha nem tudtam hová tenni: hogy a bloggerek, molyos értékelések teszik tönkre egy könyv reputációját (ne adj isten, ezt az ufók, rivális könyvkiadók, Soros felbujtására teszik). Azzal természetesen nem tudok vitatkozni, hogy a hazai SFF könyvolvasó közösség kicsi (legalábbis az angolszászokhoz képest mindenképpen). De, hogy őszinte legyek, egy olyan bloggert nem ismerek, aki akkora követőtáborral, befolyással, reputációval rendelkezne, akinek az írása hatására tömegesen tiltakoznának olvasók egy könyv kiadásával szemben, vagy köpködnék meg a polcokat, ahol az adott könyv található. Nem állítom, hogy semmilyen hatással nincsenek ezek a cikkek, ismertetők, ajánlók (ad absurdum kritikák), de épp azt látom, hogy a hazai olvasóközönség azon része, aki tudatos (és látható), körültekintően, általában nem egyetlen blogbejegyzés alapján választ (aki meg nem tudatos, az meg vélhetően nem olvas blogbejegyzéseket, hanem más alapján dönt). Egy-egy negatív vélemény persze lehet kedvezőtlen, de kétlem, hogy több száz példányszámos mínuszt okozna. Ha bárki ilyen befolyást vindikálna magának, akkor biztos vagyok benne, hogy körberöhögnék (bocs, többi SFF blogger!).
 
És ha kicsit gonosz akarnék lenni, azt mondanám: ha a kiadók valóban ezen aggódnak, akkor végezzenek közvéleménykutatást, nézzék meg, mennyire hat az olvasótáborukra egy-egy ilyen poszt, és el tudják dönteni, hogyan kellene alakítani a marketinget.
 
Ezen túl jelezném, 2018-ban járunk. Ebben az évben azon aggódni, hogy az internetes befolyás túl nagy, olyannyira klisé, mint a vietnámi háború és a hippizenék. Amikor az influencer egy tényleges szakma lehet, amikor több millióan néznek meg filmkritikát a YouTube-on, kicsit idejétmúlt ez a felfogás. Tudom, ez tűnik, mintha ellentétben állna az eddigiekkel (mert azt fenntartom, hogy az SFF-szférában nincsenek ilyen meghatározó hangok), de a marketingstratégiák, a fogyasztói szokások megváltozását tudomásul kellene venni, nem siránkozni rajta.
 
Még egy észrevétel: Szélesi blogokról beszél elsősorban, de egyértelműen utal azokra a portálokra, amelyeket több szerző közös munkája alkot meg. Egyrészt ezek sem sajtótermékek általában, hanem gyakorlatilag blogként működnek. Másrészt itt ugyanolyan szűkítő körülmény a bevételek hiánya, tehát ezek sem gazdasági alapon működnek, így nem tudnak minden tekintetben professzionálisak lenni. Harmadrészt éppen emiatt sokszor ezek az oldalak is csak azokkal a témákkal, könyvekkel tudnak foglalkozni, amiből kapnak recenziós példányokat, amikre a szabadidejükből jut kapacitás. Negyedrészt itt is számít az egyéni preferencia - bár több szerző esetén általában nagyobb a merítés is. Persze, bárkit lehet elfogultsággal vádolni, de alapvetően azt látom, hogy különböző hazai portálok megpróbálnak minél szélesebb közönséget megszólítani - bár persze lehetséges, hogy ez nem mindig sikerül.
 
Végeredményben az a benyomásom, hogy ezekről a kérdésekről nem így kell beszélni. Beszéljünk róla élőben (de ne csak egy sör mellett, kettesben), amikor közvetlenül lehet reagálni, beszéljünk rendezvényeken, legyen párbeszéd, szólaljon meg a nyilvánosság is. Épp itt az ideje, hogy tisztába tegyük ezt a kérdést is és működjünk végre együtt. Mert szakadékot könnyű kialakítani, de mi értelme?
 
Utószó - egy botrány margójára
 
A legvégén pedig egy mondat egy más jellegű kérdésről: Szélesi cikke alatt kialakult egy diskurzus Pintér Bencével, ami felvetette a Galaktika közelmúltbeli botrányát. Amennyire követtem anno a témát, látható volt, hogy Pintér az újságírói etikának megfelelően igyekezett minél szélesebb körben végigjárni a témát, felfejteni a problémákat, megszólaltatni a különböző érdekköröket. Úgy láttam, hogy ő, mint a hazai SFF szcéna szinte egyetlen professzionális újságíró tagja, jó munkát végzett - és a mi hibánk az, hogy ez az agyonhallgatott téma csak most és csak így került elő. A munka el lett végezve, jól, csak a következmények nem lettek levonva. Igaza van Pintérnek, olyan ez, mint a politikai botrányok: bemutatjuk őket, aztán nem lesz semmi következménye. Erről, annak hatásairől, következményeiről is érdemes lenne beszélni, és érdemes lenne bővebben megszólalnia végre az érintetteknek is.

A témához kapcsolódó további írások:

Spekulatív Zóna: https://spekulativzona.blogspot.hu/2018/04/kit-is-hallgat-el-hazai-fantasztikus.html

Acélpatkány blogja: http://acelpatkany.blogspot.hu/2018/04/szubjektiv-velemeny-egy-gumicsontrol.html

32 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a pontosítást! Jó adalék, 30-40% már számít, bár én azt fejtegetem, van-e egy meghatározó blogger, de nyilván érdemes lenne úgy is végiggondolni, hogy hány vélemény az, ami már perdöntő...

      Törlés
  2. Köszönöm, nagyjából én is ilyesmiket gondolok, és még majd fogok én is írni a témáról. Egy dolog, mert van rá (nem reprezentatív) adat: a Nagy Fantasztikus Felmérés szerint "a könyvről írt blogos illetve molyos kritikák a válaszadók 40, illetve 35 százalékát tudják meggyőzni egy könyv kapcsán. A blurbök (23%) és a kiadók (26%) viszonylag kevéssé számítanak, ha a figyelemfelhívásról van szó.

    Vásárláskor legtöbben a könyv árát mérlegeljük (73%), illetve azt, hogy az adott kötet sorozat része-e (50%). A könyvről írt blogos (33%) és molyos (30%) kritikák is játszhatnak némi szerepet, illetve a borító minősége (29%) és a könyvet gondozó kiadó (28%). A könyv, illetve a szerző által nyert díjak azonban sem a könyv kiválasztásakor, sem a vásárlás mérlegelésekor nem igazán figyelembe vett szempont."

    https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/12/egy-seregnyi-fantasztikus-olvaso-nagy.html

    VálaszTörlés
  3. "Hiányol bizonyos műveket? Hiányol témákat? Hiányol kiadókat, szerzőket? Igazából mi az, ami hiányzik? Mit ért öncélúságon? Meghatározható-e egyáltalán objektíven, hogy mi a sci-fi kánon?"

    ööö... igen, meghatározható. Tök érdekes, hogy mennyire el van tolódva. :)

    Az MA popkult csak agavés könyvekkel foglalkozik, nem látni mást.
    Az sfmag főleg a gabo-fumax-agave könyveiről ír, a külföldiek kapcsán is érezni, de a magyaroknál mindenképp.
    Ha nevesítést szeretnél, mielőtt megnyitok egy sfmagos, Bencés, vagy bármilyen sff (értsd: nem YA blogger) cikket, előre tudom, hogy a minőségi író Anita, Botond, Csilla, Zoli, és újabban Attila. És ennyi :)

    A jó regény 4 összetevőből áll: világépítés, dramaturgia, karakter, stílus. Ebből jelenleg csak a világépítés érték. Ők ebben jók, mind világépítő (míg pl a dramaturgia vagy a karakter nem biztos, hogy közepesnél jobban működik.)

    Az sff többi szegmense nincs benne a kommunikációs sávban. Én is úgy vagyok sikeres sff író (négy regény, két kisregény, egy fél novelláskötet), hogy a saját zsánerem aktív cikkírói nem is tudom, hogy egyáltalán ismerik-e ezeket a könyveket.
    A vallási sf sorozatomról soha nem született vélemény az sfmagon, de igazából a szűk sf közegben máshol sem. Ha cikkekben jó írókat emlegetnek, nem szokott felmerülni a nevem. Legutóbb a ViTára sem íróként, hanem tehetséggondozással foglalkozó szerkesztőként hívtak. Neten meg az elmúlt években az egyetlen sci-fis részről jövő vélemény az volt, amikor egy-két hónapja András, az sfmag vezetője közölte a fiókos csoportban (az írósulisaimnak :P), hogy "idehaza csak két jó sf író van, Zoli és Botond, és On Sainak még sokat kell fejlődni".

    Mindez egyszerűen nem reális.
    A fantasztikus íróknak két nagy csoportja van, az egyik fele erősebb leírásban-világépítésben, a másik dramaturgiában. Persze a másik részt is megtanulják, de mindig van egy kis eltolódás. Én például dramaturgiában vagyok marha erős. Mind a kettő érték, és mindkettőnek szerepe van a könyvpiacon. A magamfajták nem csak a zsánerben tudnak alkotni, de csuklóból megírnak egy entry level könyvet, ugyanez a világépítőknek vért pisilve menne.

    A fentieket csak azért írtam, hogy mutassak egy másik szempontot.
    Nem panasz volt, részemről elvagyok a YA bloggerekkel, meg a lelkes olvasókkal, meg egy nagy kiadó van mögöttem.
    Mondjuk szerintem a DV-s, Tuanos, Főnixes stb könyvekre és írókra kihat mindez, Sándor ezt érzékeli.

    Meg a sff közegre is kihat abban, hogy a jó dramaturgok ilyen lekezelés mellett elhúznak más zsánerbe, ugyanis sokkal könnyebben váltanak. A kis genyók :)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok az sfmag vezetője, "csak" egyik alapítója és a legtöbb cikket írt munkatársa.
      A Scart olvastam, de nekem sok problémám volt vele, és nem akartam ezt megírni, mert nem szerettem volna rontani az esélyeidet, de persze bármikor beszámolok a véleményemről, ha megkérdezel. Botond és Zoli továbbra is a legfontosabb viszonyítási pont, ha magyar sci-firől van szó, még nem győztek meg ennek ellenkezőjéről - ebben egyelőre a könyvmolyképzős regények még nem partnerek, de drukkolok. Amúgy nem tudok róla, hogy bármilyen korlátozás lenne nálunk kiadói tekintetben: ha kapunk egy regényt, ami tetszik a recenzensnek, akkor megírjuk. Nincs itt semmilyen konspiráció.

      Törlés
    2. Onsai, a KMK összes ekönyvéről írtunk az sfmagon.

      Törlés
    3. Értelek téged, Bea. Éppen azt kifogásoltam, hogy Sándor, bár a sorok mögött egyértelműen ki lehetett olvasni, mi a problémája, csak ködösített. Úgy gondolom, ez semmiben nem előrevezető hozzáállás. Akkor kommunikáljunk érthetően, amit te megtettél.

      Másrészt azért is írtam ezt a bejegyzést, hogy tisztázzuk: a blogger szubjektív, arról ír, ami érdekli. Nem fog áttekintő műveket írni a hazai SFF helyzetéről, a teljes könyvpiacról. Ezt elvárni az én szememben botorság. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a legtöbben szabadidőben, ingyenesen csinálják ezt az egészet, ami még inkább behatárolja a tevékenységüket. Tudom, ez úgy hangzik, mintha mentegetőznék, meg ez amolyan "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk" érv, viszont meg kellene érteni, hogy a blog, mint műfaj egyszerűen így működik.

      Nem gondolom, hogy a válogatás mögött összeesküvés-elméleteket kell keresni. Amire idő, érdeklődés van, abból lesz cikk. (csomó könyvről én sem írok, hiába olvastam, mert nincs rá kapacitásom)

      A másik: pont az entry level kapcsán kialakult írásfolyamok mutattak rá, hogy hiába ír a blogger, ha nem jó, akkor a kiadó "megsértődik". Akkor meg minek? :)

      Törlés
    4. onsai: Igen, ilyen szempontból valóban egyoldalú képet látunk.
      Viszont ez a blogos sf-szcéna nem valamiféle lehatárolt és hitbizományba került terület, nem mondhatjuk rá, hogy _ez_ a magyar sf, és amiről nem írnak, az nincs. Van ezen kívül pl. egy pezsgő YA-közösség is épp körülötted, és ez ugyanúgy része a teljes közösségnek, még ha ízlésbeli és/vagy életkori okok miatt nincs is különösebb átjárás közötte. De kell, hogy legyen? Igénylik az olvasók? Vagy megtalálják, hol írnak a maguk ízléséhez közel álló olvasnivalókról? És ha sehol nem találják meg, még mindig összerakhatnak egy saját blogot akár csapatban is, hogy a saját kedvenceikről írjanak rokon lelkeknek.

      Törlés
  4. Hogy a hazai blogszcéna ne lenne beszűkült?
    Ha csak végigpörgetem a cikkben emlegetett MA Popkult blogot, a legutóbbi legalább 10 recenzió mind egyetlen kiadó könyveivel foglalkozik. Ezek után azt állítani, hogy bizonyos kiadókra nem irányul nagyobb figyelem, elég meredek. Persze bizonyos kiadók előbb beugranak az embernek, ha fantasyről vagy sci-firől van szó, de attól még tudatában kellene lenni annak is, hogy ma itthon nem csak annál az x darab kiadónál jelennek meg SFF könyvek. Attól, hogy az ismertebb kiadók megjelenéseit követik a bloggerek, még nem fedték le az egész piacot.

    Azzal a hihetetlen változatossággal is vitatkoznék, ami a blogszcéna érdeklődési körét állítólag jellemzi. Nem is olyan régen egy neves kiadó munkatársai voltak kénytelenek mea culpázni, mert ki mertek adni egy olyan fantasyt, ami esetleg könnyedebb, szórakoztatóbb, és inkább a mezei olvasókat célozza meg. Hosszas eszmecsere alakult ki arról, hogy egyáltalán van-e létjogosultságuk az olyan műveknek, amik könnyebben befogadhatóak, és nem a tapasztaltabb SFF olvasói réteget célozzák meg.
    Persze nem szokás beismerni, de bizonyos alzsánerek előnyt élveznek a többivel szemben, és egy mű eleve pozitívabb elbírálásra számíthat, ha valamennyire illeszkedik abba a sablonba, amit ma "igazi" vagy "minőségi" sci-finek vagy fantasynek tartanak. Ez a folyamat ugyanúgy megfigyelhető más zsánerekben is: amint megpróbálnak felállítani egy objektív kritériumrendszert a művekkel szemben, elkezdődik a kiszorítósdi, aminek köszönhetően más művek és alzsánerek kiesnek a kritikusok látóköréből, mintha nem is léteznének. Ha viszont letagadjuk ezt a folyamatot, akkor tetejébe még legitimizáljuk is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az MA Popkult kivétel, nem is értem tényleg, hogy ott miért csak Agave van. Mindenhol máshol sokkal kiegyensúlyozottabb és színesebb a kép. De a lényeg az, ami itt a posztban fent elhangzott: a blog szubjektív műfaj. Akinek nem tetszik a jelen állapot, az csináljon egyet, írjon posztokat, fektessen bele munkát.

      Törlés
    2. A blog szubjektív műfaj, és minden bloggernek jogában áll azt olvasni, arról írni, amiről akar. Ezzel nem is vitatkozom. De az ellentmondás, hogy azon az alapon, hogy a blogok szubjektívek, nem kérhetünk rajtuk számon semmit, miközben a cikk is amellett érvel, hogy márpedig a blogszcéna széleslátókörű, és reális képet ad a mai SFF irodalomról. El kéne dönteni, hogy akkor most folyik komoly kritikai munka ezen a platformon, vagy nem. Szerintem folyik, és egyes oldalakat az olvasók is vonatkoztatási pontnak kezelnek. Azt nyilván nem lehet elvárni semmilyen oldaltól, hogy írjon recenziót minden megjelenésről, de nem ördögtől való dolog beismerni, hogy a kritikusok is leginkább a sci-fi egy szeletére koncentrálnak, ami nekik minőségi irodalomnak számít, vagy aktuálisan népszerű.

      Törlés
    3. Mi számít kritikai munkának? Sándor a cikkében azt fejtegeti, hogy amit a bloggerek végeznek, az félreértelmezett kritikai munka, mivel a bloggerek nem újságírók (ez általában tény) és nem a megfelelő minőséget hozzák, nem tudják mi a kritika lényege. És ha vonatkoztatási pont, attól megváltozik az oldal jellege, attól több lesz, mint egy szubjektív válogatás? Ez a blogger hozzáállásán vagy a közönség nézetein múlik?

      Attól, hogy valakit sokan követnek, automatikusan számonkérhető lesz? Felelősséget kell vállalni a népszerűségért? Akit követnek, az onnantól felelősséget is vállal mindenért? Tudom, ezek csak szónoki kérdések, hiszen ez a kultúra egyik örök dilemmája.

      Másrészt a szelekciónak biztos van tudatos és nem tudatos része is. Írtam fent, hogy sok mindenről egyszerűen azért nem írok, mert nincs rá időm. Akkor ezért a döntésért (vagy pusztán a lehetőségek hiányáért) vállaljak úgy felelősséget, hogy miattam kevésbé színes a blogszcéna?

      És mi van, ha megfordítom a dolgot: a blogszféra másik része meg arról ír, ami szerinte minőségi irodalom, más szerint meg az nem minőségi. Kérjem számon rajta, hogy miért tesz így, kérjem, foglalkozzon a másik oldallal is? Pont ez a kettős mérce.

      Törlés
    4. A kritikák minősége egy teljesen más kérdés, nem erről volt szó, hanem a válogatás szempontjairól. A másik dolog meg nem népszerűségi kérdés, hanem hogy egy oldal hogyan prezentálja magát. Nyilván Kiss Béla Olvasósarka nevezetű blogon senki nem fogja számon kérni, hogy miért nem ír erről vagy arról. Egy steampunkra szakosodott oldalon nem fogják számon kérni, hogy miért nem írnak a legújabb űroperáról. De hogy a nagyobb, ismertebb, többszerzős oldalak kollektíven ne írjanak bizonyos típusú könyvekről, azért az már jelez valamit.
      A másik, hogyan táguljon a blogszféra, és jelenjenek meg új, más látásmóddal rendelkező kritikusok, ha eleve ki vannak jelölve a demarkációs vonalak, hogy milyen műveket nem tartunk kritikára érdemesnek?
      Még mindig nem értem, hogy ha ezek mind személyes blogok, és mindegyik a saját szerzője ízlését tükrözi, akkor miért kell kardoskodni amellett, hogy a blogszféra milyen változatos? Akkor nincs értelme a kérdésnek. Vagy felvállaltan a saját ízlésem szerint bírálom el a regényeket, de akkor nem is tarthatok igényt komoly kritikai relevanciára, vagy pedig fenntartom azt, hogy én egy objektív véleményező vagyok, akire nem igaz az, hogy sci-fin belül is csak egy bizonyos vonalat (esetleg kiadókat) részesít előnyben, akkor viszont számon lehet kérni, ha beszűkült a látásmódom. Az a gond, hogy úgy látszik, többen relevánsak akarnak lenni, csak számonkérhetőség nélkül.

      Törlés
    5. Az a baj, hogy te sem árultad el egyelőre, hogy mi hiányolsz, így nehéz beszélgetni... De annyit azért hozzátennék, hogy szerintem nézd meg az én gyűjtésem, meg sezlony kommentjét fent. Ezeket szintetizálva mondom a következőket: a hazai blogoszféra színes és kiegyensúlyozott. A többszerzős blogok egész kiegyensúlyozottak, az egyszerzősek pedig elég sokszínűek - nem önmagukban, hanem együtt. Van egy csomó YA-val foglalkozó blog, amibe én csak néha botlok bele, de léteznek, Letya egész más meritessel dolgozik, mint ppayter vagy én, vagy mondjuk Tara Nima, esetleg a zothique vagy a videós szcenaban Szentinel vagy Zsofa. Én tök örülnék, ha több molyon aktív velemenyezo blogolna, pl. phetei vagy mások, de nem tudom őket erre fegyverrel kényszeríteni. Az, hogy ti mely blogokat érzitek véleményvezérnek, az nem örök állapot, és nem a blogokon, hanem például az ezt igazságtalannak érzőkön múlik. Ok, mondja valaki, ez egy jogos kritika, akkor nem az SFmagot/ekulturat/Spekulatív Zónát olvasom, hanem... Mit? Alternatívát is kéne mutatni. Az nem alternatíva, hogy Sándor azt mondja, hogy a függetlenobjektiv irodalmi kerekasztal lovagjai milyen elfogulatlanok lennéndk, ha lennének, hiszen nincsenek, így ezt egyelőre nem tudjuk.

      Törlés
    6. Vannak a vállaltan SF blogok, amik erre a zsánerre koncentrálnak, és vannak a könyvesbloggerek személyes blogjai, amin többek között írnak esetleg SF művekről is. Ne mossuk már össze a kettőt, ezek külön kategóriák. Sándor is a tematikus blogokról beszélt, nem lehet felsorakoztatni az összes blogot, ami valaha recenziót írt egy sci-firől, és erre alapozva kijelenteni, hogy a SF blogszcéna milyen sokszínű.
      A másik, hogy mivel annyi YA blog van, foglalkozzanak ők az ifjúsági sci-fivel - nem érzed, hogy ez degradáló? Nem azt mondom, hogy pont neked, vagy másnak kellene ifjúsági regényekről írni, mert akit nem érdekel a műfaj, tényleg ne írjon róla. Viszont kiütköznek a hozzáállásbeli problémák, hogy a sokan így gondolkodnak, hogy az nem a sci-fi része, arról nem feladatuk írni. Így valóban igaz az állítás, hogy az SF kritika sokszínű, mert miután kiszórtuk az összes olyan sci-fit, ami nem a profilunk, ami nem "igazi" sci-fi, amiről nem a mi feladatunk írni, ami megmarad, arról tényleg születnek kritikák.
      Alternatívát külföldről tudnék mondani, ahol a nagy SFF oldalakon ugyanúgy van recenzió a komolyabb hard sci-firől, a könnyedebb regényekről és az ifjúságiakról is. Nem versenyeztetve ezeket egymással, hanem mindegyiket a saját értéke szerint kezelve. Persze ehhez kevés pár lelkes önkéntes, finanszírozás is kellene.
      Szerintem senki nem mondta, hogy a hazai SF blogok rosszak, hogy a tevékenységük nem hasznos, de tény, hogy jobbára nem fedik le a teljes piacot, és a válogatási szempontjaik hasonlóak. Szerintem erre nem az a helytálló reakció, hogy "márpedig mi sokszínűbbek vagyunk, mint a szivárvány, és egyébként a 16 éves könyvesbloggerek majd úgyis írnak arról, amiről mi nem akarunk..." :)

      Törlés
    7. Azt érzem, az az elvárásod, hogy csak az mondhassa magát SFF bloggernek, aki csak ezekről a témákról ír, de ott igazán mindenről. Viszont ez az én szememben szörnyen szűkítő és egyáltalán nem tartható megoldás.

      A legtöbb bloggert nem csak egy valami érdekli, kevés az olyan blog, ami csak egy témára van felhúzva. Viszont több olyan blog is létezik, ami kiemelten ír a sci-firől. Akkor ő nem tartozik bele a kalapba?

      Ezen kívül meg, ahogy írtam korábban, nem hiszem, hogy tudatosan történik a szelekció, hogy valaki direkt nem ír erről vagy arról. Nem gondolom azt sem (és szerintem Bence sem azt írta), hogy degradáló a YA-ról írni. Saját példámból tudom, hogy engem (általában) nem kötnek le, de még ha tetszik, akkor sem feltétlenül írok róla. Ez egy ilyen műfaj. De sokan meg szeretik és írnak róla. Ennyi.

      Épp emiatt a változatosság miatt gondolom, hogy SFF blogszcéna sokszínű. De azt hiszem, már ismétlem magam :)

      Bence egyébként korábban már összegyűjtötte a gyakran frissülő SFF blogokat. Lehet, nem teljeskörű, de szerintem itt elég sok mindent lehet találni:
      https://spekulativzona.blogspot.hu/2018/02/magyar-fantasztikus-utikalauz.html

      Egyébként abban egyetértek, hogy a finanszírozás sok mindenben segítene, de nem tudom, ezt hogyan lehetne megvalósítani... Patreonos SFF portál?

      Törlés
    8. "Vannak a vállaltan SF blogok, amik erre a zsánerre koncentrálnak, és vannak a könyvesbloggerek személyes blogjai, amin többek között írnak esetleg SF művekről is."

      Elég zavaros az osztályozásod. Szerintem vannak döntően SFF-blogok, ezek között vannak egyszerzősek (ahol most vagyunk, Spaceman Spiff, Szubjektív Kultnapló, Spekulatív Zóna, Letya, stb.) és többszerzősek (ekult, geekz, sfmag, stb.); és vannak olyan blogok, amelyeken olykor esik szó SFF-ről, de másról is - ez utóbbiakat annyira nem ismerem, én ezeket ezért nem is mosom össze a fenti csoporttal. Én atöbbszerzős SFF-blogokról mondom, hogy nagyrészt kiegyensúlyozottak, nézd meg a linket, és hozzátéve az egyszerzőseket, egy rendkívül sokszínű képet adnak. Az egyszerzős blogokról, mint az enyém, meg tényleg nem tudok mást mondani: miért olvassak én pl. YA-t, ha engem az nem érdekel, és egyáltalán nem értek hozzá?

      Amikor még futott a Mandiner.sci-fi, éppen ezért megkértem On Sait, hogy ajánljon nekem egy-két jó tollú bloggert, aki ért a YA-hoz, hogy szemlézhessem őket, illetve hogy legyen rendszeres rovat YA irodalomról az oldalon - én is úgy éreztem, hogy egy portálnak (hangsúlyozom: portálnak, sajtóterméknek, nem blognak) érdemes mindent lefednie. On Sai akkor éppen nem tudott ajánlani senkit, és későbbi hasonló próbálkozásaim se vezettek nagy eredményre. (Egy hölgy elvitt egy recenziós könyvet és azóta sem hallottam róla.)

      "Alternatívát külföldről tudnék mondani, ahol a nagy SFF oldalakon ugyanúgy van recenzió a komolyabb hard sci-firől, a könnyedebb regényekről és az ifjúságiakról is."

      Hát igen, ez nagyon szép utópia lenne. Ahogy írod, ehhez sok pénz kell, a legtöbb nagy külföldi fantasztikus oldal egy-egy eléggé pénzes kiadó kezdeményezése, csak szerencsére van annyi eszük, hogy mások könyveiről is írnak. És egy ilyen portáltól el is várhatja az olvasó, hogy igyekezzen mindent lefedni: mint mondtam, erre a Mandiner.sci-fivel én kísérletet tettem, mivel azt egy ilyen portálnak gondoltam. A magánblogomat meg nem.

      (Ui.: Most már áruld el, hogy pontosan melyik blogról milyen alműfajokat és kiadókat hiányolsz, mert addig nehéz veled is vitatkozni, amíg titokzatoskodsz.)



      Törlés
    9. Rendben, akkor még egyszer: vannak a személyes könyvesblogok, amik esetleg gyakrabban foglalkoznak SFF művekkel, és vannak a tematikus SFF blogok. A kettő más műfaj. Nem én húzom rá olvasóként, hogy melyik szerintem micsoda, hanem azt a blogger dönti el, hogyan pozicionálja magát, ő inkább egy szubjektív olvasónaplót vezet vagy tematikus blogot. Ez független attól, hogy hány ember ír arra a blogra, az olvasók ezt nem is feltétlenül tudják. Viszont ezzel nagyon jól el lehet vinni a vitát olyan irányba, hogy itt arról van szó, hogy külső erők meg akarják szabni általában a könyvesbloggereknek, hogy miről hogyan írjanak, és elvárnák, hogy az egyszerzős blogok is foglalkozzanak az összes létező megjelenéssel. Végig nem erről volt szó, és ezért nincs is értelme megnevezni, hogy ez vagy az a blog miért nem írt xy könyvről. Nem írt, mert nem volt ideje rá, nem érdekelte stb., ezek érthető okok. Ami hiányzik, az a transzparencia, mert úgy látszik, hogy a blogoknak a szerzői sincsenek tisztában a saját szerepükkel az SF életben, nem értik, hogy mi a különbség aközött, hogy egyszerű véleményezőként szólalnak meg, vagy hozzáértőként, szaktekintélyként. Aki pedig az SFF területén ismert író, szerkesztő, újságíró, kritikus stb., az az olvasók szemében szaktekintély, máshogy számít a véleménye, mint egy hobbiolvasónak. Ezért nem tisztességes összemosni a tematikus vagy szakmai blogokat a hobbiolvasók webnaplóival.
      A másik, ahonnan hiányolom transzparenciát, az egyes oldalaknak a kritikai pozíciója. Mert az korrekt, ha valaki azt mondja, hogy nem írok pl. YA-ról, mert nem értek hozzá. De kívülről nem ez jön le, hanem hogy az oldalak tudatosan ignorálják az általuk kevésbé színvonalasnak tartott műfajokat. És ennek van némi alapja, mert ha írnak is könnyedebb, entry-level dolgokról, azok általában szét vannak szedve.
      Ezeket nem vádaskodásból írtam, ezért nem fogok megnevezni oldalakat, mert mindez nem egyetlen oldalnak a felelőssége.

      Törlés
    10. Továbbra sem értem az osztályozásod.

      "Rendben, akkor még egyszer: vannak a személyes könyvesblogok, amik esetleg gyakrabban foglalkoznak SFF művekkel, és vannak a tematikus SFF blogok."

      Az elsőre mondj már példát. A Spekulatív Zóna mi? Mert szándékom szerint egy személyes tematikus SFF-blog, ami szerinted nem létezik.

      Én még olyat nem láttam, hogy valaki itt azt vindikálta volna magának, hogy szaktekintély. Mutass már egy ilyet is! Olyan dolgokat sorolsz, amiről nagyon nem a blogok írói tehetnek.

      Az általad húzott önkényesnek tűnő vonal helyett Marianna és én is egy egészen egyértelmű elválasztást ajánlok: egy SFF-fel foglalkozó sajtóterméknek dolga és feladata lehetőleg mindennel foglalkozni (de ilyen jelenleg nincs); egy blognak meg (legyen egyszerzős, többszerzős, szerzői legyenek szerinted "szaktekintélyek" vagy nem, legyenek tematikusak vagy "személyes könyvesblogok") nem, és senkinek nincs is joga beleszólni, hogy mit csinálnak ezeken a helyeken. Ha nem tetszik, csinálj blogot te is, basszus.

      Én nem lenézem a YA-t, hanem egyszerűen nem értek hozzá, nem érdekel, nem értem, és nincs időm foglalkozni vele 500 másik dolog mellett. Tök örülök viszont, hogy pl. most a B&N SFF-portálján asszem (vagy a SyFy Wire-ön?) van havi paranormális románc könyvajánló. Egy portálnak feladata, hogy lefedjen mindent, így ez királyság.

      Törlés
    11. "Aki pedig az SFF területén ismert író, szerkesztő, újságíró, kritikus stb., az az olvasók szemében szaktekintély..." sehol nem írtam, hogy itt bárki kijelentette volna magáról, hogy szaktekintély. Ez nem úgy működik, hogy valaki kikiáltja magáról, hogy ehhez értek, hanem egy bizonyos területen végzett munkásságával, szakmai és kritikai hozzájárulásával szerezhet magának egyfajta szakértői státuszt. Lehet, hogy ezt nem kérte, tudatosan nem törekedett rá, de mások így tekintenek rá.
      SF témában publikáló kritikusként és újságíróként hozzád is köthető szakértői státusz, így ha van egy egyszerzős blogod, ami a neved alatt fut, a te cikkeidet úgy olvassák, hogy azt egy hozzáértő írta, és nem egy hobbiolvasó. (Még mielőtt megint ide lyukadunk ki, ettől még neked nem feladatod minden megjelenésről írni, vagy olyan könyvekről írni, amik nem érdekelnek. Csak a szakértői blog és a mezei könyvesblog különbségéről beszélek.)
      Az egész vita abból indult ki, hogy mivel nincsen nagyon a sci-finek hivatalos irodalomkritikája, bizonyos netes oldalak és blogok töltik be ennek a helyét, ott folyik valamiféle kritikai munka. Lehet, hogy nem igazságos, hogy bloggereknek kell betölteni ezt a pozíciót, túl nagy felelősség. Én ezt értem, azt viszont nem, hogy hirtelen miért kell az ellen kapálózni, ha egy oldalt szakmailag relevánsnak tartanak? Más zsánerekkel kapcsolatban fel se merülhetne ez a vita, mert ott meg semmilyen komolyanvehető kritikai visszacsatolás nincs. Most komolyan az a gond, hogy felértékelődik a munkátok, és számít, miről mit írtok?
      Egyébként amit én írok, teljesen mellékes. Valakinek a kritikusi munkája független attól, hogy tud-e vagy akar-e reflektálni a saját kritikusi pozíciójára.

      Törlés
  5. Kedves Mariann, nos, az én célom a cikkel az volt, hogy elgondolkodjunk a témáról, és valamit félreértettél: egyáltalán nem róttam fel a bloggereknek, hogy elfogultan alkotnak, sőt: "a netes publikációk szerzői nem a szakma felől és nem elfogulatlanul közelítenek a műfajhoz. Ennek persze több oka lehet: rajongás, személyes kötődés vagy éppen a piaci érdekek… Ezzel sincs gond." Tényleg így gondolom: ez természetes, nincs vele semmi gond. Nem várok el tőlük semmi kötelezettséget sem [a wikipédián a kötelezettség címszó alatt csak a számviteli értelmét találtam meg - gondoltam rákukkantok, hátha segít az értelmezésben :)]. Ezzel együtt azt sem állítottam, hogy az SFF bloggerek bármelyike is megélne ebből - a piaci érdekek nem a bloggerekre vonatkoztak. Nyilván a kiadás során maguknak a kiadóknak vannak piaci érdekei. Bocs, ha félreérthető volt, de piac címszó alatt a kiadókról beszéltem, konkrétan a sci-fi könyvek eladásáról: "a science-fiction irodalom piaca itthon meglehetősen szűk. Pár tucatnyi, száz-kétszáz olvasón is múlhat néha egy-egy könyv eladhatósága." Szóval pontosan tudom, mi a blog, és ha valaki meg is él belőle, az _biztos_ nem a sci-fi scénában van...
    Nos, emellett felvetetted, hogy siránkozom a net túlsúlyán, és (való igaz, a hippikorszak nagyon hangulatos volt szerintem), de a blogbejegyzésemben egyáltalán nem ezt teszem. Ismét idézek magamtól (bocs): "A probléma az összképpel van." Az összképpel. Tehát a kissé megborult rendszer _egészével_. Ezzel együtt te azt írod, nem feltétlenül biztos, hogy szükséges irodalomkritikai mélységű elméleti munkákat létrehozni. Na, ebben viszont az én véleményem pontosan az ellentéte. Szükséges lenne. És fontos. Még akkor is, ha csak egy vékony réteg, egy kis csoport olvassa. Fontos elfogulatlanul, tudományos igényességgel, a zsáner különböző definíciói mentén, az irodalmi értéke(k) mentén górcső alá venni a műfajt, és annak magyar alkotásait, mint például Anita regényét... Meglep, hogy számodra nem fontos, de ez megmagyarázza, miért látod az összképet máshogy.
    Azzal pedig, hogy erről beszéljünk rendezvényeken, tökéletesen egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már idéztél, én is idézek magamtól: "Teszem hozzá, nem is biztos, hogy ez szükséges, hiszen a tudományos igényességű munkák sokszor szólnak inkább a szűk akadémiai közeghez, mint a nagyközönséghez, de úgy gondolom, az olvasmányos szövegekre ezen a téren is szükség van." Ez alapján pont az ellenkezőjét gondolom: szükség van tudományos szövegekre a hazai SFF-ben. Szükség van mély elemzésekre is, csak ezek kevésbé szólnak a nagyközönséghez, de ezen is lehet változtatni. Ez nem vita közöttünk.

      Az, hogy az összkép megborult, valóban lehet probléma, nyilván jó lenne több tudományos munka, de ahogy jeleztem is, ebben én komoly előrelépést látok. Az egyetemi munkában egyre több eredmény születik, ebben a témában javaslom a PN interjúsorozatát, ahol kutatók válaszolnak kapcsolódó kérdésekben: http://www.prozanostra.com/search/node/popkult%C3%BAra%20a%20fels%C5%91oktat%C3%A1sban
      Ők pont azt írják, egyre több ilyen munka születik, úgyhogy remélem, ez egyre inkább eljut a mainstream olvasóréteghez is.

      És lehet, hogy félreértettelek, nem tudom, de a gondolataidat egyszerűen nem tudtam másként értelmezni. De azzal, amit a piaci érdekekről mondasz, továbbra sem tudok mit kezdeni. A kiadók piaci érdekeinek nem kell megjelenniük a bloggerek között, és szerintem nem is jelennek meg. Így nem is érzem érvnek ebben a vitában.

      Törlés
    2. "Fontos elfogulatlanul, tudományos igényességgel, a zsáner különböző definíciói mentén, az irodalmi értéke(k) mentén górcső alá venni a műfajt, és annak magyar alkotásait, mint például Anita regényét..."

      Ezzel kapcsolatban két problémát látok: a (tudományos/akadémiai) irodalomkritikában sincs objektív kritika. Kritikai iskolák vannak, amelyek alapvetően bizonyos filozófiai elvek, értékek, szemléletmódok szerint írnak kritikát. Ami úm. objektíven leírható, az nem lenne több egy részletes Wikipedia-cikknél. Onnantól fogva, hogy valaki irodalmi érték(ek)ről beszél, egyben (irodalom)politikáról is beszél, kultúrát teremt és megerősít. Vagyis az irodalomtudomány szükségképpen elfogult, amiben csak annyival jobb azoknál az írásoknál, akik „elfogulatlanok” maradni, hogy az irodalomkritikusok bevallottan és expliciten elfogultak, míg azok, akik „semlegesek,” valójában csak elrejtik az értékítéleteiket.
      A másik probléma közvetlen a magyar kontextussal van. Akárcsak a szélesebben vett irodalmi életben (ld. pl. a JAK és a FISZ, az Írószövetség és a Szépírók Társasága, ill újabban a KMTE esetét), a hazai SF-szcénában is kisszámú szereplő és kiadó vetélkedik azért a nem túl sok pénztárcáért, ami hajlandó kemény pénzeket áldozni egy-egy fantasztikus könyvért. Óhatatlanül is kialakulnak szekértáborok, a kiadók (jogosan?) tudnak fújni egy-egy véleményvezérnek tekintett orgánumra, csak azért, mert féltik az eladásokat, és/vagy promotálni akarják a „saját köreiket”. Ez egy fájó pont mindenki számára, hogy a piac nem tart el mindannyiunkat. Ennek a visszája, hogy a szekértáboron belül pedig nem fogalmazunk meg egyébként megalapozott kritikákat, mert az hátbaszúrás lenne, nos, ez talán még súlyosabb károkat okoz. A hallgatások egy-egy kiadó, szerző körül általában nem véletlenek, azoknak nem csak stilisztikai/kritikai, hanem irodalomszociológiai oldala is van. Az, hogy mennyire lesz képes a magyar SF szcéna felülemelkedni a gazdasági szempontokon, és lesz képes egyszerre összetartónak és őszintén kritikusnak lennie, az a mi nagy próbatételünk. És nem sok reményt fűzök hozzá.

      Törlés
    3. U.i.: személy szerint Anita regényei épp hogy nagyon jó, és okkal nagyon jó kritikákat kaptak, mert prózában, tempóban, cselekményben, problémafelvetésben és a nagy kérdések megválaszolásában is remeket. Szóval az, hogy pont az ő neve szerepel az idézetben, az nem jelenti azt, hogy rá vonatkozik a "ha hallgatás van XY körül, az nem véletlen." kitétel.

      - MPK

      Törlés
  6. Bocsánat, tegnap nem tudtam visszanézni a beszélgetésbe, és most is csak átrepülőben vagyok. Összesítve felelnék, és csak pár gondolatra. Illetve pár új gondolatot is bedobnék.

    SFMAG

    Az sfmag nagyszerű munkát végez, kiemelkedően jó portál, változatos és érdekes cikkírói stíllel. Ha adott könyvekről keresek infót, első dolgom, hogy itt nézek körül.
    Egy dologgal cseszi fel állandóan a hazai sf szereplők agyát, amikor a függetlenségről van szó.

    Tényleg jót akarok, és mint viselkedéselemző mondom...
    1. Nézzétek meg az elmúlt másfél-két év könyvajánlóit, hogy milyen százalékban melyik kiadó szerepel. Ez egyszerű számadat.
    2. Nézzétek meg, hogy az alapító tagok jelenleg melyik kiadónál dolgoznak, vagy hol jelennek meg könyveik.
    3. Nézzétek meg, hogy milyen magyar írók kapcsán van könyvajánló, interjú
    4. És ezek tagjai-e az sfmagnak

    Ha én belső szervező lennék, akkor megszüntetném a kettős kommunikációt (a tények eltérnek a "független bloggerek vagyunk" narratívától), és beletenném akár az impresszumba is, hogy
    "Oldalunk főként x, y, z kiadó könyveivel foglalkozik, de szívesen várunk máshonnan is recenziós példányokat, ha beleesik az érdeklődési körünkbe"

    Ezzel azonnal kifognátok a szelet minden vitorlából. Mindenki arról ír, és ott, ahol szeretne, hát nem?





    VálaszTörlés
  7. Piaci érdekek...

    Én ugye a YA rétegben dolgozom. A kiadómnál felüdülés a vezetőségnek az európai szemlélete. Nem próbálnak a szűkös erőforrásokért küzdeni, hanem új utakat és új területeket találnak. A sok magyar írónkat arra oktatjuk, hogy nem egymás piaci ellenfelei, hanem ők mind értékek, egyéniségek, és ha az olvasó öt könyvet vesz, egy hatodikat is fog, ha az igazán jó. A cég innovatív és bővül.

    Az íróiskolában, szerkesztők képzésénél ugyanúgy oktatom Anita, Csilla, Botond stb könyveit, ahogy pár saját kiadóbeli íróét. Ha pedig interjúban kérdeznek, simán felhozom a nevüket, dicsérem őket. A molyra is írtam szerzői ajánlót, amikor Anita debütált.

    Ezt csak azért írom le, hogy megmutassam a más szemléletet.

    Az MaPopkult azért ír Agavés könyvekről, mert valaki ott jó kapcsolatépítésben. Asszem én is összefutottam velük a debreceni egyetemen pár éve egy előadáson,felajánlottam könyveket, csak nem lett belőle semmi. Miért? Nem gonosz hatalmak miatt. Hanem mert gyúrnom kéne kapcsolatépítésre, például ha végre csináltatnék névjegykártyát, vagy ráírnék a másik emberre, máris szintet lépnék :)

    Amikor az Acélszentek szerkesztésével gond volt, és megkérdeztem Bencét, pontosan mit lát, akkor is egy projektet pontosítottam. Attól másztam falra, hogy kitért. Más szerkesztő ismerősök szóltak rám, hogy hagyjam már lógva, mert nem érti, amit kérdezek. Mit tettem? (Egyrészt szépen belementem a személyeskedésbe, mert én is vérbeli scifis vagyok). Másrészt megkérdeztem más sf cikkírót, és most már gyúrunk a gondok kijavítására.

    Mindezt azért írom le, hogy érthető legyen egy másféle gondolkozásmód.
    Szerintem mind egy csónakban vagyunk, és a cél, hogy az emberek olvassanak. Ha kétmillió ember évi egy könyvvel többet venne... tudjátok, mit jelentene?
    No, és ha annak a fele sci-fi lenne? :)

    Iszonyúan divatba jöttek az sf filmek, egy erős hullámban vagyunk, és ez vissza tudna hatni a könyvpiacra. Én bizony örülök, ha pl a fumaxosok bevonzanak új olvasókat, hiszen ha a fiatalok megszeretik a zsánert, jövőre talán On Sai könyveket vesznek.

    A marha hosszú bevezető után visszatérnék az első hozzászólásomban leírtakhoz.

    Jelenleg az sff kommunikáció el van tolódva. (Tök mindegy, miért)
    Ha csak a világépítés az érték, akkor:
    - új olvasók nem lesznek
    - új írók elmenekülnek
    - szarabbak lesznek a jelenlegi hazai írók is

    folyt.köv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bővebben: Új olvasókat a karakterközpontú entry level könyvek hoznak be. Ezek sorsa most az ignorálás, vagy "nem sf" címkét kapnak, vagy lehúzzák. Nem befogadó, hanem kidobó kommunikáció folyik. (Lásd Calderon könyvem, amiért mindig megkapom a magamét :))

      Az új, fiatal írók elmennek. Csendben mondom, Botond ma elismert író. Olvasta valaki az első könyvét? Olvassátok el.
      Ha annak idején csak negatív visszacsatolást, sőt, gúnyt kap, ma lenne ilyen sf írónk?
      Vajon az acélszentes srác hol lesz tíz év múlva? Az sf terén?

      Szarabbak lesznek a jelenlegi írók.
      Botond a négy nagy írói terület közül a karakterábrázolásban a leggyengébb. Ezt azonban tudja, és keményen gyúr rá. Viszont Zolinak árt, ha etalonná teszik, és ő "a minőségi sci-fi író". Az utolsó két könyvében rossz a dramaturgiai ív, és szétcsúsznak a szereplők. Ha ezt nem ismeri fel, nem tud fejlődni.
      Az írók hajlamosak arra, hogy kritika esetén az erősségeikre gyúrjanak, tűzijátékot csináljanak. Fogadni merek, hogy a világépítéssel heteket tölt, de egyszer sem ült le egy üres székkel szemben, E/1-ben beszéltetni önmagáról a szereplőt, ami egy tipikus karakterépítési mód.

      Plusz probléma, hogy Zoli felmagasztalása épp negatív kampány.
      Ugyanis amatőr írók között már sanos "De hát ilyen rossz párbeszédek? Ő ismert név, azért jelenhet meg a könyve?"-beszélgetés megy.
      Ha az olvasók felé őt címkézzük minőségi sf-nek, akkor sok olvasó túláltalánosítva azt fogja levonni, hogy "biztos nekem nem való a sci-fi".
      (Bocsánat, hogy nevesítettem, de ezt nem tudtam másként.)

      Mit lehet tenni?
      Egyrészt kellenének cikkek, hogy mi is az az entry level, és milyen szempontok szerint jó.
      Illetve érdemes egy cikksorozatot, vagy élő vitát lefolytatni arról, mi is az a szakmai kritika. Milyen pontok alapján releváns valami.

      Ha ilyen elindul, abba én is beszállnék, hogy viselkedéselemző szemmel mi alapján lesz objektív egy vélemény. Ez tök érdekes téma.

      Törlés
    2. onsai: nekem nem a sztárolás a bajom, hanem az önmagamban való kételkedés. Az elmúlt tíz év alatt nem egyszer jártam közel hozzá, hogy abbahagyom. Ez már elmúlt, a válság még nem egészen.

      Törlés
    3. A kétség jó, az előrevisz. Az ember így fejlődik.
      Én is kételkedek, bár inkább az elmeállapotomban, hogy normális vagyok-e, amikor sci-fit akarok írni. Befejezem a most futó két sorozatot, aztán elhagyom ezt a terepet. (Bár úgy hallom, ezek sem sci-fok voltak, szóval itt sem voltam. :P)

      Törlés
  8. Ami sf és legutoljára olvastam az pont nem magyar (Háromtest-probléma) és tipikusan hozza azokat a hibákat, amit te is felróttál: gázos karakterek, vagy igyekvő, de mégsem komplexen felhúzott karakterek. És hiába az érdekes tudományos probléma, az egyéni megközelítés, ha a karakter mellé a dráma sem nyer meg, onnantól építhet bármit világban a szerző, tolhatja túl is (a kínai szerző az idegeneket inkább szerepeltető végén vesztett el engem végleg) az egy nehezen megfogható közeg lesz, amiben zajlanak dolgok, és kívül maradok, mikor pont az lenne a lényeg, valahogy, valami vagy valaki révén bekerüljek.

    Magyar sf? Khm, utoljára pont a te Jézusos novellád miatt voltam oda, spontán LFG-s belerohanás révén. Az se tegnap történt, és akkor az se tudtam, ki fia borja vagy, nem a szerző olvas szerzőtől és aztán ajnároz esete állt fenn. Azóta más sf? A divatosan említett szerzők pont olyan témában alkotnak, ami kívül esik az érdeklődési területemen. Igen, nekem ennyi elég ahhoz, ne olvassak el egy könyvet, akkor sem, ha adott ország kortárs sf ismeretének egy szelete homály marad előttem. Fantasy terén másképp áll a helyzet, másképp áll a téma: Anita, Csilla, és László könyveivel megismerkedtem.

    Nme írok sf-t. Írtam, novellában élvezem, és korántsem hiba nélküli az Ad Astránál kijött írásom, viszont rengeteget tanultam belőle írástechnikailag. Egy időben terveztem regényre való sf sztorimat befejezni, de halasztom. Más és jelenleg izgalmasabb, nem sci-fi történet lüktet bennem, és rájöttem, annyira nem is muszáj erőltetnem a sci-fit. Mert ami engem érdekel, foglalkoztat, az jelenleg nem számít hardnak, sőt, jószerével valszeg sf-nek sem abban a fellendült, készen kapott instant formában, ahogy tolják a mozik, ahogy most csillog a szeme a mozis zsánernek, és sok/némely rajongónak, olvasónak, szerzőnek, hátha ez pozitív irányba lendíti ennek a rétegnek a megítélést keresettségét. Én ilyenkor eltöprengek, nem irreális-e az az elvárás, legyen az sf népszerű, réteg helyett valami mainstreamebb. Minek, sosem volt az!

    Jómúltkorában nem pont arról volt szó, az entry level egy mesterséges, frissen szárba szökkent marketinges kategória?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig is voltak ilyen könyvek, csak nem így hívták őket :)
      Te meg - csak, hogy tudd - a természettudományos háttereddel, az éles kritikai gondolkozásoddal, és az erős igazságérzeteddel kiváló sf társadalomkritikákat tudnál írni. De az írós világ nagy, menj oda, ahol örömöd van benne. Sok sikert! :)

      Törlés
    2. Nincs veszve semmi, jelenleg másnak érzem az idejét, másba fektetem az alkotói energiámat. Természetesen ez sem tart örökké, emlékszem, két-három évvel ezelőtt simán dilettánsnak neveztem magam egy saját blogbejegyzésben, aztán annak is vége lett :D Van egy sf ötlet, ami ugyan most pihen, de ha a fene fenét eszik is, megírom, és abban mindazt kiélhetem, amit felsoroltál. A szikra pislákolásának tudom be azt is, szemlélődőként többnyire követem az sf alakulását.

      Törlés