2013. június 13., csütörtök

Identitás és szerelem – Junot Diaz – Így veszíted el

Idei olvasmányaim között ez volt az a kötet, amit maximális semlegességgel olvastam el: nem voltam rá különösen kíváncsi, csak eszembe jutott, hogy megvegyem (bár ez nagyon first world-dolognak tűnik), mert többektől jókat hallottam róla. Bevallom, sem az íróról, sem a kiadóról nem hallottam korábban, de ezután mindkettőjükre jobban odafigyelek majd.

Az első jó pontot akkor szerezte nálam a könyv, mikor a kezembe fogtam: kellemes tapintású, puhafedeles könyv, stílusos kép és tipográfia, és a borítóval megegyező kialakítású könyvjelző (komolyan, mióta lett divat könyvjelzőt adni a könyvekhez?). Az egész kötet egységes és meglepően egyedi kialakítása rövid idő alatt levett a lábamról. Már csak a beltartalomnak kellett megfognia.

Egymással nem is olyan lazán, hanem inkább mély egységben összefonódó novellákat, történeteket olvashatunk füzérben, amelyek bevezetnek bennünket az egyesült államokbeli dominikai bevándorlók életébe. A történeteknek köze van a szeretethez, szerelemhez, az elváláshoz, a halálhoz, magához az élethez. Vannak, amik egyszerűek, akár bárgyún humorosak, vannak, amik fájdalmasak vagy éppen szépek. Mindegyikben ott lüktet Amerika olyan dala, amit eddig még nem hallottam, nem éreztem: a bevándorlók édesbús valósága.


Lehet, hogy éppen ezért, de többször nem azt juttatta eszembe a kötet, hogy hogyan veszít el a főhős egy nőt, egy lányt, egy testvért, hanem hogy hogyan veszíti el a hazáját, a kötelékét a szülőföldjéhez. Ahogy távolodik a főhős térben és időben az anyaföld emlékétől, úgy lesznek egyre fontosabban az új értékek, az új szerelmek, az új valóság. Különösen erősen éreztem ezt az apa és az anya történetében, mert ott az új dolgok sokkal közvetlenebbek voltak, mind az új generáció esetén.

Junior és Rafa már egy más világ, az ő életükben sokkal inkább megjelenik az a probléma, hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk mások, mert ők már jobban közelítenek az új értékrendhez, egy újvilághoz. Az életükben felvillannak lehetőségek, talán rossz, talán jó döntések, elválások. És persze a nők. Mert azt nem lehet mondani, hogy a kötet nem beszél a szakításokról és arról, hogy mi vezetoda és mi vezet ki a helyzetekből. Az érettség, a személyes fejlődés különböző pontján lépjük át a szereplőkkel a választóvonalat és sok-sok ismerős helyzettel találkozhatunk, ami segít abban, hogy
http://tazosh.deviantart.com/art/The-Break-Up-88631965
saját magunkat is kicsit kívülről szemléljük, egy másik gondolkodásmód szűrőjén.

A novellák egyik nagy vonzereje ezen túl a nyelvezete. Diaz remek stílusban jeleníti meg az alakokat, pár mondattal képes életutakat, sorsokat felvázolni gördülékenyen, szórakoztatóan. Hihetetlenül modernek és élőek a szövegei, különösen élveztem a rengeteg popkulturális utalást, mert kiválóan aláfestette azt a kort, amiben ezek a fiatalok felnőttek, és a spanyol szavak tömkelegét, amely közelebb hozta ezt a távoli kultúrát. Emellett az explicit szexjeleneteket is finoman, érzékenyen jelenítette meg, ezzel is hozzátéve a történetek ritmusához.

Az Így veszíted el, élénk, élő képekben felskiccelt távoli életek, történések nagyszerű krónikája, ami amellett, hogy sokat árul el nőkről és férfiakról, kapcsolatokról, a karibi világ friss szelével felkavarja az olvasmányélményeink állóvizét. Így most már nem kevés várakozással tekintek a szerző következő, Könyvhéten megjelenő kötete elé, amely ráadásul még közelebb is van azokhoz a történetekhez, amiket olvasni szoktam.


3 megjegyzés:

  1. Kati üzeni, hogy nagyon jó a könyv! SS.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, pedig esküszöm, nem találtam ki előre, hogy odaadom, csak úgy jött :D

      Törlés